„Bízzál...” Mt 9,18–26
18 Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog. 19 Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt. 20 És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony odament hozzá, és hátulról megérintette ruhája szegélyét, 21 mert ezt mondta magában: Ha csak megérinthetem a ruháját, meggyógyulok. 22 Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. 23 Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a furulyásokat meg a zajongó sokaságot, 24 így szólt: Menjetek innen, mert nem halt meg a leányka, csak alszik. Azok pedig kinevették őt. 25 Amikor azután kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felkelt. 26 És híre ment ennek az egész vidéken.
Bibliaolvasó kalauz –Steinbach József
„Bízzál...” (22). A vízlépcsők körül összegyűlik a folyam hordozta hulladék: faágak, műanyag palackok és mindenfajta szemét... Ilyen „duzzasztó” az ember életében egy-egy súlyos betegség, haláleset, vagy próbatétel, amikor érzékennyé válunk, megnyílik a szemünk arra, hogy lássuk: mennyi hulladékkal, lommal, bűnnel terhelt az életünk. Jairus, zsinagógai elöljáró és a vérfolyásos asszony ebben a helyzetben vannak. Körülöttük még sokan nevetnek (24), ők azonban tudják, hogy nagy a baj, és saját erejükből nem tudnak megtisztulni, meggyógyulni, életre jutni, csakis Jézus Krisztus által.
RÉ 357 RÉ 21 508
Hálaadó ének 223 Meghódol lelkem
„Hallgass ide csendben…” 5Mózes 27
1 Ezután Mózes, Izráel véneivel együtt, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek! 2 Ha majd átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet neked ad Istened, az Úr, állíts fel nagy köveket, és meszeld be azokat! 3 Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig, amikor átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked: a tejjel és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az Úr. 4 Amikor tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok fel az Ébál-hegyen ezeket a köveket, ahogyan ma megparancsolom nektek, és meszeljétek be azokat. 5 Építs ott egy kőoltárt Istenednek, az Úrnak, a köveit ne faragd meg vassal! 6 Faragatlan kőből építsd Istenednek, az Úrnak az oltárát, és mutass be azon égőáldozatokat Istenednek, az Úrnak! 7 Mutass be békeáldozatot is: edd azt meg ott, és örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt! 8 Írd rá a kövekre ezt a törvényt mind az utolsó szóig, tisztán és világosan! 9 Azután így beszélt Mózes a lévita papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak a népe. 10 Hallgass azért Istenednek, az Úrnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma megparancsolok neked. 11 Mózes megparancsolta azon a napon a népnek: 12 Ha átkeltek a Jordánon, a Garizím-hegyen ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár, József és Benjámin. 13 Az Ébál-hegyen pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli. 14 Azután szólaljanak meg a léviták, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek: 15 Átkozott legyen az, aki mesterember keze munkájával faragott vagy öntött bálványt készíttet, amit utál az Úr, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen! 16 Átkozott, aki gyalázza apját vagy anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 17 Átkozott, aki elmozdítja felebarátja határát! Az egész nép mondja rá: Ámen! 18 Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen! 19 Átkozott, aki kiforgatja jogaiból a jövevényt, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen! 20 Átkozott, aki apja feleségével hál, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen! 21 Átkozott, aki bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen! 22 Átkozott, aki a testvérével hál, akár apja leányával, akár anyja leányával! Az egész nép mondja rá: Ámen! 23 Átkozott, aki az anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen! 24 Átkozott, aki titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 25 Átkozott, aki vesztegetést fogad el, és ezzel egy ártatlan ember halálát okozza! Az egész nép mondja rá: Ámen! 26 Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem teljesíti azokat! Az egész nép mondja rá: Ámen!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(9) „Hallgass ide csendben…” (5Mózes 27)
Isten Igéje úgy szolgálja az életet, mint a lélegzetvétel.
Ezért Isten szavára emlékezni kell és emlékeztetni kell arra a gyermekeinket is. Isten szavát kőbe kell vésni, azokat jól látható helyre kell felállítani, hogy az emlékkövek mindig Isten megtartó szavára emlékeztessenek bennünket. Ilyen „emlékkő” Isten szavának dokumentuma, a Biblia is (1–8).
Hasznunkra azonban akkor lehet a „kőbe vésett Ige”, ha Isten kegyelméből, az Ő Lelke által, a holt betű megelevenedik, szíven talál, megint, óv, véd, korlátoz; és ennek nyomán szabadságot ajándékoz, megvidámít, éltet, üdvözít minket. Bizony, kegyelmi állapot az, amikor rendszeresen kézbe kerül, kinyílik a Biblia, majd megnyílik az Ige mögött az élő üzenet: Bizony, kegyelmi állapot az, amikor Isten szavává lesz az imádságos figyelemmel olvasott és tanulmányozott Ige, és a szószéken szentlelkes hűséggel magyarázott Ige. Bizony, kegyelmi állapot, amikor maga a feltámadott Jézus Krisztus szólal meg az Igére figyelő bizonyságtételen keresztül, és nem mi. Bizony, kegyelmi állapot, amikor fontossá lesz Jézus Krisztus ügye, az anyaszentegyház, a kegyesség, az imádság, a gyülekezet, a szolgálat. Hallgass csak csendben az Úrra, állj meg, figyelj Igéjére egy picit! Megtapasztalod; Isten népének tagja vagy, az Ő megváltott gyermeke (9).
Nincs nagyobb örömüzenet – a tizenkét átokmondást olvasva különösképpen –, mint annak meghallása és megtapasztalása, hogy lehajolt érettünk az Isten, és „átok alatt” szenvedő, szétesett életünket (14–26) Ő „üdvösséges egésszé rakta össze”, áldottá gyógyította meg, a Jézus Krisztusban (10–13).