„Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” Jn 11,1–16
1 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. 2 Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. 3 A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. 4 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. 5 Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. 6 Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt, 7 de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába! 8 A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy? 9 Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, 10 de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága. 11 Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem. 12 A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 13 Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. 14 Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. 15 Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá! 16 Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” (3) Lázár erőtlen állapotával, sőt testi halálával is célja volt Jézusnak. „…ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét” (40)! Semmit sem tesz Jézus szeretetlenségből, hanem egy-egy szenvedéssel teli időszakkal is el akar végezni valamit az életünkben. Lázárból, aki azelőtt még nem járt Jézussal, így lesz mindig Jézussal levő, boldog bizonyságtevő.
RÉ21 602
Könyörgés böjti időben | 461 | A töredelmes szívet
„Jaj nekem, anyám, mert arra szültél, hogy perlekedjem és vitázzam az egész országgal!” Jer 15
1 De az Úr ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el őket, menjenek előlem! 2 Ha pedig megkérdezik tőled, hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól az Úr: Aki halált érdemel, a halálba, aki fegyvert, a fegyver elé, aki éhínséget, az éhínségre, és aki fogságot, az a fogságba! 3 Mert négyféle csapással büntetem meg őket – így szól az Úr: fegyverrel, amely gyilkolja, kutyákkal, amelyek marcangolják, az ég madaraival és a föld állataival, amelyek fölfalják és pusztítják őket. 4 Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára amiatt, amit Ezékiás fia, Manassé, Júda királya művelt Jeruzsálemben. 5 Ugyan ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, és ki szánakozik rajtad? Ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e? 6 Te dobtál el engem – így szól az Úr –, hátat fordítottál nekem. Ezért kinyújtom kezemet, és elpusztítalak, belefáradtam abba, hogy mindig megsajnáljalak. 7 Szélnek szórom őket szórólapáttal az ország városaiban, gyermektelenné teszem, elpusztítom népem, mert nem tértek meg útjaikról. 8 Özvegyei többen lesznek, mint a tengerparton a homok. Pusztítót hozok ellenük, anyára és ifjúra fényes délben; a félelemtől hideglelést bocsátok rájuk hirtelen. 9 Eleped a hétgyermekes anya, kileheli lelkét, idő előtt leáldozik napja, szégyen és gyalázat éri. Maradékukat kiszolgáltatom az ellenség fegyverének! – így szól az Úr. 10 Jaj nekem, anyám, mert arra szültél, hogy perlekedjem és vitázzam az egész országgal! Nem adtam és nem kaptam kölcsönt, mégis mindenki átkoz engem. 11 Az Úr mondta: Javadat munkáltam, közbeléptem érted a veszedelem és nyomorúság idején az ellenséggel szemben. 12 El lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet? 13 Vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom másoknak – nem kapsz érte semmit! – sok vétked miatt, melyeket országszerte elkövettél. 14 Ellenségeid szolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem ismersz, mert lángra lobbant haragom, miattatok ég! 15 Te ismersz, Uram! Gondolj rám, és fogd pártomat, állj bosszút üldözőimen! Ne tartsd vissza tovább a haragod, mert elfognak engem! Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot! 16 Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene. 17 Nem ültem vigadozva a tréfálkozók körében. Magamra maradtam, mert kezed rám nehezedett, haraggal töltöttél el engem. 18 Miért tart fájdalmam szüntelen, miért nincs gyógyulás súlyos sebemre? Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak, amelynek nincsen állandóan vize. 19 Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk. 20 Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megszabadítalak és megmentelek – így szól az Úr. 21 Kiragadlak a gonoszok kezéből, és kiváltalak az erőszakosak markából.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(10) „Jaj nekem, anyám, mert arra szültél, hogy perlekedjem és vitázzam az egész országgal!” (Jer 15)
Jeremiás mély gyötrelmeket él át. Magányos, közutálatnak kitett, megvetett ember. Árad belőle a panasz, bizonygatja, ő Istenért tette, amit tett. Ha ezt senki nem látja be ezen a földön, az Úrnak akkor is tudnia kell: érte buzgólkodott a próféta éjjel és nappal. Az Ige vezette, az volt öröme, míg végül magára maradva nyögött Isten ránehezedő keze alatt (17). Segítség eközben nem jött, se földi, se égi. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Amikor megszólalt az Úr, Jeremiás megdöbbenhetett, hisz két és fél ezer évvel később is fájdalmasak a szavak: „Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. […] Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk.” (19). Isten megtérést vár leghűségesebb emberétől? Akkor mi reményünk lehet nekünk? Kár lenne mellébeszélni: ez egyértelmű üzenet. Térj hozzám – mondja Isten. Térj hozzám, és ne ismerj rajtam kívül mást az igazság forrásaként. Térj hozzám te is, istenfélő ember, ne ingadozz. Perelj, ha kell, vitatkozz, ha nincs más mód: de ne akarj tudni másról, egyedül az én akaratomról! Aki ezt megérti, és így él, megkapja a konok fanatikus bélyeget. Nem baj. Csak Isten mondjon igent rám.
