„Én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött” Jób 19,21–29
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem! 22 Miért üldöztök, mint Isten, miért nem unjátok még a marcangolást? 23 Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe, 24 vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék! 25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, 26 és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. 27 Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek. 28 Ha ezt kérdezitek: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét, 29 akkor rettegjetek a fegyvertől! Mert a harag fegyveres büntetést szül, hogy megtudjátok, van ítélőbíró.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
„Én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött” (25). Jób, ennek a Krisztus előtt több száz évvel keletkezett könyvnek a főszereplője prófétai szóval mutat arra a Messiásra, aki „megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg” (Zsolt 103,4). Ami számára csak látomásos reménység volt, az számunkra már teljes bizonyosság – most és mindörökké!
RÉ21 601
Napi ének | 765 | Ez a világ csak baj halma
„És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről…” Jel 6,1–8
1 És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: Jöjj! 2 És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. 3 Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: Jöjj! 4 És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki. 5 Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: Jöjj! És láttam: íme, egy fekete ló, és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. 6 És hallottam, mintha egy hang szólt volna a négy élőlény között: Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd! 7 Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: Jöjj! 8 És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel, döghalállal és a föld vadállatai által.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(4a) „És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről…” (Jel 6,1–8)
Ahogyan Isten szeretete sincs igazsága nélkül, úgy az üdvösség, a megmenekedés útja sem létezne, ha nem volna indokolt a menekülés. Nehéz, baljós sorok, ítélet tárul a szemünk elé a mennyei bepillantás után. Azért is olyan rosszul eső képek, amelyek itt előlovagolnak, mert végtelenül ismerősek: önkényuralom, belpolitikai forrongás, békétlenség. Hódítás, háború, éhínség és halál vágtat végig a világon. Nem kell sok fantázia ahhoz, hogy felismerjük bennük az emberi történelem újra és újra visszatérő borzalmait. A hódításból háború fakad, a harcok nyomában hiány és éhezés jár, végül pedig ott a halál. A látomás nem azt mondja, hogy Isten örülne a pusztításnak, hanem azt mutatja: még ezek a rettenetes erők sem kerülnek ki végleg a kezéből. Talán éppen ezért fontos, hogy János nem a lovasokat látja először. Ő már látta a trónt. Látta a könyvet, a Bárányt. Amikor a világ körülöttünk félelmetessé válik, mi is hajlamosak vagyunk a lovasokat nézni: a háborút, a bizonytalanságot, a nélkülözést, a halált. A jelenések azonban arra tanít, hogy nézzünk tovább a lovasoknál: a történelem végső ura nem a pusztítás, hanem a Bárány.
