„Kérlek titeket, testvéreim, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban!” Róm 15,22–33
22 Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok. 23 Most pedig, mivel ezeken a vidékeken már nincs feladatom, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, 24 amikor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok. Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok. 25 Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára. 26 Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. 27 Jónak látták ezt, de tartoznak is ezzel nekik, mert ha a népek részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak is azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik. 28 Ha tehát ezt elvégeztem, és az adományt átadtam, a ti segítségetekkel elmegyek Hispániába. 29 Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével megyek majd. 30 A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban, 31 hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek, 32 hogy aztán majd Isten akaratából örömmel érkezzem hozzátok, és megpihenjek nálatok. 33 A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Áron igemagyarázata
Pál terve az, hogy Hispániába menjen, s átutazóban megismerje a római keresztyéneket. De amíg ez beteljesülhet, a következő a kérése feléjük: „Kérlek titeket, testvéreim, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban!” (30) A közbenjáró imádság által ugyanis osztozhatunk egymás szolgálatában. Így imádkozhatunk gyülekezetünk lelkészéért is. És minél többen tesszük ezt, annál hatékonyabb és szélesebb körű lesz az ő szolgálata.
RÉ21 808
Te Deum | 566 | Téged, Úr Isten, mi, keresztyének
„Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon...” 4Móz 31
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután elődeid mellé kerülsz. 4Móz 25,17-18 3 Azután így beszélt Mózes a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, és támadják meg Midjánt, hogy bosszút álljanak Midjánon az Úrért. 4 Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba. 5 Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert. 6 Azután csatába küldte őket Mózes, törzsenként ezret; velük együtt csatába küldte Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat. 7 Csatába is szálltak Midján ellen, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr, és megöltek minden férfit. 8 Midján királyait is megölték azokkal, akiket lemészároltak: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is. 9 Midján asszonyait és gyermekeit azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elvitték zsákmányként minden állatukat, jószágukat és egész vagyonukat. 10 Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort. 11 Azután fogták az egész zsákmányt és az összes megszerzett embert és állatot, 12 és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. 13 Mózes, Eleázár pap és a közösség összes fejedelme kivonult eléjük a táboron kívülre. 14 De Mózes megharagudott a hadsereg vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik hazatértek a megvívott harcból. 15 Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az egész asszonynépet?! 16 Hiszen ők csábították hűtlenségre az Úr ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az Úr közösségét. 17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, akinek már volt dolga férfival úgy, hogy vele hált. 18 De hagyjatok életben magatoknak minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást. 19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon és a hetedik napon: ti is, meg a foglyaitok is. 20 Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt. 21 Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt Mózesnek az Úr: 22 Az arany-, ezüst-, réz-, meg a vas-, ón- és ólomholmit, 23 mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. Ami pedig nem tűzálló, azt merítsétek vízbe! 24 Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba. 25 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: 26 Számold össze a foglyokat, az elfogott embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt. 27 Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között. 28 Végy el egy részt az Úrnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt. 29 Abból a feléből vegyétek el, ami nekik jutott, és add azt Eleázár papnak az Úrnak szóló felajánlásként. 30 Az Izráel fiainak jutott feléből pedig végy el ötvenenként egyet: embert és marhát, szamarat meg juhot, mindenféle állatot. Add azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál végzik a tennivalókat. 31 Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 32 Ez volt az, ami a megszerzett zsákmányból megmaradt; abból, amit zsákmányolt a hadinép: hatszázhetvenötezer juh, 33 hetvenkétezer marha, 34 hatvanegyezer szamár 35 és harminckétezer ember: azok a nők, akik nem ismerték a férfival való hálást. 36 Ennek az a fele, amely a hadba vonultak része volt, szám szerint a következő volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, 37 ebből az Úrnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt; 38 harminchatezer marha, ebből az Úrnak járó rész hetvenkettő volt; 39 harmincezer-ötszáz szamár, ebből az Úrnak járó rész hatvanegy volt; 40 és tizenhatezer ember, közülük az Úrnak járó rész harminckét lélek volt. 41 Mózes átadta Eleázár papnak az Úrnak felajánlott részt, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 42 Az Izráel fiainak jutott felerész, amelyet elvett Mózes a harcosoktól, 43 tehát a közösségre eső felerész ennyi volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, 44 harminchatezer marha, 45 harmincezer-ötszáz szamár 46 és tizenhatezer ember. 47 Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál végezték a tennivalóikat, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 48 Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok, 49 és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, összeszámoltuk a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk. 50 Ezért elhoztuk mindnyájan az Úrnak szóló áldozatul az arany ékszereket, ki-ki amit talált: a bokaláncokat és karpereceket, a gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az Úr előtt. 51 Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat, csupa mesterművet. 52 Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok felajánlottak az Úrnak, tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt; 53 a katonáik pedig a saját zsákmányukat megtartották maguknak. 54 Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az Úr elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(2) „Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon...” (4Móz 31)
A midjániták vándorló nomád népe különböző csoportokban élt. Itt csak azokról a törzsekről van szó, amelyek Móáb határánál éltek, ezért van az, hogy a „kiirtás” után még jó néhányszor említi őket az Ószövetség. A véres midjáni csata nem előzmények nélküli. Midján és Móáb szövetkezett, hogy megrontsák Isten népét először átokkal (lásd Bálám története 4Móz 25,1kk), majd amikor ez nem sikerült, csellel: a lányok meghívták a zsidó férfiakat a maguk orgiákkal egybekötött, pogány, bálványimádó rítusaira. „És odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az Úr Izráel ellen” (4Móz 25,3), és kivégeztette a hitszegőket. És „ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” Most a midjániakon a sor. Az ítélet azokat is utoléri, akik megrontják Isten népét. Magával a Mennyei Atyával találták szemben magukat. Igazságának érvényesítése folyamán az Úr nemcsak egyéneket, hanem népeket is igénybe vehet. A történet betekintést nyújt abba, milyen rettenetes az ő ítélete. Istenfélelemre tanít: féljünk ellene vétkezni. Jézus kereszthalálával magára vette a minket illető ítéletet, hogy az őt illető dicsőségbe és szentségbe öltöztethessen. Rejtőzzünk el benne!