„Megtaláltuk a Messiást” Jn 1,35–51
35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, 36 és amikor megpillantotta Jézust, aki arra járt, így szólt: Íme, az Isten Báránya! 37 Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. 38 Jézus megfordult, és amikor látta, hogy követik őt, megszólította őket: Mit kerestek? Ők pedig ezt válaszolták: Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol laksz? 39 Ő így szólt: Jöjjetek, és meglátjátok. Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; mintegy délután négy óra volt. 40 A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. 41 Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást – ami azt jelenti: Felkent. 42 Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni – ami azt jelenti: Kőszikla. 43 Másnap Jézus Galileába akart indulni. Találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: Kövess engem! 44 Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. 45 Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: a názáreti Jézust, József fiát. 46 Származhat-e valami jó Názáretből? – kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg! 47 Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság. 48 Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott téged, láttam, hogy a fügefa alatt voltál. 49 Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya! 50 Jézus így válaszolt neki: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni. 51 És hozzátette: Bizony, bizony, mondom nektek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Mit kerestek?… Mester, hol laksz?” (38) Az esztendő utolsó vasárnapján Jézus első szavait olvashatjuk János evangéliumában. András és János ugyan nem tudnak értelmes választ adni Jézus legelső kérdésére sem, de legalább azt tudják, hogy szeretnének a közelében lenni, azt remélve, hogy közben majd történik valami. „Nála maradtak azon a napon” (39), és ott valami megváltozott bennük. „Megtaláltuk a Messiást” (41), hangzik András hitvallása később. Úgy gondolom, hogy Jézus mellett megtörtént velük az, amiről Keresztelő Jánostól hallottak: az Isten Báránya tényleg „elvette a bűnüket” (29). Jézus közelében nem Istentől megvetettnek, hanem szeretettnek ismerték meg magukat. Talán mindig is ezt keresték. Adjunk hálát azokért a krisztusi emberekért, akik közelében Istentől elfogadottnak éreztük magunkat. A közelgő új évben is szép lehetőségünk és feladatunk, hogy a velünk együtt élők is hasonlót tapasztalhassanak. Ehhez a dicséret szavaival így is hangozhat imádságunk: „Jöjj és lakozz bennem.”
RÉ21 412 • IÉ Jób 42,1–6 • Zsolt 148
Karácsonyi dicséret | 409 | Jer, dicsérjük e szent napon
Heti zsoltárének | 81 | Örvendezzetek Az erős Istennek
„Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be?” Énekek 5,2–16
1 Hová ment szerelmesed, asszonyok szépe? Merre indult szerelmesed? Hadd keressük veled együtt! 2 Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamillatú virágágyakhoz, hogy gyönyörködjék a kertekben, és liliomokat szedjen. 3 Én szerelmesemé vagyok, és szerelmesem az enyém, a liliomokban gyönyörködik ő. 4 Szép vagy, kedvesem, mint Tircá városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő. 5 Vedd le rólam szemeidet, mert megzavartak engem! Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely a Gileádról hullámzik alá. 6 Fogaid olyanok, mint az anyajuhok nyája, mely az úsztatóból jön: mindegyiknek van párja, nincs köztük magányos. 7 Halántékod, mint gránátalma gerezdjei a fátyolod mögött. 8 Királyné van hatvan, másodfeleség nyolcvan is, lány meg számtalan. 9 De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a lányok, és boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodfeleségek. 10 Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő. 11 Lementem a diófaligetbe, hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben, és megnézzem, fakad-e a szőlő, virágoznak-e a gránátalmafák? 12 Észre sem vettem, amikor Ammínádíb kocsijába tettek engem.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(3) „Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be?” (Énekek 5,2–16)
Következő látomásában Szulamit ismét a kedvesére gondol. Az ajtó előtt hallja őt éber álomban. És ahelyett, hogy azonnal rohanna átadni magát, arra jön rá: hogyan is találkozhatnának, amikor már ágyba készült, nincs ruhája, megmosta már a lábát. Nem tudná méltó módon fogadni a vőlegényt. A vágyott személy közelsége ráébreszt: szembesül az ember saját méltatlan állapotával. Sokan sokat álmodozunk az Istennel való találkozásról, milyen előtte állni, vele színről színre találkozni. De eszünkbe jut: nem véletlen, hogy az Ószövetségben is csak hátulról, vagy ilyen-olyan szűrőkkel engedte látni magát, mert az ember nem bírta volna elviselni a találkozást. Szulamit sem udvariasságból mentegetőzik, hanem valódi, őszinte, etikai a kérdés: hogyan mehetnék így eléd? Sem hozzád, sem szerelmedhez nem lenne méltó így találkoznunk. Ha úgy tetszik, elindul bennünk a fügefalevél-keresés reflexe. Milyen jó, hogy teljesítményközpontú társadalmunk kereteiből föloldoz Jézus áldozata! Nem kell elégnek, méltónak bizonyulnunk. Elégtelenségünk ellenére, kegyelemből kapjuk az üdvösséget, egyedül Jézus érdeméért. Ránk tekint, de Fiát látja.
