„...még nem jött el az ő órája.” Jn 7,25–30
25 A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? 26 És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Lehet, hogy a vezetők meggyőződtek arról, hogy ő a Krisztus? 27 Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való. 28 Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. 29 Én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok, és ő küldött el engem. 30 El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.
Bibiaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
A kíváncsiság (25–26a), tudálékosság (26b), tanácstalanság (27) keverednek ezekben a megnyilvánulásokban. A 30. vers szerint azonban mindegyik, mint a buborék: kipukkan. Kész ugyan a terv, de „valami” visszatartja. A Mindenható Isten! Jézus teljes mértékben tőle függ, ahogy a mindenség is. Csakhogy Jézus mindenben tudatosan engedelmeskedik az Atyának, mi pedig folyton ellene próbálunk szegülni! A végső szó azonban mindig Istené (30)!
RÉ21 533
Zsoltárdicséret | 170 | Az Úr Istent magasztalom
„…haja azonban megint nőni kezdett…” Bír 16,22–31
22 Sámson haja azonban megint nőni kezdett azután, hogy levágták. 23 Egyszer a filiszteusok városfejedelmei összegyűltek, hogy egy nagy áldozati lakomát rendezzenek istenüknek, Dágónnak, és hogy örvendezzenek. Ezt mondták: Kezünkbe adta istenünk Sámsont, aki ártott nekünk! 24 Amikor meglátta őt a nép, dicsőítették istenüket, és ezt mondták: Kezünkbe adta istenünk őt, aki ártott nekünk, aki pusztította földünket, és aki oly sokat legyilkolt közülünk! 25 Azután olyan jókedvük támadt, hogy ezt mondták: Hívjátok ide Sámsont, hadd szórakoztasson bennünket! Oda is hívták Sámsont a börtönből, hogy szórakoztassa őket. Azután odaállították az oszlopok közé. 26 Sámson ezt mondta annak a fiúnak, aki a kezét fogta: Eressz el, hadd tapogassam ki az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk! 27 A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal, ott volt a filiszteusok összes városfejedelme, a tetőn pedig mintegy háromezer férfi és nő, akik Sámson játékán szórakoztak. 28 Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és adj nekem erőt csak még most az egyszer, Istenem, hogy utoljára, a két szememért bosszút állhassak a filiszteusokon! 29 Azzal átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és nekik feszült. 30 Majd ezt mondta Sámson: Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal! Azzal megfeszítette erejét, úgyhogy a ház rádőlt a városfejedelmekre meg a népből mindazokra, akik benne voltak. Így többet ölt meg halálával, mint amennyit megölt életében. 31 Ezután elmentek a testvérei és apjának egész háza népe, fölvették és hazavitték. Corá és Estáól között temették el apjának, Mánóahnak a sírjába. Húsz évig volt Izráel bírája.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(22) „…haja azonban megint nőni kezdett…” (Bír 16,22–31)
Dágón isten ünnepén a filiszteusok megköszönik istenüknek Sámson foglyul ejtését, vagyis azt, hogy újra biztosította számukra az uralmat Izráel felett (23–24). Az Úrnak ez a megvakított, rabságra jutott, elkallódott eszköze azonban élete utolsó bizonyságtételével is tanúsítja, hogy mindez hazugság. Amikor előhozzák a nép szórakoztatására (25), már érezzük, hogy a dolgok más irányt vesznek, mert Sámson haja megint nőni kezdett (22). Ez azt jelenti: ott a malomban bűnbánata elmélyült, szíve egészen Istene felé fordult. Bár vak, most kezd látni igazán. Ebben a mélységben megtanul imádkozni (28), az Úr pedig helyreállítja visszavont kegyelmét. Ő nem hagyja nevének megcsúfolását, sem azt, hogy választottja szórakoztató játékszerré váljék (29–30). Sámson erős karjának utolsó, hősies mozdulatával az ünneplő seregre és magára dönti Dágón templomát. Halála elgondolkodtató. Bár látjuk, késő bánat nemcsak ebgondolat lehet, hanem igazi megtérés is, ez a halál mégis az eljátszott küldetés, a könnyelműen eltékozolt élet befejezése. Nem mindig lehet utánakapni elfutott lehetőségeknek, engedelmeskedni tegnapi parancsoknak, vagy meghalni tegnapra időzített ügyekért. Mindennek rendelt ideje van. Jézus Krisztus az idők teljességében jött hozzánk, hogy meghaljon mindnyájunkért.
