„Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.” Jn 20,11–18
11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, 12 és látta, hogy két angyal ül ott fehér ruhában, ahol előbb Jézus holtteste feküdt; az egyik fejtől, a másik pedig lábtól. 13 Azok így szóltak hozzá: Asszony, miért sírsz? Ő ezt felelte nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették. 14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. 15 Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom. 16 Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. 17 Jézus ezt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. 18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.
Bibliaolvasó Kalauz – Mikola Borbála igemagyarázata
Máriát nehéz kimozdítani: Jézus testét elvitték. Az üres sír, angyalok és Jézus sem elég. Arra van szüksége, hogy Jézus cselekvő voltát, gondolkozását, szívét végre meghallja és a saját gondolatai lecserélődjenek. Jézus várakozásteljesen megy fel az Atyjához, hiszen a saját státuszát és Istenhez való viszonyulását immár kiterjesztheti az övéire. Ez a hír, amit vinni kell: ismerjék meg az ő újdonsült testvérei is a megváltás elvégzett munkáját.
RÉ21 518 • IÉ Lk 24,36–45 • Zsolt 114
Húsvéti himnusz | 502 | E világnak fényessége
„A tüzet állandóan tartsák égve az oltáron: nem szabad annak kialudnia!” 3Móz 6
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Parancsold meg Áronnak és fiainak: Ez az égőáldozat törvénye: Az égőáldozat maradjon egész éjszaka az oltár tűzhelyén reggelig, az oltár tüzét pedig tartsák égve. 3 A pap vegye föl a gyolcsruháját, és a gyolcsnadrágot is vegye magára. Így szedje ki a hamut, amivé az oltáron a tűz az égőáldozatot égette, és tegye azt az oltár mellé. 4 Azután vesse le a ruháját, és öltözzék másik ruhába, majd vigye ki a hamut a táboron kívül egy tiszta helyre. 5 Az oltáron levő tüzet azonban tartsák égve: nem szabad kialudnia! Rakja meg fával a pap minden reggel, helyezze fel rá sorjában az égőáldozatot, és füstölögtesse el rajta a békeáldozat kövérjét! 6 A tüzet állandóan tartsák égve az oltáron: nem szabad annak kialudnia! 7 Ez az ételáldozat törvénye: Áron fiai mutassák be azt az Úr színe előtt az oltárnál. 8 Vegyenek le egy marokkal az ételáldozat finomlisztjéből és olajából az ételáldozaton levő összes tömjénnel együtt, és füstölögtessék el az oltáron ezt a részt mint emlékeztető áldozatot: kedves illat ez az Úrnak. 9 Ami megmarad belőle, azt egyék meg Áron és fiai. Kovásztalanul egyék meg, szent helyen: a kijelentés sátrának udvarában egyék meg. 10 Ne süssék kovásszal. Az ő részük ez, nekik adtam tűzáldozataimból. Igen szent ez is éppúgy, mint a vétekáldozat és a jóvátételi áldozat. 11 Áron fiai közül a férfiak mind ehetik azt. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre az Úr tűzáldozatairól. Csak az érintheti azokat, aki föl van szentelve. 12 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 13 Ez Áronnak és fiainak az áldozata, amelyet azon a napon kell bemutatniuk az Úrnak, amelyen fölkenik őket: egytized véka finomliszt mint mindennapi ételáldozat, fele reggelre, fele estére. 14 Sütőlapon, olajjal készüljön: meggyúrva vidd be azt. Az ételáldozati süteményeket darabokra tördelve mutasd be kedves illatul az Úrnak. 15 Az a pap is így készítse el, akit majd őutána kennek föl a fiai közül. Az Úr örök rendelkezése ez: teljesen füstölögtessék el. 16 A papok minden ételáldozata teljes áldozat legyen: nem szabad enni belőle. 17 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 18 Mondd meg Áronnak és fiainak: Ez a vétekáldozat törvénye: Azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni, vágják le a vétekáldozatot is az Úr színe előtt. Igen szent ez is. 19 Az a pap egye meg, aki a vétekáldozatot bemutatja. Szent helyen kell megenni, a kijelentés sátrának az udvarában. 20 Csak az érintheti a húsát, aki föl van szentelve. Ha pedig a vére ráfröccsen egy ruhára, akkor szent helyen kell kimosni azt, amire ráfröccsent a vér. 21 Törjék össze a cserépedényt, amelyben főzték, ha pedig rézedényben főzték, súrolják ki, és öblítsék ki vízzel. 22 A papi családokból minden férfi ehet belőle. Igen szent ez is. 23 De az olyan vétekáldozatot nem szabad megenni, amelynek a véréből bevisznek a kijelentés sátrába, hogy a szentélyben engesztelést végezzenek; el kell azt égetni.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(6) „A tüzet állandóan tartsák égve az oltáron: nem szabad annak kialudnia!” (3Móz 6)
Szent komolyság jellemzi a papi szolgálatot. Erről beszélnek a különböző külsőségek: milyen ruhát visel, mikor kell átöltöznie, hogyan helyezze el az oltár hamuját, ügyeljen a tűzre, hogy ki ne aludjék. Ha valljuk keresztyén hitünkben, hogy minden hívő ember pap, akkor ez minket is erre a szent komolyságra kötelez. Meg arra az éberségre is, hogy a tüzet nem szabad hagyni kialudni. A szolgálatunk folyamatos. Valami keveset a papok díjazásáról is mond, amikor arról beszél, hogy az áldozatból mennyit ehetnek meg ők. Persze nem ez volt az összes jövedelmük. Ez csak jelzés arról, hogy Isten gondot visel a neki szolgálókról. Az is világos, hogy a saját ételáldozatukból semmit nem ehetnek meg (12–16). A fejezet utolsó versei újabb figyelmeztetést tartalmaznak a vér szentségére vonatkozóan.
