Minden magyar református gyülekezet, míg tisztán hirdetik az Igét és komolyan megtartják Isten országa rendjét, hivatali állomása Isten országának – mondta Békássy N. Albert, a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat világi elnöke, akivel azzal kapcsolatban beszélgettünk, hogy a szervezet nyáron tagja lett a Magyar Református Egyház Közös Zsinatának.
A Magyar Református Egyház Közös Zsinata nyáron döntött a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) tagságának elfogadásáról. Hogyan értékeli ezt a döntést? Megérkezés vagy visszatérés?
Egyik sem. Nem egyfajta egyesülésdiről beszélünk, hanem történelmi visszailleszkedésről a magyar tömbreformátusságba, amin a nyolcvanas évek óta folyamatosan dolgoztunk. Emlékezzünk Ravasz László püspök nyílt parancsára, aki majd nyolc évtizede, a II. világháború végén kiküldte a nyugatra menekülőkkel az Egyetemes Konvent titkárát, V. Nagy Sándor lelkipásztort és munkatársait, hogy Európa-szerte úttörőként gondoskodjanak róla, hogy anyanyelvünkön tisztelhessük az Urat, és utódaink is anyanyelvünkön ismerhessék meg Krisztus egyházát. A kiközösítésünket eredményező 1957-es önállósulásunk kényszerű folyamat volt az ’56-os forradalom megtorlásai után. A mai keserű valóság pedig a fogyatkozó egyházi szolgálattevők megoldatlan utánpótlása, tetézve a befogadó egyházi és világi közösségek megszűnt erkölcsi és anyagi támogatásával. Hogy kik vagyunk? Ernyőszervezet, Hollandiában polgárilag bejegyzett református alapítvány. A missziói egyház elvét alkalmazva, külhoni egyházként azt valljuk, hogy minden egyes gyülekezetünk földi konzulátusa a mennyei országnak. Minden magyar református gyülekezet, míg tisztán hirdetik az Igét és komolyan megtartják Isten országa rendjét, hivatali állomása Isten országának. Hálásak vagyunk a magyar haza utóbbi évtizedben nyújtott támogatásáért. Hisszük, hogy érdemes magyarként megmaradnunk a nagyvilág bármely pontján, ahol tisztességet szerzünk annak az egyetemes és szellemi hazának, amelyet egységes lelki közösségként magyarságunk képvisel. Ezzel frissen tartva a Kárpát-medencei magyar reformátusság missziói felelősségét a nagy kiterjedésű nyugat-európai szórványban élő testvérek felkarolására.
Békássy N. Albert a Közös Zsinat nyári ülésén
Miért csak most sikerült a csatlakozás?
Isten malmai lassan őrölnek, mondja a közmondás. Nem egyházi össznemzetmentésről van szó, hanem a szórványban élők önazonosságának jogos szükségéről. A majd félévszázados útkeresési gubancban nem adtunk hangot csalódásunknak, inkább reménységünket hangoztattuk. Csákváron 2017. július 17-én határozat született a hollandiai székhely hazatelepítéséről az egyre súlyosbodó lelkészhiány kezeléséről. A célunk egy budapesti iroda létesítése, majd az egykori alapító egyházba való visszaépülés volt, de az egyházi egyesületként való polgári bejegyzésünk ügyintézése során nem kaptunk engedélyt a református név használatára. 2022-ben még egy polgárjogi bejegyeztetési kört futottunk a református jelző elhagyásával, ám ezúttal a zászlós bárány jelvényként való használatában nem sikerült megegyeznünk a Magyarországi Református Egyházzal. A Generális Konvent végül 2022. június 16-i keltezéssel jelezte felénk, hogy a Közös Zsinat nyitott a tagságunk tárgyalására, amelyre a kérvényt 2017-ben nyújtottuk be.
A reformátusokat tagjai közt tudó két nagy nyugat-európai szervezet között voltak viták, nézetkülönbségek korábban. A közös zsinati tagság segíthet ezeket elsimítani?
Nyugat-Európában csak mi szereplünk polgári nyilvántartásban a törvény meghatározása szerinti „hitelvi azonosságon” alapuló polgári és egyházi református szervezetként és szerepeltetjük nevünkben a református szót, míg a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége nevében is a protestáns szót viseli. Ez természetesen nem maradandó ütközőpont, áthidalása mindkét fél érdeke. A párbeszéd kezdeményezésének szándékával vezetőségünk 2017-ben részt is vett a szövetség balatonszárszói közgyűlésén, ahol közösen megfogalmaztuk, hogy szándékunkban áll a másfél évtizede fennálló elkülönülés megszüntetése, és szándéknyilatkozatot tettünk egy közeledési folyamat elindítására. Az ígéretes kezdeményezést sajnos nem követték további lépések. A Magyarországi Református Egyházban való tagság új távlatokat nyithat a párbeszéd és a változatlan célirányos szolgálat megvalósításában. Ráadásul magyar lelki közösséget nem építhetünk a Kárpát-medencei egyházak egyetértése és külmissziós felelősségvállalása nélkül.
Nemrég tartották idei hittudományi tanácskozásukat Piliscsabán. Milyen témákat jártak körül, és milyen döntéseket hoztak?
Felidéztük Magyarország utóbbi száz évének a történelmét, megemlékeztünk a századforduló meghatározó személyiségeiről, valamint méltattuk Hegedűs Loránt, a Károli Gáspár Református Egyetemet alapító néhai püspök szolgálatát. Benne a Magyarországi Református Egyház Zsinatának egyedüli olyan lelkészi elnökét tiszteljük, aki eljött egy tanácskozásunkra 1992-ben, Sárospatakra. A lelkészképzéssel is foglalkoztunk, mert ez a nyugat-európai magyar reformátusok lelkigondozásának egyik fontos kérdése. Megemlékeztünk Tóth Miklósról, évtizedekig szolgáló titkárunkról, akit Teremtője egy esztendeje hívott magához. Tájékozódtunk a háború sújtotta Kárpátalja sanyarú helyzetéről, ott szolgáló testvéreink életét és a béke ügyét imádságban hordozzuk. Sorra vettük nyugat-európai magyar gyülekezeteink helyzetét, megbeszéltük gondjaikat, örömeiket és jövőbeli feladatainkat. Beszélgettünk a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségével az esedékes párbeszédről és az együttműködésről. Köszönetet mondtunk a Magyarországi Református Egyháznak azért, hogy támogatta Kárpát-medencei meghívottjaink vendégül látását.
Mik a terveik a közeljövőre, és hogyan látja szervezetüket pár évtized múlva?
Nincs látnoki képességem, csupán alázatos szolgája vagyok idősödő és fogyó közösségünknek. Egyelőre homályba burkolózik egyházunk jövője, amely Nyugat-Európában kéz a kézben jár az egyetemes keresztyénség jövőjének kérdésével. A témában nehéz megnyugtató választ kapni, de hitünk szerint megmarad a remény és a szeretet. E kérdés egyik különös vetülete a kettős, nemzeti és felekezeti kisebbségben élés. A folyamatos elvándorlás a Kárpát-medencéből Nyugat-Európába nem kisebbíti a szórványmagyarság gondját, és külön felelősséget ró ránk, legalábbis a másod- és a harmadnemzedék megtartása szempontjából. De jó reménységgel vagyok a jövőt illetőleg, hisz építő jellegű kapcsolat alakult ki a világi és egyházi szervezetek között.
„A missziós terület más, a nyáj ugyanaz”
Ünnepi mérföldkő, ami bekerül majd az egyháztörténetbe – értékelte Karvansky Mónika a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének elnöke a Magyar Református Egyház Közös Zsinata döntését arról, hogy az általa vezetett szervezetet és a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálatot a tagegyházai közé fogadta. A Bécsben szolgáló lelkipásztor szerint a „hitbeli vérkeringés” eddig is megvolt, mégis jelentős lépés ez azért, hogy a nyugat-európai reformátusok érezzék, Krisztusban összetartoznak a Kárpát-medencei testvérekkel.