„...megragadott, és elvitt engem az Úr.” Ez 40
1 Fogságunk huszonötödik évében, az év elején, a hónap tizedikén – tizennégy évvel azután, hogy bevették a várost, ugyanazon a napon – megragadott, és elvitt engem az Úr. 2 Isteni látomásban elvitt engem Izráel országába, letett egy igen magas hegyre, amelynek a déli oldalán egy városhoz hasonló építmény volt. 3 Odavitt engem, és egy férfit láttam, amint állt a kapuban. Olyannak látszott, mintha ércből lett volna; kezében lenzsinór és mérőnád volt. 4 Ez a férfi így szólt hozzám: Emberfia! Nyisd ki jól a szemedet, és hallgass meg mindent figyelmesen! Jól figyeld meg mindazt, amit mutatok neked, mert azért kellett idejönnöd, hogy meglásd ezeket a dolgokat. Mindazt, amit látsz, mondd el aztán Izráel házának! 5 A templomon kívül körös-körül várfal húzódott. A férfi kezében egy hatkönyöknyi mérőnád volt (ez a könyök a szokásosnál egy tenyérrel hosszabb volt). Megmérte az építményt: egy mérőnád széles és egy mérőnád magas volt. 6 Azután a keletre néző kapuhoz ment, fölment a lépcsőjén, és megmérte a kapu küszöbét: egy mérőnád széles volt, és a másik küszöb is egy mérőnád széles. 7 Egy-egy őrszoba egy mérőnád hosszú és egy mérőnád széles volt; az őrszobák közötti tér öt könyök, a kapu küszöbe pedig, a kapu csarnoka mellett, a templom felől egy mérőnád volt. 8 Megmérte a kapu csarnokát a templom felől: egy mérőnád széles volt. 9 Megmérte a kapu csarnokát: nyolc könyök volt, pillérei pedig két könyök vastagok voltak. A kapu csarnoka a templomra nézett. 10 A keleti kapunak mind a két oldalán három-három őrszoba volt, mind a három azonos méretű, és a pillérek is azonos méretűek voltak mind a két oldalon. 11 Azután megmérte a kapunyílás szélességét: tíz könyök volt, a kaputér pedig tizenhárom könyök. 12 Az őrszobák előtti terület egy könyök volt, és egykönyöknyi terület volt a másik oldalon is. Mindegyik őrszoba hat könyök volt az egyik oldalon, és hat könyök a másik oldalon is. 13 Azután megmérte a kaput az egyik őrszoba hátsó falától a másiknak a hátsó faláig: huszonöt könyök széles volt, ahol egyik bejárat a másikkal szemben volt. 14 Így járt el a csarnoknál is: az húsz könyök volt, a kapu csarnokát pedig udvar vette körül. 15 A bejárati kapu elejétől a kapu csarnokának a végéig a távolság ötven könyök volt. 16 Az őrszobákon kőkeretes ablakok voltak, meg a pilléreiken is belül, a kapu felé körös-körül. Ugyanilyen ablakai voltak a csarnoknak is befelé körös-körül. A pilléreken pálmadísz volt. 17 Azután bevitt engem a külső udvarba. Ott kamrák voltak: az udvarnak körös-körül volt egy kikövezett része, és harminc kamra volt a kikövezett részen. 18 A kövezet a kapuk oldaláig ért, és szélessége megfelelt a kaputér hosszának. Ez volt az alsó kövezet. 19 Azután megmérte a szélességet az alsó kapu homlokzatától a belső udvar kapujának külső homlokzatáig: száz könyök volt. Amilyen volt keleten, olyan volt északon is. 20 Megmérte a külső udvar északra néző kapujának a hosszúságát és szélességét is. 21 Ennek is volt három-három őrszobája mind a két oldalon, továbbá pillérei és előcsarnoka, az első kapu méretei szerint: ötven könyök volt a hosszúsága, huszonöt könyök a szélessége. 22 Ablakai, pillérei és pálmadíszei is megfeleltek a keletre néző kapu méreteinek. Hét lépcsőfok vezetett föl oda, ezek felől volt az előcsarnok. 23 Az északi kapuval szemben is volt a belső udvarnak egy kapuja, ugyanúgy, mint a keleti kapunál. Egyik kaputól a másikig a távolságot száz könyöknek mérte. 24 Azután déli irányba vezetett, ott volt a déli kapu. Megmérte a pilléreit és az előcsarnokát: ezek is ugyanolyan méretűek voltak. 25 Ennek is meg az előcsarnokának is ugyanolyan ablakai voltak körös-körül, mint amazok az ablakok. A kapu hosszúsága ötven könyök, szélessége huszonöt könyök volt. 26 Följáratának hét lépcsőfoka volt, ezek felől volt az előcsarnoka. Pálmadíszek is voltak a pillérein mind a két oldalon. 27 A belső udvarnak dél felé is volt egy kapuja. Egyik kaputól a másikig a távolságot dél felé is száz könyöknek mérte. 28 Azután bevitt engem a belső udvarba, a déli kapuhoz, és megmérte a déli kaput: méretei ugyanazok voltak, mint a külsőknek. 29 Őrszobáinak, pilléreinek és előcsarnokának ugyanazok voltak a méretei. Ennek is meg előcsarnokának is voltak ablakai körös-körül. A kapu hosszúsága ötven könyök, szélessége huszonöt könyök volt. 30 Körös-körül csarnokok voltak: hosszúságuk huszonöt könyök volt, szélességük pedig öt könyök. 31 A kapu előcsarnoka a külső udvarra nézett, pillérein pálmadíszek voltak, és följáratának nyolc lépcsőfoka volt. 32 Azután elvitt engem a belső udvarban kelet felé, és megmérte a kaput: méretei ugyanazok voltak. 33 Őrszobáinak, pilléreinek és előcsarnokának is ugyanazok voltak a méretei. Ennek és az előcsarnokának is voltak ablakai körös-körül. Ötven könyök volt a hosszúsága, huszonöt könyök a szélessége. 34 Előcsarnoka a külső udvarra nézett, pillérein pálmadíszek voltak mind a két oldalon, és följáratának nyolc lépcsőfoka volt. 35 Azután elvitt engem az északi kapuhoz, és megmérte: méretei ugyanazok voltak. 36 Ennek is voltak őrszobái, pillérei és előcsarnoka, ablakai is voltak körös-körül. Ötven könyök volt a hosszúsága, huszonöt könyök a szélessége. 37 Előcsarnoka a külső udvarra nézett, pálmadíszek voltak a pillérein mind a két oldalon, és följáratának nyolc lépcsőfoka volt. 38 Volt egy kamra is, amelynek az ajtaja a kapu csarnokára nézett. Ott mosták meg az égőáldozatot. 39 A kapu csarnokának egyik oldalán is meg a másik oldalán is volt két asztal. Azokon darabolták föl az égőáldozatot, a vétekáldozatot és a jóvátételi áldozatot. 40 A külső oldalon, az északi kapu bejáratához vezető lépcsőnél is volt két asztal, meg a kapu csarnokának másik oldalán is volt két asztal. 41 Egyik oldalon is meg a másik oldalon is négy asztal volt a kapu mellett, összesen nyolc asztal: ezeken darabolták föl az áldozatokat. 42 Az égőáldozat számára négy asztal volt faragott kőből: másfél könyök hosszú, másfél könyök széles és egy könyök magas. Ezekre tették azokat az eszközöket, amelyekkel az égőáldozatot és a véresáldozatot földarabolják. 43 A peremük egytenyérnyi volt, befelé hajlóan odaerősítve körös-körül. Az asztalokra tették az áldozati húst. 44 A belső kapu mellett volt két kamra a belső udvarban, az egyik az északi kapu oldalán dél felé nézett, a másik a déli kapu oldalán észak felé. 45 Akkor így szólt hozzám az a férfi: Ez a kamra, amely dél felé néz, azoké a papoké, akik a templomban végzik tennivalójukat. 46 Az a kamra pedig, amely északra néz, azoké a papoké, akik az oltárnál végzik tennivalójukat: ezek Cádók leszármazottai. A léviták közül ezek járulhatnak az Úrhoz a szent szolgálat végzésére. 47 Azután megmérte az udvart: hosszúsága száz könyök, szélessége is száz könyök, tehát négyzet alakú volt. A templom előtt volt az oltár. 48 Azután bevitt engem a templom csarnokába, és megmérte a csarnok pilléreit: öt könyök volt az egyik oldalon, és öt könyök a másik oldalon. A kapu szélessége pedig három könyök volt az egyik oldalon, és három könyök a másik oldalon. 49 A csarnok hosszúsága húsz könyök volt, szélessége tizenegy könyök, és tíz lépcsőfok vezetett föl oda. A pilléreknél oszlopok voltak, egy az egyik oldalon, egy a másik oldalon.
Bibliaolvasó kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
Ezékiel látomása a templomról több mint ötven évvel később teljesedik be. Lehetetlennek tűnő, nehéz helyzetekben sokszor a jövőt csak a jelen folytatásaként látjuk. Az lesz, ami most is van, nem lesz fordulat, nem lesz jobb, ez fog még sokáig tartani. A lelkünk és a tudatunk nem enged be mást. Isten, az örökkévalóság Ura tudja, mi az, ami valóban örökké tart, és mi az, ami nem. A prófétának is Istentől kapott látomás kellett, hogy valami mást lásson, mint ami az őt is körülvevő valóság volt. Engedjük, hogy Isten valami mást mutasson nekünk, mint amit mi el tudunk képzelni a jelenünk alapján.
RÉ 84 MRÉ 84
„…hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által…” 1Thesszalonika 5,1–11
1 Ennek idejéről és órájáról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, 2 mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3 Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra, és nem fognak megmenekülni. 4 Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 5 Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6 Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! 7 Mert akik alszanak, éjjel alszanak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. 8 Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét. 9 Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, 10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. 11 Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(9) „…hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által…” (1Thesszalonika 5,1–11)
Gondoljuk át, életünk során mennyi mindenre vártunk már. Vannak közöttük olyanok, amelyek nem teljesültek. Ezekről most kár szót ejteni. Ez külön írás tárgya lehetne… De mi van azokkal a várakozásokkal, amelyek teljesültek? Javunkat szolgálták, vagy éppen csalódást okoztak a teljesülésük után? Észrevettük-e egyáltalán, hogy valójában mennyi mindent megkaptunk? Beláttuk-e, hogy az Úr szépen intézett és végül is tökéletesen intéz mindent? Döntő kérdés az, hogy a földi életidő delén jóval túl, tudunk-e még várni valamire, vagy pedig egyre inkább megadjuk magunkat az idő múlásának? Na, nem arra az „okos” és terápiás tanácsra gondolok, hogy valamire mindig várni kell, célokat mindig kell kitűzni, mert egyébként értelmét veszti az életünk. Ez az „okos” tanács persze igaz, de önmagában édeskevés! Várhatunk-e a földi életen túlmutató, valós ígéretekre, azok olyan örök beteljesedésére, amelyeknek megvalósulásakor bizonnyal nem fogunk csalódni?
A Biblia üzenete erre ad feleletet. Jézus Krisztus eljövetelére várunk, aki teljessé teszi rajtunk az Ő, mindeneket helyreállító, jóságos ígéreteit: „Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által…” (9) Akár ébren vagyunk, azaz akár fontoskodva igyekszünk még; akár alszunk, azaz már lenyugodtunk, az Úréi vagyunk, és Ővele együtt fogunk élni (10). Mi valójában erre várunk: az Úrra várhatunk, és minden egyéb várakozásunkban – minden hűséges igyekezetünkben és minden imádkozó, vagy elerőtlenedett lenyugvásunkban is –, „világosságban” és a „hit páncéljában” a Megváltó visszajövetelét várjuk, Őutána kiáltunk (4–8).
Az apostol számos részletet elmond még itt erről a várakozásról, amelyek a korabeli „apokaliptika” nyelvezetét használják, ezért kissé ijesztőek: az Úr napja tolvajként jön el, azaz hirtelen, ezért ne aludjunk, legyünk éberek, mert hirtelen jön a végső romlás, így a sötétségben járóknak, az alvóknak, nem lesz menekvés (2–3). De ezt a korabeli nyelvet az apostol pontosítja, a Szentlélek vezetése által. Megnyugtatja olvasóit: akár igyekszünk, akár alszunk, az Úréi vagyunk, és Jézus Krisztus eljövetele üdvösségesen, maradéktalanul jót hoz nekünk. Micsoda vigasztalás ez! Vigasztaljuk egymást! (11)
*
Ezt a maradéktalan jót azonban csakis az Úrtól várhatjuk! Ezért vegyük csak komolyan az apostol intését, ami arra vonatkozik, hogy ha emberi megoldásoktól várjuk a tényleges megoldást, akkor valóban nincs számunkra megoldás. Pilinszky János jól ismert mondása pont ide illik, amit Popper Péter jegyzett le: „Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a költő megjegyezte: – Nem szeretlek benneteket, »pszi«-vel kezdődő foglalkozásúakat. – Miért nem szeretsz minket János? – Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan ostoba, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját, és összeomlik. A valóságban – mondta Pilinszky – az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól, vagy rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.” Bizony az irgalmas, megváltó, megtartó Jézus Krisztusra várunk – várhatunk, micsoda kegyelem (!) –, és minden földi várakozásunkat is ez az egyetlen várás határozza meg.