„Igyam meg azoknak az embereknek a vérét…?” 1Krón 11,10–47
10 Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt az uralkodásban, és egész Izráellel együtt királlyá tették az Úr igéje szerint, melyet Izráelről mondott. 11 Ezek voltak szám szerint Dávid vitézei: Josobám, Hakmóní fia, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy alkalommal háromszáz embert döfött le. 12 Azután Eleázár, az ahóhi Dódónak a fia, egyike a három vitéznek. 13 Ő volt Dávid mellett Efesz-Dammímban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. A mező egy darabja árpával volt ott bevetve. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok előtt, 14 ők megálltak annak a darab földnek a közepén, megvédték azt, és megverték a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet. 15 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz a kősziklára, az Adullám-barlangba, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott. 16 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél. 17 Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől! 18 Erre ez a három ember áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak, 19 és ezt mondta: Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Igyam meg azoknak az embereknek a vérét, akik kockára tették az életüket?! Mert az életüket tették kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz. 20 Abísaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak a parancsnoka. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három közül. 21 A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl. 22 A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett. 23 Ugyanő vágott le egy öt könyök magas egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg. 24 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz. 25 Tekintélyes volt a harminc között, de a háromnak nem ért a nyomába. Dávid a testőrök vezetőjévé tette. 26 Kiváló vitézek voltak: Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia, 27 a haróri Sammót, a pelóni Helec, 28 a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abíezer, 29 a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj, 30 a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia, 31 a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá, 32 a nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abíél, 33 a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá, 34 a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia, 35 a harári Ahíám, Szákár fia, Elífal, Úr fia, 36 a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá, 37 a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia, 38 Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagrí fia, 39 az ammóni Celek meg a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója, 40 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb, 41 a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia, 42 Adíná, a rúbeni Sízá fia, a rúbeniek egyik főembere és vele még harmincan; 43 Hánán, Maaká fia, és a mitni Jósáfát, 44 az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeíél, 45 Simrí fia, Jedíaél és testvére, a tíci Jóhá, 46 a mahavimi Elíél, Elnaam fiai: Jeríbaj és Jósavjá, a móábi Jitmá, 47 Elíél, Óbéd és a mecóbájái Jaaszíél.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Igyam meg azoknak az embereknek a vérét…?” (19) Meggondolatlan kívánságaink könnyen bajba sodorhatnak minket és másokat. Ez történik velünk, amikor kockára tesszük a magunk és gyermekeink jövőjét ilyenféle kívánságok valóra váltásáért. Dávid visszarettent, amikor észrevette ezt, vajon mi készek vagyunk-e a bűnbánatra és a változtatásra?
RÉ21 68
Napi zsoltárének | 777 | Az Úr az én jó pásztorom
„Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” Zsid 3,7–14
7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, 9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat. 11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” 12 Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen. 14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(7/b) „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,7–14)
Esélyteremtő programok sorát fogalmazzák meg társadalmunkban. A cél többnyire az, hogy a lemaradottak, hátrányos helyzetűek esélyhez jussanak, előnyt kapjanak az élet egy-egy területén – annak érdekében, hogy utolérjék a többséget, vagy le ne maradjanak tőlük. A nagy, igazi, mással nem helyettesíthető esélyt kínálta fel Isten ószövetségi választott népének azzal, hogy szólt. Beazonosíthatóan, időben meghatározhatóan. Azóta is fennáll ennek lehetősége. Az Úr szól. Kijelentést tesz önmagáról, rólunk. Kinyilvánítja a lehetőségünket az alkalmas időben. Ez az idő karakteresen fogalmazódik meg a választottaknak akkor, az ókorban, az újszövetségi időben, és most is. Ez pedig a ma. A tegnaphoz képest odaajándékozott esély. Az ismeretlen holnaphoz képest reménység. Isten valósága ma. Az ő szava ma. Vagy érvényesül bennünk ez, vagy tétovázás, túlzó megfontoltság, hezitálás, félrevezető tájékozódás miatt érvényét veszíti az említett tényezők miatt a szívünkben. A szívkeménység oka az ő szavának hallása idején tanúsított elutasítás, halogatás, elodázás. Ma engedjük a szavát érvényre jutni!
