„...érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek...” Jer 9
1 Bárcsak lenne a pusztában egy kunyhóm az út mentén! Elhagynám népemet, elmennék tőle, mert mindenki házasságtörő, hűtlen társaság! 2 Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj, hazugsággal biztosítják hatalmukat az országban, nem pedig igazsággal! Egyik gonoszságot teszik a másik után, de engem nem ismernek – így szól az Úr. 3 Óvakodjék mindenki a felebarátjától, még a testvérben se bízzatok! Hiszen a testvér is mind rá akar csak szedni, rágalmakat terjeszt még a felebarát is. 4 Becsapják egymást az emberek, nem mondanak igazat. Hazug fortélyokra tanítják nyelvüket, folyvást romlottságon fáradoznak. 5 Lakóhelyed álnokság tanyája; az álnokság miatt tudni sem akarnak rólam – így szól az Úr. 6 Ezért így szól a Seregek Ura: Megolvasztom, megvizsgálom őket, mi mást tehetnék népemmel? 7 Gyilkos nyíl a nyelvük, szájuk álnok módon beszél, békességről beszélnek egymással, de magukban cselt szőnek. 8 Ne kérjem számon ezeket – így szól az Úr –, és ne álljak bosszút az ilyen népen? 9 Zokogva siratom a hegyeket, gyászolom a puszta legelőit, mert kiégtek, ember sem jár arra, és nem hallik a nyájak bégetése. Az ég madarai és a jószágok is elbujdostak, elköltöztek. 10 Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, Júda városait pedig lakatlan pusztává teszem. 11 Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az Úr szája kijelentett neki: Miért vész el az ország? Miért ég ki, mint a puszta, ahol senki sem jár? 12 Megmondta az Úr: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek, 13 hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket, 14 ezért így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg őket. 15 Szétszélesztem őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket! 16 Ezt mondja a Seregek Ura: Gondoskodjatok siratóasszonyokról, hívjátok őket, hogy jöjjenek! Üzenjetek a siratáshoz értőknek, jöjjenek ide! 17 Sietve kezdjenek elsiratni minket; a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe, a mi szemünkből is omoljon a könny! 18 Mert siratóének hangzik a Sionról: Jaj, hogy elpusztultunk, de nagy szégyen ért bennünket! El kellett hagynunk ezt a földet, feldúlták lakóhelyünket! 19 Halljátok hát, asszonyok, az Úr igéjét, figyeljetek arra jól, amit mond! Tanítsátok lányaitokat siratóénekre, egyik asszony a másikat erre a gyászénekre: 20 Bemászott ablakainkon a halál, betört palotáinkba; kiirtotta a gyermekeket az utcáról, az ifjakat a terekről! 21 Beszélj! – így szól az Úr: Úgy hevernek ott az emberek hullái, mint trágya a mezőn vagy mint gabona az arató mögött, amelyet nem köt kévébe senki. 22 Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! 23 Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az Úr! 24 Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent: 25 Egyiptomot és Júdát, Edómot és az ammóniakat, Móábot és mindazokat, akik körülnyírt hajúak, és a pusztában laknak. Mert mindezek a népek körülmetéletlenek, Izráel egész háza azonban körülmetéletlen szívű.
Bibliaolvasó Kalauz – Zsengellér József igemagyarázata
A próféta ítélethirdetésében és siratóénekeiben Isten népének valódi énjét tárja elő. A barátait és rokonait is megtagadó embert, aki csak becsapni, csalni és rágalmazni képes. E tükörbe nézve ismerhetjük fel igazán, hogy megmaradásunk és hitünk egyetlen útja, ha ebben az adventben hozzá térve gyakoroljuk és hirdetjük azt, hogy mi olyanok vagyunk, mint aki „...érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek...” (23).
RÉ21 379 RÉ 80 305 • IÉ Zsolt 24,1–10 • Zsolt 80
Adventi himnusz | 371 | Új világosság jelenék
Heti zsoltárének | 76 | Ismeretes az Úr Isten
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” Gal 3,19–29
19 Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. 20 Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. 21 A törvény tehát az ígéretek ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. 22 De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. 23 Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. 24 Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. 25 De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. 26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27 Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. 28 Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. 29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(26) „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” (Gal 3,19–29)
Gyönyörű adventi hír. Nem azt írja, hogy Isten fiai lesztek, hanem azt, hogy azok vagytok, hasonlóan ahhoz, amit Jézus mond a tanítványainak: „ti vagytok a föld sója”; „ti vagytok a világ világossága” (Mt 5, 13–14). Elbízhatnánk magunkat másokat lenézve, ha nem figyelmeztetne (21), őrizne, nevelne bennünket Isten törvénye (23). Mert ezt a méltóságot csak Krisztus segítségével tudjuk megőrizni. A törvény megmondja, mi a jó, mi a rossz, mit kell tenni, mitől tartózkodni. Időközben azonban a törvény megkeseredett és átokká lett rajtuk, mert senki nem tud ennek eleget tenni. A vallás vezetői szigorították szertartásokkal, tisztasági és áldozati törvényekkel, és minél több lett (613 parancsolat, többnyire tiltás), annál biztosabb, hogy lehetetlen mind megtartani. Pál apostol merőben új látást ad róla: „a törvény nevelőnk volt Krisztusig” (24). Jézus megjelenésével megszabadulunk az átoktól, Isten családjába tartozunk. Krisztusba keresztelkedünk, és beleöltözünk, amikor magunkat átadjuk neki (27). Mint testvért fedezzük fel embertársainkat, hiszen egyek vagyunk, mind értékesek, nemzetiségre, nemre, rangra tekintet nélkül. A különbségek nem szűnnek meg, de harmóniába simulnak (28).
