„De nem azt tette, amit ősatyja, Dávid” 2Krón 28
1 Húszéves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit ősatyja, Dávid, amit helyesnek lát az Úr, 2 hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt istenszobrokat is csináltatott a Baaloknak. 3 Tömjénezett a Ben-Hinnóm-völgyben, és még a fiait is elégette áldozatul azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. 4 Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden zöldellő fa alatt. 5 Ezért Arám királyának a kezébe adta őt Istene, az Úr. Megverték, sok foglyot hurcoltak el tőle, és Damaszkuszba vitték őket. Izráel királyának is a kezébe került, és az is nagy vereséget mért rá. 6 Pekah, Remaljá fia ugyanis levágott Júdában egyetlen nap alatt százhúszezer embert, akik mind bátor harcosok voltak, de elhagyták őseik Istenét, az Urat. 7 Zikrí, egy efraimi vitéz pedig meggyilkolta Maaszéját, a király fiát, Azríkámot, a palota felügyelőjét és Elkánát, a király helyettesét. 8 Az izráeliek fogságba vittek honfitársaik közül kétszázezer asszonyt, fiút és leányt. Gazdag zsákmányt is szereztek tőlük, és a zsákmányt elvitték Samáriába. 9 De volt ott az Úrnak egy prófétája, név szerint Ódéd; ez kiment a Samáriához érkező sereg elé, és ezt mondta: Őseitek Istene, az Úr haragra gerjedt Júda ellen, és a kezetekbe adta őket, ti pedig sokat levágtatok közülük eget verő indulatotokban.10 Ezért most azt gondoljátok, hogy leigázhatjátok a júdaiakat és a jeruzsálemieket, hogy a rabszolgáitok és a rabszolganőitek legyenek, pedig vétkesekké teszitek magatokat ezzel Istenetek, az Úr előtt. 11 Azért most hallgassatok rám: Engedjétek vissza a honfitársaitok közül ejtett foglyokat, különben az Úr izzó haragja fordul ellenetek! 12 Akkor előállt néhány efraimi főember: Azarjá, Jóhánán fia, Berekjá, Mesillémót fia, Jehizkijjá, Sallúm fia és Amászá, Hadlaj fia azokkal szemben, akik a hadjáratból jöttek, 13 és ezt mondták nekik: Ne hozzátok ide a foglyokat, mert amit ti akartok, az a mi vétkünk lesz az Úr előtt, és a mi bűneinket és vétkeinket szaporítja, pedig úgyis sok a vétkünk, és az Úr izzó haragja fenyegeti Izráelt. 14 Otthagyták azért a fegyveresek a foglyokat és a zsákmányt a vezető emberek és az egész gyülekezet előtt. 15 Ekkor a fent nevezett férfiak előálltak, és gondjaikba vették a foglyokat: a mezteleneket mind felöltöztették a zsákmányból, ruhát és sarut, ételt és italt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengéket szamarakon szállították, és elvitték őket honfitársaikhoz Jerikóba, a pálmák városába; azután visszatértek Samáriába. 16 Abban az időben követeket küldött Áház király Asszíria királyához, hogy segítse meg őt. 17 Még az edómiak is betörtek, megverték Júdát, és foglyokat ejtettek, 18 a filiszteusok pedig a Sefélá-alföld városaiban és Júda déli tartományában fosztogattak. Elfoglalták Bét-Semest, Ajjálónt, Gedérótot, Szókót és falvait, Timnát és falvait, Gimzót és falvait, és oda települtek. 19 Bizony, megalázta Júdát az Úr Áház júdai király miatt, mert támogatta az erkölcstelenséget Júdában, és mert az Úr ellen egyre több hűtlenséget követett el. 20 Rátört azért Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és megostromolta ahelyett, hogy támogatta volna. 21 Mert Áház kifosztotta ugyan az Úr házát és a király meg a vezető emberek palotáját, és Asszíria királyának adta, de ez sem segített rajta. 22 De Áház király nyomorúsága idején sem hagyott fel hűtlenségével az Úr iránt. 23 Damaszkusz isteneinek áldozott, akik megverték őt, de ezt mondta: Mivel Arám királyait megsegítik isteneik, ezért nekik áldozom, és így majd engem is megsegítenek! Pedig ezek okozták bukását, és egész Izráelét is! 24 Összeszedte Áház Isten házának a fölszerelését, és összetörette Isten házának a fölszerelését, az Úr háza ajtóit pedig bezáratta. Azután oltárokat csináltatott magának Jeruzsálemben minden utcasarkon. 25 Júda minden egyes városában áldozóhalmokat csináltatott, és más isteneknek tömjénezett. Így bosszantotta ősei Istenét, az Urat. 26 Egyéb dolgai és egész életútja elejétől a végéig meg van írva a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben. 27 Azután Áház pihenni tért őseihez, és eltemették őt a fővárosban, Jeruzsálemben, de nem Izráel királyainak a temetőjébe vitték. Utána a fia, Ezékiás lett a király.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
Áházról annyit tudunk, hogy húszévesen kezdett uralkodni, „de nem azt tette, amit ősatyja, Dávid” (1), hanem a rossz királyok mintáit követte. Mi milyen mintákat követünk? Sokat beszélnek ma az örökségről, arról, hogy milyen lehetőségünk van megtörni egy-egy rossz családi vonást. Sok jó mintát is láthatunk. Biztosan nem járunk rossz úton, ha ragaszkodunk Isten útjához, bármilyen erő is akar letéríteni róla.
RÉ21 683
Napi ének | 297 | Tarts meg, Urunk, szent igédben!
„Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus?” 1Jn 2,18–25
18 Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, és íme, most sok antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. 19 Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók. 20 Titeket azonban az kent föl, aki Szent, és ezt tudjátok is mindnyájan. 21 Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem azért, mert tudjátok azt, és mivel tudjátok, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból. 22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. 23 Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. 24 Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. 25 Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(22) „Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus?” (1Jn 2,18–25)
Apró, hétköznapi nézeteltérések nagyon meg tudják keseríteni az életünket. Más megoldásokra esküszünk, ráadásul erősen hatnak ránk a különböző véleményvezérek írásai is. Nem könnyű ezt elfogadásban, szeretetben, békességet keresve jól kezelni. János szerint azonban a drámai szakadást nem csupán ezek, hanem az élet alapjainak a megkérdőjelezése, tagadása és megváltoztatása jelentik. A gyülekezet viszonyítási, igazodási alapja nem eszme vagy törvényszerűség, hanem személy, Jézus, akiben a teremtő Isten Krisztussá (felkent szabadító) lett értünk. „…halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.” (Róm 4,25) Ezért éberségre hív: vigyázzatok, ne engedjétek magatokat megtéveszteni azoktól, akik Jézus helyébe akarnak lépni (anti = helyette, ellene; krisztusok, tévtanítók = a Jézus-ellenes erők összefoglaló megnevezése). Ők azok, akik a rosszat jónak, a jót rossznak, a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek mondják (Ézs 5,20). Ellent is fogtok tudni állni a Krisztust tagadó hazugságoknak, mert nektek „kenetetek” (helyes kritikai mértéketek) van a Szentlélek által, aki mindenkor kész megerősíteni Jézushoz igazodó életeteket.
