„Jákób végül eljutott apjához” 1Móz 35
1 Isten ezt mondta Jákóbnak: Indulj, menj föl Bételbe, és telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől! 2 Jákób ekkor azt mondta háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! 3 Induljunk, menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam. 4 Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind meg a fülbevalóikat is, Jákób pedig elásta azokat a sikemi cserfa alá. 5 Majd elindultak. Isten pedig rettegéssel töltötte el a környező városokat, úgyhogy nem vették üldözőbe Jákób fiait. 6 Így érkezett meg Jákób Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt. 7 Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült. 8 Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája. Bétel mellett temették el egy tölgyfa alá, amelyet Siratás Tölgyének neveztek el. 9 Isten újból megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt. 10 Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek. 11 Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a Mindenható Isten! Szaporodjál és sokasodjál! Nép származik tőled, sőt népek sokasága, és királyok sarjadnak ágyékodból. 12 Neked adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet. 13 Azután eltávozott tőle Isten, arról a helyről, ahol beszélt vele. 14 Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá. 15 Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele. 16 Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor Ráhel szülni kezdett. A szülés azonban nehéz volt. 17 A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett! 18 Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el. 19 Így halt meg Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton. 20 Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is. 21 Azután továbbment Izráel, és Migdal-Éderen túl vert sátrat. 22 Amikor Izráel már azon a földön lakott, elment Rúben, és Bilhával, apja másodfeleségével hált, de Izráel tudomást szerzett erről. Jákóbnak tizenkét fia volt. 23 Lea fia volt Rúben, Jákób elsőszülötte, meg Simeon, Lévi és Júda, Issakár és Zebulon. 24 Ráhel fia volt József és Benjámin. 25 Bilhának, Ráhel szolgálóleányának a fia volt Dán és Naftáli. 26 Zilpának, Lea szolgálóleányának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek. 27 Jákób végül eljutott apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott. 28 Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt. 29 Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
Jákób útja bár még távolról sem ért véget, most mégis lezárul egy szakasza. Az atyai házból indul és oda tér vissza. Ezek után „Jákób végül eljutott apjához” (27). A megérkezés lelki hazatalálás is egyben, visszakapcsolódás az áldás továbbadásának történelmi folyamába. Az apai hagyomány azonban nem más, mint Isten kegyelmi munkájának felismerése és elfogadása az életünkben. Te hol tartasz ezen az úton?
RÉ21 719 • IÉ Jn 6,30–35 • Zsolt 17
Heti dicséret | 285 | Hallgasd meg az én könyörgésem
Heti zsoltárének | 82 | Az Isten áll ő seregében
„Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg.” Mk 9,42–50
42 Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik. 43 Ha megbotránkoztat téged a kezed, vágd le azt, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kezeddel együtt jutsz a gyehennára, az olthatatlan tűzre, 44 ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. 45 És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt, mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mint ha két lábaddal együtt vettetsz a gyehennára, 46 ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. 47 És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehennára, 48 ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. 49 Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg. 50 Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(49) „Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg.” (Mk 9,42–50)
Mit jelenthet ez a mondat? A korabeli olvasóknak a só és a tűz megidézhette a templomi áldozatokat. A felajánlott húsokat megsózták, azután égették el, a só pedig a tartósítás miatt kellett, nem lehetett az oltárra bomlásnak indult állati részeket tenni. A só a hosszan tartó minőséget garantálta. A tanítvány, a keresztyén ember azzal, hogy elfogadja Isten hívását, elindul Jézus után, hozzá igazítja az életét, magát áldozatként fel is ajánlja Istennek. Krisztus magát adta értünk – mi pedig önmagunkat adjuk a kezébe, hogy vezessen, beépítsen a terveibe. De hogy jön ide a tűz? Bibliai jelkép. A tűz megtisztít és megpróbál, mint a kohó tüze az ércet. Jézus mindig a teljes képet mutatja meg. Keresztyénnek lenni nem könnyű szabadidős időtöltés, hanem az Istenhez igazodás útja, amiben kinyílik az Isten valósága, csodákat élünk meg és hatalmas dolgokat, újjáépít minket az Úr, és gyógyít. De ezzel együtt megtisztít, jobbá is tesz, újra és újra szembesít a saját sötét oldalunkkal, olyan helyzetekbe állít, amelyekben dönteni kell, változni. De így többek leszünk és jobbak. Minden a hasznunkra válik, és az örökkévalóságra készít minket. Nehézségekkel tartósít minket az Isten, ha neki adjuk magunkat. Tartósít, azaz kiemel az élet elvesztegetéséből, és beemel az ő örökkévaló terveibe.
