„Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is.” 2Kor 1,1–11
1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola és Timóteus testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és egész Akhájában valamennyi szentnek: 2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, 4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. 5 Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. 6 Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. 7 A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. 8 Mert azt akarjuk, testvéreim, hogy tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. 9 Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat; 10 aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, 11 mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a ránk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Tartsuk számon azokat, akik üldözést szenvednek Krisztusért, és ne szűnjünk meg imádkozni a mártírok hozzátartozóiért, gyülekezeteiért. Ugyanígy imádkozzunk a nyomorúságot hordozókért. Ha pedig megpróbáltatásainktól megszabadultunk, vagy azokban megvigasztaltattunk, adjunk erről hírt azoknak, akik értünk imádkoznak, hogy ők is megvigasztaltassanak. Mert örömeink és terheink megosztása is erősíti a testvéri kapcsolatokat.
RÉ21 718
Húsvéti ének | 504 | Feltámadt a mi életünk
„Reszket előtte a föld, megrendül az ég.” Jóel 2
1 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már! 2 Sötétség és ború napja az, felhő és homály napja, mint a hegyeket elborító szürkület. Jön egy nagy és hatalmas nép, hozzá hasonló nem volt még soha, és ezután sem lesz többé, míg csak emberek élnek. 3 Előtte tűz emészt, utána láng perzsel. Előtte Éden kertje az ország, utána sivár pusztaság. Nem menekül meg előle semmi. 4 Olyan az alakjuk, mint a lovaké, úgy száguldanak, mint a lovasok. 5 Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak, olyan zajt csapnak, mint a harci kocsik, vagy mint amikor lángoló tűz ropog, ha a tarlót égeti. Olyanok, mint egy hatalmas sereg, amely felsorakozott a harcra. 6 Rettegnek tőle a népek, minden arc elsápad. 7 Száguldanak, mint a vitézek, fölhágnak a kőfalakra, mint a harcosok. Mindegyik a maga útján halad, nem tér le ösvényéről. 8 Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár. Áttörnek a fegyvereken, nem lehet föltartóztatni őket. 9 Megrohanják a várost, felfutnak a várfalon; behatolnak a házakba, az ablakokon keresztül mennek be, akár a tolvajok. 10 Reszket előtte a föld, megrendül az ég. A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. 11 Az Úr mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas az, ki végrehajtja parancsát. Az Úr napja nagy és igen félelmetes; ki fogja kibírni azt!? 12 De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! 13 Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet! 14 Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az Úrnak! 15 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! 16 Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából! 17 A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Úrnak szolgái! Így szóljanak: Szánd meg, Uram, a népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a nemzetek! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük? 18 Szánalomra indult országa iránt az Úr, és megkönyörült népén. 19 Így szól népéhez az Úr: Most már adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele. Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a nemzetek. 20 Messze űzöm tőletek az északi ellenséget. Sivár és puszta földre kergetem szét őket: elejét a keleti tengerbe, végét pedig a nyugatiba. Fölszáll a bűze, fölszáll tetemének szaga, bármilyen nagy pusztítást hajtott is végre. 21 Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert nagy dolgokat vitt véghez az Úr! 22 Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és a szőlő gazdagon terem. 23 Sion fiai, vigadjatok és örüljetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Mert megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. 24 Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. 25 Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. 26 Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. 27 Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(10) „Reszket előtte a föld, megrendül az ég.” (Jóel 2)
A sáskajárás képe iszonyatos, szinte földöntúli hadjárat képébe megy át. Megtudjuk, amit már az előző fejezet is érintett: az Úr napjáról jövendöl a próféta (2 és 11). Ez az Úr győzelmének napja. A nép kissé öntelt várakozása szerint ez azt jelenti, hogy Isten elpusztítja ellenségeit, akik népének ellenségei is, ők ilyen módon diadalt ülnek, és a győztes helyzetéből néznek másokra. A próféták – így Jóel is – ebből az önteltségből mozdítják ki őket. Az Úr napján Isten saját népét veri le. Ők lettek ugyanis Isten ellenségei, azáltal, hogy elhagyták őt. Félelmes kép: a rájuk támadó sereget maga az Úr vezeti (11). A helyzet azonban most sem reménytelen. Isten elfogadja a megtérésüket (12–17). Ennek viszont őszintének kell lennie, a külsőleges szertartás mit sem ér (13). A Mindenható kegyelme nagyobb, mint a haragja. Előfordul olyan eset – és most erről van szó –, amikor nem az egyes hívő, hanem az egész egyház bűnbánata szükséges. Ezt a teljességet hangsúlyozza megkapó képekkel (15–17). Isten tisztának akarja látni egyházát, hogy az elvégezhesse szolgálatát a népek javára. Ha a bűnbánat őszinte, megszégyenül az ellenség (18–20), és láthatóvá válik az egyházon az Úr áldása (21–27). Van min elgondolkoznunk, van miért imádkoznunk!
