„Áldjon meg téged... az Úr, aki az eget és a földet alkotta!” Zsolt 134
1 Zarándokének. Áldjátok az Urat mindnyájan ti, akik az Úr szolgái vagytok, akik az Úr házában álltok éjjelente! 2 Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az Urat! 3 Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta!
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
A templomba megérkező zarándokokat már várja az istentisztelet. A zsoltárban az Úr neve és az áldás szó ismétlődik: az Úr szolgái áldják az Urat, Ő pedig megáldja a gyülekezetet. „Áldjon meg téged... az Úr, aki az eget és a földet alkotta!” (3) Bárhonnan jövünk, bármilyenek vagyunk, Krisztusban erre hív Isten: hogy „lélekben és igazságban” (vö. Jn 4,21kk) imádjuk az Atyát. Bárcsak meg tudna nyílni erre a szívünk, hogy az Úr áldása kiáradhasson az életünkre, és rajtunk keresztül mindenkire!
RÉ21 134
Napi ének | 798 | Hűséged végtelen
„...gyomrodra és gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” 1Tim 5,21–25
21 Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból. 22 A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat! 23 Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is. 24 Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre; mások bűnei viszont csak később derülnek ki. 25 Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(23) „...gyomrodra és gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” (1Tim 5,21–25)
Emlékszem, amikor tizenéves fiatal hívőként először olvastam a borivásról szóló mondatot, megütköztem rajta. Miért buzdítja a fiatal vezetőt alkoholfogyasztásra az apostol? Persze ott van a mondatban és a sorok között a lényeg, és az nem a bor, most már nagyon is szeretem ezt a furcsa döccenőt a tartalmas levélben. Ez a mondat ablakot nyit a két ember kapcsolatára. Pál szereti Timóteust, fontos neki, aggódik érte és mintha apja vagy nagyobb testvére volna, tanácsot ad. Timóteus valószínűleg hajlamos volt arra, hogy ne figyeljen az egészségére, amikor beleveti magát a szolgálatba, az apostol ismerte annyira, hogy tudta, szólnia kell! Örüljünk annak, ha van ilyen szoros kapcsolatunk a hívő emberek között! Tanuljuk el Pál érzékeny figyelmét és szeretetből jövő kedvességét! Állítsuk meg a másikat, ha úgy látjuk, nincs jól. Kövessük figyelmünkkel lelki testvéreinket. Ez is szeretet, amely segíti a teljesebb életet: itt pár korty bor, másnál ki tudja, micsoda... De észrevesszük? Szólunk, ha kell?
