„…aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” Jn 4,1–15
1 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – 2 bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, 3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. 4 Samárián kellett pedig átmennie, 5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6 Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. 11 Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? 13 Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. 15 Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.
Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„…aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (14) A víz az ember mindennapi életében nélkülözhetetlen. Van azonban olyan víz, amelyre a lélek szomjazik. Bár a samáriai asszony nem értette meg Jézust, csodavízre gondol, de mégis kér belőle. Jézusnál van az élő víz. Egyedül Ő tudja és akarja oltani a lélek gyötrő szomjúságát. Nála megnyugvás és felüdülés vár. Sőt, aki ivott ebből az élő vízből – amely az Istentől eredő tanítást, szeretetet és kegyelmet jelenti –, forrássá válik mások számára. De csak az tud itatni másokat, aki maga is ivott. Legyen az új esztendő minden napjának kérdése: Árad-e az élet vize rajtam keresztül?
RÉ21 751
Újévi ének | 434 | Megszületett a mennyei király
„Az Úr velük volt.” Bír 1,22–36
22 Felvonult József háza is Bétel ellen. Az Úr velük volt. 23 József háza kémeket küldött Bételbe. A város neve azelőtt Lúz volt. 24 Az előőrsök megláttak egy férfit, aki a városból jött ki, és ezt mondták neki: Mutasd meg nekünk, hogy hol lehet bejutni a városba, és mi irgalmasak leszünk hozzád. 25 Amikor megmutatta nekik, hogy hol lehet bejutni a városba, a város lakóit kardélre hányták, de azt a férfit és egész nemzetségét hagyták elvonulni. 26 Az a férfi pedig elment a hettiták földjére, épített egy várost, és Lúznak nevezte el. Ez annak a neve még ma is. 27 De Manassé nem tudta birtokba venni Bét-Seánt és falvait, Taanakot és falvait, Dór lakosait és falvait, Jibleám lakosait és falvait, Megiddó lakosait és falvait. A kánaániaknak sikerült ott maradniuk ezen a földön. 28 De amikor Izráel megerősödött, kényszermunkára fogta a kánaániakat, kiűzni azonban nem tudta őket. 29 Efraim sem űzte ki a Gézerben lakó kánaániakat, ezért a kánaániak ott laktak közöttük Gézerben. 30 Zebulon sem űzte ki Kitrón lakosait, sem Nahalól lakosait, ezért a kánaániak ott laktak közöttük, de kényszermunkások lettek. 31 Ásér sem űzte ki Akkó lakosait, sem Szidón lakosait, sem pedig Ahláb, Akzíb, Helbá, Afék és Rehób lakosait. 32 Ezért az Ásér törzséhez tartozók ott laktak a kánaániak között, az ország lakosai között, mert nem tudták kiűzni őket. 33 Naftáli sem űzte ki Bét-Semes lakosait, sem Bét-Anát lakosait, ezért ott lakott a kánaániak között, az ország lakosai között. De Bét-Semes és Bét-Anát lakosai az ő kényszermunkásai lettek. 34 Az emóriak pedig a hegyvidékre szorították Dán fiait, és nem engedték őket lejönni a völgybe. 35 Így sikerült az emóriaknak Har-Hereszben, Ajjálónban és Saalbímban maradniuk. De amikor József házának a keze rájuk nehezedett, kényszermunkások lettek. 36 Az emóriak határa az Akrabbím-hágótól és Szelától fölfelé húzódott.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(22b) „Az Úr velük volt.” (Bír 1,22–36)
A déli országrész elfoglalása Júda törzsének érdeme (4–21), most a középső és északi területek elfoglalásáról hallunk (22–26). A József-törzsek (Efraim és Manassé) első feladata Bétel elfoglalása. A legyőzöttek kiirtása, vagyis a hadiátok végrehajtása úgy, hogy csak a város bevételében segédkező család marad életben (24), még korunk háborús borzalmakban edzett emberét is próbára teszi. Majd furcsa lista következik: az északon letelepedett törzsek által el nem foglalt területek kánaáni falvainak és városainak lajstroma (27–36), amely jelzi, hogy az életösztönt, a szenvedélyeket és a mámort kultikus módon tisztelő népek ott élnek Isten népének fiai között. Ez már nem a pusztai vándorlás időszaka, itt már nincsenek vegytiszta területek. Az otthonra találó népnek együtt kell élnie más nemzetekkel. Éppen itt kell megmutatniuk Isten iránti hűségüket, ahol bizonyosan megkísérti majd őket a bálványistenek imádásának divatja. Hamarosan felmerül a kérdés: kinek a hite „korszerűbb”, ki ért jobban a föld megműveléséhez? A helyi bálványistenek, a föld termékenységének kultuszi őrei? Vagy a pusztai Isten, a velük vándorló Úr, aki nekik ígérte ezt a földet? Örök kísértése ez Isten mindenkori népének.
