„Állj félre az Isten elől, aki velem van” 2Krón 35,20–27
20 Azok után, hogy Jósiás helyreállíttatta a templomot, felvonult Nékó, Egyiptom királya, hogy harcoljon Karkemisnél, az Eufrátesz mellett. Jósiás azonban csatába szállt vele. 21 Pedig Nékó követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: Nem veled van dolgom, Júda királya! Nem ellened jöttem most, hanem az ellen a ház ellen, amellyel hadakozom, és Isten parancsolta, hogy siessek. Állj félre az Isten elől, aki velem van, hogy el ne pusztítson! 22 Jósiás azonban nem tért ki előle, hanem a csatára készülve álruhába öltözött. Nem hallgatott Nékó szavaira, amelyek pedig az Isten szájából származtak; fölvonult, hogy megütközzék Megiddó síkságán. 23 Az íjászok azonban eltalálták Jósiás királyt, és a király ezt mondta szolgáinak: Vegyetek le innen, mert súlyosan megsebesültem! 24 Szolgái levették a harci kocsiról, egy másik kocsira tették, és Jeruzsálembe vitték. Ott meghalt, és eltemették ősei sírjába. Egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást. 25 Jeremiás siratódalt szerzett Jósiásról, az énekesek és az énekesnők pedig máig is megéneklik Jósiást siratóénekeikben. El is rendelték ezt Izráelben. Fel is vannak jegyezve ezek a siratóénekek között. 26 Jósiás egyéb dolgai és kegyes tettei, amelyek megfeleltek annak, amit az Úr előír törvényében, 27 egész története elejétől a végéig meg van írva az Izráel és Júda királyairól szóló könyvben.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Istenünk kijelentése nemcsak a templomban nyilvánul meg, hanem a történelem színpadán: akár egy ellenségnek vélt személy tolmácsolásában is megjelenhet. Jósiás az események forgatagában – vesztére – nem hallja meg az emberi szóig leereszkedő isteni figyelmeztetést (20kk). Add, Uram, hogy meghalljuk üzenetedet – még ha egy ellenségnek tekintett emberen keresztül szólal is meg!
RÉ21 612
Zsoltárének | 124 | Az Izráel ezt nyilván mondhatja
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…” 1Jn 4,17–21
17 Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. 19 Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. 20 Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21 Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(18) „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…” (1Jn 4,17–21)
A félelem érzéséről nem tehetünk, az viszont már rajtunk múlik, mit kezdünk vele. A félelem még nem gyávaság. Ha azonban átengedem magamat neki, állandóan gyötörni fog, szorongóvá tesz. János arra biztat, hogy szálljunk szembe a félelem érzésével. Sok minden kelthet félelmet bennünk, természeti csapások, rettegés a jövőtől, saját titkos cselekedeteink, mások fenyegetése. Azt tapasztaljuk, magunktól nem vagyunk képesek elűzni félelmeinket, feloldani görcseinket – nincs hozzá elég erőnk. Csak az a mindent megelőző szeretet, amely Jézusban közénk jött, és magához ölelt, menthet meg bennünket. Elrejtettségében tapasztalhatjuk meg, hogy minél több a szeretet, annál kevesebb a félelem. Szeretet és félelem ellentétek, mint tűz és víz, vagy ez, vagy az hatalmasodik el bennünk, de ha „teljes a szeretet”, akkor egészen eltűnik a félelem. Minden félelem csúcsa a rettegés Isten ítéletétől. Jézus ezt is reménységgé formálja bennünk, Szentlelke által „esedezik értünk, kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8,26), lehetőséget teremtve arra, hogy bizalommal forduljunk a kegyelem királyi székéhez bocsánatért (Zsid 4,16).
