„Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt” Jn 21,1–14
1 Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: 2 együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, Nátánaél a galileai Kánából meg Zebedeus fiai és a tanítványok közül még kettő. 3 Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Ők erre ezt mondták: Mi is elmegyünk veled. Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. 4 Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. 5 Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs. 6 Ő pedig ezt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. 7 Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az! Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. 8 A többi tanítvány pedig a hajóval jött, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. 9 Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és még kenyeret is. 10 Jézus így szólt hozzájuk: Hozzatok a most fogott halakból! 11 Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. 12 Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek! A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. 13 Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanúgy a halat is. 14 Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.
Bibliaolvasó Kalauz – Mikola Borbála igemagyarázata
Túl a jeruzsálemi hetes ünnepen, megannyi történésen és a feltámadt Jézus megjelenésein elkezdődnek az otthoni, galileai hétköznapok. Harmadik megjelenésekor Jézus a munkahelyi környezet mindennapjába lép bele, mert az övéi életében ott is jelen akar lenni. Figyelmes gondoskodással egy egyszerű fogást készít a hét fáradt tanítványnak, amíg ők elkészülnek az áldásként kapott nagyszerű fogással. Jézus nem változott. Ugyanaz az Úr a feltámadása után is. Gondoskodás és áldás.
RÉ21 506
Húsvéti ének | 504 | Feltámadt a mi életünk
„Amikor látta ezt az egész nép, felujjongott, és arcra borult.” 3Móz 9
1 A nyolcadik napon szólította Mózes Áront és fiait meg Izráel véneit. 2 Ezt mondta Áronnak: Végy egy borjút a vétekáldozathoz, egy kost pedig az égőáldozathoz; hibátlanok legyenek. Azután áldozd fel őket az Úr előtt. 3 Izráel fiaihoz pedig így szólj: Fogjatok egy kecskebakot a vétekáldozathoz meg egy borjút és egy bárányt az égőáldozathoz – egyévesek és hibátlanok legyenek –, 4 továbbá egy marhát meg egy kost a békeáldozathoz, hogy levágjátok az Úr előtt, végül olajjal gyúrt ételáldozatot, mert ma megjelenik előttetek az Úr. 5 Odavitték tehát a kijelentés sátra elé, amiket Mózes megparancsolt. Az egész közösség is odajárult, és megállt az Úr előtt. 6 Ekkor azt mondta Mózes: Ezt kell tennetek az Úr parancsára, hogy megjelenjen előttetek az Úr dicsősége. 7 Áronnak pedig ezt mondta Mózes: Járulj oda az oltárhoz, és készítsd el vétekáldozatodat és égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Azután készítsd el a nép áldozatát, és végezz engesztelést értük, ahogyan megparancsolta az Úr. 8 Akkor odajárult Áron az oltárhoz, és levágta a saját vétekáldozatára szánt borjút. 9 Áron fiai odavitték hozzá a vért, ő belemártotta ujját a vérbe, és megkente az oltár szarvait, a többi vért pedig odaöntötte az oltár aljára. 10 A vétekáldozat kövérjét, a veséket meg a májon levő hártyát elfüstölögtette az oltáron, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr, 11 a húst és a bőrt pedig elégette a táboron kívül. 12 Azután levágta az égőáldozatot. Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig körös-körül az oltárra hintette. 13 Az égőáldozatot is odanyújtották neki darabonként, a fejjel együtt, ő pedig elfüstölögtette az oltáron. 14 A belet és a lábszárakat megmosta, és úgy füstölögtette el az oltáron, az égőáldozatra téve. 15 Bemutatta a nép áldozatát is. Fogta a nép vétekáldozatára szánt bakot, levágta és bemutatta vétekáldozatul, ahogy az előzőt. 16 Az égőáldozatot is bemutatta – az előírások szerint készítette el –, 17 majd bemutatta az ételáldozatot: vett belőle egy tele marokkal, és elfüstölögtette az oltáron. Ezt a reggeli égőáldozaton kívül készítette el. 18 Akkor levágta a nép békeáldozatára szánt marhát és kost. Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig körös-körül az oltárra hintette. 19 A marha és a kos kövér részeit, a farkat és ami a veséket borítja, meg a májon levő hártyát, 20 mindezeket a kövér részeket rárakták a szegyekre. A kövér részeket elfüstölögtette az oltáron, 21 a szegyeket meg a jobb combot pedig felmutatta Áron felmutatott áldozatul az Úr színe előtt, ahogyan Mózes parancsolta. 22 Akkor fölemelte Áron a kezét a nép felé, és megáldotta őket, majd lejött, miután befejezte a vétekáldozatot, az égőáldozatot és a békeáldozatot. 23 Mózes és Áron bement a kijelentés sátrába, azután kijöttek, és megáldották a népet. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész nép előtt. 24 Tűz csapott ki az Úr színe elől, és megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a kövér részeket. Amikor látta ezt az egész nép, felujjongott, és arcra borult.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(24) „Amikor látta ezt az egész nép, felujjongott, és arcra borult.” (3Móz 9)
Mózes ezekben a történetekben nem főnökként, világi vezetőként szerepel, hanem prófétaként, aki hallja Isten akaratát, és azt továbbítja (8,1). Fölkenték a papokat, most megindul a szolgálatuk. Nagyon lényeges: Áron előbb magáért mutat be áldozatot – „odajárult Áron az oltárhoz, és levágta a saját vétekáldozatára szánt borjút” (8) –, csak azután a többiekért. Isten országában nincs kivételezett helyzet. Aki szolgál, tudatában kell lennie esendő voltának, és szolgálat előtt megvallania ezt az Úrnak. Az áldozati (bűnbánati) szolgálat után megáldja a népet, majd Mózessel együtt bemegy a kijelentés sátrába, vagyis Isten közvetlen közelébe. A sátor – később templom – ennek a jelképe volt. Ez is fontos a szolgálattevőnek: szolgálat után nem ellazulni kell, hanem Isten közelségét keresni. Az Úr csodával válaszol: megjelenik dicsősége, és az ő tüze emészti meg a neki szánt áldozatot. Ezt kikényszeríteni nem tudjuk, de imádkozhatunk érte, hogy fogadja kedvesen a szolgálatunkat.
