„…emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.” Jn 16,1–4a
1 Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; 3 és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. 4a Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„…emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.” (4a) Jézus tanítása egész életünkben elegendő útmutatás. Milyen nagy öröm, ha gyermekkorban megtanult „aranymondásokra”, Jézus szavaira emlékezni tudunk életünk fontos pillanataiban! Ő arra is felkészített, hogy akik nem ismerték meg őt és az Atyát, azok nem fogják elfogadni a tanítványait sem (2). Urunk szava legyen nekünk a legfontosabb: „emlékezzünk” nap mint nap evangéliumi igéire!
RÉ21 3
Könyörgés böjti időben | 469 | Vedd el Úr Isten, rólunk haragodat
„Beteljesítette, véghez vitte az Úr, amit kijelentett.” Jer 40
1 Így következett be az, amit Jeremiásnak mondott az Úr, miután Nebuzaradán testőrparancsnok szabadon bocsátotta Rámában. Mert elfogatásakor őt is láncra verték a többi jeruzsálemi és júdai fogollyal, akiket fogságba vittek Babilóniába. 2 A testőrparancsnok kivette közülük Jeremiást, és ezt mondta neki: Az Úr, a te Istened kijelentette, hogy milyen veszedelem éri ezt a helyet. 3 Beteljesítette, véghezvitte az Úr, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek. 4 Én tehát még ma leveszem a kezedről a láncot. Ha úgy látod jónak, hogy Babilóniába jöjj velem, akkor jöjj, és nekem gondom lesz rád. Ha pedig nem látod jónak, hogy velem jöjj Babilóniába, akkor maradj! Nézd, előtted van az egész ország, mehetsz, ahová jónak és helyesnek látod! 5 De később már nem lehet visszatérni. Menj Gedaljához, Ahíkám fiához, Sáfán unokájához, akit Babilónia királya Júda városainak a helytartójává tett. Lakj vele a nép között, vagy menj akárhová, ahova akarsz! A testőrparancsnok élelmet és ajándékot adott neki, és elbocsátotta. 6 Jeremiás pedig elment Gedaljához, Ahíkám fiához Micpába, és ott lakott vele az országban maradt nép között. 7 Amikor meghallották a szétszóródott csapatok parancsnokai és embereik, hogy Babilónia királya Gedalját, Ahíkám fiát nevezte ki helytartóvá az országban, és hogy rábízta a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket, az ország nincstelenjeit, akiket nem vittek fogságba Babilóniába, 8 elmentek Gedaljához Micpába, mégpedig Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán és Jónátán, Káréah fiai, Szerájá, Tanhumet fia, a netófái Éfaj fiai meg Jaazanjá, Maakáti fia embereikkel együtt. 9 Gedaljá, Ahíkám fia, Sáfán unokája megesküdött nekik és embereiknek, és így szólt: Ne féljetek attól, hogy a káldeusokat kell szolgálnotok! Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz! 10 Én is itt maradok Micpában, hogy a káldeusok szolgálatára álljak, akik idejönnek majd hozzánk. Ti pedig gyűjtsétek be a bort, a gyümölcsöt és az olajat, és tegyétek el edényekbe! Lakjatok a városokban, amelyeket birtokba vehettek! 11 Meghallották a móábiaknál, az ammóniaknál, az edómiaknál és a többi országban élő júdaiak is, hogy Babilónia királya otthon hagyta a júdaiak maradékát, és hogy Gedalját, Ahíkám fiát, Sáfán unokáját nevezte ki helytartójukká. 12 Visszatértek tehát a júdaiak mindenhonnan, ahová szétszóródtak; megjöttek Júda földjére Gedaljához Micpába. Igen sok bort és gyümölcsöt gyűjtöttek be. 13 Jóhánán, Káréah fia és a szétszóródott csapatok parancsnokai mindnyájan elmentek Gedaljához Micpába, 14 és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Baalísz ammóni király elküldte Jismáélt, Netanjá fiát, hogy megöljön téged? De Gedaljá, Ahíkám fia nem hitt nekik. 15 Jóhánán, Káréah fia pedig titokban ezt mondta Gedaljának Micpában: Majd én elmegyek, és megölöm Jismáélt, Netanjá fiát úgy, hogy senki sem fogja megtudni. Miért ölne meg ő téged? Hiszen akkor szétszóródnának mindazok a júdaiak, akik köréd gyűltek, és Júdának még a maradéka is elpusztulna. 16 De Gedaljá, Ahíkám fia így válaszolt Jóhánánnak, Káréah fiának: Nehogy ezt megtedd; hazugság, amit Jismáélról mondasz!
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(3) „Beteljesítette, véghez vitte az Úr, amit kijelentett.” (Jer 40)
Korábban a zsidó nép között élő jövevény, a feltehetőleg etióp származású Ebed-Melek volt az, akinek közbenjárására a király kimentette Jeremiást a veremből, amelybe vetették, és ahol egy idő után a biztos halál várt volna rá. Isten most sem egy honfitársát, hanem egy idegent használ eszközéül arra, hogy Jeremiás további sorsát egyengesse, Nebuzaradán babiloni testőrparancsnokot. Egyes magyarázók kétségbe vonják, hogyan adathatott Isten kijelentése az ellenséges babiloninak, de a testőrparancsnok úgy beszél, mint aki kapcsolatban áll a zsidók Istenével, és mint aki az ő megbízásából cselekszik: „Mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek.” (4) Nebuzaradán még a választás lehetőségét is felajánlja Jeremiásnak, Babilóniába is elmehet, ahol megkülönböztetett körülmények között élhet, de maradhat is. Jeremiást a háborús kárt szenvedett hazájában maradást választja. Az Újszövetség fénye, hogy az Istennel való kapcsolat nem pusztán egy nép privilégiuma. Isten mindenkit felhasználhat akarata véghezvitelére, a feltétel nem a származás vagy az előjog, hanem az ő szavára hallgatás és az annak megfelelő cselekvés, az engedelmesség.
