„…nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl” 2Kor 10,12–18
12 Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat, és így esztelennek bizonyulnak. 13 Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. 14 Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. 15 Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. 16 Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek. 17 Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, 18 mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„…nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl” (18). Akit „az Úr ajánl”, annak az élete áldott. Áldásul szolgál abban a közösségben, ahová rendelte őt az Ura, ahol növekedés van a hitben, mert Isten dicsőségét szolgálja fáradozása. Aki rendíthetetlen a hitben, aki nem boldogtalan erőszakos, hanem szelíd, s ezért boldog békességű ember. Őt akkor is az Úr ajánlja, amikor testvértől van jó ajánlólevele!
RÉ21 202
Zsoltárdicséret | 192 | Drága dolog az Úr Istent dicsérni
„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik…” Péld 11,17–31
17 Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt. 18 A bűnös hamis keresményt szerez, de igaz bérhez jut az, aki igazságot vet. 19 Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra. 20 Utálja az Úr az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen. 21 Kezet rá, hogy nem marad büntetlenül a gonosz! De az igazak utódai megmenekülnek. 22 Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése. 23 Az igazak csak jóra várhatnak, a bűnösök pedig csak haragot remélhetnek. 24 Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. 25 Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. 26 Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja. 27 Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza. 28 Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb. 29 Aki kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond. 30 Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg. 31 Bizony, az igaz is elnyeri jutalmát a földön, hát még a bűnös és vétkes ember!
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(24/a) „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik…” (Péld 11,17–31)
Isten országának egyedi törvényszerűségéhez érkeztünk el. Ott nem az emberek által kialakított igazságérzeten, gazdaságtudományi törvényszerűségeken alapulnak a történések, hanem teocentrikusan alakulnak. Isten már a kezdeti időszakban megtanította választott népének: egy napra való mannát kell szedni. Elég lesz. Lehet megosztani másokkal mindazt, ami efölött van. Később aztán magas szintre emeli ezt a különös törvényszerűséget, amikor arra buzdít: oszd meg kenyeredet az éhezővel. S tovább fokozza ezt Megváltónk. Az adni tudást magatartásformává teszi a misszió ügyében: ha valaki elkéri a felsőruhádat, add oda az alsót is. Ha valaki egy mérföld útra kényszerít, eredj el vele kettőre. Okozz szent meghökkenést azzal, hogy bőven osztogatsz a mások javára. Miből és honnan van ez? Abból a megtapasztalásból, amely annak a beismerése: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7) Szépen foglalta ezt rímbe Bódás János: „Minél többet adsz, / Te magad annál gazdagabb maradsz.”
