„Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz.” Jn 5,31–36
31 Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. 32 Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. 33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. 34 Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. 35 Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. 36 Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el.
Bibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz.” (31) Jézus önkijelentéseit megelőzi Keresztelő János tanúságtétele (32), de az Atya által rábízott feladatok hűséges elvégzése felülmúlja az ember(ek)től kapott bizonyságtételt (36). Mi más igazolhatná jobban, hogy szeretem Istent, mint az, hogy az Ő akaratát cselekszem? Ez egyben félreérthetetlenül meghatározza, hogy ki is vagyok valójában.
RÉ21 794
Jézus Krisztus messiási küldetése | 444 | Jer, dicsérjük az Istennek Fiát
„…az Úr felruházta lelkével Gedeont…” Bír 6,33–40
33 Midján, Amálék és a keleti törzsek mind egybegyűltek, átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek Jezréel síkságán. 34 Ekkor az Úr felruházta lelkével Gedeont, az pedig megfújta a kürtöt, és hadba szólította Abíezer nemzetségét. 35 Azután követeket küldött egész Manasséba, és az is hadba vonult vele; követeket küldött Ásérba, Zebulonba meg Naftáliba, és azok is felvonultak az ellenséggel szemben. 36 Gedeon ekkor azt mondta Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogy megígérted, 37 akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, a föld pedig mindenütt száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogy megígérted. 38 Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy egész csészényi vizet. 39 Gedeon azonban ezt mondta Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, a föld pedig legyen mindenütt harmatos! 40 És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, a földet pedig mindenütt harmat borította.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(34) „…az Úr felruházta lelkével Gedeont…” (Bír 6,33–40)
Gedeon valójában az újabb midjáni betörés okán lett bírává, amikor Isten „felruházta” őt Lelkével (34). Ez a kifejezés nem azt jelenti, hogy „ruha teszi az embert”, hanem azt, hogy Gedeon valóban „más emberré” is lett (vö. 1Sám 10,6). Vagyis: a Lélek „öltözetében”, Isten képviseletében cselekszik az ő engedelmes eszközeként, mert most már a Lélek diktálja az eseményeket (34–35). De mielőtt egybegyűjtött seregével harcba indulna, győzelmet biztosító jelt kér az Úrtól (36–38). Amikor ezt megkapja, újabb bizonyítást kér (39–40). Jelkérése mutatja, hogy a Lélek által megragadott ember nem veszíti el a személyiségét, nem saját erejéből cselekszik. Gedeon megmarad hozzánk hasonló, esendő embernek: Urunk a maga ügyét ilyen bizonyosságra vágyó, esendő emberekkel is céljához juttatja. De ne feledjük, Gedeon a kapott jelt hitben elfogadta. Ez jelzi: különbség van a jelkérés és a jel elfogadása között (vö. Ézs 7,14: Áház). A mi helyzetünk már nyilván nem a Gedeoné. Számunkra az egyetlen és legnagyobb jel Jézus Krisztus (vö. Ézs 7,14 és Mt 1,22), Isten szövetségi hűségének legcsodálatosabb bizonysága. Aki őt elfogadja, annak nincs szüksége további bizonyítékokra.
