előző nap

„…az Urat keressék...” 2Krón 11,5–23

5 Roboám Jeruzsálemben lakott, de több várost erődítménnyé építtetett ki Júdában. 6 Így építette ki Betlehemet, Étámot és Tekóát, 7 Bét-Cúrt, Szókót és Adullámot, 8 Gátot, Márésát és Zífet, 9 Adórajimot, Lákíst és Azékát, 10 Corát, Ajjálónt és Hebrónt. Ezek voltak az erődített városok Júdában és Benjáminban. 11 Megerősítette az erődítményeket, és parancsnokokat helyezett oda, ellátta élelem-, olaj- és borraktárakkal, 12 továbbá mindegyik várost hosszú pajzsokkal és kopjákkal, és rendkívül megerősítette azokat. Így maradt az övé Júda és Benjámin. 13 Az összes pap és lévita, akik csak Izráelben voltak, mindenünnen átálltak hozzá. 14 A léviták elhagyták legelőiket és birtokukat, és átmentek Júdába meg Jeruzsálembe, mert elkergették őket Jeroboám és fiai, nem maradhattak az Úr papjai; 15 Jeroboám pedig a saját papjait rendelte az áldozóhalmokra, a gonosz szellemek szolgálatára meg a borjakéra, amelyeket csináltatott. 16 Követték a papokat Jeruzsálembe Izráel valamennyi törzséből azok is, akiket szívük arra indított, hogy Izráel Istenét, az Urat keressék, és továbbra is őseik Istenének, az Úrnak áldozzanak. 17 Ezek erősítették Júda országát, támogatták Roboámot, Salamon fiát három évig, mert csak három évig jártak Dávid és Salamon útján. 18 Roboám feleségül vette Mahalatot, Jerímótnak, Dávid fiának a leányát meg Abíhajilt, Elíábnak, Isai fiának a leányát. 19 Ez fiúkat szült neki: Jeúst, Semarját és Zahamot. 20 Azután elvette Maakát, Absolon leányát, aki Abijját, Attajt, Zízát és Selómítot szülte neki. 21 Maakát, Absolon leányát jobban szerette Roboám valamennyi feleségénél és másodfeleségénél, bár tizennyolc feleséget és hatvan másodfeleséget tartott, és nemzett huszonnyolc fiút és hatvan leányt. 22 Roboám Abijját, Maaká fiát tette meg testvérei között az elsővé, mint trónörököst, mert őt akarta királlyá tenni. 23 Ezért bölcsen szétosztotta a többi fia között Júda és Benjámin egész területét meg az összes erődített várost. Bőségesen ellátta őket élelemmel, és sok feleséget szerzett nekik.

Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata

„…az Urat keressék...” (16) Létfontosságú megerősíteni a városfalakat, ha ellenség van a közelben. Ezt teszi Roboám, majd a papok és a léviták is átállnak hozzá. Nemcsak kívülről, hanem belülről is meg kell erősödnie a népnek. Aki továbbra is az Urat keresi, aki hűséges marad ősei Istenéhez, annak a hite is megerősödik. Keresd az Urat és ragaszkodj hozzá!

RÉ21 696

Kedd reggeli dicséret | 653 | Felséges Atya Úr Isten

„…viseljétek el az intő szót...” Zsid 13,18–25

18 Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. 19 Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. 20 A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, 21 tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 22 Kérlek pedig, testvéreim, viseljétek el az intő szót, hiszen csak röviden írtam nektek. 23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és ha megjön, hamarosan meglátogatlak titeket vele együtt. 24 Köszöntsétek vezetőiteket és a szenteket is mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók. 25 A kegyelem legyen mindnyájatokkal!

Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata

(22) „…viseljétek el az intő szót...” (Zsid 13,18–25)

A levél végén kéréseket, terveket, rövid híreket, záróköszöntéseket és üdvözléseket olvasunk. Ezekből derül ki, mennyire bensőséges, testvéri a kapcsolat a levélíró és a levelet olvasó gyülekezet között. A nagy üzenet az önmagát kinyilatkoztató Isten igazságáról, Krisztus tökéletes főpapságáról, az örök szövetség kegyelméről (20), a végső nyugodalomnapról (4,9) és az isteni hazáról (11,14) ebben a testvéri szeretetben érkezik hozzánk is, mai olvasókhoz, az ígéret örököstársaihoz. Az intő szó tehát vigasztalás, még ha feddésként hangzik is, mert Isten szeretetéből fakad (12,5). Többnyire édes beszédre vágyunk (Zsolt 119,103), ezért szenvedünk a dorgálás miatt, de nem rázhatjuk le magunkról, mert az intelem csak akkor válik számunkra bátorító vigasztalássá, ha elhordozzuk, megszívleljük: az eltévedtnek utat mutat, a csüggedőt felemeli, a kétségeskedőt a kegyelem trónusához vezeti, a közönyöst felrázza, a lázadót engeszteli, a vétkest visszahívja a szent életbe. Ezért nem a terjedelme számít, hanem a mélysége. Nem is az apostol, a tanító, a prédikátor szava ez, hanem a Léleké! Isten Igéjének hirdetése: Istennek Igéje. Boldog, akit megszólít, boldog, aki hallja és hallgatja őt!

Szeptember 15.