„Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!” Zsolt 147
1 Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! 2 Felépíti Jeruzsálemet az Úr, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. 3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. 4 Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. 5 Nagy a mi Urunk, és igen erős, bölcsessége határtalan. 6 Támogatja az Úr az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket. 7 Zengjetek hálaéneket az Úrnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek! 8 Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken. 9 Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is. 10 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. 11 Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak. 12 Jeruzsálem, dicsőítsd az Urat, Sion, dicsérd Istenedet! 13 Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat. 14 Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged. 15 Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. 16 Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu. 17 Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét? 18 De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik. 19 Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. 20 Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Urat!
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata
Amikor már szavakba nem tudom beleszorítani a mondanivalóm, akkor jöhet hozzá a dallam. „Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!” (1) Igazából nem is prózának lenne itt a helye, de most csak betűkre van lehetőség. De arra kérlek kedves testvérem, énekeld ma el sokunk kedvenc dicsőítő énekét: „Lelkem, áldd az Urat, áldd az Urat, egyedül Őt imádd!”
RÉ21 147
Napi ének | 759 | Új szövetséged elfogadom
„...hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” 2Tim 4,1–5
1 Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: 2 hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. 3 Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. 4 Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. 5 Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(2) „...hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Tim 4,1–5)
Nem mindig jó a környezet az evangélium hirdetéséhez, nem mindig születik meg könnyen a fogadókészség vagy áll rendelkezésre segítő háttér. A szolgálatot néha közönnyel, gúnnyal vagy ellenségesen fogadják. Pál üzenete egyértelmű: nem szabad abbahagyni. Nem a reakció formálja a szolgálatot, hanem az Isten által adott elhívás. Akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, hirdetni kell az Igét. Ne értsük félre, nem a másoknak alkalmatlan időről van szó. Az igehirdető, a bizonyságtevő felől kell érteni: ha Isten nekem alkalmatlan helyen és időben ad lehetőséget, elő kell lépni, nem szabad válogatni. Minden helyzetben készen kell állni, hogy Krisztus tanúi legyünk. Türelemmel és tanítással – azaz késznek lenni akár hosszan is kísérni azt, aki nehezebb ügy, és nem engedni abból, amire az Ige tanít.
