„Ő azonban testének templomáról beszélt.” Jn 2,13–25
13 Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14 A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. 15 Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, 16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! 17 Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” 18 A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? 19 Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. 20 Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? 21 Ő azonban testének templomáról beszélt. 22 Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. 23 Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. 24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, 25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Ő azonban testének templomáról beszélt.” (21) János már a saját szemével is látta, hogy a jeruzsálemi templom és az azt működtető hagyományok romokban hevernek, de Jézus testének temploma felemelkedik a pusztulásból. Arra figyelmeztet, hogy Jézusnak a templom iránti féltő szeretete és az azzal kapcsolatos elvárása a Krisztus testeként (1Kor 12,27) és a Szentlélek templomaként (1Kor 6,19) növekvő egyházra ugyanúgy vonatkozik. János biztos benne, hogy közöttünk már minden másképp lehet, mint ahogy korábban volt (Jn 13).
RÉ21 432
Karácsonyi dicséret | 407 | Hogy eljött az időknek teljessége
„A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!” Énekek 7
1 Fordulj, fordulj, Szulamit! Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk! Mit csodáltok Szulamiton, amikor soraitok közt táncol?! 2 Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Csípőd vonalai ékszerekhez hasonlóak, művészi kéz alkotásai. 3 Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested búzahalom liliomokkal szegélyezve. 4 Két melled, mint két őzike, mint egy gazellapár. 5 Nyakad elefántcsonttorony, szemeid hesbóni tavak a bat-rabbími kapunál; orrod, mint a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz. 6 Fejed olyan, mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva fürtjei. 7 Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem! 8 Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz. 9 Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata. 10 Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam. 11 Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik. 12 Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok között! 13 Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. 14 A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(14) „A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!” (Énekek 7)
A lakodalomra feldíszített házzal, a termékenység ezer szimbólumával találkozunk, amelyet Szulamit a vőlegénynek tartogatott. Dicsérhették a háremhölgyek, magasztalhatta a király, lehetett volna korábban ezer előnye a szépségéből és jó tulajdonságaiból, mégis ez, ha úgy tetszik, exkluzív tartalom, csak a vőlegényre várt, és csak neki jár. Az itt szereplő tartogatni szó rejtegetést, eltakarást is jelent. Mai nagyon kitárulkozó világunkban, amikor annyiszor a látszatnak élünk, és külön online megjeleníthető személyiségen dolgozunk, kérdés, mi marad meg csak a beavatottaknak. Akár a társunknak, akár Istennek. Van-e olyan zuga az életnek, amely csak az övék? Amely nem kifelé üzenet, hanem befelé zálog? Nemcsak erotikus helyzetben, de a bizalmi szintet is jelezve hívjuk így: intimitás. Marad-e még mit adnunk egymásnak, a legfontosabb kapcsolatainknak, amikor a munka, és életünk minden más szála már lehántotta rólunk a magáét? Marad-e titok? Nem a terhelő szégyenteli, hanem a kapcsolatokat összekötő? Hát persze, hogy az erotika vagy a törvényáthágás izgalmai kellenek pótcselekvésként akkor, ha nincs meg a belső, a csak kettőnknek szóló titok!
