„Nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád.” ApCsel 23,23–35
23 Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: Este kilenc órára állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába. 24 Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz. 25 Azután levelet írt, amelynek ez volt a tartalma: 26 „Klaudiusz Lisziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. 27 Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár. 28 Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem. 29 Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. 30 Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy ha panaszuk van ellene, előtted mondják el.” 31 A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán Antipatriszba. 32 Másnap a lovasokat továbbküldték vele, ők pedig visszatértek a várba. 33 Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is. 34 A helytartó elolvasta a levelet, és megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Kilikiából, 35 így szólt: Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek. És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata
„Nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád.” (29) Pár évtizeddel korábban Pilátus Jézusról mondta el, hogy „nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt” (Lk 23,22), mégis keresztfára adta. Krisztus követőjeként Pálnak sem volt jobb kilátása az ügyben. Mi, akik már évezredek távolából látjuk ezeket az eseményeket, mégis érzékeljük, hogy bár semmi rosszat nem tettünk, bár senkinek nem ártottunk, mégis bántanak, üldöznek, mert keresztyének vagyunk. Biztasson minket is Jézus szava: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket…”
RÉ21 371
Adventi könyörgés | 385 | Szép Hajnalcsillag, Jézus, ragyogj fel
„Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek.” Ézs 54
1 Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! – mondja az Úr. 2 Tágas helyet keress a sátradnak, feszítsd ki sátorlapjaidat, ahogy csak lehet! Húzd meg jól a köteleidet, erősen verd le cövekeidet! 3 Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid elfoglalják a népek birtokát, és elpusztított városokat telepítenek be. 4 Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára többé nem emlékezel. 5 Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. 6 Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: 7 Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek. 8 Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad. 9 Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. 10 Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad. 11 Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. 12 Rubinból készítem el bástyáid ormait, kapuidat briliánskövekből, falaidat körös-körül pedig gyémántokból. 13 Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. 14 Igazság által leszel erős, nem kell félned az elnyomástól: távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád. 15 Ha rád támadnak is, nem tőlem lesz az. Aki rád támad, elesik veled szemben. 16 Hiszen én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és fegyvert készít munkájával, én teremtettem az öldöklőt is, hogy pusztítson. 17 Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az Úr szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot – így szól az Úr.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(7) „Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek.” (Ézs 54)
Bepillantást kapunk az isteni időtávlatokba. Ami generációk kínja (fogság, rossz éra), pillanat csak ahhoz képest, amit az Isten tartogat. A hegyek előbb múlnak el, mint az ő hűsége. Az ábrázolt asszony (Izráel) hűtlen volt, mégis visszafogadja egyoldalú hűségébe a férj, és termékeny lesz, sok új élettel áldott. Ha a szomszédságban ilyesféle visszafogadást látunk, az sokszor azért történik, mert attól fogva a félrelépő a lekötelezett, bármikor felhánytorgatható a vétke, így a másik kezében van. Manipulatív játszma innentől a kapcsolat, nem sok jó kimenettel kecsegtet. Isten visszafogadása viszont minden gyalázatot és szégyent eltöröl. Ahogyan a tékozló fiút apja a korábbi státuszába emeli, tudomást sem véve arról, amit megjárt. Előíze ez az új teremtésnek. Saját hűségéért teszi, nem emberi megtérés vagy vezeklés hatására. A maga választottját a saját hűségével helyreállítja. Ő cselekszik. Sőt, bár a bűnbeesőnek kellene fogadkoznia, mégis ő tesz esküt, hogy nem fedd meg többé. Hol a garancia arra, hogy ezúttal jobb lesz a nép? Isten kockáztat velünk. A szeretet mindig kockázat. Sosem tudjuk, hogy befektetés-e vagy csak ráfordítás. De ha Isten nem sajnálja tőlünk, nekünk sem kellene félnünk kockáztatni.
