„Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon.” 1Krón 16
1 Az Isten ládáját bevitték, és odatették annak a sátornak a közepére, amelyet Dávid vont fel. Akkor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt. 2 Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Úr nevében. 3 Majd minden izráeli férfinak és nőnek osztott egy-egy darab kenyeret, préselt datolyát és aszú szőlőt. 4 Dávid szolgálattevő lévitákat rendelt az Úr ládája mellé szolgálatra, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék az Urat, Izráel Istenét. 5 Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semírámót, Jehíél, Mattitjá, Elíáb, Benájá és Óbéd-Edóm. Jeíél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányéron játszott. 6 Benájá és Jahazíél papok voltak az állandó harsonások az Úr szövetségládája előtt. 7 Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és annak rokonságát, hogy magasztalják az Urat. 8 Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! 9 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! 10 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat! 11 Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! 12 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, 13 ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott! 14 Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. 15 Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára, 16 amelyet Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. 17 Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül: 18 Neked adom – mondta – Kánaán földjét kiosztott örökségül! 19 Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen éltetek ott mint jövevények. 20 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. 21 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: 22 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! 23 Énekelj az Úrnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap! 24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! 25 Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden istennél. 26 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója. 27 Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén. 28 Népek törzsei! Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát! 29 Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben! 30 Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog. 31 Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! 32 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van! 33 Ujjongnak majd az erdő fái az Úr előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön. 34 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 35 Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! 36 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre!És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az Úrnak! 37 Otthagyta azért Dávid az Úr szövetségládája előtt Ászáfot és rokonságát, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint, 38 továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc rokonát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök. 39 Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon, 40 hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az Úrnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este egészen úgy, ahogyan meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt. 41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az Úrnak: Örökké tart szeretete! 42 Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak. 43 Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon.” (39) Még ha a frigyláda nem is került vissza a kijelentés sátrába, mert azzal Dávidnak más tervei lettek, ám a Mózes rendelése szerint készített ősi, megkopott hajlék Gibeonban még áll és betölti hivatását. Itt még nem Dávid mutatja be az áldozatot és nem ő áldja meg a népet (2). Mégha a sátor hamarosan el is enyészik, és minden a király hatalma alá kerül, a Kijelentés nem hallgat el és a próféták által szólni fog.
RÉ21 105
Ének házasságkötésre | 842 | Neked zendül, Istenünk, a hála
„…örök üdvösség szerzőjévé lett…” Zsid 5,1–10
1 Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2 Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. 3 Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. 4 Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is. 5 Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” 6 Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” 7 Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. 8 Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, 9 és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. 10 Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(9/b) „…örök üdvösség szerzőjévé lett…” (Zsid 5,1–10)
Sokan és sokféleképpen értékelték már a történelem folyamán Jézus Krisztust, az egyetlen, igazi tökéletes főpapunkat. Többnyire beillesztve emberi értelemmel kialakított vallási rendszerekbe. Itt azonban félreérthetetlenül látjuk az ő létének, értünk végzett küldetésének lényegét. Ő az üdvösség szerzője. Főpapi tiszte nem átmeneti, nem egyszerűen felemelő, biztató, vonzó – ő az, aki üdvösséget szerzett. Nem csak odairányította a figyelmet arra, nem csak felkeltette a vágyat iránta, felébresztette az üdvösség iránti hiányérzetet. Jóllehet ezek is fontos mozzanatok, de valójában Jézus Krisztus az, aki az üdvösség szerzője, megszerzője. Kizárólagos tulajdonosa annak az érdemnek, amelyet nekünk ajándékozva visszakerülhetünk a bűneset által elveszített közösségbe az Atyával. Nem elvette valakitől, hogy átadja nekünk, hanem megszerezte, és ránk nézve érvényessé tette. Az, amit nekünk szerzett, az értékét, hatását, erejét tekintve változatlan, romolhatatlan, mert az üdvösség természete szerint az: örök. Múló napjaink és mulandó dolgaink között micsoda tartást ad ez nekünk! A mi Urunk „örök üdvösség szerzőjévé lett” – nekünk.
