„...hittek Jézusban” Jn 12,9–11
9 Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. 10 A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11 mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
Terjed a csoda híre, már nemcsak Jézusért, hanem Lázár miatt is jönnek az emberek. A farizeusok aggódnak, hogy elveszítik a nép irányításának a hatalmát, mert nekik ez jelenti az életet, a jövőt. Készek a kettős gyilkosságra is. Az én életemet is fogva tarthatja a valakihez, valamihez való ragaszkodás. Jézus azt mondja, hogy aki kész elengedni ezt, felszabadul a nyomás alól és gyümölcsöt terem.
RÉ21 59
Bűnbánati zsoltár | 151 | Hatalmas Isten, nagy haragodban
„...visszafordítok a kezetekben minden fegyvert…” Jer 21
1 Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak, amikor Cidkijjá király elküldte hozzá Pashúrt, Malkijjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát ezzel az üzenettel: 2 Kérdezd meg ügyünkben az Urat, mert Nebukadneccar, Babilónia királya háborút indított ellenünk! Talán csodát tesz velünk az Úr, ahogyan máskor, és ő is elvonul tőlünk. 3 Jeremiás így felelt nekik: Mondjátok meg Cidkijjának, 4 hogy ezt mondta az Úr, Izráel Istene: Én visszafordítok a kezetekben minden fegyvert, amellyel Babilónia királya és a káldeusok ellen harcoltok, akik ostromolnak benneteket a várfalon kívül, és behozom őket a város közepébe. 5 Mert én magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, lángoló haraggal és nagy felháborodással. 6 Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt: súlyos dögvészben halnak meg. 7 Azután pedig – így szól az Úr – Cidkijját, Júda királyát, udvari embereit és a népet, akik megmaradnak e városban a dögvész, a fegyver és az éhínség után, kezébe adom Nebukadneccarnak, Babilónia királyának és ellenségeiknek, akik az életükre törnek. Kardélre hányja őket, nem szánja, nem kíméli, és nem irgalmaz nekik. 8 Ennek a népnek pedig mondd meg: Így szól az Úr: Én most elétek adom az élet útját és a halál útját. 9 Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhínség és dögvész miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy, és a benneteket ostromló káldeusokhoz pártol, az megmarad, és ajándékul kapja az életét. 10 Mert e város ellen fordulok, vesztére és nem javára – így szól az Úr. Babilónia királyának a kezébe kerül, és ő fölperzseli azt. 11 Júda királyi házának pedig mondd meg: Halljátok az Úr igéjét, 12 Dávid háza! Így szól az Úr: Törvényesen ítéljetek reggelenként, mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától, különben fellángol haragom, mint a tűz, és égni fog olthatatlanul gonosztetteik miatt! 13 Én rátok támadok, akik a völgyben és a fennsík szikláján laktok – így szól az Úr –, akik ezt gondoljátok: Ki törhetne ránk, ki hatolhat be erődjeinkbe? 14 Ezért megbüntetlek titeket saját tetteitek gyümölcse szerint – így szól az Úr: Tüzet gyújtok erdőtökben, amely mindenestül megemészti azt!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(4) „...visszafordítok a kezetekben minden fegyvert…” (Jer 21)
Isten változatos büntetésekhez tud folyamodni, amikor akaratát érvényesíti. Ennek legteljesebb tárházát az egyiptomi tíz csapás mutatja be, amikor békáktól a sötétségig, vérré váló vizektől az elsőszülöttek haláláig terjed a pusztítás. Dávid király, utolsó nagy bűnbeesésekor, választhatott az éhínség, az ellenség és a dögvész csapása közül (2Sám 24). Dávid Isten kezébe akart hullani, így a dögvészt választotta. Igaza lett, Isten Jeruzsálem határában megállította öldöklő angyalát. Jeremiás évszázadokkal később azt ismerte fel, hogy a város ellen támadó babiloni sereg nem a hódító hordák vérszomját testesíti meg, hanem az Úr büntetését hozza Jeruzsálembe. Ő küldi a pusztítókat, ő veri meg a város lakóit, ő szolgáltatja ki bűnbe esett népét az idegeneknek. A háború nem politikai manőver, hanem Isten büntetése. Kemény szavak ezek, ráadásul szembeszállnak a korábbi tapasztalatokkal: eddig Isten az utolsó pillanatban mindig irgalmazott! Három emberöltő telt el az asszír sereg támadása óta, a helyzet akkor is reménytelennek látszott, de végül az ostromlók kotródtak el, erről még az évszázadokkal később élő görög történetíró, Hérodotosz is megemlékezett. Ezúttal Isten nem indul szánalomra. Nincs tovább.
