„Ádám /.../ Ábrahám” 1Krón 1,1–28
1 Ádám, Sét, Enós, 2 Kénán, Mahalalél, Jered, 3 Énók, Metúselah, Lámek, 4 Nóé, Sém, Hám és Jáfet. 5 Jáfet fiai voltak: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász. 6 Gómer fiai voltak: Askenáz, Rífat és Tógarmá. 7 Jáván fiai voltak: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním. 8 Hám fiai voltak: Kús, Micrajim, Pút és Kánaán. 9 Kús fiai voltak: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai voltak: Sába és Dedán. 10 Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön. 11 Micrajim nemzette a lúdiakat, az anámiakat, a lehábiakat és a naftúhiakat, 12 a patrósziakat és a kaszlúhiakat. Innen származtak a filiszteusok és a kaftóriak. 13 Kánaán nemzette elsőszülöttjét, Szidónt, azután Hétet 14 meg a jebúsziakat, az emóriakat, a girgásiakat, 15 a hivvieket, az arkiakat és a színieket, 16 az arvadiakat, a cemáriakat és a hamátiakat. 17 Sém fiai voltak: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd, Arám, Úc, Húl, Geter és Mesek. 18 Arpaksad nemzette Selahot, és Selah nemzette Hébert. 19 Hébernek is született két fia: az egyiknek Peleg volt a neve, mivel az ő idejében váltak szét a föld népei. Testvérének Joktán volt a neve. 20 Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetet és Jerahot, 21 Hadórámot, Úzált és Diklát, 22 Ébált, Abímáélt és Sábát, 23 Ófírt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai voltak. 24 Sém, Arpaksad, Selah, 25 Héber, Peleg, Reú, 26 Szerúg, Náhór, Táré, 27 Abrám, azaz Ábrahám. 28 Ábrahám fiai Izsák és Izmael voltak.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata
A Krónikák első könyvének első fejezeteiben nemzetségtáblázatokat találunk. Már igénk végére eljutunk az őstörténetektől az ősatyák koráig, a megfoghatatlantól a megfoghatóig. Az őstörténetekben szereplő emberek, mint Ádám, Noé is az üdvtörténet részévé válnak azáltal, hogy a szentíró Ábrahám történetéhez kapcsolja őket. Bár a kezdeteket sokszor emberi engedetlenség jellemzi, Ábrahámmal új kezdet jön el, az engedelmesség kezdete. Az emberi generációk egymásutánjának életét a bűnök mellett Isten megbocsátása, kegyelme is jellemzi. Az ember emberi módon gondolkodik, de Isten nem, és számunkra ez jó hír!
RÉ21 671
Napi ének | 236 | Meghagytad nékünk, Úr Isten
„Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják...” Tit 1,10–16
10 Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. 11 Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. 12 Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: „A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.” 13 Ez a vélemény igaz. Éppen ezért fedd őket szigorúan, hogy egészséges legyen a hitük, 14 ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. 15 Minden tiszta a tisztának, de a tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. 16 Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak, engedetlenek és minden jó cselekedetre alkalmatlanok.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(16a) „Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják...” (Tit 1,10–16)
A fiatal gyülekezetre nagy veszélyt jelentettek a tévtanítók, színesnek ható, szépen szóló elméleteikkel, ferdítéseikkel, kiváló retorikájukkal, csak éppen amit mondtak, szemben állt az egészséges tanítással. Ráadásul Pál a krétai költőre, Epimenidészre hivatkozva mutat rá arra, hogy az ottaniak közösségi lelki alkata még nagyobb kockázatokat vetít előre. Az apostol azt hangsúlyozza, hogy ebben szigorúnak és határozottnak kell lenni. A tévtanítókat egy nagy gyengeség jellemzi: mintha két bizonyságtételük lenne. Hitvallásuk szépnek hat és határozottnak tűnő ismeret van megfogalmazva benne, ami akár vonzó is lehet – de ahogy élnek, ahogy az emberek között mozognak, amilyen az életmódjuk, bizony az igaz Isten hiányáról tanúskodik. A beszédük és a magatartásuk ellentétben áll egymással. A hívő embert megállítja ez a mondat, fel kell tennem magamnak a kérdést: az én Istenről való beszédem mellé oda tudom tenni az Istenre mutató, általa áthatott életet? Ha egyre inkább ez tapasztalható, akkor jó úton vagyok. Ha nem, akkor Isten elé kell állnoom, hogy formáljon és gyógyítson ő, segítsen az életemet az Igéhez igazítani, hogy hiteles lehessen a hitvallásom.
