„...eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a tetteidet, amelyeket cselekszel!” Jn 7,1–10
1 Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában maradni, mivel a zsidók meg akarták ölni. 2 Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátrak ünnepe. 3 Testvérei ekkor ezt mondták neki: Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a tetteidet, amelyeket cselekszel! 4 Mert senki sem cselekszik titokban, ha ismertségre törekszik. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt! 5 Mert a testvérei sem hittek benne. 6 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. 7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. 8 Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el. 9 Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában. 10 Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem titokban.
Bibiaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
Jézus Úr és Isten, aki nem függ emberektől. A saját testvéreitől sem. Olyan csavaros érveléssel próbálják eltávolítani Jézust, amit tanítani kellene! Pedig a háttérben csak egyetlen dolog áll: kellemetlen nekik Jézus… Ezért találják ki, hogy mutassa meg magát tanítványainak és az egész világnak (5), csak tőlük menjen már! Jézus kihallja belőle a Kísértő szavát (Mt 4,8–9). Dönt, és azt csinálja, ami Istentől kapott feladata. Hatalmas ajándék a belső, Istenre figyelő szabadság, amikor nem félünk emberi véleményektől!
RÉ21 62 • IÉ ApCsel 10,21–35 • Zsolt 62
Zsoltárdicséret | 191 | Dicsérd az Istent mostan, ó, én lelkem
Heti zsoltárének | 111 | Hálát adok, Uram, néked
„Ez egyszer nem én leszek a hibás…” Bír 15,1–8
1 Történt egy idő múlva, búzaaratás idején, hogy meglátogatta Sámson a feleségét; egy kecskegidát is vitt neki magával. Ezt mondta: Be akarok menni a feleségemhez, a szobájába. De az asszony apja nem engedte be. 2 Ezt mondta az apja: Én már azt gondoltam, hogy végképp meggyűlölted őt, ezért hozzáadtam a vőfélyedhez. De a húga még nála is szebb: legyen ő a tied helyette! 3 Sámson azonban így felelt nekik: Ez egyszer nem én leszek a hibás, ha rosszat teszek a filiszteusokkal. 4 Azzal elment Sámson, összefogott háromszáz rókát, majd csóvákat készített, és farkaikat egymásnak fordítva csóvát kötött a párba állított rókák farkai közé. 5 Majd meggyújtotta a csóvákat, és ráhajtotta a rókákat a filiszteusok gabonaföldjére. Így gyújtotta fel a kévéket és a lábon álló gabonát, sőt a szőlőket és az olajligeteket is. 6 Ekkor azt kérdezték a filiszteusok: Ki tette ezt? És mondták: Sámson, a timnai ember veje, mert elvette tőle a feleségét, és a vőfélyéhez adta. Felvonultak azért a filiszteusok, és megégették az asszonyt és az apját. 7 De Sámson azt mondta nekik: Ha ti ezt tettétek, én sem nyugszom addig, amíg bosszút nem állok rajtatok! 8 És hatalmas csapásokkal agyba-főbe verte őket. Azután elment, és az étámi sziklahasadékban vert tanyát.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(3) „Ez egyszer nem én leszek a hibás…” (Bír 15,1–8)
A békülni kívánó Sámson az apósa házánál döbben rá, hogy feleségétől végképp megfosztották (1–2). Hiába próbálja őt az apósa a húggal kárpótolni, ő hajthatatlan. Ez a jogtalan sérelem arra készteti, hogy „rosszat” tegyen a filiszteusokkal, és – mint mondja – „ez egyszer nem ő lesz a hibás” (3). Emberi szemszögből vitatható az álláspontja, de ha élettörténetét úgy nézzük, hogy abban Isten cselekszik (vö. 13. fejezet), nyilván érthető. Ettől kezdve Sámson életében bosszú bosszút követ. Gonosz akcióval felgyújtja a környékbeli filiszteusok gabonaföldjét (4–5). Amikor emiatt a filiszteus gazdák bosszúból megégetik az apósát és a volt feleségét (őket okolván a gabonaföld felgyújtásáért), Sámson a család borzalmas kiirtására ismételten megtorlással válaszol, és sok filiszteust megöl (6–8). Nem csoda, hogy elmenekül a vidékről, és júdai földön, a nehezen megközelíthető étámi barlangban húzódik meg (8). Mi csupán sejtjük Sámson elégtételvételében Isten titkos munkáját. Az egykori gyülekezet viszont bizonyosan érezte, amikor hallgatta az elnyomó filiszteus hatalomnak okozott károk színes elbeszélését.
