„örökké tart szeretete” Zsolt 136
1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete! 3 Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete! 4 Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete. 5 Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete. 6 A földet a víz fölé terítette, mert örökké tart szeretete. 7 Megalkotta a nagy égitesteket, mert örökké tart szeretete, 8 a napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökké tart szeretete, 9 a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, mert örökké tart szeretete. 10 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, mert örökké tart szeretete. 11 Kihozta onnan Izráelt, mert örökké tart szeretete, 12 erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart szeretete. 13 Kettéhasította a Vörös-tengert, mert örökké tart szeretete, 14 átvezette rajta Izráelt, mert örökké tart szeretete. 15 De a fáraót és seregét a Vörös-tengerbe szorította, mert örökké tart szeretete. 16 Vezette népét a pusztában, mert örökké tart szeretete. 17 Nagy királyokat vert meg, mert örökké tart szeretete, 18 dicső királyokat ölt meg, mert örökké tart szeretete: 19 Szíhón emóri királyt, mert örökké tart szeretete, 20 és Ógot, Básán királyát, mert örökké tart szeretete. 21 Odaadta országukat örökségül, mert örökké tart szeretete, 22 örökségül szolgájának, Izráelnek, mert örökké tart szeretete. 23 Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete. 24 Megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart szeretete. 25 Ő ad eledelt minden élőlénynek, mert örökké tart szeretete. 26 Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete!
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
A zsoltáríró Isten teremtéstől fogva a mai napig tartó szeretetére emlékezik. Szeretete – szövetségi hűsége – a világ kezdetétől a pillanatnyi jelenig átíveli az időt. Amikor a zsoltárt a jeruzsálemi templomban énekelték, a kórus egy része a zsoltárversek egyik felét, másik része a másik felét énekelte mintegy feleletképpen: „örökké tart szeretete”. Emlékezzünk rá, a mai napunk is része hűséges Istenünk csodaszerű munkájának.
RÉ21 136
Napi ének | 746 | Éltem minden dolgában
„...a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik.” 1Tim 6,3–10
3 Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, 4 az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. 5 Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. 6 Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, 7 mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. 8 De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. 9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. 10 Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(4) „...a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik.” (1Tim 6,3–10)
A vitatkozás és a szóharc betegsége – mennyire pontosan fogalmazott meg Pál valamit, amit mi is tapasztalunk magunk körül, sőt, magunk is beleesünk! Sehova sem vezető viták, sértések a mindennapi életben és az online világ kommentmezőiben. Az apostol a tévtanítók bomlasztó tevékenységét kapcsolja ide, de sajnos nem kell ahhoz eretneknek lenni, hogy hívő emberek ebben a betegségben szenvedjenek. Az egyházban mindig volt helye a vitának – ha érvek csapnak össze, és nem egymás megsemmisítése a cél. A keresztyének között is adódhatnak véleménykülönbségek – de a cél az igazság és békesség megtalálása, nem az önmagáért való versengés. Újra csak a gyümölcsök hitelesítik vagy ítélik meg azt, ami történik. Mi marad a végén? Megtisztulás vagy romok? Nem mindegy, az Isten országában a cél nem szentesíti az eszközt.
