„Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy… zendítsenek hangos öröménekre.” 1Krón 15
1 Dávid házakat épített magának városában, helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont föléje. 2 Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki az Úr, hogy állandóan hordozzák és gondozzák az Úr ládáját. 3 Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az Úr ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára. 4 Összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a lévitákat is: 5 Kehát fiainak a vezetőjét, Úríélt és százhúsz rokonát, 6 Merárí fiainak a vezetőjét, Aszáját és kétszázhúsz rokonát, 7 Gérsón fiainak a vezetőjét, Jóélt és százharminc rokonát, 8 Elícáfán fiainak a vezetőjét, Semaját és kétszáz rokonát, 9 Hebrón fiainak a vezetőjét, Elíélt és nyolcvan rokonát, 10 Uzzíél fiainak a vezetőjét, Ammínádábot és száztizenkét rokonát. 11 Ezután hívatta Dávid Cádók és Ebjátár papokat, a léviták közül pedig Úríélt, Aszáját, Jóélt, Semaját, Elíélt és Ammínádábot, 12 és ezt mondta nekik: Ti vagytok a léviták családfői; szenteljétek meg magatokat testvéreitekkel együtt, és vigyétek föl Izráel Istenének, az Úrnak a ládáját arra a helyre, amelyet kijelöltem számára! 13 Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, az Úr, mert nem az előírások szerint közeledtünk hozzá. 14 Megszentelték azért magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék Izráel Istenének, az Úrnak a ládáját. 15 És a léviták rudakkal a vállukra vették az Isten ládáját, ahogyan Mózes parancsolta az Úr beszéde szerint. 16 Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl testvéreiket, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre. 17 A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát és testvérei közül Ászáfot, Berekjá fiát, továbbá testvéreik, Merárí fiai közül Étánt, Kúsájá fiát. 18 Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket: Zekarját, Bént, Jaazíélt, Semírámótot, Jehíélt, Unnít, Elíábot, Benáját, Maaszéját, Mattitját, Elíflét, Miknéját, Óbéd-Edómot és Jeíélt mint őröket. 19 Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg. 20 Zekarjá, Azíél, Semírámót, Jehíél, Unní, Elíáb, Maaszéjá és Benájá a magas hangú lantokat, 21 Mattitjá, Elíflé, Miknéjá, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjá a mélyebb hangú citerákat kezelték. 22 Kenanjá volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá. 23 Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál, 24 Sebanjá, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjá, Benájá és Elíézer papok fújták a harsonákat az Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál. 25 Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az Úr szövetségládáját Óbéd-Edóm házából. 26 Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik az Úr szövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak. 27 Dávid lenvászon palástot terített magára, csakúgy, mint a ládát vivő összes lévita, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője is; Dávid egy gyolcs éfódot is viselt. 28 Így vitte egész Izráel az Úr szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett. 29 De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az Úr szövetségládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette őt.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy… zendítsenek hangos öröménekre.” (16) Mit tegyenek a léviták, ha majd nem kell többé a szent ládát hordozniuk? Zenéljenek és énekeljenek! Mózes erről nem rendelkezett, ez Dávid újítása. Ne féljünk új módon szebbé tenni életünket és istentiszteletünket.
RÉ21 33
Napi ének | 770 | Az Úr csodásan működik
„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához…” Zsid 4,14–16
14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. 15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. 16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(16/a) „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához…” (Zsid 4,14–16)
A bizalomvesztett világ, amely körülvesz bennünket, egyben meg is határoz. Tele vagyunk gyanakvással, kérdésekkel és kétségekkel. Alig akad élethelyzet, személy, amelyre, akire nézve ne formálnánk a kérdést: vajon valóban az, aminek látszik, valóban az, akinek mutatja magát? Arra bátorít ma Isten szava, hogy ne habozzunk odalépni a kegyelem trónusához, mert ez a trón nem üres, hanem maga Krisztus foglal helyet rajta. A kegyelemért szenvedett, a hozzánk hasonlóvá lett, az erőtlenségeinket ismerő, a gyengeségeinkkel tisztában levő Úr. Sok-sok csalódásunkból ez a gyógyulás útja. Újraéledő félelmeinknek, felmerülő kétségeinknek ő az eloszlatója. Főpapunknak van hatalma és szándéka arra, hogy irgalmat gyakoroljon rajtunk, és kegyelmet adjon nekünk. Hogyne volna bizalmunk iránta, aki a földön jártakor is ezt igazolta: kegyelmet adott még akkor is, ha ez mások ellenállását váltotta ki. Bátran járuljunk a kegyelem királyi székéhez!
