„…azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra…” Jn 10,16–21
16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. 17 Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. 18 Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól. 19 Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. 20 Sokan így szóltak közülük: Ördög van benne, és nincs eszénél: mit hallgattok rá? 21 Mások ezt mondták: Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„…azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra…” (16) Nem csupán az ószövetségi Isten népéből, hanem minden népből hívja el az övéit Urunk. Krisztus nyája az Ő tulajdona, egy nyáj, melynek egy Pásztora van, az Úr védelme alatt áll, rá figyel. Bonhoeffer szavaival: „Csak a hívő tud engedelmeskedni, és csak az engedelmeskedő tud hinni.” A „juh” megismeri és szereti Pásztora szavát, általa engedelmesen gyógyulni akar és vezethető.
RÉ21 41 • IÉ Mk 8,31–38 • Zsolt 41
Jézus Krisztus messiási küldetése | 454 | Krisztus, jóságos főpapunk
Heti zsoltárének | 61 | Kiáltásom halld meg, Isten!
„Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek?” Jer 12
1 Igaz vagy, Uram, ha perlek is veled. Hadd tegyem szóvá mégis azt, ami igazságtalan! Miért szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek? 2 Elültetted őket, gyökeret is vertek, fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de a szívüktől távol. 3 Te ismersz engem, Uram! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem. Válaszd külön őket, mint levágni való juhokat, és készítsd őket elő az öldöklés napjára! 4 Meddig gyászol még a föld, meddig maradnak szárazak a mezei növények? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul jószág és madár, ők pedig ezt gondolják: Nem látja meg Isten a mi végünket! 5 Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?! 6 Testvéreid és rokonaid is elárultak téged, teli torokból kiabálnak a hátad mögött. Ne higgy nekik, még ha szépen beszélnek is veled! 7 Elhagytam házamat, magára hagytam örökségemet, ellenség kezébe adtam azt, akit lelkem kedvel. 8 Úgy bánt velem örökségem, mint oroszlán az erdőben. Hangosan ordított rám, ezért meggyűlöltem. 9 Tarka madár az én örökségem, körülfogják a madarak. Gyűljetek össze, ti, mezei vadak, jöjjetek, egyetek! 10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, taposta osztályrészemet. Drága osztályrészemet sivár pusztává tették. 11 Sivárrá tették, gyászba borult előttem, mint a sivatag. Sivárrá vált az egész ország, de senki sem törődik vele. 12 A puszta kopár hegyein pusztítók jönnek. Mert az Úr fegyvere pusztítja az országot egyik szélétől a másikig. Nincs békessége egy embernek sem! 13 Búzát vetettek, de tövist aratnak, hasztalan fáradoztak. Szégyent vallanak termésükkel az Úr izzó haragja miatt. 14 Ezt mondja az Úr minden rossz szomszédomról, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet népemnek, Izráelnek adtam: Kigyomlálom őket a földjükből, Júda házát is kigyomlálom! 15 De miután kigyomláltam őket, újból megkönyörülök rajtuk: visszahozok mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére. 16 És ha majd jól megtanulják, hogy az én népem szokása szerint hogyan kell az én nevemre, az élő Úrra esküdni – ahogyan egykor ők tanították Baalra esküdni a népemet –, akkor újra felépülnek majd népemmel együtt. 17 De amelyik nem hallgat rám, azt a népet gyökerestül kigyomlálom és elpusztítom! – így szól az Úr.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(1) „Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek?” (Jer 12)
Szomorú tapasztalatot szólaltat meg a bűnösök sikere miatt panaszkodó Jeremiás. Az Istenhez ragaszkodó emberek sorsában volt kénytelen osztozni ő is, aki ellen még saját rokonai is szervezkedtek (11,18–21). A prófétákat bizony üldözik, ahogy István vértanú rámutatott, ez nem kivétel, hanem fő szabály (ApCsel 7,52). Jézus a hegyi beszédben örömre inti az üldözötteket, sőt azoknak, akikről mindenféle hazugságot terjesztenek, bőséges jutalmat ígér, „hiszen így üldözték a prófétákat is” (Mt 5,11–12). Ez a helyzet egyrészt felemelő, másrészt tragikus. Felemelő, mivel az üldözöttek és megrágalmazottak soha nincsenek teljesen egyedül. Elfordulnak tőlük az emberek, igen, összesúgnak a hátuk mögött, és a róluk szóló suttogó propaganda már akkor kíséri őket, amikor hivatalosan a vád még meg sem fogalmazódott. Ők, ha kitartanak, nem állnak egyedül: más üldözöttek és más megrágalmazottak, más tönkretett emberek sora áll mögöttük; tehát jó társaságban, a méltók közt kapnak helyet. A tragédia az, hogy ezen a téren sem tanulunk semmit. Mocskolódik, vádol, rágalmaz, pletykál, ha kell, bizonyítékot hamisít az ember ellenfelei ellen. Istenünk azt mondja: hagyjátok ezt abba. Nincs erre szükség.
