„Elvitték az Urat a sírból...” Jn 20,1–10
1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. 2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették. 3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. 4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. 5 Behajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. 6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, 7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. 8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. 9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. 10 A tanítványok ezután hazamentek.
Bibliaolvasó Kalauz – Mikola Borbála igemagyarázata
Az üres sír magyarázatot vár. Az aggódás reakciója: elvitték! A gondolkodásé: de akkor a lepel, amibe a teste volt göngyölve, és a kendő, amit az arcára kötöttek, miért maradt itt? Miért göngyölték ki? Vihették volna, ahogy volt. A szeretett tanítvány anélkül hisz, hogy összeállt volna a kép. Egyetlen dolgot lát, egyet tud: itt Isten cselekedett. Az ősrégen megígért nap már rejti a láthatatlan Isten halált legyőző dicsőségét: egy sietség nélkül rendben ott hagyott lepedőbe van belekódolva.
RÉ21 501 • IÉ 1Kor 15,(12–18)19–28 • Zsolt 118,19–24
Húsvéti ének | 511 | Mind jöjjetek, örvendjetek
Heti zsoltárének | 118 | Adjatok hálákat az Úrnak
„Így végezzen a pap engesztelést bármely vétkéért, amelyet ezek közül elkövetett, és akkor bocsánatot nyer.” 3Móz 5
1 Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a kimondott átkot, és bár ő tanú, mert látott vagy megtudott valamit, de mégsem tesz vallomást, akkor őt bűn terheli. 2 Vagy ha valaki hozzáér bármely tisztátalan dologhoz: akár tisztátalan vadnak, akár tisztátalan jószágnak, akár tisztátalan kisebb állatnak a teteméhez, még ha nem is vette észre, tisztátalan lett, és vétkessé vált. 3 Vagy ha valaki hozzáér egy ember tisztátalanságához, bármilyen tisztátalanságához, amitől tisztátalanná lesz, még ha akkor nem is vette észre, de azután megtudta, vétkessé vált. 4 Vagy ha valaki meggondolatlanul vesz esküt az ajkára, akár jót tett ezzel, akár rosszat, bármire, amire csak meggondolatlanul esküt tehet az ember, ha nem is vette észre, de azután megtudta, vétkessé vált az ilyen miatt. 5 Ha tehát valaki vétkessé válik ezek közül bármelyik dologban, vallja meg, hogy miben vétkezett, 6 azután vigye el jóvátételi áldozatát az Úrnak vétkéért, amiben vétkes: egy nőstény juhot vagy kecskét a nyájból vétekáldozatul. A pap pedig szerezzen számára engesztelést vétkéért. 7 Ha azonban erre nem telik neki, akkor vigyen vétkéért jóvátételi áldozatul két gerlét vagy két galambot az Úrnak: egyet vétekáldozatul, egyet pedig égőáldozatul. 8 Vigye el azokat a paphoz, az pedig mutassa be először a vétekáldozatra valót úgy, hogy szakassza meg nyakát a nyakszirtjénél, de a fejét ne szakítsa le. 9 Hintsen a vétekáldozat véréből az oltár peremére, a maradék vért pedig nyomja ki az oltár aljára. Vétekáldozat ez. 10 A másikat készítse el égőáldozatul az előírások szerint. Így végezzen a pap engesztelést a vétekért, amelyet elkövetett, és akkor bocsánatot nyer. 11 Ha nem telik neki két gerlére vagy galambra sem, akkor ezt vigye áldozatul vétkéért: egytized véka finomlisztet vétekáldozatként. De ne tegyen rá olajat, és ne adjon hozzá tömjént, mert vétekáldozat ez. 12 Vigye el azt a paphoz, a pap pedig vegyen ki abból egy tele marokkal az emlékeztető áldozatra való résznek, és füstölögtesse el az oltáron, az Úr tűzáldozataira téve. Vétekáldozat ez. 13 Így végezzen a pap engesztelést bármelyik vétkéért, amelyet ezek közül elkövetett, és akkor bocsánatot nyer. A pap része ugyanaz legyen, mint az ételáldozatból. 14 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 15 Ha valaki hűtlenül bánik az Úrnak szentelt adományokkal, de nem szándékosan vétkezik, vigye el jóvátételi áldozatát az Úrnak: egy hibátlan kost a nyájból, amelynek becsült értéke egy-két sekel, a szent sekel szerint, jóvátételi áldozatul. 16 Amit vétkesen elvett a szent dolgokból, fizesse vissza, tegye hozzá annak ötödrészét, és adja oda a papnak. Ezután végezzen a pap engesztelést érte a kossal mint jóvátételi áldozattal, és akkor bocsánatot nyer. 17 Ha valaki vétkezik, mert olyasmit tesz, amit az Úr parancsolatai szerint nem lenne szabad megtennie: még ha tudtán kívül is teszi, akkor is vétkessé válik, és bűn terheli. 18 Vigyen ezért a paphoz jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, a szokásos becsült értékben. Így végezzen a pap engesztelést a tévedésért, amelybe tudtán és akaratán kívül esett, és akkor bocsánatot nyer. 19 Jóvátételi áldozat ez, mert jóvátétellel tartozott az Úrnak. 20 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 21 Ha vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az Úr ellen azzal, hogy eltagadja honfitársának a rábízott, letétbe helyezett vagy tőle elrabolt holmiját, vagy zsarolja honfitársát, 22 vagy ha elveszett holmit talált, de letagadja azt, sőt hamisan esküszik csak egyre is mindezek közül, amelyek elkövetésével vétkezik az ember, 23 ez történjék: Mivel vétkezett és adóssá lett, térítse meg a rablott holmit, amit elrabolt, vagy a zsarolt összeget, amit kizsarolt, vagy a rábízott dolgot, amit rábíztak, vagy a más elveszett holmiját, amit megtalált, 24 vagy amire nézve hamisan esküdött. Mindezt fizesse vissza teljes értéke szerint: tegye hozzá annak ötödrészét, és adja oda a tulajdonosának azon a napon, amelyen bemutatja jóvátételi áldozatát. 25 Jóvátételi áldozatul pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy hibátlan kost a szokásos becsült értékben jóvátételi áldozatul a paphoz. 26 Így végezzen érte a pap engesztelést az Úr előtt, és akkor bocsánatot nyer, bárhogyan is tette adóssá magát.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(13) „Így végezzen a pap engesztelést bármely vétkéért, amelyet ezek közül elkövetett, és akkor bocsánatot nyer.” (3Móz 5)
Már a vétekáldozatok leírásánál láthattuk, ami itt a jóvátételi áldozatoknál is nagy hangsúly nyer: Isten az akarja, hogy népe tiszta és szent legyen. Ehhez az kell, hogy az egyház minden tagjának éber legyen a lelkiismerete. Nem szabad hagynunk, hogy figyelmünk ellankadása miatt felelőtlenül vétkezzünk – erről főleg a fejezet első fele tanít –, a tudatos vétkezés pedig (14–26) sürgősen jóvá teendő. Itt is azt láthatjuk, hogy a szegény ember szerény áldozata éppúgy hatásos, mint a jobb módú nagyobb áldozata. Ha ez így nincs is külön kimondva, arra figyelmezteti Isten újszövetségi népét, hogy az áldozaton túl az igaz megbánás és a jobbulási szándék a döntő. Az első szakaszban (1–-6) sok az egészségügyi jellegű rendelkezés. Amikor tisztátalan emberi vagy állati maradványok érintését bünteti, akkor modern fogalmaink szerint a lehetséges fertőzésektől is óvja a népet. Ha ezt a vallásos rendelkezések közé osztja, az a korral magyarázható. Később látni fogjuk, hogy a lepra esetében a pap az egészségügyi hatóság szerepét is ellátta. Isten ezen a módon is óvta népét, adjunk hálát érte, és a magunk helyén hasonló felelősséggel viselkedjünk. Az Úr dolgával hűtlenül bánni (14–19) vagy a felebarátot megkárosítani már tudatos bűn. Itt már nem elég az áldozat, visszafizetési kötelezettség és valamennyi jóvátétel – az okozott kár ötöde – is él. Ez természetes. Ami vigasztaló, hogy az áldozat bemutatása mellett – ami magába foglalja a bűnbánatot – mindkét alkalommal ott áll: „és akkor bocsánatot nyer” (18–26).
