„Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Jn 3,1–21
1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. 2 Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, csak ha Isten van vele. 3 Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. 4 Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? 5 Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 7 Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8 A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. 9 Nikodémus megkérdezte tőle: Hogyan történhet meg mindez? 10 Jézus így válaszolt: Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? 11 Bizony, bizony, mondom neked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. 12 Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? 13 Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. 14 És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, 15 hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17 Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. 18 Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. 20 Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 21 Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (5) Az esztendő fordulóján napi igénk kétféle eseményről beszél, ami elhozhatja a számunkra készített megújulást. Víztől születni a keresztségünkre utal. Az óember halálára. Nekünk, akik már régóta keresztyének vagyunk, fájdalmasan nehéz dolog ez. Az óemberünk jól megtanult már rejtőzködni. De „ami testtől született – test az” (6), még ha másnak is akar mutatkozni. Vizsgáljuk meg az elmúlt évünket így is: mi volt az, ami testtől született benne és ezért pusztulnia kell? De lehet Lélektől is születni. Megrázó és váratlan átalakulás ez. A szem számára láthatatlan ragyogás, a fül számára hallhatatlan megszólítás, a test számára felfoghatatlan összekapcsolódás Isten országával. Ekkor csodálkozva ismerjük fel magunkban: „Eljött a hit” (Gal 3,20). Biztosan eljön majd mindazokhoz, akik csendben, kitartó állhatatossággal várják a Lélek érkezését.
RÉ21 433 • IÉ Zsid 138–9b • Zsolt 146
Óévi dicséret | 433 | Az esztendő fordulóján
„Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál…” Énekek 8
1 Bárcsak bátyám lennél, ki anyám mellét szopta! Ha az utcán találkoznánk, megcsókolhatnálak, és nem szólnának meg. 2 Elvezetnélek, anyám házába vinnélek. Te tanítgatnál engem, én meg fűszeres borral itatnálak, édes gránátalmaborral. 3 Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. 4 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! 5 Ki ez a lány, aki a pusztából jön szerelmesére támaszkodva? Az almafa alatt költöttelek fel, ahol anyád vajúdott veled, ahol vajúdott, és megszült téged. 6 Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. 7 Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte. 8 Kicsi még a mi húgunk, nincsen neki melle. Mit csináljunk húgunkkal, amikor megkérik? 9 Hogyha kőfal, építünk rá ezüst pártázatot; hogyha pedig ajtó, bedeszkázzuk cédrusfával. 10 Kőfal vagyok, melleim, mint a tornyok; de őelőtte olyan leszek, mint aki megtalálta boldogságát. 11 Szőlője volt Salamonnak Baal-Hámónban, szőlőjét őrökre bízta, mindegyikük ezer ezüstöt hozott a termésért. 12 A magam szőlőjére magamnak van gondom. Az ezer ezüst legyen a tiéd, Salamon, kétszáz pedig a termés őrzőié. 13 Te, kertekben lakó lány! Barátaim a szavadat lesik, hadd halljam én is! 14 Siess hozzám, szerelmesem, mint egy gazella vagy egy fiatal szarvas a balzsamillatú hegyeken!
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(6) „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál…” (Énekek 8)
Miközben Az énekek éneke értelmezésében végig az volt a sorvezetőnk, hogy kibogozzuk, mikor ki beszél, a záró, minden szavában melegséget hordozó himnusz esetében a szakirodalom megoszlik a beszélő személyét illetően. De így, egy évet búcsúztatva és egy másik peremén, talán bocsánatos bűn, ha örökbe fogadjuk. Tégy pecsétnek szívedre és karodra. A pecsét ma is a hivatalosság egyik kívánalma, de gondoljunk bele, mennyivel erősebb, értékesebb volt akkor, amikor a szerződések java még szóban köttetett! A szív viszont más jelentésű volt, mint ma, nemcsak az érzelmek, de a gondolatok, motivációk központja is. A kar pedig a cselekvés jelképe. Mintha azt kérné a szöveg: tarts szem előtt, amikor gondolkodsz, amikor teszel valamit. Lehet-e fontosabb kérésünk? És lehet-e nagyobb biztonságunk egy új év előtt, mint megvallani: a tieid vagyunk, és tudjuk, gondoskodsz rólunk! Kell-e ennél biztosabb alap, hogy a bizonytalanba belevágjunk? Isten szeret, elköteleződött mellettünk, és értünk cselekszik. Jusson eszünkbe a római levél hosszú felsorolása (38–39) arról, mi minden képtelen elszakítani Isten szeretetétől!
