előző nap következő nap

„… dicsőítették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket.” Dán 5,1–7

1 Bélsaccar király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és az ezer emberrel együtt itta a bort. 2 A bor hatására megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból. Azokból akart inni a király főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. 3 Elő is hozták az aranyedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hoztak el, és a király azokból ivott főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. 4 Itták a bort, és közben dicsőítették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket. 5 Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt. 6 Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, meggörnyedt a háta, és még a térdei is reszkettek. 7 A király hangosan kiáltozni kezdett, hogy vezessék eléje a varázslókat, a csillagjósokat és a jövendőmondókat. Azután így szólt a király a babiloni bölcsekhez: Bárki is legyen az, aki elolvassa ezt az írást, és meg tudja nekem magyarázni, az bíborba öltözhet, aranyláncot kap a nyakára, és rang szerint harmadik lesz az országomban.

Bibliaolvasó Kalauz – Végh Miklós igemagyarázata

Isten nem hagyja, hogy az ember büntetlenül dicsőítse bálványait, és azokban bízva gyalázza szentségét, nyíltan megtagadja rendjét. A történelem során számtalanszor engedte, hogy ember által istenített, biztosnak hitt oszlopok összeomoljanak, maguk alá temetve életeket, társadalmi rendszereket. Vajon a mi társadalmunk számára meddig tart még a türelem? És számodra? Térj meg még ma az élő Istenhez!

RÉ 53 RÉ21 53

Adventi korál | 390 | Várj ember szíve készen

„Tanított a zsinagógáikban…” Lk 4,14–30

14 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. 15 Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. 16 Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. 17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: 18 „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” 20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; 21 ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. 22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? 23 Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! 24 Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. 25 Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, 26 de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. 27 És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. 28 Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, 29 felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; 30 ő azonban átment közöttük, és eltávozott.

Az Ige mellett – Tatai István igemagyarázata

(15) „Tanított a zsinagógáikban…” (Lk 4,14–30)

Az Úr fontos szolgálata volt a tanítás. Milyen példát vehetnek azok, akik ezt az elhívást kapták Istentől? Jézus kipróbált és érett személyként kezdte ezt a szolgálatot. Már kiállta a pusztai próbát, és harmincéves lett. Az izraeli kisgyereket ötéves koruktól vitték a zsinagógába. Tizenkét évesen lettek a törvény fiai, 20 éves kortól váltak hadkötelezetté, és harmincéves koruktól taníthattak. Jézus rendszerető volt. Nemcsak akkor ment templomba, amikor lelki szükségletei támadtak, hanem természetes életgyakorlatként kereste fel Isten házát. A jó tanító maga is rendszeresen tanul. Jézus nagyon jól ismerte a szent írásokat, és a Lélek vezethette, hogy miről prédikáljon. Jól tudta, mit kell felolvasnia. Rövid mondatai megérintették a hallgatókat, hiszen a „kegyelem igéit” hirdette. Az elengedés évéről beszélt, arról, hogy Isten itt és most új életlehetőséget ad a hallgatóknak személye által. Sajnos a többség elutasította őt, Jézus azonban hűséges maradt mondanivalójához egész életében. Ma fogadjuk a szívünkbe ezt: Jézus az Igét hirdette. Számára az írott Ige mindenekfeletti forrás volt a tanításban. Szolgálatai ideje alatt semmit nem írt le számunkra. Ellenben számos esetben, felemelt hangon és tekintéllyel ezt mondta: Meg van írva…! Ez az igetisztelet vezessen bennünket megszólalásainkban!

November 29.