„Mit tanácsoltok?” 2Krón 10,1–11,4
1 Roboám elment Sikembe, mert egész Izráel Sikembe ment, hogy királlyá tegye őt. 2 Amikor Jeroboám, Nebát fia ezt meghallotta, még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. De visszatért Jeroboám Egyiptomból, 3 mivel érte küldtek, és hazahívták. Jeroboám egész Izráellel együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz: 4 Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked. 5 Ő így felelt nekik: Három nap múlva térjetek vissza hozzám! A nép tehát elment. 6 Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek? 7 Azok így szóltak hozzá: Ha jó leszel ehhez a néphez, kegyesen fogadod őket, és jóságos szavakkal beszélsz velük, akkor örökre a szolgáid lesznek. 8 De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba. 9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk! 10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak hozzá: Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Ezt mondd nekik: Nekem a kisujjam is vastagabb apám derekánál! 11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig majd szeges korbáccsal! 12 Harmadnapra elment Jeroboám az egész néppel együtt Roboámhoz, ahogyan a király elrendelte: Térjetek vissza hozzám harmadnapra! 13 Ám a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta meg Roboám király a vének tanácsát, 14 hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem azt. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig majd szeges korbáccsal! 15 Nem hallgatott a király a népre, mert Isten rendelte így, hogy beteljesítse az Úr azt az igét, amelyet a sílói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának. 16 Amikor látta egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így felelt a nép a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel, törődj, Dávid, a magad házával! Izráel tehát hazament, 17 Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak. 18 Roboám király ugyan kiküldte Hadórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de Izráel fiai megkövezték őt, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült. 19 Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.
1 Miután Roboám visszatért Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda házát és Benjámint, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráelt, és visszaszerezzék az országot Roboámnak. 2 De így szólt az Úr igéje Semajához, az Isten emberéhez: 3 Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és egész Izráelnek Júdában és Benjáminban: 4 Így szól az Úr: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így! Ők hallgattak is az Úr szavára, és hazatértek, nem vonultak ki Jeroboám ellen.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„Mit tanácsoltok?” (6) Sorsdöntő kérdésekben tanácsot kérni másoktól bölcs lépés. Az idősebb, tapasztaltabb, nehezebb időszakokat is megélt emberek sokszor jobban átlátnak egy adott helyzetet. Érdemes rájuk hallgatni. Milyen nagy döntés előtt állsz? Mi lehet a döntés következménye a magad és mások életére nézve? Ki az, akiben bízol, akinek a szavára adsz? Hallgatsz rá?
RÉ21 58
Hétfő reggeli dicséret | 652 | Látod, Úr Isten, szívünket
„Menjünk ki […] őhozzá…” Zsid 13,7–17
7 Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. 8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 9 Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. 10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. 11 Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét elégetik a táboron kívül. 12 Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által. 13 Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva. 14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. 15 Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. 16 A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten. 17 Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(13) „Menjünk ki […] őhozzá…” (Zsid 13,7–17)
A szeretet törvényét és a jézusi mértéket (Mt 25,35–36) betöltő életvitel mellett az életvezetésről is szólni kell. A Krisztus-közelségből távolra vezető és tőle elidegenítő hamis tanítások, máskor az áldozathozatalunk meddősége, aztán a bizalmas vezetőink botlása vagy akár eltévelyedése könnyen arra késztet, hogy „kimenjünk” (kimeneküljünk) Jézushoz – de itt éppen az ellenkezőjéről van szó. Az ő követése nem félrevonulás, nem is finnyás kivonulás annak érdekében, hogy valamiképpen kifejezzük a csalódásunkat. Kimenni hozzá nem divatos és lelkes proteszt, nem is alkalmi kikapcsolódás, hanem valódi protestáció: tanúskodunk Jézus mellett, vallást teszünk a nevéről. Hangsúlyosan, így kell mondani: őhozzá megyünk! Ha Mózes értékesebbnek tartotta e világ gazdagságánál a Krisztus gyalázatát (11,26), mennyivel inkább átélhetjük mi az ő önként és alázattal bemutatott bűntörlő áldozatának megszentelő hatalmát! Ami e világ szerint botrány és bolondság, vagyis gyalázat, az számunkra halálból életre szabadító kegyelem. Kimenni őhozzá azt jelenti, hogy azt eljövendőt keressük, amit a régiek kerestek, és távolról üdvözöltek (11,14). Akik hozzá vezetnek, éjjel-nappal őrködve lelkünk fölött, érdemlik, hogy örömmel kövessük őket Krisztushoz, aki mindörökké ugyanaz. Ha hozzá megyünk, hazamegyünk.
