„Mit tegyünk?” Jn 11,45–57
45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. 46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. 48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. 49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. 50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. 51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; 52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 53 Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. 54 Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival. 55 Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak. 56 Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre? 57 A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
Észreveszem, ahogy Isten munkálkodik körülöttem? A böjt, a mai nap megszentelése jelentse azt számomra, hogy megállok, meglátom és hiszek. Hasonlóan, mint Lázár feltámasztásakor történt sokakkal. Látom a halálon túlmutató élet megnyilvánulásait? Ne legyek az, aki arra a következtetésre jut, hogy magát féltve Jézus ellenségévé válik. Az Iszákosmentő Misszióban álmélkodva csodáljuk a gyógyuló életeket. Áldjuk Istent együtt is ezért és a böjt lehetőségéért, ami az alkoholmentes idő ajándéka is lehet.
RÉ21 25 • IÉ 1Móz 3,1–19(20–24) • Zsolt 25,1–10
Himnusz böjti időben | 463 | Ó, mennyeknek fényessége
Heti zsoltárének | 31 | Uram, én csak tebenned bíztam
„...összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik a cserépedényt…” Jer 19,1–13
1 Ezt mondta az Úr: Menj el a fazekashoz, és vegyél tőle egy cserépkorsót! Azután végy magad mellé néhány embert a nép és a papok vénei közül, 2 és menj ki a Ben-Hinnóm-völgybe, a fazekasok kapujának bejáratához, és hirdesd ott azokat az igéket, amelyeket én mondok neked! 3 Ezt mondd: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai és Jeruzsálem lakói! Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Én olyan veszedelmet hozok erre a helyre, hogy belecsendül a füle annak, aki csak hallja! 4 Mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig idegenné tették számomra azzal, hogy más isteneknek tömjéneztek benne, akiket nem ismertek sem ők, sem őseik, sem Júda királyai. Sok ártatlan vért is ontottak ezen a helyen. 5 Áldozóhalmokat is építettek Baalnak, hogy elégessék fiaikat égőáldozatul Baalnak, pedig ezt nem parancsoltam, nem rendeltem el, sőt eszembe sem jutott! 6 Azért eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor nem Tófetnek nevezik többé ezt a helyet, sem Ben-Hinnóm-völgynek, hanem az Öldöklés völgyének. 7 Meghiúsítom ezen a helyen Júda és Jeruzsálem terveit: kiszolgáltatom őket ellenségeiknek, akik az életükre törnek, hogy fegyverrel ejtsék el őket. Holttestüket pedig az ég madarainak és a föld állatainak adom eledelül. 8 Ezt a várost pusztává és iszonyatossá teszem, és aki csak erre jár, megborzad, és iszonyat fogja el a várost ért mindenféle csapás miatt. 9 Megetetem velük fiaik és leányaik húsát, egyik ember megeszi a másiknak a húsát az ostrom és a szorongatás idején, amikor majd szorongatják őket ellenségeik, akik az életükre törnek. 10 Ezután törd össze a korsót azoknak a férfiaknak szeme láttára, akik veled mentek, 11 és mondd nekik, hogy így szól a Seregek Ura: Úgy összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik a cserépedényt, úgyhogy nem lehet többé megjavítani. A Tófetben pedig temetni fognak, mert másutt nem lesz elég hely a temetkezéshez. 12 Így cselekszem ezzel a hellyel és lakóival – így szól az Úr. A Tófethez teszem hasonlóvá ezt a várost. 13 Jeruzsálem házai és Júda királyainak palotái olyan tisztátalanok lesznek, mint az egész Tófet, mindazokkal a házakkal együtt, amelyeknek a tetején az ég minden seregének tömjéneztek, és italáldozatokat mutattak be más isteneknek.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(11) „...összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik a cserépedényt…” (Jer 19,1–13)
Az előző fejezetben az agyaggal dolgozó, az elrontott edényt a korongon visszagyúró, abból újat készítő fazekasról olvastunk. Az agyag még nyers, a mester elégedetlen: formál valami mást. Aztán az edény mégiscsak elkészül. Szárítják, kiégetik, piacra dobják, megveszik, használják – végül eltörik. Mire jó még ezután? Használhatatlan, szemétre való törmelék lesz belőle. A próféta felismerése fájdalmas, igehirdetése pedig elborzasztó: Jeruzsálem ugyanígy válik értéktelen romhalmazzá. Isten próbálta rendbe hozni, mindent megtett érte, hasztalan. Inkább kellettek az idegenek istenei, akik kérhettek bármit, áldozatot, életet, mindent megkaptak. Isten ezt tűrte nemzedékeken át, aztán eljött az idő, amikor nem adott több esélyt. A korsó darabokra törve az utca porában hever, a városnak pedig maradt az elborzadás, a rettegés a közeledő pusztulás miatt. De ezt kacagták. Senki nem vette komolyan a riogatót. Ez a prófécia azért megrázó, mert nincs benne feloldás, kiskapu, nem kínál menekülőutat. Jeremiás meghirdette az ítéletet, majd távozott. Engedjük, hogy ezúttal az Ige a maga nyerseségében vágjon belénk: vajon én megérdemelném a menekülést?
