„Így halt meg Saul a hűtlensége miatt, mert hűtlen lett az Úrhoz, és nem fogadta meg az Úr szavát.” 1Krón 9,35–10,14
35 Gibeónban lakott Jeíél, Gibeón atyja; feleségének Maaká volt a neve. 36 Elsőszülött fia Abdón volt, azután Cúr, Kís, Baal, Nér és Nádáb, 37 Gedór, Ahjó, Zekarjá és Miklót. 38 Miklót nemzette Simát. Rokonságukkal együtt ezek is Jeruzsálemben laktak, testvéreikkel átellenben. 39 Nér nemzette Kíst, Kís nemzette Sault, Saul nemzette Jónátánt, Malkísúát, Abínádábot és Esbaalt. 40 Jónátán fia Meríbbaal volt, és Meríbbaal nemzette Míkát. 41 Míká fiai voltak: Pítón, Melek, Taréa és Áház. 42 Áház nemzette Jarát, Jará nemzette Álemetet, Azmávetet és Zimrít, Zimrí nemzette Mócát, 43 Mócá nemzette Binát, ennek a fia volt Refájá, ennek a fia Elászá, ennek a fia Ácél. 44 Ácélnak hat fia volt, név szerint ezek: Azríkám, Bókerú, Jismáél, Searjá, Óbadjá és Hánán. Ezek voltak Ácél fiai.
1 A filiszteusok háborút viseltek Izráel ellen, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok előtt. Elesettek borították a Gilbóa-hegyet. 2 A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt, Abínádábot és Malkísúát, Saul fiait. 3 Heves küzdelem dúlt Saul körül, de végül eltalálták az íjászok. Megsebesítették az íjászok, 4 ezért azt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj le vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne űzzenek gúnyt belőlem! De a fegyverhordozó nem akarta megtenni, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt. 5 Amikor látta a fegyverhordozója, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt. 6 Így halt meg Saul és három fia, és vele együtt egész háza népe is meghalt. 7 Amikor látták mindazok az izráeliek, akik a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták városaikat, és elmenekültek, a filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban. 8 Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és a fiait, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. 9 Kifosztották őt, magukkal vitték a fejét és a fegyvereit, és körbeküldték a filiszteusok földjén, hogy megvigyék az örömhírt bálványaiknak és a népnek. 10 Fegyverzetét isteneik templomában helyezték el, koponyáját pedig kiakasztották Dágón templomában. 11 Amikor azonban meghallották a jábés-gileádiak, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok, 12 harcosaik elindultak, és leszedték Saulnak és fiainak a holttestét, és elvitték Jábésba. Ott temették el csontjaikat Jábésban egy tölgyfa alatt, majd hétnapos böjtöt tartottak. 13 Így halt meg Saul a hűtlensége miatt, mert hűtlen lett az Úrhoz, és nem fogadta meg az Úr szavát. Sőt szellemet idéztetett, és azt kérdezte meg, 14 nem az Urat kérdezte meg. Ezért ölette meg őt, a királyságot pedig Dávidra, Isai fiára ruházta.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
Ismét Benjáminról olvasunk, és az első király, Saul bukásáról és felkavaró haláláról. A jábés-gileádiak tiszteletadása bizonyságtétel az isteni rend mellett a zűrzavaros időben is. A fejetlenség számunkra sem ad felmentést a helyes magatartás alól, már csak a reménység miatt sem, hogy a világ igazi ura már uralkodik, és egyszer mindenki által észlelhetően előlép, akárcsak egykor Dávid.
RÉ21 696
Úrvacsorai ének | 356 | Ó, üdvösséges áldozat
„Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” Zsid 2,5–18
5 Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. 6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? 7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, 8 mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, 9 azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. 10 Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé. 11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, 12 amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged.” 13 És ismét: „Én őbenne reménykedem”, majd újra: „Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem.” 14 Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, 15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. 16 Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám utódait karolja fel. 17 Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. 18 Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(18) „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” (Zsid 2,5–18)
Senkit nem nyugtat meg az, amikor beteg, hogy orvosi diplomás emberrel találkozik. Az ad reménységet, ha olyan orvossal van dolga, aki köztudomásúan betegeket gyógyít. Az sem ad nyugalmat zaklatott helyzetben, ha valaki jogi diplomással találkozik ügyében, az ad bátorítást, ha tudjuk: gyakorlott, megfontolt, igazságkövető ügyvéd. Kísértéseink között élve Jézussal való személyes kapcsolatunk, folyamatos életegyeztetésünk meghatározó eligazítás. Ő az, aki maga is kísértést szenvedett. Tudja, miről van szó. Tudja, milyen üres gyomrot kenyérrel csillapítani, és azzal is tisztában volt: a kőből lett kenyerek nem éhséget csillapítanak, hanem hamis telítettséghez vezetnek. Azt is felismerte, hogy az érte gyarló emberi aggódásból féltő szeretetbe csomagolt tanítványi szavak – „Uram, ez nem történhet meg veled!” (Mt 16,22/b) – nem a világ megváltásához segítik őt. Legfeljebb mély érzésű, mégis botladozó és botlást előidéző szavak. Ugyanígy kereszten való kimondhatatlan szenvedése idején bizonyíthatta volna: Isten Fia vagyok, leszállok a keresztről. Azonban az Isten volta éppen abban állt, hogy kísértésnek minősítette a szenvedéstől való megszabadulást. Nem szállt le a keresztről, mert Isten Fia volt. Ő az, aki segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek. Ő csak megkísértetett.
