„Saul egyre jobban felbátorodott... bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus.” ApCsel 9,17–30
17 Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul! Az Úr, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, azért küldött engem, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel. 18 És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett, 19 majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, 20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia. 21 Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket? 22 De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. 23 Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. 24 Saul azonban megtudta, hogy mire készülnek. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék, 25 de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban. 26 Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány. 27 Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, beszélt is vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében. 28 Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében. 29 Beszélt és vitázott a görög nyelvűekkel, azok pedig arra készültek, hogy végeznek vele. 30 Amikor azonban megtudták ezt a testvérek, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
A testté lett Ige egyik első tapasztalata az volt, hogy végezni akarnak vele Betlehemben. De Jézus azt is mondta, hogy a szolga nem lehet nagyobb az uránál, sem a küldött annál, aki elküldte őt. Pál küldetésének első napjaiban azzal néz szembe, hogy végezni akarnak vele. Miért? Mert erővel és tapasztalat útján bizonyította, hogy a Jézus a Krisztus. Senki ne csodálkozzon azon, ahol hangozni kezd a Krisztusról szóló evangélium, ott megjelenik a Sátán, aki végét szeretné venni ennek.
RÉ21 794
Hitvallás | 321 | Hiszek a mennybéli egy Istenben
„A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez.” Ézs 10,20–34
20 Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka és Jákób házának megmenekült része, hanem az Úrra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen. 21 A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez. 22 Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád. 23 Mert elhatározta az Úr, a Seregek Ura, hogy elpusztítja az egész országot. 24 Ezért így szólt az Úr, a Seregek Ura: Ne félj, népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette. 25 Mert rövid idő múlva véget ér haragom, és dühös indulatom majd őket pusztítja. 26 Ostorral csapkodja a Seregek Ura, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál; vesszejével rácsap a tengerre, mint ahogy Egyiptomban tette. 27 Azon a napon lekerül terhe válladról, igája leszakad nyakadról. Elvonul Samária mellett, 28 Ajba érkezik, átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését. 29 Átvonulnak a hágón, Gebában térnek éjjeli szállásra. Remegés tör Rámára, Saul Gibeája menekül. 30 Sikolts hangosan, Gallím leánya, figyelj rá, Lajis, felelj rá, Anátót! 31 Madméná elmenekült, Gébím lakói elrejtőztek. 32 Még ma odaér Nóbba, öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját. 33 De az Úr, a Seregek Ura kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja, és elterülnek a magasra törők. 34 Kivágja fejszével az erdő bozótját, ledőlnek Libánon büszke cédrusai!
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(21) „A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez”. (Ézs 10,20–34)
Énekeskönyvünk 741. dicsérete arról szól, milyen az, amikor az Úrra tudunk hagyatkozni. A XVII. századi ének érzékletesen ragadja meg ezt az állapotot: „Ki Istenének átad mindent, / Bizalmát csak belé veti…”. Az Istenbe vetett hit lehetetlen helyzetekben ad belső bizonyosságot. Azokból lesz a maradék az Isten népéből, akik kitartottak, és erős bizalommal ragaszkodtak az ő Urukhoz. Ez a kifejezés legalább tizenkétszer szerepel Ézsaiás könyvében. Végighúzódik a próféciákon, és fontos visszatérő gondolat Isten népének reményét és jövőjét illetően. Lesz maradék, ahogy az özönvíz után az a nyolc, aki bemenekült a bárkába. És ahogy Illés korában azok, akik nem hajlongtak a bálvány előtt. S bizony itt a maradék nemcsak túlél, de meg is tér. Szív szerint kapcsolódik Istenhez. Jézus példázatai megszűrik, ki részesülhet a mennyek országának titkában. Nem mindenki, aki azt mondja: Uram, Uram… – Imádkozzunk, hogy mi azok közé tartozzunk, akik gyönyörködhetnek és érthetik is a Mindenható titkait, közöttük pedig az üdvösség krisztusi művét.
