„Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni!” (Iz 1,16–17a) [KNB]
Alaptapasztalatunk a beszennyeződés, a tisztátalanná válás undora és kudarca. Ezért aztán nagyon mélyen tudunk vágyni a megtisztulásra. És nemcsak testileg piszkolódhatunk be – pocsolyába toccsanó kisgyerek, szénvágatba alászálló bányász, kocsmapult alatt elhasaló részeg –, de úgy tapasztaljuk, lelkileg is. Tapasztalatunkat megerősíti a kinyilatkoztatás az eredeti bűnről, amely meghatározza egész jelen üdvrendünket: eredendően bemocskolódtunk lázadásunk nyomán, amely mögött a Jó, a Tiszta és az Igaz iránti bizalmatlanság rejtőzik. El is tud uralkodni rajtunk a tisztátalanság tudata, olyannyira, hogy egy idő után már figyelmeztetni kell bennünket: „Amit Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak!” (ApCsel 10,15)
De mit jelent megtisztulni? Gyakorlati és természetfeletti élményünk a víz tisztára mosó ereje. A hétköznapi életben ha valamit kellő ideig vízben áztattunk, sikáltunk, akkor tisztának szoktuk tekinteni. (A Covid-járvány ugyan jól mindannyiunk eszébe véste azt is, hogy hatékonyan kezet mosni nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik...) Persze feltehetjük azt a kérdést is, hogy mettől meddig terjed az „elégséges tisztaság” sávja a klinikák vagy nanolaboratóriumok csíra- és részecskementes szobái, illetve dédszüleinknek az utca porában játszó, a fáról mosatlan gyümölcsöt majszoló, alapvetően egészségesen felnövő(nek látott) nemzedéke higiéniai igényei között…
Lelkileg viszont mintha kicsit másként lenne a dolog. A keresztség vize nem többé-kevésbé, hanem teljesen és véglegesen tisztít meg bennünket attól a rossztól, amitől más módon egyáltalán nem tudnánk megszabadulni. És rejlik itt egy másik fontos különbség is. A felmosóvíz bepiszkolódik, miközben a padló megtisztul: ha valamit tisztára mosunk, csak azáltal vagyunk képesek ezt tenni, hogy cserébe a vizet beszennyezzük. Mondhatni áthelyezzük a szennyezettséget „víz húgunkra”, akiről talán emiatt is énekli Assisi Szent Ferenc a Naphimnuszban, hogy „alázatos”. Ezt a szennyezett vizet aztán – jobb esetben – ravasz technológiákkal próbáljuk újra tisztává tenni, hogy a folyókba engedhessük. Rosszabb esetben meg sem tisztítjuk, még rosszabb esetben pedig anélkül szennyezzük el, hogy közben bármi is tisztává válna... A keresztvíz viszont nem szennyeződik be bűneinktől, és Isten irgalmának örökké áradó folyama sem. A vízzel való mosás tehát önfeláldozó kölcsönösséget feltételező, küzdelmes földi előképe csak az igazi, természetfeletti, ajándékszerű Megtisztulásnak.
De egy harmadik kettősséget is észre kell vennünk. A víz képes megmosni, de elmosni, elsodorni is. Mi tulajdonképpen játszadozunk a vízzel – aquaparkban, szökőkútban, fürdőkádban, de ha jobban belegondolunk, a mosogatóban és a szennyvíztisztítóban is –, míg aztán elérkezik az áradat, amely – játszadozásainkat megelégelve – mindent magával ragad, ki tudja, hová.
Valóban: hová fog sodorni minket az ítélet és irgalom ellenállhatatlan Folyama, amely igazságot szolgáltat vizeinknek, ha egyszer elérkezik?
IMÁDKOZZUNK!
Irgalmaddal moss tisztára minket, Istenünk, örök tisztaság forrása és folyama, és engedj már e Földön igazságosan és kölcsönös önátadásban élnünk, hogy amikor magaddal ragadsz, új teremtésed tiszta valóságába sodorhasson minket igazságod áradó Lelke! Krisztus Urunk által, aki él, szeret és uralkodik örökkön örökké! Ámen.
JÓ GYAKORLATOK
Számold meg az edényeidet! Pár edény miatt ne végy mosogatógépet! Más esetben légy megfontolt: az olcsó gép víz- és energiapazarló lehet: ellenőrizd, mielőtt megveszed!
A használt víz is érték! Régi házban a kézmosásból, mosásból eredő szürkevíz drágán forgatható vissza, de új házban jó ötlet!
Ezt teheted:
• A mosó- és mosogatógép legyen víz- és energiatakarékos! Csak tele indítsd el, „eco” módban!
• „Zöld” mosogató- és mosószert (pl. mosószódát) használj! A mosódió messziről jön, nagy ökolábnyommal!
• Ne öntsd ki a sütőolajat, itt gyűjtik: https://cseppetsem.hu/ gyujtopont/; MOL-kutak.
• Házépítéskor tervezd be a szürkevíz visszaforgatását!
„Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!” (Ám 5,24)
A teremtés heti füzetben idén a víz körforgásához kapcsolódó Igék szolgálnak a meditációsorozat alapjául. A rövid tematikus tanulmányok bemutatják, miként van jelen mindennapjainkban az élet nélkülözhetetlen feltételeként a víz, milyen törekvésekkel találkozunk a nagy nemzetközi szervezetek munkájában a vizek védelmével kapcsolatban, illetve mi a jelentősége a vizes élőhelyek megőrzésének az élet jelene és jövője szempontjából. A kiadvány arra buzdítja olvasóit, hogy gondolkodjanak el a víz és a teremtett létezők közti igazságosság összefüggéseinek sokrétűségén, imádsággal, cselekvéssel és bölcs figyelemmel legyenek résztvevői az ámószi igazságpatak áradásának.
A teremtés hetének minden napján a füzet aznapra vonatkozó írását tesszük közzé.
Harmadik nap: folyik
A teremtéstörténet tanúsága szerint az Édenből fakadó folyó továbbfolyik a világ földjére. A folyó, amely a kertet öntözi, általunk ismert, meghatározható földrajzi helyeket öntöz, táplál, éltet. A forrás vize, a folyó, a jó és az áldás nem áll meg a kert határánál. Az Éden kertjének tája nem távoli táj. Amikor életünk beszennyeződik, amikor a nyugtalanság, az aggodalom erőt vesz rajtunk, amikor szétzilálódunk, kapcsolataink kiüresednek, amikor elkeseredünk, akkor az egy éltető Forrással való kapcsolatunkat kell újra és újra megkeresnünk.