„Ezek voltak Dávid fiai” 1Krón 3
1 Ezek voltak Dávid fiai, akik Hebrónban születtek: Amnón volt az elsőszülött, a jezréeli Ahínóamtól; Dániel a második, a karmeli Abígajiltól; 2 Absolon a harmadik, Maaká fia, aki Talmajnak, Gesúr királyának a leánya volt; Adónijjá a negyedik, Haggít fia; 3 Sefatjá az ötödik, Abítáltól; Jitreám a hatodik, Eglá nevű feleségétől. 4 Hatan születtek Hebrónban, ahol hét esztendeig és hat hónapig uralkodott. Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodott. 5 Jeruzsálemben ez a négy született Batsúától, Ammíél leányától: Simá, Sóbáb, Nátán és Salamon. 6 Rajtuk kívül ez a kilenc: Jibhár, Elísámá és Elífelet, 7 Nógah, Nefeg és Jáfía, 8 továbbá Elísámá, Eljádá és Elífelet. 9 Ezek mind Dávid fiai voltak, másodfeleségeinek a fiain és a nővérükön, Támáron kívül. 10 Salamon fia volt Roboám, ennek a fia Abijjá, ennek a fia Ászá, ennek a fia Jósáfát, 11 ennek a fia Jórám, ennek a fia Ahazjá, ennek a fia Jóás, 12 ennek a fia Amacjá, ennek a fia Azarjá, ennek a fia Jótám, 13 ennek a fia Áház, ennek a fia Ezékiás, ennek a fia Manassé, 14 ennek a fia Ámón, ennek a fia Jósiás. 15 Jósiás fiai ezek voltak: Jóhánán volt az elsőszülött, Jójákím a második, Cidkijjá a harmadik, Sallúm a negyedik. 16 Jójákím fia volt Jekonjá és Cidkijjá. 17 Jekonjá fia volt Asszír, ennek a fia Sealtíél, 18 Malkírám, Pedájá, Senaccar, Jekamjá, Hósámá és Nedabjá. 19 Pedájá fia volt Zerubbábel és Simí. Zerubbábel fiai voltak Mesullám és Hananjá, az ő nővérük volt Selómít. 20 Rajtuk kívül ez az öt: Hasubá, Óhel, Berekjá, Haszadjá és Júsab-Heszed. 21 Hananjá fia volt Pelatjá és Jesajá, az ő fia volt Refájá, Arnán, Óbadjá és Sekanjá is. 22 Sekanjá utódai hatan voltak: Semajá és Semajá fiai: Hattús, Jigál, Báríah, Nearjá és Sáfát. 23 Nearjának három fia volt: Eljóénaj, Hizkijjá és Azríkám. 24 Eljóénajnak hét fia volt: Hódavjá, Eljásíb, Pelájá, Akkúb, Jóhánán, Delájá és Anání.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata
Dávid családfája nem fejeződik be ott, ahol dinasztiája megszakad a babiloni fogság miatt, nem Cidkijjá az utolsó a leszármazottak között. Bár a fogság tragédiát jelentett, a szentíró továbblép, folytatja az utódok felsorolását. Ő már visszatekintve, az események után tud bizonyságot tenni arról, amit a fogság előtti próféták is meghirdettek: Isten terveiben mindig van folytatás, ő a kegyelem Istene, aki megmutatja a reménység útját.
RÉ21 780
Napi ének | 802 | Örvendjetek, mert Isten úgy szeret
„…engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre.” Tit 3,1–7
1 Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. 2 Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt. 3 Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. 4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, 5 nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, 6 akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, 7 hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(1b) „…engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre.” (Tit 3,1–7)
Az első keresztyének furcsa, összetett birodalom állampolgáraiként éltek. A rómaiak jogi rendszere és katonasága sokfajta népet és nemzetet ölelt át, hatalmas területen. A politikai alkuk, a különböző helyi közéleti intrikák, az adott terültre jellemző kulturális és vallási rend tovább bonyolította egy-egy induló gyülekezet életét. De a hívőknek is be kellett illeszkedni az állami rendbe – miközben a megtérésükkel és keresztségükkel sokkal nagyobb királyság állampolgáraivá váltak. Vegyük észre, Pál nem azt írja, hogy a hívők engedelmeskedjenek, és legyenek készek mindenre. Azt írja: „legyetek készek minden jócselekedetre”. A kettő között óriási a távolság. Mindenben engedelmeskedni: az elvtelen, öncélú túlélés, önmagunk hosszú távú feladásának útja, amikor a pillanat előnyéért fokozatosan mindent elveszítünk. Így az e világi rendszer rabszolgája lesz a gyülekezet. Késznek lenni minden jótettre mást jelent: szabadságot és stabil belső értékrendszert, amely nem az adott kor széljárása szerint határozza meg magát. Kész a jóra, arra, ami épít, bárki legyen is az uralkodó. Akkor is, ha azt tiltja az éppen hatalmon lévő rendszer. Mártírok és hitvallók példája erősítette az apostol sorait, de az Ige elénk adja a szabályt a jelenben is.
