1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? 3 Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? 4 Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt. 5 A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad. 6 Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened. 7 Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? 8 Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? 9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek? 10 Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. 11 Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? 12 Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid, 13 hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? 14 Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? 15 Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében. 16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet! 17 Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit tapasztaltam, azt beszélem el, 18 amit bölcsek hirdettek, nem titkolva azt, ami atyáiktól való. 19 Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen. 20 Egész életében gyötrődik a bűnös, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva. 21 Minden hang rémíti, ami fülébe jut, béke idején tör rá a pusztító. 22 Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá. 23 Kenyér után bolyong, hogy merre találna. Tudja, hogy nem kerüli el a sötétség napját. 24 Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király, 25 mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. 26 Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. 27 Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára, 28 pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. 29 Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. 30 Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten lehelete messze elsodorja. 31 Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. 32 Időnap előtt vége lesz, ágai nem zöldellnek tovább, 33 úgy jár, mint a szőlő, amely ledobja az éretlen szemeket, és mint az olajfa, amely elhullatja virágát. 34 Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. 35 Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni; méhükben csalódás érlelődik.