„...ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is” Jn 12,20–26
20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. 21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Uram, Jézust szeretnénk látni. 22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. 23 Jézus így válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. 24 Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. 25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. 26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
Megdicsőül az Emberfia. Milyen jó lenne ott lenni nekem is ebben, legalább úgy, hogy elismerésben, megbecsülésben legyen részem. Vágyom, hogy figyeljenek rám. Ebben a világban a tolakodás ennek az eszköze, amihez gyakran az alkohol „segítsége” kell. Jézus az önmagán túlmutató, a mások javát, az emberek üdvösségét kereső életre hív. Így lett ez az út dicsőséges, nekem is ez vezet a beteljesedéshez.
RÉ21 796
Bűnbánati zsoltár | 164 | Atya Úr Isten könyörülj rajtam te nagy jóvoltodért
„Összegyűjtöm nyájam maradékát…” Jer 23,1–22
1 Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját! – így szól az Úr. 2 Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztorokról, akik népemet pásztorolják: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem törődtetek vele. Hát én majd törődöm veletek és gaztetteitekkel! – így szól az Úr. 3 Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová szétszórtam őket, és visszahozom őket legelőjükre, ahol szaporodni és sokasodni fognak. 4 Olyan pásztorokat adok melléjük, akik majd jól pásztorolják őket. Nem kell többé rettegniük és ijedezniük, számolgatni sem kell őket – így szól az Úr. 5 Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban. 6 Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk! 7 Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor nem azt mondják többé, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, 8 hanem azt, hogy él az Úr, aki fölhozta, hazahozta Izráel házának utódait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket; és a maguk földjén fognak lakni. 9 A prófétákról: Összetört a szívem, reszket minden csontom. Olyan vagyok, mint a részeg, és mint aki bortól lett mámoros, ha az Úrra és szent igéjére gondolok. 10 Mert tele van az ország házasságtörőkkel, átkozódás miatt gyászol a föld, és szárazak a puszta legelői. Törekvésük gonosz, erejük a jogtalanság. 11 Próféta és pap egyaránt elvetemült, még házamban is megtalálom gonoszságukat – így szól az Úr. 12 Ezért síkossá válik útjuk, a homályban elcsúsznak és elesnek rajta, mert veszedelmet hozok rájuk, büntetésük esztendejét! – így szól az Úr. 13 Samária prófétáinál botrányos dolgot látok: Baal nevében prófétálnak, és félrevezetik népemet, Izráelt. 14 Jeruzsálem prófétáinál borzasztó dolgokat látok: házasságtörők, hazugságban élnek, bátorítják a gonosztevőket, ezért senki sem tér meg gonoszságából. Olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, lakói pedig, mint Gomora. 15 Így szól tehát a Seregek Ura a próféták ellen: Ürömmel etetem meg őket, és méreggel itatom meg őket, mert Jeruzsálem prófétái terjesztik az elvetemültséget az egész országban. 16 Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassatok a próféták szavára, amikor prófétálnak nektek; bolonddá tesznek benneteket! Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott. 17 Váltig mondják azoknak, akik megvetnek engem: Azt mondja az Úr, hogy békességetek lesz! És ezt mondják mindazoknak, akik megátalkodott szívük szerint élnek: Nem jön rátok veszedelem! 18 Mert ki volt jelen az Úr tanácsülésén, ki látta őt, és hallotta igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallgatta engedelmesen? 19 Íme, az Úr forgószele, lángoló haragja árad, mint kavargó szélvész kavarog a bűnösök feje fölött. 20 Nem szűnik az Úr haragja, amíg el nem végzi és meg nem valósítja szíve szándékait. Az utolsó napokban értitek majd meg ennek az értelmét. 21 Nem küldtem e prófétákat, mégis igyekeztek; nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak. 22 Ha tanácsülésemen ott lettek volna, akkor az én igéimet hirdetnék népemnek, megtérítenék őket gonosz útjukról és gaztetteikből.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(3) „Összegyűjtöm nyájam maradékát…” (Jer 23,1–22)
Hosszú fejezeteken át olvastunk ítéletes próféciákat, Jeremiás fáradhatatlanul ostromolta népét a hitehagyás miatt. Most végre megcsillan a remény a sok ítéletbe lassan belefáradó olvasó előtt. Jeremiás új korszakot hirdetett, amikor – majd egyszer – hűséges pásztorokként fogják a felelős vezetők vigyázni Izráelt; amikor – majd egyszer – Dávid trónjára egy bölcs király ül; és amikor – majd egyszer – véget ér a diaszpóralét, és újra összetartozik az, amit a bűn szétszakított. Mindez a jövőben, távoli jövőben. Ez a szakasz nem kecsegtet a veszély gyors elmúlásával, Isten ítéletét sem teszi súlytalanná. A bűn, amelyet Izráel elkövetett, megkérdőjelezhetetlen, ezért a büntetés is súlyos, szinte elhordozhatatlan. Az állam összes intézményét felszámolták a hódítók, elhurcolták a vezetőket, és a földdel tették egyenlővé a vallási élet terét. Semmi sem maradt, ami Jeruzsálemet kiválasztottságára emlékeztette volna. Ez volt a babiloni fogság. Jeremiás azonban ebben a fejezetben egyetlen dolgot állít: ezt most el kell szenvednetek, de higgyetek, lesz jövőtök. Amikor úgy érezzük, minden elveszett, megértjük a prófétai szó vigasztalását. Isten irgalmaz, bár nem érdemeljük meg. Kegyelemből könyörül rajtunk.