„panaszt tettek Pál ellen” ApCsel 25,1–5
1 Amint Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. 2 Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt tettek Pál ellen, és kérték, 3 hogy – bár Pál ezt nem akarja – a kedvükért vitesse Pált Jeruzsálembe. Mert azt a tervet szőtték ellene, hogy megölik útközben. 4 Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pál Cézáreában van őrizetben, ő maga pedig hamarosan odautazik. 5 Ezért a közöttetek lévő vezetők – mondta – jöjjenek le velem, és ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat ellene!
Bibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata
A 21. fejezet óta csak fokozódik Pál hányattatása. Tart ez valahova? Lesz ebből valami? Van értelme azoknak az eseményeknek, amelyekben tehetetlenül sodródunk? Az itt olvasott történetből Pál sem érthetett sokat, de azt biztosan tudta, hogy Isten nem veszíti őt szem elől, s hogy az élet – minden kiszámíthatatlansága ellenére, vagy éppen azzal együtt – alkalom és lehetőség a bizonyságtételre.
RÉ21 413 • IÉ Lk 3,(1–2)3–14.18 • Zsolt 126
Adventi himnusz | 373 | Csillagoknak teremtője
Heti zsoltárének | 40 | Várván vártam a felséges Urat
„…ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket…” Ézs 58
1 Kiálts, ne sajnáld a torkod! Harsogjon hangod, mint a kürt! Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne, Jákób házának, hogy mi a vétke! 2 Ők mindennap keresnek engem, szeretnék megismerni utaimat. Úgy tesz ez a nép, mintha igaz módon élne, és nem hagyta volna el Istene törvényét: döntést kérnek tőlem az igazságról, szeretnék Istent a közelükben tudni. 3 Miért böjtölünk – kérdik –, ha te meg sem látod, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, és az embereiteket mind munkára hajszoljátok. 4 Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban. 5 Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákruhát ölt, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek és az Úr kedves napjának? 6 Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 7 Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! 8 Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. 9 Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, 10 ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. 11 Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. 12 Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá. 13 Ha nem járkálsz a nyugalom napján, kedvteléseid után az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az Úr szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, 14 akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. – Az Úr maga mondja ezt.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(3) „…ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket…” (Ézs 58)
Mennyire van jelen a tudatunkban az, hogy advent fényes, illatos, zenés, vásáros hetei valójában böjti idő? Hány elvárást terhelünk magunkra, hányfelé próbálunk megfelelni ebben az időszakban! A böjtjelleg elvész a sok vágy és teendő mögött. Megtaláljuk a kedvtelésünk, hogy ünnepre hangolódjunk, miközben ez böjttel, befelé fordulással, csönddel és bűnbánattal jönne el. Ha nem tartunk sötétet, mégis hogyan ragyogna fel nekünk az ő világossága? Ha ezer karácsonyi ajándékozás és műsor tölti meg a megelőző heteket, miképp lesz különleges karácsony napja? Tudom, könnyű moralizálni efölött, de apró lépéseket mind tehetünk azért, hogy visszafogjuk az előünneplést, ősi, biblikus medrében tartsuk az ünnep előtti napokat. Ahhoz fűzi az ígéretet Isten, ha nem járkálunk a kedvteléseink után, és nem intézzük az ügyeinket az ő szent napján. Nehéz, de minden apró lépés meghálálódik. Keressük inkább azt, hogyan tudunk bilincset leoldani, szabadságot ajándékozni az elnyomottnak. Ne feledjük: a nép fogságai mindig szoros kapcsolatban álltak azzal, hogy nem tartották meg a nyugalom napját, és nem engedték el egymás tartozásait, nem tartották meg az elengedés évét. Az ünnepre készülés szabadsághoz és fogsághoz is vezethet, erre emlékeztet a próféta.
