„...megvetik Isten felségét, és káromolják a mennyei hatalmasságokat.” Júd 8–16
8 De mindezek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy beszennyezik a testüket, megvetik Isten felségét, és káromolják a mennyei hatalmasságokat. 9 Pedig még Mihály angyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes holttestéért, hanem azt mondta: „Dorgáljon meg téged az Úr!” 10 Ezek viszont káromolják azt, amit nem ismernek; amit pedig oktalan állatok módjára ösztönösen ismernek, abba belepusztulnak. 11 Jaj nekik, mert Kain útján indultak el, pénzért Bálám tévelygésére adták a fejüket, és Kóré lázadása szerint vesznek el. 12 Ezek szennyfoltok szeretetvendégségeiteken, akik szemérmetlenül veletek lakmároznak, és hizlalják magukat. Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg; 13 mint a tenger megvadult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák, bolygó csillagok, akikre az örök sötétség homálya vár. 14 Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, 15 hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.” 16 Ezek zúgolódók, sorsuk ellen lázadók, akik vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„...megvetik Isten felségét, és káromolják a mennyei hatalmasságokat.” (8) A tévtanítók által terjesztett pogány tévelygés a hitet ismeretre, a keresztyén szabadságot evilági szabadosságra akarta cserélni. A végső cél Istennek és mennyei világának megvetése, sőt Krisztus megtagadása volt. A Sátán ma is sokféle eszközzel támad, hogy Isten gyermekeit eltávolítsa az élet Forrásától. A beszéd romlottsága, a káromló szavak, a szent dolgok gyalázása bűn. Szabaduljunk meg ezektől!
RÉ21 50
Te Deum | 568 | Áldunk téged, Istenünk
„…a birtokul kapott örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül.” 4Móz 35
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr Móáb síkságán, Jerikóval szemben, a Jordán mellett: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy a birtokul kapott örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül. A városok körül levő legelőket is adjátok a lévitáknak. 3 Lakjanak ezekben a városokban, a hozzájuk tartozó legelőket pedig használják nyájaiknak, jószáguknak és mindenféle állatuknak. 4 Azoknak a városoknak a legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé körös-körül ezerkönyöknyire terjedjenek. 5 A városon kívül a keleti oldalát kétezer könyöknek mérjétek, a déli oldalát kétezer könyöknek, a nyugati oldalát kétezer könyöknek és az északi oldalát is kétezer könyöknek, úgy, hogy a város középen legyen. Így mérjétek ki ezeknek a városoknak a legelőit. 6 Azok közül a városok közül, amelyeket a lévitáknak adtok, legyen hat menedékváros. Ezeket arra a célra jelöljétek ki, hogy oda menekülhessen a gyilkos. Rajtuk kívül negyvenkét várost adjatok. 7 Összesen tehát negyvennyolc várost adjatok a lévitáknak a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. 8 Úgy adjátok ki Izráel fiainak birtokából ezeket a városokat, hogy akinek több jutott, attól többet, akinek kevesebb, attól kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs aszerint adjon városaiból a lévitáknak, hogy milyen nagy a neki kiosztott örökség. 9 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 10 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, 11 válasszatok ki magatoknak olyan városokat, amelyek a menedékvárosaitok lesznek. Oda meneküljön a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit. 12 Szolgáljanak nektek ezek a városok menedékül a bosszúálló elől, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg oda nem áll a közösség elé ítéletre. 13 Hat várost jelöljetek ki magatoknak menedékvárosul. 14 Három várost jelöljetek ki a Jordánon innen, és három várost jelöljetek ki Kánaán földjén: ezek legyenek a menedékvárosok. 15 Legyen ez a hat város menedékül Izráel fiainak és a jövevényeknek meg a köztük lakó betelepülteknek, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan ölt meg valakit. 16 Ha valaki úgy megüti vasszerszámmal a másikat, hogy belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak. 17 Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy megüti a másikat, hogy az belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak. 18 Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy az belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak. 19 Maga a bosszúálló rokon ölje meg a gyilkost. Megölheti ott, ahol ráakad. 20 Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy ha ártó szándékkal dobja meg úgy, hogy belehal, 21 vagy ha ellenséges indulatában kézzel üti meg a másikat úgy, hogy az belehal, halállal kell lakolnia annak, aki megütötte, mert gyilkos az. A bosszúálló megölheti a gyilkost ott, ahol ráakad. 22 De ha csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül taszította el, vagy nem ártó szándékkal dobta meg valamivel a másikat, 23 vagy ráejtett figyelmetlenségből a másikra egy követ, amely halált okozhat, és az belehalt, pedig nem is volt ellensége, és nem kereste a vesztét, 24 akkor a közösség ítéljen a tettes és a bosszúálló ügyében ezen előírások szerint. 25 Mentse meg a közösség a gyilkost a bosszúállótól, és küldje vissza a közösség abba a menedékvárosba, ahova menekült. Lakjék ott, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap. 26 De ha el meri hagyni a gyilkos annak a menedékvárosnak a határát, ahova menekült, 27 és rátalál a bosszúálló annak a menedékvárosnak a határán kívül, akkor megölheti a bosszúálló a gyilkost. Nem terheli vér, 28 mert annak a menedékvárosban kell laknia a főpap haláláig. Csak a főpap halála után térhet vissza a gyilkos a saját földjére. 29 Ez legyen a törvény rendelkezése mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre! 30 Ha egy ember agyonüt valakit, csak tanúk szavára szabad a gyilkost kivégezni. Egy tanú vallomása azonban nem elég a halálos ítélethez. 31 Nem szabad elfogadni váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálra méltó bűnt követett el: az ilyen halállal lakoljon! 32 De ha valaki menedékvárosba menekült, attól sem szabad váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen és a saját földjén lakhasson. 33 Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok, mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiontott vérért, csak annak a vérével, aki kiontotta. 34 Ne tegyétek tisztátalanná azt a földet, amelyen laktok, és ahol én is lakozom, mert én, az Úr Izráel fiai között lakozom.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(2) „…a birtokul kapott örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül.” (4Móz 35)
A léviták Jákób egyik fiának, Lévinek a leszármazottai. Isten a szent sátor (majd templom) körüli szolgálatra választotta ki őket Izráel családjainak elsőszülöttei helyett, akikre ez a kötelesség tartozott volna, mert az egyiptomi szabadulás emlékére az Úrnak kellett volna őket szentelni. Lévi törzse nem kapott területet, de őket illette a tized, a termések zsengéi, az áldozatok több része és bizonyos előjogok is. A léviták feladata volt a szent sátor felszerelésének őrzése, tisztítása, szállítása, az áldozatok körüli kisegítő szolgálat, később a templom ajtóira ők ügyeltek, és betöltötték a templomi énekesek és zenészek szerepét is. Negyvennyolc várost kaptak – legelőkkel – szerte az országban. A nép között élve fontos tisztük volt a törvény oktatása, a kegyes életre nevelés és a nép összetartása. A kijelölt városok védték a lévita családokat a szétszóródástól. Hat helységük menedékhelyül szolgált a vérbosszú elől futó, véletlenül gyilkossá vált embereknek. E települések nevét mindenki számontartotta. Az azilumjogot szentnek tekintették, a menedékvárosokban nem volt szabad – a vérbosszú durva, de ősi jogszokása alapján – megölni senkit, aki oda menekült. Nekünk egy név adatott menedékül.
