„Nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.” Jób 6
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék! 3 Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim. 4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem. 5 Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett? 6 Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? 7 Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel. 8 Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet! 9 Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát! 10 Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét. 11 Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem? 12 Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem. 13 Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás? 14 Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét. 15 Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik: 16 előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük, 17 majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak. 18 Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak. 19 Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek. 20 De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek. 21 Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek. 22 Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem, 23 hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből? 24 Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem! 25 Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek? 26 Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember! 27 Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok! 28 Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok! 29 Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam! 30 Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
„Nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.” (10) Ebben van a válasz a következő versek kérdéseire is: Isten beszédéből kaphatsz erőt, reménységet, szabadulást. Gyakran könyörgünk azért, hogy halljuk, értsük. Könyörögjünk azért is, hogy ne tagadjuk meg! Nem szavainkkal, hanem az életünkkel. A kíméletlen fájdalomban is örvendetes, ha hűségesek vagyunk az igéhez, hiszen ezáltal ér el minket a szabadulás örömhíre!
RÉ21 166
Hitvallás | 321 | Hiszek a mennybéli egy Istenben
„Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása…” Jel 1,1–3
1 Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. 2 Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. 3 Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(1) „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása…” (Jel 1,1–3)
Apokaliptikus időket élünk, az emberek szeretnének bekukucskálni a jövőt rejtő kulisszák mögé. Sokan János írását is „a titkok könyvtárának” tekintik, és megfejtési kódokat keresnek. A könyv megértésének kulcsa az első mondat: „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása…” Az első fejezet nyitány, amelyben minden téma felcsendül, a fő téma pedig Krisztus! Benne Isten mindent elmondott a világnak, amit tudnia kell múltról, jelenről és jövőről: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29) – „az Alfa és az Ómega, […] a kezdet és a vég”. Ne akarjuk nélküle olvasni a könyvet, mert eltévedünk! Nem mi kapaszkodunk fel mennyei magasságokba, hanem ő ereszkedik le istentelen, tomboló világunk szintjére. Az apokaliptikus műfaj képeit használva fokról fokra érkezik el hozzánk Isten felkaroló szeretete. A teljes Krisztus-dráma lejátszódik a szemünk előtt. Az első fok Isten kinyilatkoztatása Jézusban, aki hűséges és hiteles tanú. A második: egy angyal által látomásban jut Jánoshoz a mennyei üzenet. A harmadik: Jánosnak le kell írnia, amit látott, és azt fel kell olvasni a gyülekezetben. „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják...” Olvassuk bűnben, bajban, nyomorúságban, hogy a reménység vonzáskörébe kerülhessünk!
