„Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár” Zsolt 128
1 Zarándokének. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. 2 Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. 3 Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. 4 Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat. 5 Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át, 6 és megláthasd unokáidat is! Békesség legyen Izráelben!
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
Az Isten városa felé tartó zarándokokat emlékezteti a zsoltár: „Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár” (1). Vannak csodálatos, megerősítő kegyelmi idők, amikor megtapasztalható, hogy összeér az Úr tisztelete, követése az ő áldásával. Máskor az elviselhetetlenségig fokozódhat a kettő távolsága: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt 22,2) Jézus keresztje és feltámadása a legcsodálatosabb kegyelmi idő: benne elválaszthatatlanul és visszavonhatatlanul összeforrt Isten igazsága és áldása. Maradjunk és járjunk ezért őbenne!
RÉ21 128 • IÉ Lk 5,1–11 • Zsolt 48
Napi dicséret | 766 | Jézus, te vagy nékem őriző pásztorom
Heti zsoltár | 64 | Hallgasd meg, Uram
„Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben...” 1Tim 3,14–16
14 Ezeket pedig abban a reményben írom neked, hogy hamarosan eljutok hozzád. 15 Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell szolgálnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja: 16 Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(16) „Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben...” (1Tim 3,14–16)
Látszólag furcsa váltás jön a szövegben, mintha kizökkenne a rend, pedig éppen ellenkezőleg, az apostol emlékeztetőt „szúr” itt le, a lényegre mutat, figyelmeztet. Az oszlopra és alapra, amely nem Pál, nem Timóteus. Akkor is ez a több, a lényeg rejlik minden mögött, amikor az egyház mindennapos dolgaival foglalkozunk. A kegyesség titkáról ír Pál. És ez a titok nem valami teológiai Szent Grál, valami csodagondolat, amelyet, ha értünk, megnyílik minden. Nem a hit alkímiája, mindent arannyá változtató alapigazság, valami fura praktika. A kegyesség, a hívő élet titka, amely segít az eddigiekben is megmaradni és fejlődni, nem valami, hanem valaki: Jézus Krisztus. Félreérthetetlenül róla beszélnek ezek a sorok. Vele együtt éljük meg a hitet, vele együtt vállalunk szolgálatot vagy pozíciót az egyházban, rá nézve imádkozunk és gyűlünk össze és őt visszük a nem hívő emberekhez. Nem alapelv, hanem az élő Úr, akinek át kell hatni mindent. És miért titok? Mert kimeríthetetlen, amit vele az egyház megtapasztalhat.
