„És megadta neki Isten, amit kért.” 1Krón 4
1 Júda fiai voltak: Pérec, Hecrón, Karmí, Húr és Sóbál. 2 Sóbál fia, Reájá nemzette Jahatot, Jahat nemzette Ahúmajt és Lahadot. Ezek a córiak nemzetségei. 3 Ezeknek volt Étám az apja: Jizreel, Jismá és Jidbás; nővérük neve Haclelpóní volt. 4 Penúél Gedór apja, Ézer pedig Húsá apja volt. Ezek Húrnak, Efrátá elsőszülöttjének, Betlehem apjának a fiai. 5 Ashúrnak, Tekóa atyjának két felesége volt: Helá és Naará. 6 Naará szülte neki Ahuzzámot, Héfert, Témenít és az ahastáriakat. Ezek voltak Naará fiai. 7 Helá fiai voltak: Ceret, Jecóhar és Etnán. 8 Kóc nemzette Ánúbot, Haccóbébát és Aharhélnak, Hárúm fiának a nemzetségeit. 9 Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! 10 Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. 11 Kelúb, Súhá testvére nemzette Mehírt. Ő Estón apja. 12 Estón nemzette Bét-Ráfát, Pászéahot és Tehinnát, Ír-Náhás atyját. Ezek a rékaiak. 13 Kenaz fiai Otníél és Szerájá voltak. Otníél fia Hatat volt. 14 Meónótaj nemzette Ofrát, Szerájá nemzette Jóábot, a gé-harásímbeliek atyját, akik mesteremberek voltak. 15 Kálébnak, Jefunne fiának a fiai voltak: Írú, Élá és Naam. Élá fia volt Kenaz. 16 Jehallelél fiai voltak: Zíf, Zífá, Tírjá és Aszarél. 17 Ezrá fiai voltak: Jeter, Mered, Éfer és Jálón. Ennek a felesége lett terhes Mirjámmal, majd Sammajjal és Jisbáhhal, Estemóa atyjával. 18 Ennek a júdai felesége szülte Jeredet, Gedór atyját, Hébert, Szókó atyját és Jekútíélt, Zánóah atyját. Mindezek Bitjának, a fáraó leányának az utódai, akit még Mered vett feleségül. 19 Hódijjá feleségének, Naham nővérének a fiai voltak: a geremi Keílá atyja és a maakái Estemóa. 20 Simon fiai voltak: Amnón, Rinná, Ben-Hánán és Tílón. Jisí fia volt Zóhét és Ben-Zóhét. 21 Júda fiának, Sélának a fiai voltak: Ér, Léká atyja, Ladá, Márésá atyja és a takácsok házának a nemzetségei Bét-Asbéában, 22 azután Jókím meg a kózébáiak, Jóás és Száráf, akik Móábból házasodtak, de visszatértek Betlehembe. Régi dolgok ezek! 23 Ők voltak a fazekasok, Netáím és Gedérá lakói, akik a király mellett, az ő szolgálatában laktak ott. 24 Simeon fiai voltak: Nemúél, Jámín, Járíb, Zerah és Saul. 25 Ennek a fia Sallúm, ennek a fia Mibszám, ennek a fia Mismá volt. 26 Mismá utódai: az ő fia volt Hammúél, ennek a fia Zakkúr, ennek a fia Simí. 27 Simínek tizenhat fia és hat leánya volt, de testvéreinek nem sok fia volt, és egész nemzetségük nem volt olyan népes, mint Júda fiaié. 28 Ezek Beérsebában, Móládában és Hacar-Súálban laktak, 29 továbbá Bilhában, Ecemben és Tóládban, 30 Betúélban, Hormában és Ciklágban, 31 Bét-Markábótban, Hacar-Szúszímban, Bét-Biríben és Saarajimban. Ezek voltak a városaik Dávid uralkodásának kezdetéig. 32 Településeik voltak: Étám és Ajin, Rimmón, Tóken és Ásán, ez az öt város 33 és mindazok a települések, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalig. Ezek voltak a lakóhelyeik, és volt nekik származási jegyzékük is. 34 Mesóbáb, Jamlék és Jósá, Amacjá fia, 35 Jóél és Jéhú, Jósibjá fia, aki Szerájá fia, Aszíél unokája volt, 36 Eljóénaj, Jaakóbá, Jesóhájá, Aszájá, Adíél, Jeszímiél, Benájá 37 és Zízá, Sifí fia, aki Allón fia, aki Jedájá fia, aki Simrí fia, aki Semajá fia volt: 38 ezek a név szerint említettek fejedelmek voltak, akiknek a nemzetségei igen megszaporodtak. 39 Ezért elmentek Gedór felé, a völgy keleti részéig, hogy ott keressenek nyájaiknak legelőt. 40 Találtak is kövér és jó legelőt. Az a föld pedig tágas, nyugalmas és csendes volt. Azelőtt hámiak laktak ott, 41 de Ezékiásnak, Júda királyának az idejében eljöttek ezek a név szerint följegyzettek, szétverték azoknak a sátrait, és kiirtották a meúniakat, akiket ott találtak. Így van ez ma is. A helyükre telepedtek, mert ott találtak nyájaiknak legelőt. 42 És közülük, Simeon fiai közül ötszáz ember elment a Széír-hegységbe, Jisí fiainak, Pelatjának, Nearjának, Refájának és Uzzíélnek a vezetésével. 43 Levágták Amálék menekültjeinek a maradékát, és ott laknak a mai napig is.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata
„És megadta neki Isten, amit kért.” (10) Ritkán olvashatunk ilyen megjegyzéseket a bibliai nemzetségtáblázatokban, pedig éppen ezek mutatják a legjobban, hogy az Ószövetség emberének reménysége összetett: az utódok sora önmagában is áldás, de az Istennel együtt járva, vele kapcsolatban állva lehet csak teljes az élete.
RÉ21 842
Ének keresztelőre | 343 | Ó, örök Isten! Ki Atyánk vagy nékünk
„…szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett…” Tit 3,8–11
8 Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek. 9 De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. 10 A szakadást okozó ember elől egy vagy két figyelmeztetés után térj ki, 11 tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(8/b) „…szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett…” (Tit 3,8–11)
Számos tanács, eligazítás, figyelmeztetés hangzott el ebben a rövid levélben. Pál célirányosan fogalmazta meg az üzenetét fiatal munkatársának a presbiterek, püspökök, idősek, fiatalok, szolgák vonatkozásában, de nem kerülte meg a hamis tanítókkal, szószátyár, beszédben, vitatkozásban a kimerülésig és kimerítésig menőkkel való bánásmódot sem. Titusz ezeket tehát már tudja. Kapott eligazító szót ahhoz, hogyan kell bánni az említett emberekkel, már csak meg kell valósítania. Ehhez nyújt most Pál segítséget azzal, hogy bátorítja. Az ismeret nem arra szolgál, hogy azt az ember magába zárja, különösképpen akkor nem, amikor arra szükség van. Vészhelyzetben elsősegélyt nyújtani nem szakmai lehetőség, hanem embertársi kötelesség. Aki tudja, tegye. Aki tisztában van Isten dolgaival, kinyilvánított akaratával, annak pedig ezt cselekednie kell. De az sem közömbös, hogyan! Az apostol így fogalmaz: szilárdan. Nem gondolkodás-, hanem megalkuvásmentesen. Nem hezitálva, mások véleményét, értékítéletét mérlegelve, hanem határozott elkötelezettséggel. Nem könnyű egy ellentmondásos világban, sokféle értékrendet magába engedő egyházban szilárdan tanúskodni a Krisztusban egyértelművé tett evangélium mellett. De másként nemcsak nem szabad, de értelmetlen is.
