„...megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz” 2Krón 19
1 Jósáfát, Júda királya pedig sértetlenül tért vissza jeruzsálemi palotájába. 2 Ekkor elébe ment Jéhú látnok, Hanání fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az Úr haragja. 3 Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent. 4 Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz. 5 Bírákat nevezett ki az országban, Júda minden erődített városában, városról városra, 6 és ezt mondta a bíráknak: Gondoljátok meg jól, hogyan jártok el, mert nem embereknek, hanem az Úrnak a megbízásából ítélkeztek, és ő ott lesz mellettetek, amikor ítéletet hoztok. 7 Rettegjetek hát az Úrtól, és vigyázzatok, hogyan jártok el, mert Istenünk, az Úr nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását! 8 Jeruzsálemben is nevezett ki Jósáfát lévitákat, papokat és izráeli családfőket az Úrra tartozó ügyeknek és a jeruzsálemi lakosok peres ügyeinek az intézésére. 9 Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el az Úr félelmében, hűséggel és tiszta szívvel: 10 Bármilyen peres ügyet terjesztenek elétek honfitársaitok, akik a maguk városaiban laknak, legyen az vérontás, törvény, parancsolat, rendelkezés vagy ítélkezés, figyelmeztessétek őket, hogy vétkessé ne váljanak az Úr előtt, és az ő haragja rátok és honfitársaitokra ne szálljon. Így járjatok el, és akkor nem vétkeztek! 11 Az Úrra tartozó minden dologban Amarjá pap lesz a vezetőtök, a királyra tartozó minden dologban pedig Zebadjá, Jismáél fia, a Júda házából való fejedelem. Tisztviselőként a léviták állnak rendelkezésetekre. Tegyétek a dolgotokat bátran, az Úr pedig legyen a jókkal!
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth Viktória igemagyarázata
Jósafátot megdorgálja Jéhú látnok, amiért letért az Isten útjáról. A király azután felismerte, hogy ez nem volt helyes. Fontosnak tartotta, hogy ne csak ő, hanem az egész nép visszataláljon a jó útra, ezért „...megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz” (4b). Isten felhasználta Jósafátot mint vezetőt, hogy a nép megtalálja az egyedüli Urat. Vajon nekünk ég-e a szívünk azért, hogy a ránk bízottak rátaláljanak arra, aki a mi életünknek is az alapja, Megmentője és igazgatója?
RÉ21 654
Szerda esti dicséret | 685 | Ó, magas mennynek szentséges Istene
„…ne legyetek sokan tanítók…” Jak 3,1–12
1 Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. 2 Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. 3 Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. 4 Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahová a kormányos akarja. 5 Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: 6 a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. 7 Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; 8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. 9 Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: 10 ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. 11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? 12 Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(1) „…ne legyetek sokan tanítók…” (Jak 3,1–12)
Okkal óv attól, hogy megfontolás nélkül, könnyedén tanítóságra adjuk a fejünket. A tanító beszél (de nemcsak információt ad át, hanem demonstrál, vezet, példát mutat), ám a nyelv, amely révén ezt teheti és teszi, nem csupán eszköz: önjáró, titokzatos hatalom is. Zabla a ló szájában, hajókormány, ezek révén irányíthatjuk a jószágot, és biztos révbe érhetünk a legvadabb vizekről is. De ez a kicsi tag szelídíthetetlen nagyhatalom is: megsebez, fertőz, lángba borít. Az egész világot rendre tudjuk szoktatni, de a nyelvünket (vagyis önnönmagunkat) nem. Egy szóval szenvedések özönét okozhatjuk. Jézus azt mondja: a szív teljességéből szól a száj (Mt 12,34). Rettentő titok, hogy egyszerre tudunk áldani és átkozni, édes és keserű víz forrása lenni. Értjük már Jakab korábbi kemény szavát: kétlelkűek (a régi fordításban: kétszívű) vagyunk (1,8), mintha két énünk volna. Aki irányít, nevel és tanít, az tüzet is gyújthat, életeket, gondolatokat, hiteket fertőzhet meg és maga sem tudja, miként legyen ura ennek. Imádkozzunk a tanítókért, és becsüljük azt, aki beszédében nem vétkezik! Imádkozzunk a politikusokért (is).
