„szívhez szólóan beszélt hozzájuk” 2Krón 32,1–23
1 Ezek után a hűségesen véghezvitt dolgok után eljött Szanhérib, Asszíria királya, és betört Júdába. Ostrom alá vette az erődített városokat, és el akarta foglalni azokat. 2 Amikor látta Ezékiás, hogy Szanhérib megérkezett, és Jeruzsálemet is meg akarja támadni, 3 vezető embereivel és vitézeivel úgy határozott, hogy betömik a városon kívül levő forrásokat. Azok támogatták őt: 4 nagy sokaság gyűlt össze, és betömtek minden forrást és patakot, amely azon a földön folyt, mert ezt gondolták: Miért találják meg Asszíria királyai ezt a sok vizet, ha ideérnek? 5 Majd minden erejével azon volt, hogy kijavíttassa az egész várfalat, ahol csak sérült volt; megnagyobbíttatta az őrtornyokat, építtetett kívül egy másik várfalat, és megerősíttette a Milló-erődöt Dávid városában. Sok gerelyt és pajzsot is csináltatott. 6 A hadinép élére csapatparancsnokokat rendelt, azokat maga köré gyűjtötte a városkapu előtti téren, és szívhez szólóan így beszélt hozzájuk: 7 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele! 8 Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és együtt harcol velünk a harcainkban. És fellelkesült a hadinép Ezékiásnak, Júda királyának a szavaitól. 9 Ezek után Szanhérib, az asszír király, aki még Lákísnál volt egész haderejével, elküldte udvari embereit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és a Jeruzsálemben levő összes júdaihoz, ezzel az üzenettel: 10 Így szól Szanhérib, Asszíria királya: Miben bíztok, hogy az ostrom idején Jeruzsálemben akartok maradni? 11 Félrevezet benneteket Ezékiás, éhen és szomjan akar pusztítani benneteket, azért mondja ezt: Megment bennünket Istenünk, az Úr az asszír király markából! 12 De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg ez az Ezékiás! Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak egyetlen oltár előtt borulhattok le, és csak azon áldozhattok! 13 Nem tudjátok, hogy mit tettem én és elődeim valamennyi ország népével? Vajon a népek istenei meg tudták-e menteni országukat a kezemből ezekben az országokban? 14 Ezek közül a népek közül, amelyeket elődeim kiirtottak, melyiknek az istene tudta megmenteni népét a kezemből? Talán a ti istenetek meg tud majd benneteket menteni a kezemből?! 15 Ne engedjétek hát, hogy Ezékiás így elámítson és félrevezessen benneteket! Ne higgyetek neki, mert egyetlen népnek és országnak az istene sem tudta megmenteni népét a kezemből vagy elődeim kezéből. Bizony a ti istenetek sem ment meg benneteket a kezemből! 16 Egyebeket is beszéltek még emberei az Úristen és az ő szolgája, Ezékiás ellen. 17 Leveleket is írt Szanhérib, amelyekben gyalázta Izráel Istenét, az Urat, és ilyeneket mondott róla: Ahogyan a népek istenei a többi országban sem mentették meg népüket a kezemből, ugyanúgy Ezékiás istene sem mentheti meg népét a kezemből! 18 És nagy hangon felkiabáltak júdai nyelven a várfalra Jeruzsálem népéhez, hogy félelmet és rémületet keltsenek bennük, és így foglalják el a várost. 19 Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek emberkéz csinálta isteneiről. 20 Ekkor Ezékiás király meg Ézsaiás próféta, Ámóc fia imádkozott, és segítségért kiáltott az ég felé. 21 Az Úr pedig angyalt küldött, aki megsemmisített az asszír király táborában minden vitéz harcost, fejedelmet és vezért, és ő megszégyenülve tért vissza országába. Egyszer aztán, amikor bement istene templomába, saját fiai karddal végeztek ott vele. 22 Így szabadította meg az Úr Ezékiást és Jeruzsálem lakóit Szanhérib asszír király és minden egyéb ellensége kezéből. És nyugalmat adott nekik mindenfelől. 23 Sokan hoztak Jeruzsálembe ajándékot az Úrnak és kincseket Ezékiásnak, Júda királyának, és ettől fogva nagy tekintélye lett minden nép előtt.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
A biztatás szolgálata a Bibliában az egyik legszebb feladat. Ezékiás, amikor az asszír támadástól kellett tartaniuk, megerősítette a várfalakat és a tornyokat, de emellett összehívta a csapatparancsnokokat is és „szívhez szólóan beszélt hozzájuk” (6). Főleg az ellenség nagy számától rettenhettek meg, de itt is elmondja az „isteni matematikát”, velünk többen vannak, mint velük. Tudjuk: Istennel mindig többen vagyunk! Ez bátorítson minket hasonló helyzetben!
RÉ21 688
Esti ének | 698 | Már nyugosznak a völgyek
„Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket…” 1Jn 3,13–17
13 Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. 14 Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban marad. 15 Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. 16 Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. 17 Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete?
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(14) „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket…” (1Jn 3,13–17)
Élet vagy halál, üdvösség vagy kárhozat kérdése a szeretet? – Úgy látszik, igen. Nagy félreértést oszlathat el, ha meghalljuk ennek az Igének az üzenetét: az üdvösség nem a földi élet után kezdődik, hanem – énekünk szerint – már most; „Érzem, hogy az örök élet / Már e földön az enyém lett.” (RÉ 243) János nem azt mondja, hogy az életből a halálba megyünk át, hanem „tudjuk, hogy átmentünk (perfectum, befejezett múlt) a halálból az életbe”, az Isten nélküli életből – amely maga a halál – az Istennel való közösségbe, amely az örök élet. Ha Isten nélkül élünk, a halálban vagyunk, és ha ez az állapot nem változik, benne is maradunk, ez a kárhozat. Mi a határátlépés kulcsa? – A szeretet. „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az ő életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (16) Ez a szeretet (agapé) Isten sajátja, tőlünk nem telik. Ha tudom, hogy Isten szeretete engem is átléptetett a határon, akkor ebbe kapaszkodva lehetek csak képes a másikat mindennek ellenére szeretni, mint Pál: „…még az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem […] a szolgálatot…” (ApCsel 20,24), akkor is, ha ezért az „(üdv)bizonyosságért” és szeretetért gyűlöl a világ.
