„küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott” Júd 1–7
1 Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére, köszöntését küldi az elhívottaknak, akiket az Atya Isten szeretett, és Jézus Krisztus megtartott: 2 irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen. 3 Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. 4 Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják. 5 Emlékeztetni akarlak pedig titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy bár az Úr egykor kiszabadította népét Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította. 6 Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére. 7 Ugyanígy Sodoma és Gomora meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
Júdás nem az áruló tanítvány, hanem az Úr egyik testvére volt. Örömteli dolgokról akart írni, de a gyülekezetet veszélyeztető tévtanítások miatt kemény hangvételű levelet ír. Ezzel az intéssel kezdi: „küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott” (3). A hit ajándék, de küzdenünk kell érte, főként akkor, amikor a hitetlenség és istentelenség támadásai között élünk. Fontos, hogy mi, mai keresztyének az értékek válságában „ragaszkodjunk hitvallásunkhoz” (Zsid 4,14).
RÉ21 658
Fohász | 845 | Tégy, Uram, engem áldássá!
„Ezt a földet osszátok fel örökségül sorsvetéssel…” 4Móz 34
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha majd bementek Kánaán földjére, az a föld, Kánaán földje jut nektek örökségül a következő határok szerint: 3 A déli határvidék a Cin-pusztától Edóm mentén legyen. Ez legyen a déli határotok: keleten a Sós-tenger végétől induljon, 4 kerülje meg a határ délről az Akrabbím-hágót, és menjen Cin felé, nyúljon le Kádés-Barneától délre, majd haladjon Hacar-Addárig, és menjen tovább Acmón felé. 5 Acmóntól forduljon a határ Egyiptom patakja felé, és végződjék a tengernél. 6 A nyugati határotok a Nagy-tenger és annak partvidéke legyen. Ez legyen a nyugati határotok. 7 Ez legyen az északi határotok: A Nagy-tengertől a Hór-hegyig jelöljétek ki, 8 a Hór-hegytől jelöljétek ki a Hamátba vezető útig, majd a határ nyúljon ki Cedád felé, 9 azután haladjon a határ Zifrón felé, és a vége Hacar-Énánnál legyen. Ez legyen az északi határotok. 10 A keleti határt Hacar-Énántól Sefámig jelöljétek ki, 11 Sefámtól menjen le a határ Riblá felé, Ajintól keletre, majd menjen tovább a határ lefelé, amíg el nem éri a Kinneret-tó keleti partján levő magaslatokat. 12 Azután menjen le a határ a Jordán felé, és végződjék a Sós-tengernél. Ez legyen országotok határa körös-körül. 13 Azután ezt parancsolta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel örökségül sorsvetéssel, ahogyan megparancsolta az Úr, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek. 14 Mert Rúben törzsének a nagycsaládjai és Gád törzsének a nagycsaládjai már megkapták örökségüket, és Manassé törzsének a fele is megkapta. 15 Ez a két és fél törzs a Jordánon innen, keleten, Jerikóval szemben kapta meg örökségét. 16 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 17 Név szerint ezek legyenek azok a férfiak, akik felosztják közöttetek örökségül az országot: Eleázár pap és Józsué, Nún fia. 18 Törzsenként egy-egy fejedelmet válasszatok melléjük az ország felosztására. 19 Név szerint ezek legyenek: Júda törzséből Káléb, Jefunne fia. 20 Simeon fiainak törzséből Semúél, Ammíhúd fia. 21 Benjámin törzséből Elídád, Kiszlón fia. 22 Dán fiainak a törzséből Bukkí fejedelem, Joglí fia. 23 József fiai közül: Manassé fiainak a törzséből Hanníél fejedelem, Éfód fia, 24 Efraim fiainak a törzséből pedig Kemúél fejedelem, Siftán fia. 25 Zebulon fiainak a törzséből Elícáfán fejedelem, Parnak fia. 26 Issakár fiainak a törzséből Paltíél fejedelem, Azzan fia. 27 Ásér fiainak a törzséből Ahíhúd fejedelem, Selómí fia. 28 Naftáli fiainak a törzséből Pedahél fejedelem, Ammíhúd fia. 29 Ezeknek parancsolta meg az Úr, hogy osszák ki az örökségüket Izráel fiainak Kánaán földjén.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(13) „Ezt a földet osszátok fel örökségül sorsvetéssel…” (4Móz 34)
Ahogy az Úr parancsolta, Izráelnek úgy kellett a Szentföldet, ezen belül a törzsek határait kijelölnie, sorsvetéssel. Az ország szakrális élettér, nem lehet önkényes területfoglalással megszerezni. A kijelentés helye, erről szól egész történelmük. Azt is megszabta az Úr, hogy kik vehettek részt a föld felosztásában: Eleázár pap és Józsué, akik már hosszú éveken át bizonyították az Úr szavához való hűségüket, s rajtuk kívül még a törzsi fejedelmek. A határt pontról pontra kihirdették, és soha többé nem mondtak le róla. Elevenbe vág, ahogy városok nevét halljuk határként felsorolva. Nemcsak a zsidóságnak, hanem a népeknek is „Isten meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait” (ApCsel 17,26.27) – mondja Pál apostol. Kálvin azt fűzi ehhez: „Minden népnek megvan a maga lakhelye […]. Isten egész életük célját is tökéletesen kitűzte. Noha az emberek zajongásukkal az eget ostromolják, hogy az isteni gondviselést megváltoztassák, mindazáltal akarva-nem akarva kénytelenek elismerni, hogy az megdönthetetlen.” Jól tesszük, ha vigyázunk földünkre! „Szemmel tartom a föld hűségeseit” (Zsolt 101,6 – Károli-ford.) – vigasztal Isten. A rájuk bízottakon hűségeseké az ígéret: „öröklik a földet” (Mt 5,5).
