„…a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.” Róm 10,1–13
1 Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek. 2 Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. 3 Mert azzal, hogy Isten igazságát nem értették meg, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni, nem engedelmeskedtek Isten igazságának. 4 Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. 5 Mózes ugyanis azt írja a törvényből való igazságról, hogy „aki megcselekszi azokat, él általuk”. 6 A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. 7 Vagy: „Ki megy le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. 8 Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. 9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. 11 Az Írás így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” 12 Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, 13 mert „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„…a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.” (4) Isten örök terve meghalad minden emberi igyekezetet, magunkat képtelenek vagyunk megigazítani. Hatalmas áldozattal teszi lehetővé az irgalmas Úr a megigazulás ajándékát, a megfeszített Krisztushoz s ahhoz az örömteli vallomáshoz érkezést: Őbenne és Őáltala van üdvösségünk! Hisszük, valljuk?
RÉ21 451
Zsoltár vasárnapra | 27 | Az Úr Isten az én világosságom
„Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?!” 4Móz 12
1 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt az etióp asszony miatt, akit elvett. Mert Mózes egy etióp asszonyt vett feleségül. 2 Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta. 3 Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb. 4 Az Úr akkor rögtön ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman. 5 Akkor az Úr leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek. 6 Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. 7 De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! 8 Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?! 9 Az Úr haragra gerjedt ellenük, és eltávozott. 10 Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám a poklosságtól olyan fehér lett, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos. 11 Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, amelyet esztelenül elkövettünk! 12 Ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek a teste félig már oszlásnak indult! 13 Ekkor Mózes így kiáltott az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt! 14 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna szembe, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza! 15 Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot. 16 Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(8) „Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?!” (4Móz 12)
Nyomorult indulat a (testvér)féltékenység. Mirjám és Áron beleesik ebbe. Kritizálják Mózest az idegen származású felesége miatt, és irigylik prófétaszerepét is. Egykor Mirjám őrizte a Mózes-kosárba, a Nílus vizére kitett öccsét, amíg gazdára nem talált a fáraó lánya személyében (2Móz 2,3–8). A Vörös-tengeri átkelés után Mirjám prófétai éneket zengett Isten dicsőségének (2Móz 15,20–21). Itt bizony elbukik, és súlyos büntetést kap a reklamációért. Az Úr tapintatosan külön hívta a két lázadót, és Mózes védelmére kel. Dicséri szolgáját (5), akivel nem látomásokban vagy álomban közli akaratát, mint más prófétákkal, hanem a legközvetlenebb kapcsolatban, „szemtől szemben beszél vele” (5Móz 34,10). Neki megmutatta alakját is (6–8) igaz, csak hátulról (2Móz 33,11). Olyat mond hű szolgájáról, aminél nagyobbat csak az Újszövetség vall Jézusról (Zsid 3,1–2). Mózes minden prófétánál nagyobb és alázatosabb. Nem sértődős, sőt megható együttérzéssel imádkozik nővére, Mirjám gyógyulásáért. A poklosság el is múlik róla, de még egy hétig a táboron kívül kell maradnia, a tisztulási törvény rendelése szerint, csak azután indulhat tovább a tábor (14–16).
