Fiatalok nélkül nincs jövő

Soós András a nyolcvanas években költözött át egész családjával együtt Ausztráliába. Több mint húsz évvel ezelőtt választották meg először a Ausztráliai Magyar Református Egyház Új-délwalesi Egyházkerülete főgondnokának. A Reformátusok Lapjának portréja.

Hogyan került Ausztráliába?

A már sajnos elhunyt feleségem néhány rokona élt itt, és felajánlották a segítségüket, amikor egyszer hazalátogattak Magyarországra. Először Ausztriába próbáltam kimenni, azonban két gyerekkel, feleséggel külföldre utazni egyébként sem lett volna könnyű, viszont mire tényleg elszántuk magunkat, már nem léphettünk be az országba, mert bevezették a kék útleveles rendszert, nyugatra csak külön engedéllyel lehetett látogatni, és azt szinte lehetetlen volt megszerezni. Ausztráliába azonban sikerült vízumot igényelnem. Rövid időre ki is utaztam, hogy megnézzem, milyen itt az élet. A nyolcvanas években annyi állás volt, mint égen a csillag, nagyon ment a gazdaság. Végül 1989 júniusában indultam útnak, hogy egy kis pénzt keressek és minél több mindent előkészítsek a nem sokkal később csatlakozó családom számára.

Hogyan tudja a gyökereitől ilyen messze is megélni reformátusságát és magyarságát?

Édesapám református lelkész volt, a nagymarosi parókián nőttem föl, tíz méterre a templomtól. Ebbe születtem bele, így mindig is természetes volt számomra a reformátusság. Ma is emlékszem, ahogy a nagy képes Bibliából olvastak fel nekem kiskoromban. A gyermek-istentiszteleten nagyszerű társaim voltak: kitelepített grófok, bárók leszármazottjaival játszottam együtt, majd konfirmáltam is. A Sydneybe érkezésem után elég hamar tudomást szereztem erről a gyülekezetről, ahol névrokonom volt az éppen leköszönőben lévő lelkész. Azóta sok minden változott, két gyülekezetből egy lett. Korábban csak havonta, most már minden héten van istentisztelet. Mindeközben az én életemben is rengeteg változás következett be, de a gyülekezetben aktív maradtam. Egy régebbi lelkészünk, aki szolgálata során jelentősen fellendítette az egyházközség életét, megtudta, hogy lelkészgyerek vagyok, és bevett a gyülekezet presbitériumába, majd gondnok is lettem. Van itt egy egyre csökkenő kis magyar közösség, amelyet ismerek, a legtöbben a háború után vagy ötvenhatban kerültek ide. Ők tették ki a gyülekezet egy jelentős részét. A programjaink összegyűjtik, összekovácsolják a Sydneyben meglehetősen szétszórt magyar reformátusságot.

soós_andrás_sydney_főgondnok_reflap_névjegy

A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán végzett villamos-üzemmérnökként. A nyolcvanas években költözött át egész családjával együtt Ausztráliába. Több mint húsz évvel ezelőtt választották meg először a Ausztráliai Magyar Református Egyház Új-délwalesi Egyházkerülete főgondnokának. A közösség szolgálatában végzett munkája elismeréseként pár éve a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült. Két gyermek édesapja, egy tizenkét éves unokája van.

Milyen örömökkel találkozik a szolgálat során?

Régebben úrvacsorakor a lelkész osztotta a kenyeret, én pedig a bort. Nagyon érdekes, transzcendentális érzés volt, hogy ilyenkor a személyiségem megszűnt létezni. Valaki osztotta az embereknek a bort, de én nem voltam ott, valahogy megszűnt minden létezni. Csaknem tizenöt éve azonban nincs kántorunk, így én látom el ezt a szolgálatot, aminek szintén örülök, mert valamikor zenész szerettem volna lenni, és így Isten dicsőségére játszhatok. A másik kiemelendő dolog, hogy Ausztráliában az állam nem ad támogatást az egyháznak, teljes mértékben a gyülekezeti tagoktól kapottakból gazdálkodunk. Sokszor elég szűkösen állunk, azonban Isten áldása, hogy eddig minden évben érkezett egy-egy nagyobb adomány. Habár saját templomunk nincs, minden alkalomra béreljük ezt is és a gyülekezeti termet is, de parókiát sikerült vennünk. Utóbbiban az istentisztelet után szeretetvendégség szokott lenni, ahol az emberek leülhetnek, kötetlenül beszélgethetnek, ezt mindenki nagyon szereti, és úgy látom, szükség is van rá.

Milyen missziói célokat szeretne megvalósítani?

Nincs jövője a gyülekezetnek, hacsak nem vonzza be valahogy a fiatalokat. Azért imádkozunk, hogy a jó hangulatú, aktív gyermekfoglalkozások, ifjúsági táborok ne csak a gyerekeket foglalkoztassák rövid távon, hanem egész családok be tudjanak kapcsolódni a gyülekezeti életbe. Hálát adunk az összes új gyülekezeti tagért akkor is, ha valami okból kifolyólag sajnos csak kevés ideig járnak hozzánk. Reméljük, hogy Isten munkálkodik a szívükben és az életükben.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!