„...nyilvánosan senki sem beszélt róla...” Jn 7,11–13
11 A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: Hol van ő? 12 És sokat suttogtak róla a tömegben: némelyek azt mondták róla, hogy jó ember, mások viszont azt, hogy nem az, sőt félrevezeti a népet. 13 De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.
Bibiaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
Jézus miatt akkor is voltak, ma is vannak megfélemlítések, üldöztetések (13). Itt is ez történik. Simeon próféciája (Lk 2,34) szerint hozzátartozik Jézus küldetéséhez a tanítása miatti megosztottság. A döntés szabadságát Isten egyéni felelősségünkké tette! Boldogok, akik a félelmet legyőzve át mernek és tudnak állni Jézus oldalára!
RÉ21 658
Jézus Krisztus messiási küldetése | 753 | Én nem tudom, mért szeretett úgy minket
„Miért tetted ezt velünk?” Bír 15,9–20
9 A filiszteusok felvonultak, tábort ütöttek Júdában, és ellepték Lehít. 10 A júdaiak megkérdezték: Miért vonultatok föl ellenünk? Azok így feleltek: Azért vonultunk föl, hogy megkötözzük Sámsont, és úgy bánjunk vele, ahogyan ő bánt mivelünk. 11 Ekkor odament háromezer júdai ember az étámi sziklahasadékhoz, és ezt mondták Sámsonnak: Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért tetted ezt velünk? De ő így felelt nekik: Ahogyan ők bántak velem, én is úgy bántam velük. 12 Akkor azt mondták neki: Azért jöttünk ide, hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk. Sámson ezt mondta nekik: Esküdjetek meg, hogy nem vertek agyon! 13 Azok így feleltek neki: Nem! Csak jól megkötözünk, és a kezükbe adunk, de semmi esetre sem ölünk meg. Azzal megkötözték két új kötéllel, és elvitték a szikláról. 14 Amikor Lehíbe ért, a filiszteusok ujjongva mentek eléje. De megszállta az Úr lelke, és olyanná lettek karján a kötelek, mint a tűz égette lenfonál, úgyhogy a béklyók lefoszlottak a kezéről. 15 Talált egy még ki sem száradt szamárállcsontot, utánanyúlt, felkapta, és agyonvert vele ezer embert. 16 És azt mondta: Szamár állcsontjával vágtam köztük rendet, szamár állcsontjával vertem agyon ezret! 17 Amikor ezt elmondta, eldobta kezéből az állcsontot, és elnevezte azt a helyet Rámat-Lehínek. 18 De nagyon megszomjazott, és így kiáltott az Úrhoz: Te ilyen nagy szabadítást vittél végbe szolgád által; most mégis szomjan kell halnom, vagy a körülmetéletlenek kezébe kell esnem?! 19 Akkor Isten kettéhasította azt a mélyedést, amely Lehíben van, és víz fakadt belőle. Ő pedig ivott, életereje visszatért, és feléledt. Ezért nevezik azt Kóré-forrásnak; ott van az Lehíben még ma is. 20 Sámson húsz esztendeig volt Izráel bírája a filiszteusok idejében.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(11) „Miért tetted ezt velünk?” (Bír 15,9–20)
Sámson élettörténetében egyre inkább kirajzolódik Isten kezének munkája. Különösen az elfogására kényszerített lehíbeli júdaiakkal (9–10) való beszélgetése mutatja, mennyire elbátortalanodott népe a negyvenéves filiszteus elnyomás alatt. Fő gondjuk már nem a leigázottságuk, hanem az, hogy honfitársuk ezt a rájuk erőltetett, hamis nyugalmat megzavarta (11). Itt az ideje, hogy valaki e fásult csüggedtségből felrázza őket. Ez pedig nem lehet más, mint Isten. A saját honfitársai által megkötözött és az ellenségnek átadandó Sámson az „Úr Lelkének” erejével megszabadítja magát kötelékeitől (14). Jel ez arra, hogy az Izráel fölötti filiszteus uralom nem lesz maradandó. Rabságuknak akkor és úgy lesz vége, amikor és ahogyan azt az Úr akarja. Lehull róluk majd a rabszíj, miként lefoszlott Sámsonról is a ráhelyezett kötelék, mint „tűz égette” lenfonál. Így változott a filiszteusok győzelmi kiáltása halálhörgéssé, amikor a köteleitől megszabadult Sámson egy felkapott, friss szamárállcsonttal a kezében megmutatja ellenfeleinek, melyik oldalé a döntő erő (15–16). A győzelmet maga Sámson értelmezi: ő csak „szolga”, a szabadítást az Úr keze adja (18). Szomjazó hősének az Úr forrást fakaszt, hogy életereje visszatérjen (19).
