„Az asszonytól született ember élete rövid” Jób 14
1 Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal. 2 Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. 3 És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?! 4 Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem. 5 Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át, 6 akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak! 7 Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. 8 Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, 9 a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete. 10 De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz? 11 Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat, 12 de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból. 13 Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám. 14 Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik. 15 Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. 16 Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet. 17 Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd. 18 De még a hegy is ledől, és szétomlik, a kőszikla is elmozdul helyéről; 19 a köveket a víz lecsiszolja, árjai elsodorják a föld porát: így teszed semmivé a halandó reményét. 20 Hatalmaskodol rajta szüntelen, és el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el. 21 Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja; ha semmibe veszik őket, nem veszi észre. 22 Teste csak saját fájdalmait érzi, lelke csak önmagát gyászolja.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
Szorongató érzés a halálra tekinteni – Krisztus nélkül. Azonban a fejezet számos versére – számunkra, krisztusi emberek számára – azonnal megszületik hitünk válasza: Krisztusban van reménység! Ez a reménység teszi igazán értékessé már a földi évtizedeinket is.
RÉ21 629 • IÉ Róm 7,14–25a • Zsolt 119,1–8
Napi ének | 606 | Nem sokáig tart már földi bujdosásom
Heti zsoltár | 42 | Mint a szép híves patakra
„Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak…” Jel 3,1–6
1 A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. 2 Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. 3 Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. 4 De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehér ruhában fognak járni velem együtt, mert méltók rá. 5 Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. 6 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(2a) „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak…” (Jel 3,1–6)
Ma, amikor beülünk a templomban a padba, tegyük fel maguknak a nehéz kérdést: ha máról holnapra megszűnne a gyülekezetünk, hiányozna? Nem a tagoknak. A településnek. Lenne, aki utánakérdez, reklamáló levelet ír, utcára vonul érte, gyászol? A szárdiszi gyülekezetet nem vette célba látványos módon a Sátán. Működik ott a közösség, csak épp nem sok vizet zavar. Az egész várost is jellemzi az elbizakodottság (többször el is foglalták önhittsége miatt), és úgy tűnik, a gyülekezet is „a mi jól vagyunk” hamis biztonságával nyugtatta magát. Az életjel ellentéte, a halott állapot jele, ha egy közösség nem hat. Valószínűleg a saját tagságával, a saját fenntartásával van elfoglalva, ezért nem ér rá a környezetére, a szolgálatra. Mennyire tölti be így a küldetését? Jézus, bár szembesíti őket az igaz diagnózissal, még nem veti el őket, inkább a lehetőségre hívja fel a figyelmet: ébredni és ébreszteni kell! Egy gyapjúkészítéséről híres városnak hirdeti meg a tőle kapható fehér ruha lehetőségét. Micsoda fricska! De ez a legmélyebb kérdés: akarják-e, ami csak tőle kapható, vagy megelégszenek azzal, amit maguk tudnak készíteni? Akarnak-e hatni is, nem csak lenni?
