„Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.” Róm 6,15–18
15 Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! 16 Nem tudjátok, hogy ha valakinek a szolgálatába álltok, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? 17 De hála az Istennek, hogy ugyan a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére átadattatok! 18 Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza igemagyarázata
„Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.” (18) A szolgaság sokféle lehet. Lehet fájdalmas, gyötrő rabszolgaság, de lehet felemelő áldott kapcsolat is. Ez azonban sosem a szolgán múlik, hanem mindig az urán. „A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad.” (RÉ21 761) Mi is a Krisztusban nyert szabadság által lehetünk csak az igazság szolgáivá, hogy cselekedhessük mindenben Isten szent akaratát, és éljünk az Ő dicsőségére.
RÉ21 721
Zsoltárdicséret | 192 | Drága dolog az Úr Istent dicsérni
„De amit esküvel szentelt valaki tulajdonából az Úrnak, akár ember, akár állat, akár ősi birtok az, azt nem adhatja el, és nem válthatja vissza. Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az Úrnak.” 3Móz 27
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha valaki különleges fogadalmat tesz, és a szokásos becsült értékben egy személyt szán az Úrnak, 3 a becsült értéket így kell megállapítani: Ha férfi az, húszévestől hatvanévesig ötven sekel ezüstre becsüld a szent sekel szerint. 4 Ha pedig asszony az, akkor harminc sekelre becsüld. 5 Ha öt és húsz év között van, a fiút húsz sekelre becsüld, a leányt tíz sekelre. 6 Ha egy hónap és öt év között van, akkor a fiút öt sekel ezüstre becsüld, a leányt pedig három sekel ezüstre becsüld. 7 Ha hatvanéves vagy annál idősebb, akkor a férfit tizenöt sekelre becsüld, az asszonyt pedig tíz sekelre. 8 Ha azonban szegény ahhoz, hogy megfizesse a szokásos becsült értéket, akkor a felajánlott személyt állítsák a pap elé, és a pap becsülje fel őt. A fogadalmat tevő vagyonának megfelelően becsülje fel őt a pap. 9 Ha olyan állatról van szó, amilyet be lehet mutatni áldozatul az Úrnak, legyen szent minden, amit az Úrnak adtak. 10 Ne adjanak helyette mást, ne cseréljék ki se a jót rosszabbra, se a rosszat jobbra. Ha mégis kicserélik az állatot egy másik állatra, akkor az is meg a csereállat is legyen szent. 11 Ha pedig valamilyen tisztátalan állatról van szó, amilyet nem lehet áldozatul bemutatni az Úrnak, akkor állítsák oda az állatot a pap elé. 12 Becsülje meg a pap, hogy mennyire jó vagy rossz, és annyi legyen az értéke, amennyire a pap becsülte. 13 De ha mégis vissza akarja azt váltani, akkor tegye hozzá a becsült értékhez annak ötödrészét. 14 Ha valaki a házát szenteli oda szent ajándékul az Úrnak, akkor becsülje meg a pap, hogy az mennyire jó vagy rossz, és annyi legyen az értéke, amennyit a pap megállapít. 15 Ha pedig az, aki odaszentelte, vissza akarja váltani a házát, tegye hozzá a megbecsült árhoz annak ötödrészét, akkor lehet az ismét az övé. 16 Ha valaki ősi birtokából szentel oda valamit az Úrnak, akkor azt a vetőmagja szerint kell felbecsülni; egy hómer árpa vetőmag esetén ötven sekel ezüstöt ér. 17 Ha az örömünnep évétől fogva szenteli oda valaki a mezejét, akkor a teljes becsült értéket kell számítani. 18 De ha az örömünnep után szenteli oda valaki a mezejét, akkor a pap a következő örömünnepig még hátra levő évek számának megfelelően számítsa ki annak az árát: így kell csökkenteni annak becsült értékét. 19 Ha pedig az, aki odaszentelte, vissza akarja váltani a mezejét, tegye hozzá a becsült árhoz annak ötödrészét, akkor lehet ismét az övé. 20 Ha pedig nem váltja vissza a mezőt, hanem eladja azt a mezőt valaki másnak, akkor azt nem lehet többé visszaváltani. 21 Ha az örömünnepen felszabadul a mező, legyen az Úr szent tulajdona mint esküvel odaszentelt mező: a pap birtoka legyen. 22 Ha pedig valaki vásárolt mezőt szentel oda az Úrnak, amely nem ősi birtoka, 23 akkor számítsa ki a pap a becsült érték összegét az örömünnep évéig, és a becsült értéket még azon a napon oda kell adni szent ajándékul az Úrnak. 24 Az örömünnep évében visszaszáll a mező arra, akitől vették, akinek ősi birtoka volt az a föld. 25 Mindent a szent sekel szerint becsüljetek fel; húsz géra legyen egy sekel. 26 Az állatok elsőszülöttjét ne szentelje oda senki, hiszen az mint elsőszülött úgyis az Urat illeti: akár marha, akár juh, az Úré az. 27 Ha azonban áldozatra alkalmatlan az az állat, akkor meg kell váltani becsült értéke szerint, hozzáadva még annak ötödrészét. Ha pedig nem váltják meg, akkor adják el becsült értéke szerint. 28 De amit esküvel szentelt valaki tulajdonából az Úrnak, akár ember, akár állat, akár ősi birtok az, azt nem adhatja el, és nem válthatja vissza. Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az Úrnak. 29 Nem lehet kiváltani azt, akit kiirtásra ítéltek: az ilyen ember halállal lakoljon. 30 A föld minden tizede az Úré, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az Úr szent tulajdona az. 31 De ha valaki ki akar valamit váltani a tizedéből, tegye még hozzá annak ötödrészét. 32 A marháknak és juhoknak a tizede is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az Úr szent tulajdona legyen. 33 Nem szabad válogatni a jó és a rossz között, sem kicserélni azt. Ha valaki mégis kicseréli, akkor az is meg a csereállat is szent lesz, és nem váltható vissza. 34 Ezek azok a parancsolatok, amelyeket az Úr parancsolt Mózes által Izráel fiainak a Sínai-hegyen.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(28) „De amit esküvel szentelt valaki tulajdonából az Úrnak, akár ember, akár állat, akár ősi birtok az, azt nem adhatja el, és nem válthatja vissza. Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az Úrnak.” (3Móz 27)
A könyv utolsó fejezete szinte függelékként a szentély, az önkéntes felajánlások és fogadalmak gyakorlati szabályairól szól. Ha valakit az Úrnak szentelnek, azt pénzzel kiváltják. Megbecsülik az értékét, azt az összeget kell befizetni a szentélynek. Az értékbecslés a neme és életkora alapján történik, az illető munkájának piaci értéke szerint (a lányok és nők fizikai ereje kisebb, mint a fiúké és férfiaké; 2–8). Az állatok felajánlásáról és feláldozásáról a 11. rész rendelkezett, itt a lehetséges kiváltásukra ad példát. A ház (15) és a földbirtok (19) felajánlása esetén úgy történik a kiváltás, hogy annak becsült értékét és ráadásul egyötödét kell érte odaadni. Az ősi birtok védelem alatt áll, ha viszont eladták, akkor már nem váltható vissza (20). A jubileumi évben visszaszáll az eredeti tulajdonosra (24). De minden rendelkezés alapja: „az Úré a föld”, mi csak lakók vagyunk rajta (Zsolt 24,1), és „a föld minden tizede az Úré” (30).
