„Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom.” Zsolt 109
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma! 2 Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem. 3 Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem. 4 Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom. 5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért. 6 Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől! 7 A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké! 8 Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg! 9 Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen! 10 Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek! 11 Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől! 12 Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin! 13 Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket! 14 Még ősei bűnére is emlékezzék az Úr, anyjának vétkét se felejtse el! 15 Legyenek ezek mindig az Úr előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről! 16 Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem az elesett és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette. 17 Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle! 18 Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj! 19 Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel! 20 Ezzel büntesse meg vádlóimat az Úr, akik rosszat mondanak rólam! 21 De te, Uram, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem! 22 Mert én elesett és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem. 23 Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát. 24 Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány. 25 Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják. 26 Segíts meg, Uram, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen! 27 Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, Uram! 28 Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog. 29 Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny! 30 Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt, 31 mert pártját fogja a szegénynek, megszabadítja a halálos ítélettől.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom.” (4) Dáviddal együtt mi is átéljük olykor, hogy kedves szavunkra gonosz válasz érkezik. Nem esik jól, és ilyenkor bizony mi is „felvesszük a kesztyűt”. Dávid is mond átkokat, de utána rátér a helyes útra: Istenhez fordul. Az imádság mindig a legjobb megoldás! Az Úr meghallgat, megbékít és igazságot szolgáltat.
RÉ21 109
Zsoltárének | 7 | Ó, én Uram és én Istenem
„…az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Ef 2,1–10
1 Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 2 amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. 3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek. 4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 5 hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – 6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, 7 hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. 8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. 10 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(10) „…az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,1–10)
Ez a titokzatos igevers születésünk előtti időbe repít vissza, sőt Isten előre elkészített világtervébe enged bepillantást. Isten úgy döntött, a teremtett világ minden létezőjét, mennyeieket és földieket egy nagy, többé meg nem bontható egységbe foglalja Krisztusban (1,9). Ennek munkálására választott ki, ezek azok a jó cselekedetek, amelyeket előre elkészített Isten. Ebben az összefüggésben tudjuk helyesen értelmezni életünket, és megtalálni feladatainkat. A baj az, ha tetteinket magunk címkézzük, magunk minősítjük jónak, magunk találjuk ki, hogy mivel akarjuk megérdemelni a mennyei jóindulatot, sőt az üdvösséget. Igénk Isten által előre elkészített jó cselekedetekről beszél. Akik nyilvántartják ezeket és hivatkozni akarnak rájuk, sőt dicsekednek velük, azokat a Bíró elutasítja: „Menjetek előlem, átkozottak.” Akik az ilyen tetteiket szolgálatnak tekintik, ezt mondja: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta.” (Mt 25,34) Jó cselekedeteinkkel Isten dicsőségét szolgáljuk, ne a magunkét! Simuljunk bele Isten nagy tervébe!
