„Meghasonlás támadt közöttük” ApCsel 15,36–41
36 Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk. 37 Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. 38 Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. 39 Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra. 40 Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; 41 bejárta Szíriát és Kilikiát, és erősítette a gyülekezeteket.
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata
„Meghasonlás támadt közöttük” (39) – az ifjú János Márk korábban nem bizonyult megbízható munkatársnak, nem ment az apostolokkal együtt a munkába, hanem idő előtt visszatért Jeruzsálembe. Barnabás adni akart neki még egy esélyt, Pál azonban ezt nem tartotta helyesnek. Feltehetjük azt a kérdést is, hogy ki gondolkodott itt helyesen, de érdemes arra is figyelni, hogy Isten mire használta fel ezt a konfliktust: végül egy helyett két missziós csapat indult útnak.
RÉ21 588
Zsoltárdicséret | 165 | Irgalmazz, Úr Isten, immáron énnékem
„A fáraónál keresnek oltalmat…” Ézs 30,1–18
1 Jaj a pártütő fiaknak – így szól az Úr –, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva! 2 Folyton Egyiptomba járnak, de engem nem kérdeznek meg. A fáraónál keresnek oltalmat, és menedéket Egyiptom árnyékában. 3 De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával, és pironkodni fogtok amiatt, hogy Egyiptom árnyékába menekültetek! 4 Bár vezetői voltak már Cóanban, és követei Hánészig jutottak, 5 mind szégyent vallanak azzal a haszontalan néppel. Nem segít és nem használ, sőt szégyent és gyalázatot hoz. 6 Fenyegető jövendölés Dél Behemótja ellen: A nyomorúság és elnyomás országába, ahol a nőstény és a hím oroszlán, a vipera és a repülő sárkány él, oda viszik szamarak hátán vagyonukat, tevék púpján kincseiket a haszontalan népnek, 7 Egyiptomnak, melynek segítsége üres hiábavalóság. Ezért nevezem őt így: Rahab, a tehetetlen! 8 Most pedig menj, és írd föl a szemük láttára egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként! 9 Bizony, engedetlen nép ez, hazug fiak; fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására. 10 Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat! 11 Térjetek le az útról, hagyjátok el a helyes ösvényt; hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével! 12 Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok, 13 azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet. 14 Darabokra törik, mint az agyagkorsó, melyet kíméletlenül összetörtek úgy, hogy darabjai között nem lehet találni akkora cserepet, amivel a tűzhelyről parazsat lehetne venni, vagy a tócsából vizet lehetne meríteni. 15 Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, 16 inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! 17 Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. 18 De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(2) „A fáraónál keresnek oltalmat…” (Ézs 30,1–18)
Kihez fordul oltalomért Isten népe? Természetes lehetne, hogy Urához. De itt erről nincs szó. Íme, aki csakis emberi megoldásokat keres, esélyt sem ad annak, hogy fontos helyzetekben a hitnek is lehet szerepe. Ez az igazi mélypont. A prófécia elhangzásakor Júda már Asszíria hűbérese volt. Áház júdai király nem hallgatott a prófétai intésre, jelet sem kért, pedig kapott volna (Ézs 7), s ennek ez lett a következménye, de Júda most szeretne az asszír függőségtől megszabadulni. Egyiptomtól várt segítséget. Nem vette észre, hogy annak ereje meggyengült. Nem tudott segíteni, de a környező kis népeket az Asszíriával szembeni ellenállásra buzdította, azok pedig ezzel kivívták maguk ellen a birodalom haragját, s az asszírok figyelme rövid időre elterelődött Egyiptomról. Hatalmi játszmák áldozata lett az Isten népe. Ézsaiás azt hirdette, hogy a rossz döntés következményeit vállalni kell. Nem megoldás az asszírokkal szembefordulva Egyiptom oltalmát keresni. Naponként fontos mérgelnünk: mennyire engedünk teret Isten vezetésének a döntéseinkben? Ne hagyjuk, hogy csak az események sodorjanak, hanem törekedjünk elhatározásainkat hitben meghozni! Van, amikor az Úr a csend és a belé vetett bizalom által ad megoldást (15), nem külső eszközökkel.
