„…Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!” Jn 11,33–44
33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. 34 Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! 35 Jézus könnyekre fakadt. 36 A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! 37 Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? 38 Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. 39 Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. 40 Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? 41 Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42 Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. 43 Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! 44 És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„…Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!” (44) Mi csupán a halált tudjuk tartósítani jószándékú megkötéseinkkel… Milyen jó lenne azokat eloldani a holt cselekedetek, rítusok, szemléletet kötelékeitől, akiket Jézus életre kelt, hogy szabadon, csak Jézusra figyelve követhessék Őt velünk együtt. Szabad gyakorolni az oldás és a Krisztushoz vezetés szolgálatát.
RÉ21 513
Zsoltár vasárnapra | 91 | Aki a felséges Úrnak
„...olyanok vagytok a kezemben […], mint az agyag a fazekas kezében.” Jer 18
1 Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak: 2 Indulj, menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet. 3 Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen a korongon dolgozott. 4 De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. 5 Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje: 6 Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében. 7 Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kigyomlálom, lerombolom és elpusztítom. 8 De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam zúdítani rá. 9 Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és elplántálom. 10 De ha azt műveli, amit rossznak látok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni. 11 Most azért mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak, hogy ezt mondja az Úr: Én most veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek meg azért mindnyájan gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket! 12 De ők ezt mondták: Ne fáradj! Mert mi csak a magunk feje után megyünk, és megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk! 13 Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: ki hallott ilyesmit? Nagyon borzalmas, amit elkövetett Izráel szűz leánya. 14 Eltűnik-e a hó a Libánon sziklás tetejéről? Kiszáradnak-e a másoktól érkező, hűs vizű patakok? 15 De az én népem elfelejtett engem, és a hitvány bálványoknak tömjénezik! Eltántorították őket útjukról, a régi ösvényről, hogy más csapásokon járjanak, egyenetlen úton. 16 Így teszik pusztává országukat, mely iszonyatos marad örökre; aki csak arra jár, megborzad, és a fejét csóválja. 17 Keleti szélként szórom szét őket az ellenség előtt. A hátamat mutatom nekik, és nem az arcomat a pusztulásuk napján. 18 Akkor ezt mondták: Gyertek, találjuk ki, mit tehetnénk Jeremiás ellen! Mert nem igaz, hogy nincs már a papnál tanítás, a bölcsnél tanács és a prófétánál ige! Gyertek, győzzük le vitában, hogy ne kelljen többé figyelnünk soha a szavára! 19 Figyelj rám, Uram, halld meg, mit beszélnek ellenfeleim! 20 Szabad a jóért rosszal fizetni? Hiszen vermet ástak nekem! Emlékezz rá, hogy eléd álltam, és szót emeltem értük, hogy elfordítsam róluk haragodat. 21 Büntesd azért fiaikat éhínséggel, és tedd őket fegyver martalékává! Asszonyaik legyenek meddők és özvegyek, férfiaikat terítse le a halál, ifjaikat háborúban a fegyver vágja le! 22 Jajkiáltás hangozzék házaikból, ha portyázó csapatokat hozol rájuk hirtelen! Mert vermet ástak, hogy megfogjanak, és csapdákat raktak lábam elé. 23 De te, Uram, ismered ellenem szőtt gyilkos terveiket. Ne bocsásd meg bűnüket, ne töröld el színed elől vétküket! Roskadjanak össze előtted, bánj el velük haragod idején!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(6) „...olyanok vagytok a kezemben […], mint az agyag a fazekas kezében.” (Jer 18)
Nyersagyag a fazekas kezében. Látszólag nincs ennél egyoldalúbb kapcsolat, és Jeremiás ezt a képet Isten és Izráel viszonyára alkalmazza. Izráel Isten kezében van, ő pedig formálja népét, mint fazekas az agyagot. A modern ember számára ebben semmi felemelő nincs: ezek szerint semmi hatással nem vagyunk arra, ami történik velünk? Az agyag passzív, csak elszenvedi az alkotó szándékát. A kép azonban egyáltalán nem ilyen negatív. Jeremiás rögzíti: Isten, akárcsak a tehetséges mesterember, a lehető legjobb cél érdekében akarja használni a kezében lévő népeket. Ő ígér, épít, plántál – ha viszont a nép elfordul Istentől, az Úr szabad döntése szerint bánhat vele továbbra is. Erre mondja Igénk: „megbánom, hogy jót akartam vele tenni” (10). Ekkor veszedelmet hoz, és nem az emberért, hanem ellene cselekszik. A hűtlenségnek ára van. Jeremiás a fazekas és az agyag képével pusztán ennyit mond, elénk tárva a reménységet is: meg kell térni, az élet útjai megjobbíthatók (11). A próféta mindezt meg is élte. Az ellene szövetkező embereket imádságban állította Isten elé: ítéljen ő, bánjon velük belátása szerint. Elvégre ellenfeleink is csak olyanok, mint az agyag a fazekas kezében.