„Fordítsd jóra sorsunkat, Uram” Zsolt 126
1 Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. 2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr! 3 Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk. 4 Fordítsd jóra sorsunkat, Uram, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! 5 Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni. 6 Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Szeretetét, hűségét és erejét már annyiszor megmutatta Isten, ahogy Izráel életében, úgy a miénkben is. Higgyük hát el, hogy a jelen gondjai sem tarthatnak örökké! Az Úr majd jóra fordítja azokat. Aki most könnyeivel küzd, ujjongva hirdeti majd végül, hogy Isten ismét megmentette őt. Aki most bajban van, megszabadul, és úgy tekint vissza a bajra, mint egy múló álomra, amire alig emlékezik. Bízzuk hát rá magunkat Istenre, és biztassunk erre másokat is!
RÉ21 126
Fohász | 730 | Szentlélek, jövel
„Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen...” 1Tim 3,1–7
1 Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, szép feladatra vágyik. 2 Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; 3 nem részeges, nem erőszakos, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; 4 olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. 5 Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára? 6 Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék. 7 Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(2) „Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen...” (1Tim 3,1–7)
Pál az elöljárókról is beszél Timóteusnak, a püspök szó szerepel itt, de a korai egyházban ez magában foglalt presbitert, igehirdetőt, pásztort, egyházi vezetőt – mindenkit, aki Istentől feladatot és felelősséget kapott. E sorokat olvasva kettős érzésünk támadhat: egyfelől az egyetértés – így kell ennek lennie –, másfelől a kételkedés, mert soknak tűnik ennyi mindenben rendezettnek maradni... Ha végignézzük a hosszúnak tűnő felsorolást, észrevehetjük, hogy Pál nem szuperembereket keres – egyszerűen normális, tisztességes életet kér. Aki vezet, legyen rendben, és törekedjen arra, hogy úgy is maradjon. És még valami: ne legyenek plusz súlyok az életén, a szívében. Ne terhelje, lassítsa semmi, ne térítse el, a fő cél pásztornak maradni. Ne vigyen a szolgálatba, a pozícióba ballasztként mást – egyéni ambíciót, békétlenséget, pénzéhséget, versengést, önmegvalósítást, emberi ideológiát. Dolgozzon magán Istennel folyamatosan, hogy rendben legyen szülőként, házastársként, polgárként, és legyen szabad arra, hogy Krisztust követve az élre álljon. Imádkozzunk elöljáróinkért, hogy erre törekedjenek, ha szükséges, rendezzék életüket! Imádkozzunk leendő vezetőinkért, hogy értsék Pál sorait, ehhez mérjék magukat, és tartsák ezt a mércét állandóan szem előtt!
