„…rövidesen megszabadítom őket...” 2Krón 12
1 Amikor Roboám királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt egész Izráel. 2 Roboám uralkodásának ötödik évében fölvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen, mert hűtlenné váltak az Úrhoz. 3 Ezerkétszáz harci kocsi, hatvanezer lovas, megszámlálhatatlan líbiai, szukki és etióp katona jött vele Egyiptomból. 4 Elfoglalta Júda erődített városait, és Jeruzsálem alá érkezett. 5 Akkor Semajá próféta odament Roboámhoz és Júda vezéreihez, akik Jeruzsálembe gyülekeztek Sisák elől, és így szólt hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Mivel ti elhagytatok engem, azért én Sisák kezébe adlak benneteket. 6 Akkor megalázták magukat Izráel főemberei meg a király, és ezt mondták: Igazságos az Úr! 7 Amikor látta az Úr, hogy megalázták magukat, így szólt az Úr igéje Semajához: Mivel megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem rövidesen megszabadítom őket, és nem zúdul haragom Sisák által Jeruzsálemre. 8 De azért az ő szolgái lesznek, és megtudják, hogy mit jelent nekem szolgálni, és mit jelent földi királyságokat szolgálni! 9 Sisák, Egyiptom királya tehát fölvonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az Úr templomának meg a királyi palotának a kincseit; mindent elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott. 10 Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték. 11 Valahányszor bement a király az Úr templomába, bementek a testőrök is, és bevitték azokat, majd visszavitték a testőrök őrszobájába. 12 Amikor tehát Roboám megalázta magát, elfordult róla az Úr haragja; nem volt ok a teljes pusztulásra, hiszen csak volt Júdában is valami jó. 13 Azután megerősödött Roboám király uralma Jeruzsálemben. Negyvenegy éves volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet kiválasztott az Úr Izráel valamennyi törzse közül, hogy oda helyezze nevét. Anyjának a neve Naamá volt, és Ammónból származott. 14 Gonoszságot cselekedett, mert nem kereste állhatatos szívvel az Urat. 15 Roboám története elejétől a végéig meg van írva Semajá próféta és Iddó látnok történetében, leszármazásával együtt. Roboám és Jeroboám között állandó háborúskodás volt egész életükben. 16 Azután Roboám pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Abijjá lett a király.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„…rövidesen megszabadítom őket...” (7) Amikor Roboám megerősödött, elhagyta az Urat. Csak addig kell az Isten, amíg gyenge az ember, amíg bizonytalan, amíg félelmei vannak? Ha erős, ha biztos lábakon áll, ha nincs mitől félnie, már nem is keresi Istent? Változik az élet, változik az ember. Ha a történtek után alázattal állunk meg az Úr előtt, Ő megkönyörül rajtunk és megszabadít.
RÉ21 768
Szerda reggeli dicséret | 654 | Az éjszakai sötétség
„…állhatatosságot eredményez.” Jak 1,1–8
1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. 2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3 tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(3) „…állhatatosságot eredményez.” (Jak 1,1–8)
A levél erőteljes buzdításokkal és intelmekkel segít minket Istenhez közeledni és egész valónkat megszentelni (4,8). Sok magyarázó szerint mindez élőbeszéd (vagyis tanítások, prédikációk) lejegyzett és levélformába szerkeszett változata (afféle breviárium). És ahogyan olykor egy-egy igehirdetés elején fölkapjuk a fejünket egy szokatlan kezdőmondatra, itt is meghökkenünk. Ugyan miért tartsuk csupa örömnek, ha különféle megpróbáltatásokba, nehéz kísértésekbe esünk? Azért, mert a hitpróba idején tudjuk meg igazán, hogy Isten hatalma őriz meg az üdvösségre (1Pt 1,5), és ez a boldog bizonyosság az eredője állhatatosságunknak is. A próba végcélja pedig részesedés Krisztus dicsőségében. A jelenések könyve szorosan össze is köti a próbatételt (sőt, akár üldözést) elhordozó állhatatosságot és a Krisztusba vetett hitet (Jel 14,12). A kételkedés azt jelenti, hogy Isten hűségét hol elvárásaink hamis mérlegére tesszük, hol pedig azt hisszük, valamit mégis elcsíphetünk Isten erejéből. A kemény ítélet éppen a kétlelkűségtől és csapongástól ment meg. Hittel kérni Istentől, ez az állhatatosság örök próbája. Minden lehetséges a hívőnek (Mk 9,23).
