„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Jn 5,16–18
16 Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt. 17 Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. 18 Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.
Bibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (17) A kizárólagosan csak Istennek tulajdonítható cselekedetek – gyógyítás, bűnbocsánat, (új) életre hívás – megjelennek Jézus tetteiben. Sokan felháborodnak, hogy emiatt eggyé teszi magát az Atyával. Pedig micsoda öröm, hogy a munka folyamatos, az Atyáé nem záródott le, sőt a Fiúéval összeér és a mai napig tart. Teremtés, gondviselés, megváltás és üdvözítés egyszerre van jelen a mában!
RÉ21 29 • IÉ Mt 3,13–17 • Zsolt 29
Vasárnapi dicséret | 413 | Istennek szent Fia
Heti zsoltárének | 84 | Ó, seregeknek Istene
„Az Úr veled van, erős vitéz!” Bír 6,11–24
11 Azután eljött az Úr angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. 12 Az Úr angyala megjelent neki, és így szólt hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz! 13 Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, amikor azt mondták, hogy az Úr hozott föl bennünket Egyiptomból? Most meg eltaszított minket az Úr, és Midján kezébe adott! 14 Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! 15 Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb! 16 Az Úr így válaszolt neki: Én majd veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egyetlen ember volna. 17 Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, adj nekem egy jelet, hogy valóban te vagy az, aki velem beszél! 18 Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, ki nem hozom ajándékomat, és eléd nem teszem. Ő így felelt: Itt maradok, amíg visszatérsz! 19 Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát meg egy véka lisztből néhány kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. 20 Az Isten angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő így is tett. 21 Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az Úr angyala pedig eltűnt a szeme elől. 22 Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt az, ezt mondta Gedeon: Jaj nekem, Uram, ó, Uram, mert az Úr angyalát láttam színről színre! 23 Az Úr azonban azt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! 24 Ezért Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, az Abíezer nemzetség földjén.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(12) „Az Úr veled van, erős vitéz!” (Bír 6,11–24)
Az „Úr angyala” (= maga az Úr, vö. 14.16.23.) megjelenik Gedeonnak Ofrában (11), hogy elhívja őt a midjániak elleni harcra. Gedeon törzsének legkisebb nemzetségéből való, apja házában a legkisebb fiú (15). Az angyal feltárja Gedeon valós helyzetét: „Az Úr vele van” (12); és ezért ő „erős vitéz”. Pedig egész magatartása (titkos búzacséplése a présházban) Izráel gyengeségének szemléletes képe. Nem csoda hát, hogy felrója az angyalnak népe nehéz helyzetét és Isten szabadító csodáinak elmaradását. Tud arról, hogy Isten egykor csodákat tett, de hol van most az ereje (13)? Kritikusan néz elhívatása elé is (14), az angyal szava nem győzi meg egészen (15–16). Bizonyító jelet kér arra, hogy megbízatása valóban Istentől jön (17–18). Amikor az angyalnak ételül készített húst és kenyeret a sziklából felcsapó láng áldozati ajándékként megemészti (19–21), megbizonyosodik afelől: Isten elhívása neki szól. Az Úr angyalának színről színre való látása olyan elementáris félelmet vált ki benne (22; vö. Ézs 6,5), hogy küldetését engedelmesen vállalja. Ennek jeleként elhívatása helyén oltárt épít az Úrnak (24). Jó, ha mi is Istenre bízzuk valós helyzetünk megítélését, mert az ő győzelme soha nem emberi erőnktől vagy ügyességünktől függ (vö. 2Kor 12,9).
