„Elhagyták őseik Istenének, az Úrnak a házát, és szent fákat meg bálványszobrokat tiszteltek.” 2Krón 24,15–27
15 Azután megöregedett Jójádá, és betelve az élettel, meghalt. Százharminc éves volt halálakor. 16 Dávid városában a királyok mellé temették, mivel jót cselekedett Izráelben Isten és az ő háza ügyéért. 17 Jójádá halála után azonban odamentek Júda vezető emberei a királyhoz, és leborultak előtte. A király hallgatott rájuk, 18 és elhagyták őseik Istenének, az Úrnak a házát, és szent fákat meg bálványszobrokat tiszteltek. Emiatt a vétkük miatt szállt az Úr haragja Júdára és Jeruzsálemre. 19 Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék meg őket az Úrhoz. Azok figyelmeztették is őket, de nem figyeltek rájuk. 20 Akkor az Isten felruházta lelkével Zekarját, Jójádá főpap fiát, aki a nép elé állt, és ezt mondta nekik: Így szól az Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsolatait? Nem válik az a javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket. 21 Erre azok összeesküdtek ellene, és a király parancsára ott, az Úr háza udvarában megkövezték. 22 Nem gondolt Jóás király arra a szeretetre, amelyet annak az apja, Jójádá tanúsított iránta, hanem legyilkoltatta a fiát. Amikor Zekarjá haldoklott, azt mondta: Lássa meg ezt az Úr, és torolja meg! 23 Egy év múlva fölvonult ellene Arám hadereje. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, és megölték a hadinép valamennyi vezérét, akik a nép élén álltak, az összes zsákmányt pedig elküldték Damaszkusz királyának. 24 Bár kevés emberrel tört be az arám sereg, mégis igen nagy haderőt adott kezükbe az Úr, mivel ezek elhagyták őseik Istenét, az Urat. Így hajtották végre Jóáson az ítéletet. 25 Amikor eltávoztak tőle, súlyos betegségben hagyták hátra, udvari emberei pedig összeesküvést szőttek ellene Jójádá főpap fiának a vére miatt. Ágyában gyilkolták meg, és meghalt. Dávid városában temették el, de nem a királyok temetőjében. 26 Ezek esküdtek össze ellene: Zábád, Simatnak, egy ammóni asszonynak a fia és Józábád, Simrítnek, egy móábi asszonynak a fia. 27 Fiai, az ellene szóló sok prófétai fenyegetés és az Isten házának a helyreállítása meg van írva a királyokról szóló könyv magyarázatában. Utána a fia, Amacjá lett a király.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„Elhagyták őseik Istenének, az Úrnak a házát, és szent fákat meg bálványszobrokat tiszteltek.” (18) A természet csodái, a hegyek, a kövek, állatok, növények – mind Isten ajándékai, teremtmények. Súlyos eltévelyedés, ha imádat tárgyaivá válnak. Az élet szent, nem a fa, kezeljük a maga helyén!
RÉ21 168
Napi zsoltár | 46 | Az Isten a mi reménységünk
„…teljes legyen.” 1Jn 1,1–4
1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. 2 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. 3 Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. 4 Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(4) „…teljes legyen.” (1Jn 1,1–4)
Az idős apostol, aki szemtanúja a Krisztusban megjelent életnek és hirdetője az élet Igéjének (az örök életnek), azért írja ezt a levelet, hogy megerősítse közösségét olvasóival (gyermekeivel), amelyet rögtön minősít is: közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. S mindennek célja, hogy ebben a közösségben teljessé legyen az örömünk (igen, a miénk is). A kéziratok eltérő olvasata más és más fordítást tesznek lehetővé. Lehet így is érteni: János azért írja levelét, hogy örömük (együtt az övé és a gyülekezeté) teljes legyen, és lehet így is érteni: azért ír, hogy örömük (a gyülekezeté) teljes legyen. Nem nagy különbség, mondhatnánk, fölösleges kitérni rá. Pedig egyáltalán nem haszontalan, mert éppen az a kérdés, hogy az apostol osztja-e meg a Krisztussal való közösségét a gyülekezettel (elhozza, közvetíti nekik), vagy ő és a gyülekezet csak együtt részesedhet ebben az isteni közösségben. Nem is tudjuk eldönteni, ki vagy mi áll itt az első helyen. Mégis, milyen szép az apostol alázata: ő, aki az örömhírt (evangéliumot) elvitte, szívesen tenné függővé örömének beteljesedését attól, hogy velük együtt részesedik Isten szeretetében. Hiszen Isten az, aki előbb szeretett – mindannyiónkat.
