„Ülj az én jobb kezem felől!” Zsolt 110
1 Dávid zsoltára. Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! 2 Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! 3 Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod. 4 Megesküdött az Úr, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. 5 Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. 6 Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét. 7 A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.
Bibliaolvasó Kalauz – Barta Zsolt igemagyarázata
A győzelmes király diadalútja Istennél kezdődik: „Ülj az én jobb kezem felől!” (1) Hatalmat kapott az uralkodó és méltóságot, Istentől való függéssel együtt. Az ellenségnek fenntartott hely a király lábainak zsámolya: ítélet és megalázottság. A nép ellenben kényszer nélkül követi a harcba vonuló vezért. Jézus Krisztus, a szeretett Fiú az Atya jobbjára ült – Isten ezzel végérvényes döntést hozott a világ jövőjéről. Jézust követve mi is részesei leszünk Isten jövőjének.
RÉ21 110 • IÉ Mt 11,25–30 • Zsolt 20
A vasárnap éneke | 246 | Urunk, ez a hála napja
Heti zsoltár | 78 | Hallgass, én népem, az én törvényemre
„Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által…” Ef 2,11–22
11 Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. 12 Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. 13 Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. 14 Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, 15 miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. 16 Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, 17 és eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. 18 Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. 19 Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. 20 Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, 21 akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, 22 és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(16) „Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által…” (Ef 2,11–22)
A zsidó jelölés kettéosztotta a világot a körülmetéltekre és a körülmetéletlenekre. A történelem folyamán Izráel és a népek közötti válaszfalhoz mindkét fél szorgosan hordta az építőanyagot. Ezt az ellenségeskedést vitte fel Jézus Krisztus a keresztre azáltal, hogy a törvény szankcióit – nem magát a törvényt! – érvénytelenítette, áldozati vére árán hatályon kívül helyezte. Egy személyben magára vette népe bűnét, hogy a törvényt helyettük betöltse, a teljesítetlen parancsok átkát magára vegye, és a feloldozást számukra helyettes halálával elnyerje. Így szerzett békességet Isten és Izráel között. De Isten és a nem zsidók között is, beoltva őket a „szelíd olajfába”. Áldozata egy testben, a kereszt által megbékéltette Istent mindkettővel, ezzel lebontotta a két nép közötti válaszfalat. Keresztje békességet hirdet távoliaknak és közelieknek. „Általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.” Vére által a két népből egy harmadikat teremtett: az egyházat, akik Jézus Krisztus nevéről neveztetnek. Az egyház, Isten háza népe az új teremtés zsengéje. Isten háza népében nem szolgák vagyunk, hanem fiak, és hit által minden ígéret örökösei.
