„Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád” Jób 4
1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2 Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót? 3 Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted. 4 A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted. 5 Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz? 6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed? 7 Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket? 8 Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett. 9 Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek. 10 Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai. 11 Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei. 12 Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim, 13 éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre. 14 Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám. 15 Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen. 16 Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok: 17 Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember? 18 Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, angyalaiban is talál hibát. 19 Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt, 20 reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné. 21 Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
Igehirdető és igehallgató is érti: „Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád” (2). Átéltük, ha szólni akartunk. Átéltük, ha szóltak hozzánk. De vajon miért, hiszen a vigasztalás szolgálata oly fontos! A vigasztalásé igen, de nem a kioktatásé és az ítélkezésé. Ha szólsz: „Lélekből, lelkesen” tedd, együttérző szeretettel.
RÉ21 26
Zsoltárdicséret | 161 | Erős várunk nekünk az Isten
„Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is…” 3Jn 1–8
1 Én, a presbiter, a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek. 2 Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek. 3 Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. 4 Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 5 Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, 6 akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt. Jól teszed, ha ezeket Istenhez méltóan engeded útnak, 7 mert az ő nevéért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól. 8 Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká legyünk az igazságban.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(5) „Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is…” (3Jn 1–8)
Gájusz, Diotrefész és Démétriosz személyét emeli ki a levél, akik valószínűleg a gyülekezet vezetőséghez tartoztak. A presbitertárs a „szeretett” Gájuszhoz szól, akihez szoros baráti szálak köthették. Akkor is voltak a gyülekezetnek vendégszobái, amelyeket hozzáértőn kezelhetett Gájusz, és ahova a misszióban szolgálókat időről időre kötelező volt elszállásolni. (Ez nem vonatkozott az előző levélben említett tévtanítók befogadására!) A merőben más szellemiségű környezetben a gyülekezetek jól kiépített öngondoskodó hálózatot működtettek, hogy a külszolgálatban lévőknek ne kelljen idegenektől segítséget kérniük. Ha jól sáfárkodtak az adományokkal, nem küldhették tovább üres kézzel az Úr nevében szolgálókat, sőt olykor el is kísérték őket a következő állomásig. Istenhez méltó, csöndes háttérszolgálatában Gájusz még ennél is továbbment, nagy kockázatot vállalva idegeneket is befogadott. Szilárd, megingathatatlan hite, a kívülállók által is hitelesített munkája olyan bizonyságtétel volt, amely sokakat Krisztus megismerésére és „igazságban járásra” indított. Imádkozzunk az egyházfi-szolgálatokért, adakozzunk, tudjunk együtt érző segítőként melléjük állni!
