„Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei! 9 Ha minket ma azért vallattok, mert egy beteg emberrel jót tettünk, és azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg, 10 tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, ApCsel 4,1–22
1 Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; 2 bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. 3 Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. 4 De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre nőtt. 5 Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; 6 Annás, a főpap, Kajafás, Jóannész, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. 7 Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ti ezt? 8 Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei! 9 Ha minket ma azért vallattok, mert egy beteg emberrel jót tettünk, és azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg, 10 tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen. 11 Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek, 12 és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk. 13 Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Azt is megtudták, hogy Jézussal voltak, 14 de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. 15 Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között: 16 Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakója, és nem is tagadhatjuk. 17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se. 18 Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. 19 Péter és János azonban így válaszolt nekik: Ítéljétek meg ti magatok, vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre! 20 Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. 21 Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért, 22 hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
Az istentiszteletnek folytatása van. (Te mit hordozol még abból, amit az Úr napján a gyülekezeti istentiszteleten kaptál?) Meglepő az ige: nem a csoda miatt nőtt a gyülekezet száma, hanem azok közül jutottak hitre sokan, akik hallgatták az igét. Ezért „folytatta” János és Péter az igehirdetést. Immár nem a templomban, hanem a „közéletben”. Tudunk-e az ige továbbadói lenni a templomon kívül is?
RÉ21 745
Ének az öt sola-ról | 311 | Csak egyedül a Szentírás
„…a balzsamillat helyén bűz lesz […], a szépség helyén pedig szégyenbélyeg.” Ézs 3,16–4,1
16 Ezt mondta az Úr: Mivel Sion leányai büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak, kényeskedve lépegetnek, és lábpereceikkel csilingelnek, 17 ezért kopasszá teszi az Úr Sion leányainak a fejét, és fölnyíratja halántékukat az Úr. 18 Azon a napon eltávolítja ékszereiket az Úr: a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat, 19 a függőket, karpereceket és fátylakat, 20 a fejdíszeket, lábláncokat, díszes öveket, az illatszeres szelencéket és a talizmánokat, 21 a gyűrűket és orrpereceket, 22 a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és tarsolyokat, 23 a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és a vállkendőket. 24 Akkor majd a balzsamillat helyén bűz lesz, az öv helyén kötél, a fodorított haj helyén kopaszság, a díszköpeny helyén daróc, a szépség helyén pedig szégyenbélyeg. 25 Embereid fegyvertől hullnak el, vitézeid a harcban. 26 Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban, és kisemmizve ülnek a földön.
1 Hét asszony ragad majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják: A magunk kenyerét esszük, a magunk ruhájába öltözünk, csak hadd viseljük a nevedet! Vedd le rólunk a gyalázatot!
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(24) „…a balzsamillat helyén bűz lesz […], a szépség helyén pedig szégyenbélyeg.” (Ézs 3,16–4,1)
Folytatódik az állandósultnak vélt bizonyosságok széklábainak kirúgása. Amit Isten népe valaha erősségének, támaszának, befolyásának tartott, most üresen kong. Az előzőekben a vezetőréteg kivonását láttuk a társadalom komplex egyenletéből, most Sion fennhéjázó lányainak az eszköztárát látjuk megsemmisülni. A mesebeli mindentudó tükör kérdésére – ki a legszebb a vidéken – már nem lehettek volna Sion lányai a válasz. A szentíró nem hagyja ki mindazt, ami ékesítette Júda asszonyait. Hosszú felsorolásba fog, hogy érzékeltesse, mivel csavarták az ujjuk köré a férfiakat. Szükséges ez a leírás, mert annál élesebb lesz a kontraszt. Énók apokrif könyvében, apokalipszisében olvasunk arról, honnan ered a szépítkezés: a bukott angyalok mutatták meg a nőknek a sminkelés tudományát. Isten büntetése elérte a Sátánt követő angyalokat és azokat a nőket, akik visszaéltek a szépség és a szépítkezés hatalmával. Péter első levelében olvassuk: „Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek…”
