„örökre megáll... nem inog... most és mindörökké” Zsolt 125
1 Zarándokének. Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. 2 Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át most és mindörökké. 3 Mert nem maradhat a bűnösök uralma az igazak örökségén, nehogy az igazak is álnokságra vetemedjenek. 4 Tégy jót, Uram, a jókkal, az igaz szívűekkel! 5 A görbe útra térőket pedig juttassa az Úr a gonosztevők sorsára! Békesség legyen Izráelben!
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Jeruzsálemben a Sion hegyén állt a templom, ahol a hívek az áldozatokat az Úr elé vihették. De nem a hegy áll meg örökké, hisz az is elmúlik majd az új teremtéskor. Nem is a templom, amit leromboltak, ahogy Jézus is megmondta előre. Az Úr az, aki „örökre megáll”, az ő szeretete az, ami „nem inog”, és ami „most és mindörökké” átkarol bennünket (1–2). Ez a szeretet már most is óv bennünket, de majd a végső ítéletben is felragyog. Bízzunk hát benne rendületlenül!
RÉ21 125
Fohász | 829 | Kérlek téged, Istenemet
„...a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” 1Tim 2,8-15
8 Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. 9 Ugyanígy az asszonyok is tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, 10 hanem azzal, ami azokhoz az asszonyokhoz illik, akik istenfélőnek vallják magukat: jó cselekedetekkel. 11 Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. 12 A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. 13 Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, 14 és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. 15 Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(8) „...a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” (1Tim 2,8–-15)
Úgy tűnik, túl magasan van a léc. Pál elmondja a gyülekezet előtti imádság feltételeit. Férfitestvérem, ha kiállsz imádkozni, ha magad után hívsz másokat a könyörgésben, ha vezeted az imaközösséget, akkor rendezned kell a sorokat! És nem a külső, a ruházat, a pallérozott beszéd vagy a választékos, vallásos szókincs határozza meg, ki teheti ezt meg – az élet és szív egyenessége a feltétel. Bűntől tiszta kezek kellenek. Mielőtt másokat hívsz, fordulj oda Istenhez, kérd a kegyelmet, és kötelezd el magad a változásra, őszintén és igazán! A haragot is szükséges kigyomlálni, nemcsak a felszín bosszúságait kell elengedni, hanem a mélyre gyökerezett tövisekkel is meg kell küzdeni, bocsánatot adni és kérni. És csak kételkedés nélkül lehet Isten elé lépni. Ne magadban légy biztos, hanem benne. Milyen jó volna így megérkezni mindenkinek a közös imádsághoz: átélve a bűnbocsánatot, megtapasztalni az egymással való kiengesztelődést, és azzal szilárd meggyőződéssel szólni Istenhez, hogy ő tényleg mindenre képes!
