A bőrtáskák átlényegülése

„Isten teljesítette az álmomat, de előbb térdre kényszerített. Bűnlátást adott, majd megvallásra, bűnbánatra kész szívet, nem mellesleg végül bocsánatot is.” Juhász Márton írása a Reformátusok Lapjából.

2024. július 15.

Az én nagymamám

Gyógyító „bájitalok”, meggyes piték, csodálatra méltó hit és sok-sok szeretet, ami összetartja a családot. Július 13-án ünneplik a nagymamák világnapját. Hazánkban általában anyák napján szoktuk ünnepelni a „mamókákat”, „nagyikat” és „nagyanyókat” is, de úgy gondoltuk, most is megemlékezünk róluk, ezért hat ember írt a nagymamájáról. A legfiatalabb szerző kilenc, a legidősebb nyolcvanhét éves.

2024. július 13.

Szellemi honvédelem

Szabó Zoltán a népi írók és szociográfusok csoportjának egyik legkiválóbb, országos hírű tagja volt már, amikor 1939 tavaszán Pethő Sándor alapító-főszerkesztő hívására a Magyar Nemzet belső munkatársa, publicistája lett. Svájci minta alapján – amelynek fő célja az volt, hogy a lakosságot védetté tegye a nagynémet befolyással és a nemzetiszocialista (náci) ideológiával szemben – ő kezdeményezte és szerkesztette a Szellemi Honvédelem rovatot.

2024. július 12.

Biztonságban, de nem otthon

Kettészakadt családok, elhagyott otthonok, félelem az ottmaradtakért vagy aggódás az elmenekültekért. Karácsony, amikor nem egy fa körül ülnek le a családtagok, egy nyári szünet, amikor nem lehet meglátogatni a nagymamát és az állandó bizonytalanság, hogy mi is lesz holnap. A menekültek világnapján gondoljunk azokra a kárpátaljai magyar, ukrán vagy más nemzetiségű emberekre, akik arra kényszerültek, hogy elhagyják az otthonukat! Publicisztika egy buszról, nehéz sorsokról és egymást segítő emberekről.

2024. június 20.

Vigyázz a nyájra!

Ki is a nyáj? Sorban jöttek elő az arcok. A bibliakör tagjai, majd a gyülekezet, a dicsőítő csapat, a presbitertársak. Egyszer csak megálltam, és majdnem hangosan kérdeztem: hát ki vagyok én? Szerencsére nem volt a közelemben senki – vagy mégis? A Szentlélek szólhatott, mert belém hasított a felismerés: presbiter. Ráadásul a legpresbiterebb presbiter (amennyiben a szó azt jelenti, hogy az idősebb férfi, hiszen a testület legkorosabb férfi tagja vagyok).

2024. június 8.

A református keresztyén etika értelme és célja

Minden emberi cselekvés mögött összefoglalható egyfajta teológiai, filozófiai látásmód, amely minden esetben az ember eredetére vonatkozó állásfoglalással kezdődik. Vagyis arra a kérdésre, mit jelent helyes és jó, illetve helytelen és rossz tetteket cselekedni, csak azután válaszolhatunk, ha előzőleg meghatároztuk, honnan származik az ember, és mi a célja az életének.

2024. május 27.

Közöd?

Rengetegen kényszert éreznek arra, hogy beleavatkozzanak, véleményt, sőt ítéletet formáljanak olyasmikről, amikről csak részleges információik vannak, hozzáértésük meg még annyi sincs. Mintha népszavazás döntené el, mi a valóság, s mindenki részt akarna venni rajta. Ez a legfeltűnőbben pedig az általam csak idézőjelesen közösséginek tartott felületeken jelenik meg, de az élet sok más területén is tapasztaljuk, mennyi mindenbe szólnak bele olyanok, akiknek ez nem dolga.

2024. május 2.

Fény a belső sötétségben

A bűn és a bűntudat, a szégyen és a szorongás mindig része marad a történetünknek. Ahhoz, hogy valóban szembenézzünk mindezzel, és bűnbánatot tudjunk gyakorolni, először szükségünk lenne önmagunk megismerésére. Nemcsak felszínesen, hanem mélységében. A bölcsességhez és a változáshoz vezető út olyan szoros kapu, amelyen – őszintén megvallva – nem akarunk átkelni, hiszen itt szembesülnünk kell saját sötétségünkkel. Siba Balázs írása a Reformátusok Lapjából.

2024. április 30.

Az ördögnek megfizetett vám

„Hiszem, hogy Isten minden nehéz helyzetben hagy helyet a szívünkben a derűnek, amit megtapasztalhatunk, ha vele járunk, de nem kell ezt az érzést az őszinteséget feláldozva kikényszeríteni magunkból. Vannak nehéz helyzetek, már-már kibírhatatlannak látszó próbatételek, amelyekben az egyetlen hiteles viselkedés az, ha felszólalunk a minket ért csapások miatt.” Gacsályi Sára publicisztikája a Reformátusok lapjából.

2024. április 2.

Húsvéthétfő délutánja

„Húsvéthétfő délutánja az, amikor már kiengedünk és a hétköznapok felé tekingetünk. Talán mérleget is vonunk: vajon mi marad meg nekünk az ünnepből.” Bölcsföldi András egy ilyen délutánról ír, amikor feleségével sétált Kecskeméten, de a békés állapotnak véget vetett, hogy odalépett hozzájuk egy főiskolai bibliakörös lány, és elmondta, hogy egy fiatal társukat a körből elsodorta egy kamion. Lélegeztetőgépen van, de nem tudnak rajta segíteni, és másnap lekapcsolják a gépet.

2024. április 1.