előző nap

„Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!” Zsolt 108

1 Dávid zsoltáréneke. 2 Kész a szívem arra, Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! 3 Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 4 Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. 5 Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. 6 Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! 8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet. 9 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, 10 Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom. 11 Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba? 12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! 13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! 14 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!

Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata

„Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!” (14) Dávid sokat harcolt életében. E győzelmi zsoltár az Úr erejét magasztalja, és őt hívja segítségül ezekben a harcokban. Isten népének, a küzdő egyháznak is sok harca van e világon. Mi is tudjuk, hogy az emberi erő nem elég. Ezért valljuk eleinkkel: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31) Áldjuk a kereszt Krisztusát, aki az ősi kígyó fejére taposott! Ő ad ma is győzelmes életet.

RÉ21 108

A Teremtő Isten dicsérete | 569 | Ím, készen áll az alkotás!

„…milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön.” Ef 1,15–23

15 Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, 16 szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; 17 és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; 18 és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, 19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével 20 munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, 21 feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. 22 Mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé. 23 Ez az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.

Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata

(19) „…milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön.” (Ef 1,15–23)

Efézusban sokan foglalkoztak mágikus erők bevonzásával. Pál apostol igehirdetése nyomán azonban olyan nagynak ismerték fel Krisztust, hogy „összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették”. Ezek értékét ötvenezer ezüstpénzre becsülték (ApCsel 19,19). Az Úr Igéje és hatalma megerősödött közöttük. Jó csere! Felismerték annak az erőnek a mérhetetlen nagyságát, amellyel Isten Krisztus által munkálkodik. Ez ugyanaz a nagy intenzitású erő, amellyel feltámasztotta Jézust a halálból. Isten hatalmának sokrétű megtapasztalása az egyszülött Fia feltámadásába vetett hit által nyílik meg számunkra! Ez a hatalom fenséges energiájával őriz, mint nyugvó, ám éber oroszlán őrzi kölykeit; ezt tapasztaljuk jelenlétében és naponkénti csendes áldásaiban. De nemcsak őriz, hanem dicsőségesen és változatosan munkálkodik is üdvösségünkre. Továbbá felülmúlhatatlan, megsemmisítette az ördög hatalmát és a halál minden formáját felettünk. Ez az erő békességünk forrása, ez tesz képessé a cselekvő szeretetre, s végül ez támaszt fel minket is. Ezért méltó a mennyei seregek doxológiája: „A trónon ülőé és a Bárányé […] a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!” (Jel 5,13).

Június 12