„Ő [Isten] mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni” Róm 2,1–10
1 Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amiben mást megítélsz, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed, miközben ítélkezel. 2 Azt pedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket tesznek. 3 Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől? 4 Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz? 5 Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára, amikor Isten kihirdeti igaz ítéletét. 6 Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: 7 azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad, 8 azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engednek, haraggal és bosszúállással fizet majd. 9 Gyötrelem és szorongattatás vár minden emberi lélekre, aki a rosszat cselekszi, először a zsidókra, majd pedig a görögökre; 10 viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.
Bibliaolvasó Kalauz – Molnár Ambrus igemagyarázata
Sokáig úgy tűnhet, hogy az ember bármit megtehet következmények nélkül (3–4). De eljön az a nap, amikor Isten mindenkit elszámoltat, és megítéli az életet a tettek alapján (5). Az ember még a bűneset után is Istenhez tartozik, hiszen Ő teremtette. Ezért Isten továbbra is azt várja tőlünk, hogy az Ő eredeti szándéka szerint éljünk: neki éljünk, és békességünk lesz (6–7.10), vagy magunknak, és gyötrelemre jutunk (8–9). Isten ítéletes figyelmeztetése már a jóságát mutatja. Szabadítóra van szükségünk!
RÉ21 38
Zsoltárdicséret | 178 | Én lelkem, áldva áldjad szép énekszóval Istened!
„Ez a poklos emberre vonatkozó törvény, amikor megtisztul…” 3Móz 14,1–32
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Ez a poklos emberre vonatkozó törvény, amikor megtisztul: Vigyék el a paphoz, 3 a pap pedig menjen ki a táboron kívülre. És ha úgy látja a pap, hogy meggyógyult a poklos ember a poklos kiütésből, 4 akkor hozzanak a pap parancsára a megtisztulni akaróért két élő tiszta madarat, cédrusfát, bíbor fonalat és izsópot. 5 Azután vágják le a pap parancsára az egyik madarat egy friss vízzel teli cserépedény fölött. 6 Fogja a pap az élő madarat, a cédrusfát, a bíbor fonalat és az izsópot, és mártsa bele azokat az élő madárral együtt a friss víz fölött levágott madár vérébe. 7 Azután hintse meg a poklosságból megtisztulni akarót hétszer, és mondja ki, hogy tiszta. Az élő madarat pedig eressze szabadon a mezőn. 8 A megtisztulni akaró mossa ki ruháját, borotválja le mindenütt a haját és a szőrét, mosakodjék meg vízben, és tiszta lesz. Azután bemehet a táborba, de hét napig maradjon a sátrán kívül. 9 A hetedik napon borotválja le mindenütt a szőrét: a haját, a szakállát, a szemöldökét, és mindenütt másutt is borotválja le a szőrét. Mossa ki a ruháját, és mossa meg a testét vízben, akkor tiszta lesz. 10 A nyolcadik napon hozzon két hibátlan hím meg egy egyéves hibátlan nőstény bárányt, ételáldozatul pedig háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, meg fél liter olajat. 11 Állítsa oda a tisztítást végző pap a megtisztulni akarót ezekkel együtt az Úr elé, a kijelentés sátrának a bejáratához. 12 Azután fogja a pap az egyik hím bárányt, mutassa be jóvátételi áldozatul a fél liter olajjal együtt: mutassa fel azokat felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. 13 A bárányt azon a helyen vágja le, ahol a vétekáldozatot és az égőáldozatot szokták levágni, vagyis a szent helyen, mert a vétekáldozathoz hasonlóan ez a jóvátételi áldozat is a papé. Igen szent ez is. 14 Vegyen a pap a jóvátételi áldozat véréből, és kenje meg azzal a pap a megtisztulni akaró jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és jobb nagylábujját, 15 azután vegyen a pap a fél liter olajból, öntse azt a maga bal tenyerébe, 16 majd mártsa bele a pap jobb kezének az ujját a bal tenyerében levő olajba, és hintsen ujjával az olajból hétszer az Úr színe elé. 17 A tenyerén maradt olajjal kenje meg a pap a megtisztulni akaró jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és a jobb nagylábujját, a jóvátételi áldozat vére helyén. 18 A tenyerében maradt olajat pedig kenje a pap a megtisztulni akaró fejére. Így végezzen érte a pap engesztelést az Úr színe előtt. 19 Azután készítse el a pap a vétekáldozatot, és végezzen engesztelést a tisztátalanságból megtisztulni akaróért. Majd vágja le az égőáldozatot. 20 Mutassa be a pap az égőáldozatot meg az ételáldozatot az oltáron. Így végezzen érte engesztelést a pap, és akkor tiszta lesz. 21 De aki szegény, és nem telik neki ennyire, az hozzon egy bárányt jóvátételi áldozatul felmutatásra, hogy engesztelést végezzenek érte, ételáldozatul meg egytized véka olajjal gyúrt finomlisztet és fél liter olajat. 22 Hozzon két gerlét vagy két galambot is, ahogyan telik neki, az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul. 23 Vigye el azokat tisztulásának nyolcadik napján a paphoz, a kijelentés sátrának a bejáratához az Úr színe elé. 24 Fogja a pap a jóvátételi áldozatra való bárányt és a fél liter olajat, és mutassa fel azokat a pap felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. 25 Azután vágja le a jóvátételi áldozatra való bárányt. Vegyen a pap a jóvátételi áldozat véréből, és kenje meg a megtisztulni akaró jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és a jobb nagylábujját. 26 Öntsön a pap az olajból a maga bal tenyerébe, 27 és a bal tenyerében levő olajból hintsen a pap jobb kezének az ujjával hétszer az Úr színe elé. 28 Azután kenje meg a pap a tenyerében levő olajból a megtisztulni akaró jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és jobb nagylábujját, a jóvátételi áldozat vére helyén. 29 A tenyerében maradt olajat pedig kenje a pap a megtisztulni akaró fejére. Így végezze el érte az engesztelést az Úr színe előtt. 30 Azután, ha csak arra tellett neki, készítse el az egyik gerlét vagy galambot. 31 Ha csak arra tellett neki, készítse el az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul az ételáldozattal együtt. Így végezzen a pap engesztelést a megtisztulni akaróért az Úr színe előtt. 32 Ez a törvény vonatkozik arra, akin poklos kiütés volt, de nem telik neki többre, amikor meg akar tisztulni.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(2) „Ez a poklos emberre vonatkozó törvény, amikor megtisztul…” (3Móz 14,1–32)
Tudunk csodálatos gyógyításról, Elizeus meggyógyítja Naamánt (2Kir 5), Jézus többeket is meggyógyított, de gyógyszer a leprára nem volt, a spontán gyógyulásnak elenyésző a valószínűsége. Persze az is megtörténhetett, hogy minden óvatosság ellenére sem leprának bizonyult, amit annak ítéltek, így egy idő múlva megtisztult a beteg. Talán az esetek ritkaságával függ össze, hogy itt és a poklos ház megtisztulásában (49–51) különleges szertartást alkalmaztak. Ma már történik gyógyulás, mert van gyógyszer. A keresztyén missziók valamikor csak annyit tudtak tenni, hogy enyhítsék ezeknek a szerencsétleneknek a szenvedését. Fölkeresték őket távoli (és igen szegény) országokban. Hirdették a megváltást; élelmet, kötszert, takarót, ruhát adtak nekik, próbáltak valamit tenni a beteg szülők még egészséges gyermekeiért. A kiküldő országokban folyt a gyűjtés, akik pedig kiutaztak, életüket kockáztatták. Bizony, akadt köztük, aki maga is megkapta a leprát. Ma már gyógyszerre gyűjtenek a missziók – persze a többi segítség is szükséges –, felvilágosító munkát végeznek, plasztikai sebészek dolgoznak a torzulások helyreállításán, a gyógyultaknak munkalehetőség kell. Mindez rengeteg pénzbe kerül. Ezen túl azonban nagy kérdés, hogy a felépült emberekben megvan-e a hála az iránt az Isten iránt, aki emberek felhasználásával meggyógyított őket. Az igehirdetés folyik. A bibliai gyógyultak igen nagy áldozattal mutatták ki hálájukat. Hát a maiak? Amiért buzgón imádkozni kell, hogy a gyógyultak fogadják be azt az Urat, aki a kimenekedést küldte nekik. Itt pedig már magunknak is föltehetjük a kérdést: mennyire vagyunk hálásak, ha Isten valamiből megszabadít bennünket? Ráadásul tudnunk kell, hogy a leprások sokasága nem keresztyén országokban él, így a közöttük létrejövő kis zsenge gyülekezeteket egyre inkább gyanakodva nézik. Amint látjuk, ez a fejezet is bőven ad anyagot az imádkozásra.
