„…ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” Jn 8,12–20
12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. 13 A farizeusok ekkor ezt mondták neki: Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz. 14 Jézus így válaszolt nekik: Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. 15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki felett. 16 De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. 17 A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz. 18 Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem. 19 Erre megkérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. 20 Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
Bibliaolvasó Kalauz – Battyányi Géza igemagyarázata
„…ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” (19) A farizeusok nem fogadták el Jézus bizonyságtételét, nem látták meg benne a világ világosságát (8,12). Saját elképzeléseikhez ragaszkodtak, ami még akkor is tévedés volt, ha azt az ószövetségi kijelentés alapján próbálták magyarázni. Jézus Krisztus a tökéletes kijelentés, Őt kell követnünk és egyre jobban megismernünk. Rá tekintve értjük meg az egész Szentírást.
RÉ21 292
Jézus Krisztus messiási küldetése | 449 | Jézus, vigasságom
„Az Úr ugyanis vereséget mért Benjáminra Izráel előtt…” Bír 20,29–48
29 Izráel ezután csapatokat állított lesbe Gibea körül. 30 Majd fölvonultak Izráel fiai a benjáminiak ellen a harmadik napon, és csatarendbe álltak Gibeánál, mint azelőtt. 31 A benjáminiak is kivonultak a néppel szembe, és elszakadtak a várostól. Megint elkezdték vágni a népet, mint azelőtt, és halálra sebeztek mintegy harminc izráeli embert a nyílt mezőn és az országutakon, amelyek közül az egyik Bétel felé, a másik Gibea felé vezet. 32 A benjáminiak már ezt gondolták: Megint megverjük őket, mint először! De Izráel fiai előre megbeszélték: Futamodjunk meg, és szakítsuk el őket így a várostól, ki az országutakra! 33 Ezért az izráeli férfiak mind elhagyták állásaikat, de Baal-Támárnál újra csatarendbe álltak. A lesben álló izráeliek pedig előtörtek állásaikból Gibea közelében, 34 és egészen Gibea elé nyomultak, tízezer válogatott harcos, egész Izráelből. Akkor kemény csata kezdődött, és a benjáminiak nem tudták, hogy milyen veszedelem szakadt is rájuk. 35 Az Úr ugyanis vereséget mért Benjáminra Izráel előtt, és Izráel fiai azon a napon a benjáminiak közül huszonötezer-egyszáz embert pusztítottak el, akik a kardforgatásban mind jártasak voltak. 36 Amikor a benjáminiak látták, hogy vereséget szenvedtek, az izráeliek teret engedtek a benjáminiaknak, bízva azokban, akiket lesbe állítottak Gibeánál. 37 A lesben állók pedig sietve betörtek Gibeába; benyomultak a lesben állók, és kardélre hányták az egész várost. 38 Az izráeliek abban állapodtak meg a lesben állókkal, hogy azok majd füstjelet adnak a városból. 39 Amikor tehát az izráeliek meghátráltak a csata közben, és Benjámin elkezdte vágni őket, és halálra sebzett az izráeliek közül mintegy harminc embert, és már ezt gondolták: Nagyon megverjük őket, mint az első ütközetben! – 40 akkor felszállt a füst a városból. A benjáminiak hátrafordulva látták, hogy a város lángjai már az égig érnek. 41 Erre az izráeliek megfordultak, a benjáminiak pedig megrémültek, mert látták, hogy rájuk szakadt a veszedelem. 42 Ekkor az izráeliek elől a pusztába vezető út felé fordultak, de a harc ott is utolérte őket, és a városból jövők is pusztították a két tűz közé szorult népet. 43 Bekerítették Benjámint, üldözték és tiporták őket pihenés nélkül, egészen messze, Gibeától napkelet felé. 44 Így esett el tizennyolcezer benjámini ember, csupa vitéz férfi. 45 Ekkor irányt változtattak, és a puszta felé menekültek, a Rimmón-sziklához. De még az országutakon is levágtak ötezer embert. Utánuk nyomultak egészen Gidómig, és megint levágtak közülük kétezer embert. 46 Azon a napon tehát Benjáminból összesen huszonötezer kardforgatásban jártas ember esett el, csupa vitéz férfi. 47 Azután hatszáz férfi más irányba fordult, és elmenekült a pusztába, a Rimmón-sziklához, és ott maradtak a Rimmón-sziklánál négy hónapig. 48 Az izráeliek pedig újra a benjáminiak ellen fordultak, és kardélre hányták a városban lakó embereket, állatokat: mindent, amit csak találtak. Az ott található városokat is mind lángba borították.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(35) „Az Úr ugyanis vereséget mért Benjáminra Izráel előtt…” (Bír 20,29–48)
A mai bibliai történet csataleírás. Találunk itt mindent, ami a háborúk szerelmeseinek figyelmét megragadja: haditerv, lesben állás, menekülés, üldözés. Aki inkább a békességteremtést tartja emberhez méltó elfoglaltságnak, viszolyog mindettől. Ráadásul itt testvér küzd testvér ellen, Izráel egyik törzse ellen folytat ádáz harcot a többség! Ezért végül mindenki vesztes. Lett volna más megoldás? Észre kell vennünk: ezekben a sorokban a megbocsátás lehetősége egyáltalán nem merül fel, itt a gyilkos ösztönök diadalmaskodnak. Talán ez a történet legnagyobb tragédiája. A bűn, a kétségkívül valóságos és elkövetett bűn miatt Isten a haragnak szolgáltatta ki az övéit, egy törzs majdnem megsemmisült, Izráel egészére pedig gyász borult. Mindennapi, megoldatlan sérelmeink ugyanilyen reménytelen küzdelmekké válhatnak. Munkahelyen, iskolában, családban ugyanez fenyeget. Egymásnak feszülünk, kijelentjük, gőgösen, hogy velünk mi mindent nem lehet megtenni, pedig a diadalvágy nem megoldást hoz, csak elodázza a valódi megoldást jelentő, kényelmetlen döntéseket. Jó lenne megtanulni új lapot nyitni az életben, és elkezdeni írni az élet következő fejezetét. Felülemelkedve, megbocsátva, Isten irgalmába kapaszkodva.
