„Helyreállították az Isten házát régi formájában, és megerősítették.” 2Krón 24,1–14
1 Jóás hétéves korában lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Cibjá volt, Beérsebából származott. 2 Jóás Jójádá főpap egész életében azt tette, amit helyesnek lát az Úr. 3 Jójádá két feleséget szerzett neki, ő pedig fiakat meg leányokat nemzett. 4 Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az Úr házát. 5 Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek. 6 Ezért a király hívatta Jójádát, a vezetőjüket, és megkérdezte tőle: Miért nem ügyeltél arra, hogy a léviták behozzák Júdából és Jeruzsálemből azt a járandóságot, amelyet Mózes, az Úr szolgája és a gyülekezet kirótt Izráelre a bizonyság sátra javára?! 7 Mert az elvetemült Ataljá és fiai hagyták omladozni az Isten házát, és a Baalokra fordították mindazt, ami az Úr házának volt szentelve. 8 Ekkor azt parancsolta a király, hogy csináljanak egy ládát, és tegyék az Úr háza kapuja elé. 9 És kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak azt a járandóságot, amelyet Mózes, az Isten szolgája kirótt Izráelre a pusztában. 10 Akkor minden vezető ember és az egész nép örömmel vitt és dobott pénzt a ládába, amíg az meg nem telt. 11 Valahányszor bevitették a ládát a lévitákkal a királyi felügyelőségre, és látták, hogy sok pénz van benne, odament a király kancellárja a főpap megbízottjával együtt, és kiürítették a ládát, azután megint visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, és sok pénzt gyűjtöttek össze. 12 Ezt azután átadta a király és Jójádá az Úr házán folyó munka vezetőinek. Ezek pedig kőfaragókat és ácsokat fogadtak az Úr háza javítására, és vasmunkásokat meg rézműveseket az Úr házának felújítására. 13 A munkások hozzáláttak, és kezük alatt jól haladtak a felújítás munkálatai. Helyreállították az Isten házát régi formájában, és megerősítették. 14 Amikor a munkát befejezték, a megmaradt pénzt elvitték a királynak és Jójádának. Ők pedig csináltattak abból fölszerelési tárgyakat az Úr házába, a szolgálathoz való eszközöket, áldozati csészéket és arany- meg ezüstedényeket. Ezekkel mutatták be az égőáldozatokat az Úr házában állandóan, Jójádá egész életében.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„Helyreállították az Isten házát régi formájában, és megerősítették.” (13) Jóás király megbecsülte a templomot, otthona volt gyermekkorában. Karbantartást végeztet rajta, a nép szívesen adakozik rá. Ha nem vigyázunk, minden tönkremegy a kezünk között. Tegyünk a romlás ellen! Javítsuk meg a hétköznapi eszközöket, tárgyakat is! Környezetszennyező és káros ez a jelszó: Dobd el, vegyél újat! Védjük és óvjuk meg épített környezetünket!
RÉ21 167
Zsoltárdicséret | 152 | Istenem, lásd meg a sok hazugságot
„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jak 5,13–20
13 Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! 14 Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. 15 És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. 16 Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. 17 Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. 18 Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését. 19 Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, 20 tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(16) „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,13–20)
Aki a szenvedés közepette mond könyörgést, aki az áldások idején zeng dicsőítést, akik a betegágynál közösen mondanak közbejárást, akik bűnbocsánatért esdekelnek, és nem szűnnek meg egymásért imádkozni, mindnyájan abból a boldog tapasztalatból veszik készségüket és nyerik bátorságukat, hogy őket magukat is az érettük mondott imádságok hozták vissza a végzetes eltévedésből, mentették meg lelküket a haláltól, fedezték el bűneiket, s immár ők is csatlakozhattak a szentek közösséghez, az imádkozók buzgó seregéhez, a bizonyságok fellegéhez. Illés próféta emberi szavai természeti erőket tartóztattak fel és mozdítottak meg (1Kir 17–18), de nem azért, mert tudott volna valami varázsformulát, hanem mert imádságát az ég és föld Ura elé vitte, hogy attól kérjen el minden szükséges dolgot, aki azt parancsolta, hogy kérjük tőle azt, ami maga készített el számunkra. Ezt a boldog tapasztalatot fejezzük ki, amikor így imádkozunk: „Erősítsd meg, oh, Isten, azt, amit számunkra készítettél!” (Zsolt 68,29, Károli-ford.)
