„az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő ereje” Jób 17,2–16
2 Bizony, gúnyolódásban van csak részem, gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem. 3 Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem? 4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket. 5 Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai: 6 így tett példázattá az emberek előtt; olyan lettem, mint akit arcul köptek. 7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék. 8 Elszörnyednek ezen a becsületesek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt. 9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje. 10 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek! 11 Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai. 12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség. 13 Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam, 14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek, 15 hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt? 16 Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
A mindennapok viszontagságai közepette hol van a biztonságom, a békességem? Jób azt mondja, hogy „az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő ereje” (9). Azonban azt tapasztalom, hogy sem igaz, sem tiszta kezű nem vagyok Isten előtt. De milyen hatalmas csoda, hogy még itt is van támaszom, kapaszkodóm – az életemet Krisztusban újjáteremtő Istenben (vö. 2Kor 5,17–18).
RÉ21 584
Napi ének | 612 | Én Istenem, benned bízom
„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” Jel 4
1 Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezután meg kell történniük. 2 Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. 3 Aki ott ült, úgy ragyogott, mint a jáspis és a karneol; és a trón körül szivárvány ragyogott, mint a smaragd. 4 A trón körül láttam huszonnégy trónt, és a trónokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. 5 A trónból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trón előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke. 6 A trón előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló. A trónnál középen és a trón körül négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. 7 Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlény arca olyan volt, mint egy emberé, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. 8 A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondták: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő! 9 És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, 10 leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: 11 Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(11) „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” (Jel 4)
Idáig szoktuk magyarázni A jelenések könyvét, innen jön a megtorpanás. Miért? Mert ezer próféciát, szimbólumot, képet kellene megfejtenünk darabonként. Előfordul majd, hogy engedi ez a néhány karakter egynek-egynek a megfejtését, de egyelőre csak oldani szeretném a könyvtől való tartózkodást és ódzkodást: nézzük meg, mi ennek a fejezetnek a hangsúlya! Bárminek a jelentése ejtsen kétségbe minket, akár a szimbolikus szereplők: az oroszlán, bika, ember, sas, akár az, kik a vének, minden zavarba ejtő alak, legyen bármilyen erős, hatalmas, félelmetes, vagy titokzatos, ugyanazt teszi: hódol a trónon ülő előtt. Legyen akár koronájuk – a győzelem koszorúja –, leteszik előtte. Legyen akár rengeteg szemük – a mindenre való rálátás, éberség és értelem szimbóluma –, nincs, ami érdemesebb volna a látásukra: ezek a lények is a trónon ülőt dicsőítik. Mennyi minden veszi el a figyelmünket Istenről! Egy szaftos pletyka, egy politikusi megnyilvánulás, akár egy cicás videó is. Pedig az, aki számára korlátlan a világ minden ténye, tudása, aki mindent lát, nem is akar mást látni, mint Istent.
