„a Mózestől való elszakadásra tanítod a népek között lévő zsidókat” ApCsel 21,17–26
17 Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak a testvérek. 18 Másnap eljött Pál velünk együtt Jakabhoz, ahol a vének is jelen voltak mindnyájan. 19 Köszöntötte őket, majd részletesen elbeszélte, mit tett az Isten a népek között az ő szolgálata által. 20 Amikor ezt hallották, dicsőítették az Istent, aztán így szóltak hozzá: Látod, testvérem, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan buzgón ragaszkodnak a törvényhez. 21 Rólad pedig azt hallottuk, hogy Mózestől való elszakadásra tanítod a népek között lévő zsidókat, és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne a zsidó szokás szerint éljenek. 22 Mit tegyünk tehát? Mindenképpen híre megy annak, hogy megjöttél. 23 Tedd hát azt, amit mondunk neked! Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek. 24 Vedd magad mellé őket, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, vállald a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket! Így megtudja mindenki, hogy semmi sem igaz abból, amit rólad hallott, hanem magad is megtartod a törvényt, és aszerint élsz. 25 A pogányokból lett hívőknek pedig már megírtuk azt a határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól és a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. 26 Akkor Pál maga mellé vette ezeket a férfiakat, a következő napon elvégezve velük együtt a tisztulási szertartást, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le az ő tisztulásának napjai, amíg mindegyikükért be kell mutatni az áldozatot.
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth-Mihala Veronika igemagyarázata
A Cselekedetekben megjelenő Pál alakja úgy áll előttünk, mint akit a jeruzsálemi gyülekezet vezetői elfogadtak, s aki így az egység és örökség képviselője. Azonban ugyanitt elhangzik el az a hamis vád is, amely aztán további útján elkíséri őt: „a Mózestől való elszakadásra tanítod a népek között lévő zsidókat” (21). A pogányokat nem kötelezte az apostoli tanács a törvény megtartására, így ennek értelmében járt el Pál a misszióban, de önmagára és hittársaira nézve érvényesnek tartotta a törvényt. Ezért is teszi meg, amit javasolnak neki, azaz elvégzi a törvény által előírt tisztulási szertartást. A zsidóknak zsidó kíván lenni.
RÉ21 389
Adventi dicséret | 377 | Kapuk emelkedjetek
„Önmagamért, önmagamért cselekszem…” Ézs 48
1 Halljátok meg ezt, Jákób háza, akiket Izráelről neveztek el, és akik Júdától származtok, akik az Úr nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem igazán! 2 A szent városról nevezik magukat, és Izráel Istenére támaszkodnak, akinek Seregek Ura a neve. 3 A korábbiakat már régen kijelentettem, az én számból jöttek ki, én hirdettem azokat. Hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek. 4 Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc, 5 ezért jelentettem ki neked már régen, mielőtt bekövetkezett, már meghirdettem, nehogy azt mondhasd: Bálványom tette ezt, bálványszobrom parancsára történt. 6 Te hallottad és láthattad mindezt, és mégsem tanúskodtál róla! De mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz. 7 Most teremtem őket, nem pedig régen, ezelőtt nem hallottatok róluk; nem mondhatod, hogy tudtál róluk. 8 Nem hallottad, nem is tudtad, sohasem volt nyitva a füled. Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy, születésed óta hitszegőnek hívnak. 9 Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el. 10 De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, a nyomorúság kohójában próbára tettelek. 11 Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet! 12 Hallgass rám, Jákób! Izráel, akit elhívtam! Én vagyok az első, az utolsó is én vagyok! 13 Hiszen az én kezem vetett alapot a földnek, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak. 14 Gyűljetek össze mind, és hallgassatok ide! Ki mondta meg közülük azt, hogy akit az Úr szeret, az hajtja végre akaratát Babilonban, és az szerez érvényt hatalmának a káldeusok között?! 15 Én, én mondtam meg, aztán el is hívtam; vezetem őt, hogy útján sikerrel járjon. 16 Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt! Régen sem beszéltem rejtélyesen, és mióta ez történik, én jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az Úr elküldött engem, és lelkét adta nekem. 17 Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. 18 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. 19 Annyi utódod lenne, mint tenger partján a homok, méhed gyümölcse annyi, mint a homokszemek: Nevét nem törölnék ki, és nem veszne ki előlem. 20 Menjetek ki Babilonból, fussatok ki a káldeusok közül! Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot! 21 Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle. 22 A bűnösöknek nincs békességük! – mondja az Úr.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(11a) „Önmagamért, önmagamért cselekszem…” (Ézs 48)
Ahogyan Pinokkió elkerülhette volna az egész kalamajkát, ha egyszerűen élvezi az életet Dzsepettóval, az alkotójával, és szót fogad, a nép is elkerülhette volna a fogságot, ha engedelmeskedik Istennek. A Teremtő sajnálja az övéit, akik nem hallgattak rá. Szánja őket. Milyen szívfájdalom az egy szülőnek, ha végig kell néznie a gyermekének azt a szenvedését, amely elkerülhető lett volna, amelyre figyelmeztette! „Bárcsak figyeltél volna parancsomra…” Viszont itt új idősík kerül elő a fejezetben: de most. Itt az új esély. Nem a nép változtatott a sorsán, nem vezekelték le a bűnt, nem érdemelték ki az új esélyt. Isten nem titkolja: saját magáért adja az új távlatot. Elhozza az új exodust önmagáért. Kiválasztott egy népet, és ha a másik fél nem is, ő hűséges ehhez a választáshoz. Irracionálisan, mint a tékozló fiú atyja, aki magát is lejáratva megy elébe annak a megcsúfoltnak. De ezért legalább most mondjátok: megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot! Ne titkoljátok el az események mögött álló és azokat irányító Istent! A próféta kérése, hogy legalább most mutassunk fel rá! Legyünk élő bizonyság! Az életünkön mutassuk meg kegyelmét, és ne titkoljuk el: nem azért kapjuk, amilyenek vagyunk, hanem azért, amilyen ő.
