„Az éjszaka múlik…” Róm 13,11–14
11 Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. 12 Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 13 Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, 14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„Az éjszaka múlik…” (12) Micsoda vigasztalás ez Istentől! Ebben az istentelen világban egyre nagyobb a sötétség, lelki és erkölcsi értelemben is. A jó hír azonban az, hogy aki hisz Jézusban, az a „színről színre” látás világossága felé tart. Addig pedig: ne dorbézolásban, (kicsapongó mulatozásban), ne szexuális bűnökben, viszálykodásban, irigységben éljünk. Egy védelem van: „öltsétek magatokra a Krisztust” (14). Ő legyen egyre inkább az életetek, az életviteletek, a testetekkel való bánásmódotok meghatározója.
RÉ21 622
Zsoltárdicséret | 222 | Dicsérjétek a menny Urát
„…így szól a férfi, kinek megnyílt a szeme, így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel…” 4Móz 24
1 Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az Úrnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát, 2 és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke, 3 példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, kinek megnyílt a szeme, 4 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel: 5 Mily szépek a sátraid, Jákób, a hajlékaid, ó, Izráel! 6 Mint hosszan elnyúló völgyek, mint folyó mentén a kertek, mint az Úr ültette aloék, mint víz mentén a cédrusok. 7 Kicsordul a víz kútjai vödréből, vetése vízben bővelkedik. Királya hatalmasabb Agágnál, és királyi hatalma fölemelkedik. 8 Isten hozta ki Egyiptomból, olyan az ereje, mint a bivaly szarva. Megemészti az ellenséges népeket, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat. 9 Hever, fekszik, mint a hím oroszlán és mint a nőstény oroszlán; ugyan, ki merné fölkelteni? Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz! 10 Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig háromszor is megáldottad őket! 11 Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az Úr megfosztott téged a jutalomtól. 12 Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél, 13 hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az Úr parancsát, és nem tehetek magamtól sem jót, sem rosszat, és hogy csak azt mondhatom, amit megmond az Úr. 14 De most, mielőtt elmegyek népemhez, jöjj, hadd tárjam föl előtted, mit fog tenni ez a nép a te népeddel majd egykor. 15 Példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, akinek megnyílt a szeme, 16 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel: 17 Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és a koponyáját Sét összes fiának. 18 Birtokába kerül Edóm, birtokába kerül ellensége, Széír, mert hatalmas dolgokat visz véghez Izráel. 19 Eltapossa Jákób Edómot, és elpusztítja Széír menekültjeit. 20 Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amálék, mégis pusztulás a vége. 21 Amikor meglátta a kénieket, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Szilárd a te lakóhelyed, sziklára van rakva fészked. 22 Mégis megsemmisül Kain, amikor fogságba viszi Assúr. 23 Megint példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Ó jaj, ki élhet tovább, mint ahogy Isten megszabta? 24 Hajók jönnek Kittím partjairól, megalázzák Assúrt, megalázzák Ébert, míg el nem pusztul az is. 25 Azután felkerekedett Bálám, elment, és visszatért hazájába. Bálák is elment útjára.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(3–4) „…így szól a férfi, kinek megnyílt a szeme, így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel…” (4Móz 24)
Úgy tűnik, mintha Bálám, akit kezdetben ingadozó, részrehajló, lefizethető jósként (2Pét 2,14–16) mutatott be a történet, feladata és küldetése teljesítése közben megváltozna. Látva a népet, amint szép rendben táboroznak, felemeli a tekintetét, és a negyedik kijelentésében már külsőleg sem akarja külön, elvonulva keresni, hogy mi legyen az orákulum. Megérti, mi tetszik Istennek, és alaposan belejön a szerepébe. Megkapja az ő Lelkét egy időre, igazi prófétává lesz, és kéretlenül is beszél, költői szavakkal, Izráel messzi jövőjéről, mert „megnyílt a szeme”. Leborul Isten előtt, mert „hallja Isten mondásait”, látja a Mindenható látomását: „Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből”. Ez a híres királyra, Dávidra utaló látomás, aki letöri majd Móáb függetlenségét (2Sám 8,2). Később, 132-ben a zsidóság nagy szabadságharcosa felvette a Csillag fia (Bar Kochba) nevet, őrá (is) értelmezték a próféciát. Mi viszont a betlehemi csillag alatt született Jézus Krisztusra vonatkoztatjuk, messiási jövendölésként (Mt 2,2).
