„Beleláthatsz talán az Isten titkaiba?” Jób 11
1 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: 2 Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza? 3 Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen? 4 Ezt mondtad: „Tanításom helyes, és ha megvizsgálsz, tisztának találsz!” 5 Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben! 6 Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amelyek az értelem számára felfoghatatlanok. Akkor megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét. 7 Beleláthatsz talán az Isten titkaiba? Felérhetsz-e te a Mindenható tökéletességéhez? 8 Magasabb az az égnél – mit kezdesz vele? Mélyebb a holtak hazájánál – mit is tudhatsz róla? 9 Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél. 10 Ha valakit nyomon követ, elfog, és a bírák elé állít, ugyan ki akadályozhatja meg? 11 Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda. 12 Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikója is születhet emberré. 13 Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, 14 ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! 15 Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned. 16 Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre. 17 Fényesebb lesz életed a déli verőfénynél, a sötétség is olyan lesz, mintha reggel volna. 18 Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel. 19 Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked. 20 De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Cófár válasza Jób panaszára az, hogy alázatra hívja a szenvedőt. Isten tökéletessége, tudása, bölcsessége meghaladja az ember képességeit. A véges nem képes befogadni a végtelent. Isten terve titkos, ezért nem is látható be előre, de az Istenbe vetett bizalom elegendő lehet arra, hogy tudjuk, a megérkezés a végén boldog lesz.
RÉ21 661
Zsoltárdicséret | 591 | Erős vár a mi Istenünk
„Légy hű mindhalálig […]. Aki győz, annak nem árt a második halál.” Jel 2,8–11
8 A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: 9 Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. 10 Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. 11 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(10–11) „Légy hű mindhalálig […]. Aki győz, annak nem árt a második halál.” (Jel 2,8–11)
„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” A pokol tornácán ez a felirat fogadja az embereket Dante Isteni színjátékában (Babits Mihály ford.). A szmirnai keresztyéneknek már a földön meg kellett járniuk a poklot. A pogányok mellett a városban élő befolyásos zsidó kolónia tagjai is (a „Sátán zsinagógája”) rendszeresen feljelentették őket a hatóságoknál. Rettegniük kellett a rájuk váró üldözések, a híres szmirnai stadionban zajló kivégzések miatt. Nagy szükségük volt vigasztaló, hitet erősítő, reményt adó szóra! Ellenük nincs is panasza Jézusnak, csak biztatása: „Ne félj […]. Légy hű mindhalálig!” Tudom, hogy kisemmiztek, megaláztak, eredménytelennek látod a küzdelmeidet, mégis „gazdag szegény” vagy, mert akiért szenvedsz, már győzött: „Az élet győz, a mord halál / A prédát visszaadta már, / Nagy úrságának vége lett, / Krisztus hozott új életet” (RÉ 513). Ezt a győzelmet nem lehet kiérdemelni. „Isten nem eredményeket vár tőlünk, hanem hűséget.” (Kákicsi Kiss Géza) Aki hisz, az hű, aki hű, az vele együtt győz és él. „A hűség olyan döntés, amelyet az ember önmaga előtt sem korrigálhat többé. Viszont olyan, amely az élet legnehezebb, legkényesebb, legkritikusabb helyzeteiben megtartó erő lesz.” (Joó Sándor)
