„kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke” Jób 12
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség? 3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket? 4 Nevetséges lettem barátaim előtt, mert Istenhez kiáltoztam meghallgatásért; bizony, nevetséges lett az igaz és feddhetetlen! 5 A szerencsétlen ember megvetni való – gondolja, aki biztonságban él –, föl kell taszítani, ha megtántorodott! 6 Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik azt hiszik, hogy Istent a markukban tartják. 7 Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! 8 Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. 9 Ki ne tudná mindezekről, hogy az Úr keze alkotta őket? 10 Az ő kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke. 11 Hát nem kell a fülnek megvizsgálni a szavakat, ahogy az íny kóstolja az ételt? 12 Az öregemberek lennének a bölcsek, és a hosszú életűek mindig a megfontoltak? 13 Istené a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. 14 Ha lerombol valamit, nincs, ki felépítse; ha valakit bezár, nincs, ki kiengedné. 15 Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden; ha nekiereszti, elpusztul a föld. 16 Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő. 17 Tanácsadókat tesz bolonddá, és gúnyt űz a bírákból. 18 Királyok bilincseit oldja le, és béklyót fon kötélből a derekukra. 19 Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá. 20 Megbízhatók fogynak ki miatta a szóból, vének ítélőképességét ragadja el. 21 Előkelőkre zúdít megvetést, a hatalmasok fegyverét elveszi. 22 Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat. 23 Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket. 24 Megfosztja értelmétől az ország népének vezetőit, és engedi, hogy úttalan pusztában bolyongjanak. 25 Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Jób vitában áll bölcselkedő barátaival. Szenvedése ellenére is tudja, hogy az Úr „kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke” (10). Nincs szükség arra, hogy kioktassák őt teológiai igazságokból. Isten mindenhatósága felénk ma úgy jelenik meg, hogy Krisztusnak arra is volt hatalma, hogy letegye az életét, és arra is, hogy visszavegye azt. Ez a hatalom képes megtartani a mi életünket is.
RÉ21 223
Napi ének | 629 | Már célba ért sok hívő gyermeked
„Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” Jel 2,12–17
12 A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: 13 Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónja van, de ragaszkodsz a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik. 14 De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanításához ragaszkodnak, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. 15 Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanításához ragaszkodnak. 16 Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával. 17 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(17) „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” (Jel 2,12–17)
Aki járt a berlini Pergamon Múzeumban, és megállt a monumentális Istár-kapu előtt – amely Jeruzsálem meghódításának ünnepére épült –, aki látta az Augustus császár (küriosz/úr) tiszteletére emelt Zeusz (szótér/megváltó)-oltárt, átélhette, mekkora dolog a hatalom. Az „olyanok lesztek, mint az Isten” kísértése nem kímél egyikünket sem. A pergamoni keresztyének jó állampolgárok voltak, akik közül némelyeket elhitettek a nikolaiták, hogy nincs abban semmi, ha Jézus tisztelete mellett az áldozati szeánszokon a pogány császárnak is megadják a kötelező tiszteletet. A „sátán trónja” és Krisztus királyi széke közt „a pad alá” esett, boldogulni akaró keresztyén számára adott a kérdés: hol a határ az istentelen hatalommal való megalkuvás és a polgári engedetlenség között? Isten szava „kétélű kard” (szike), amely megkülönbözteti és szétválasztja az össze nem tartozó dolgokat. Kell-e a császárnak adót fizetni? – „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (Lk 20,25) A császárnak az adó jár, az Istennek az imádat! Ha van füled és hallod, amit a Lélek mond, bármi történjék, már a kezedben van a belépő (fehér kő) a „Bárány” trónra lépésének ünnepére!
