„Visszatérek hozzátok, ha Isten úgy akarja.” ApCsel 18,18–23
18 Pál pedig még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott Priszcillával és Akvilával együtt, előbb azonban megnyíratta a fejét Kenkhreában, mert fogadalmat tett. 19 Efezusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal. 20 Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, 21 hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: Visszatérek hozzátok, ha Isten úgy akarja. Azután elhajózott Efezusból. 22 Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába. 23 Ott időzött egy darabig, majd útra kelt, sorra végigjárta Galácia vidékét és Frígiát, erősítve valamennyi tanítványt.
Bibliaolvasó Kalauz – Bodnár Máté igemagyarázata
Cézárea, Antiókhia, Galácia, Frígia. Az utak, amelyeket Lukács néhány szóval leír, a valóságban több száz kilométeres távolságot jelentenek, a korabeli utazási viszonyokat tekintve emberfeletti vállalkozásnak nevezhetők. Hogyan lehetséges ezt mind bejárni? Erős akarattal – mondhatnánk. Az ige alapján azonban azt kell válaszolnunk: Isten akaratával egyező, abba illeszkedő, megerősített emberi akarattal. Olyannal, amely így tud búcsúzni: „Visszatérek hozzátok, ha Isten úgy akarja.” (21)
RÉ21 228
Napi ének | 627 | A mennybe’ fenn a trónusnál
„Meghallgattam imádságodat…” Ézs 38
1 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! 2 Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott az Úrhoz, 3 és ezt mondta: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. 4 Ekkor így szólt az Úr igéje Ézsaiáshoz: 5 Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. 6 Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. 7 Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet kijelentett: 8 visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. 9 Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből: 10 Már azt gondoltam, hogy életem delén kell átmennem a holtak hazájának kapuin, megfosztva még hátralévő éveimtől. 11 Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között. 12 Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a kész vásznat, elvágja az Úr életem fonalát; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! 13 Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! 14 Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, úgy nyögtem, mint a galamb. Szemeim bágyadtan néztek a magasba: Uram, szenvedek, segíts rajtam! 15 Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Messze elkerül az álom lelkem keserűségére. 16 Uram, az éltet mindenkit, és engem is az éltet, hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem! 17 Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet. 18 Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, akik már leszálltak a sírba, hűségedben nem reménykedhetnek. 19 Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. 20 Megszabadított engem az Úr, pengessük hát a lantot az Úr házában egész életünkben! 21 Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni. 22 Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmehetek az Úr házába?
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(5) „Meghallgattam imádságodat…” (Ézs 38)
Ezékiás király beteg. Nehezíti a helyzetet, hogy a próféta tudtára adta, rendelkezzen háza felől, mert meghal. A király fal felé fordult, és sírva imádkozott. Az előző fejezetben népe volt kilátástalan helyzetben, s neki nem maradt más, mint az imádság. Itt ő jutott reménytelen helyzetbe. Az imádság utolsó esélyként maradt ismét. Isten ezúttal is meghallgatta a fohászát. A párhuzamos történet szerint (2Kir 20,7) préselt fügét tettek a király kelevényes testére, és meggyógyult. Az Úrnak van hatalma eszközökkel vagy éppen eszközök nélkül végbe vinni szabadítását. A király megerősítésül jelet kapott az Úrtól, hogy imádsága meghallgattatik. A palota napóráján az árnyék visszafelé haladt. Van, aki a Kr. e. 711. március 14-én bekövetkezett napfogyatkozással magyarázza a csodát. Úgy látszott, mintha a napsugarak visszafelé haladtak volna. Ha így van, 744 évvel később, szinte napra pontosan, Kr. u. 33-ban, niszán hónapban, páska ünnep közelében, a csodás Vörös-tengeri szabadítás ünnepére készülve, fényes nappal sötétség lett a földön (Mt 27,45), amikor az Isten Fia életét adta értünk. Jele ez annak, hogy a szabadító Úr kegyelmesen számontart, és az önmagért tenni képtelen, fal felé forduló XXI. századi világunknak Jézusért új kezdetet ígér.
