„Hallgassatok már el...!” Jób 13
1 Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem. 2 Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló nálatok. 3 Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni. 4 Mert hazugságot koholtok ellenem, mindannyian mihaszna orvosok vagytok! 5 Bárcsak hallgatnátok végre! Legalább ebben bölcsnek tűnhetnétek! 6 Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire! 7 Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot? 8 Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni? 9 Jó vége lesz-e, ha megvizsgál titeket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket? 10 Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok. 11 Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés? 12 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok. 13 Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem! 14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet? 15 Hiszen megöl engem, nem is reménykedem; csak utaimat akarom védeni előtte. 16 Nekem már ez is szabadítás lenne, hiszen elvetemült ember nem kerülhet elé. 17 Azért most figyeljetek szavamra, hallgassatok magyarázatomra! 18 Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam. 19 Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok, és jöjjön a halál! 20 Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el: 21 vedd le rólam kezed, és ijesztgetéseddel meg ne rémíts engem! 22 Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem! 23 Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem! 24 Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek? 25 Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl, 26 hogy ily sok keserűséget róttál rám, és ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?! 27 Béklyót tettél a lábamra, szemmel tartod minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed! 28 Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Jób arra kéri barátait, hogy hallgassanak el. Érdemes arra is odafigyelni, hogy egy szenvedő embernek vajon mire van igazán szüksége? Arra, hogy fejére olvassák bűneit, amelyek miatt Isten keze sújtja őt? Vagy pedig arra, hogy szenvedéseiben osztozva némán mellette legyenek és együttérzésükről biztosítsák őt? Érdemes lenne megfogadnunk Jób tanácsát: a szenvedő embernek nem kioktatásra, hanem társra és meghallgatásra van szüksége.
RÉ21 591 • IÉ Mt 10,26b–33 • Zsolt 90
Napi ének | 603 | Ímhol vagyok édes Uram, Istenem
„…az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt...” Jel 2,18–29
18 A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez: 19 Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél. 20 De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és bálványáldozati húst egyenek. 21 Pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. 22 Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; 23 gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. 24 Nektek pedig, a többieknek Thiatirában, akik nem fogadjátok el ezt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit – amint azt nevezik –, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, 25 de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. 26 Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a népek felett, 27 hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; 28 ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot. 29 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(20) „…az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt...” (Jel 2,18–29)
Jézus dicséri a thiatirai gyülekezetet szeretetéért, hitéért, szolgálatáért és állhatatosságáért! Nem semmi! – mondanánk ma. Aztán jön a feketeleves: „De az a panaszom ellened…” Jezábel a rossz emlékű Aháb király pogány felesége volt, aki idegen szellemiséget honosított meg Izráelben, Baal és Aséra kultuszát. Ő tanította meg Isten népét „kétfelé sántikálni”, „két úrnak szolgálni”, lelki értelemben paráználkodni. A veszély a gyülekezetben nem a hit megtagadása volt, hanem a kettős életvitel; más ál/arc az istentiszteleten, és más a „céges buliban”. (A városi céhek saját bálvány-isteneiknek hódoltak.) Ez a lelkület a külső támadásoknál is veszélyesebb volt. Ma nem ekkora a nyomás rajtunk, de van belső megosztottság, amelyben felőrlődhet a hívő ember és a közösség egyaránt. A jezábeli lelkület azt mondja: ilyen a világ, nem vonulhatunk ki belőle, a bálványok úgysem árthatnak a hívőknek! Ne hagyjuk magunkat félrevezetni, a „Sátán mélységei” nem nekünk valók! Jézus szerint ez az életforma nem marad következmények nélkül. „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15) – „…nem vetek rátok más terhet, de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök” (24–25).
