A kárpátaljai nőszövetség küldöttei is részt vettek a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetségének idei konferenciáján Debrecenben, ahol mintegy ezer fő jelenlétében felszentelték a Beregi Református Egyházmegye Nőszövetségének és Makkosjánosi nőszövetségének zászlóját. A 29. alkalommal szervezett találkozó mottója a szolgálat megbecsülését hangsúlyozta: „...ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” (Jn 12,26)
A gyülekezeti és egyházmegyei zászlók bevonulása után Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke igehirdetése kezdetén kifejezte örömét, hogy milyen jó ennyi nőtestvért együtt látni, különösen a kárpátaljaiakat. Megindító érzés volt a nem hivatalos kárpátaljai református himnuszt, a „Mindig velem, Uram” kezdetű (ÚRÉ 799) éneket énekelni a mintegy ezer résztvevővel.
A püspök az első thesszaloniki levélből vett igeszakaszt magyarázva kiemelte a Bibliaolvasó kalauz által kijelölt napi ige olvasásának egységesítő erejét, amely Ausztráliától Kanadáig ugyanúgy összeköti a református bibliaolvasókat, mint a határ túloldalán élőket az anyaországiakkal. A sokféle teendő előtt reggel a napi ige együtt olvasása az Ige legnagyobb áldása. – Jó érezni, hogy senki sem egyedül érkezett, hanem azokkal, akikért szolgál – mondta, majd a nők gyülekezeti szerepét multiplikátorként, vagyis az erő megsokszorozóiként jelölte ki. A célját betöltött életet nevezte a tökéletes életnek. Az Atyával együtt érhető el a megbecsülés hármas egysége a teremtés, a szabadítás és a szolgálat hármasságában. Az Ige minősített szó, amely a Szentlélek egységesítő erejétől válik azzá. – Az Atya arra méltat, hogy amit teszünk, az ő tettévé válik, amit mondunk, Isten üzenetévé válik – fogalmazott. Ez a transzformáció teszi lehetővé a szavak nélküli cselekedeteket. A XXI. századi aktív ember úgy érzi, neki kell cselekednie, arra azonban vigyázzunk, hogy ne képezzünk akadályt. Imádságának fő kérése pedig ez volt: – Tégy késszé bennünket a szolgálatra!
Az igehirdetés után Feketéné Kavisánszki Györgyi, az egyházkerületi nőszövetség tiszteletbeli elnöke köszöntőjében a békességre törekvés igei üzenetét közvetítette. – Bár a törékeny béke megteremtésében az ember kevéssé érdekelt, a pártfogó Szentlélek tanít minket a valódi békességre – figyelmeztetett. Az iskolai nyelvtanuláshoz és az anyanyelv elsajátításához hasonlította az isteni béke elfogadását. Míg a nyelvtanár a diák értelmére igyekszik hatni, addig az anya a gyermek szívére hatva adja át neki az anyanyelvet. Isten is a szeretet erejével tanít minket.
Oláh István, a debreceni Nagytemplom vezető lelkésze a számok tükrében mutatta be egyházközségét, amely a legismertebb ugyan a huszonegy debreceni gyülekezet közül, de vendéglátóként fontosnak tartotta, hogy jól megjegyezhető módon ismertesse az adatokat is. Gaál Botondné Czeglédy Mária nőszövetségi elnök annak jelentőségét hangsúlyozta, hogy a háborús időkben őrállókká lett a nőszövetség tagsága is, akik a lelki ébredési folyamatban kapnak szerepet. Külön köszöntötte az újonnan alakult szövetségeket, a megjelent püspököket, a dunamelléki és a tiszántúli mellett a kárpátaljai, a horvátországi és a szerbiai egyházi vezetőket, a dunántúli és a királyhágómelléki küldötteket.
A konferencia legemelkedettebb perceiben a kárpátaljai küldöttekre irányult a figyelem a kárpátaljai Beregi Református Egyházmegye Nőszövetsége és Makkosjánosi nőszövetsége zászlójának felszentelése alkalmával. Jakab Krisztina, a Beregi Református Egyházmegye Nőszövetségének megbízott vezetője az általuk végzett sokrétű szolgálatról szólt, és elmondta, mekkora lendületet adott a háborús helyzet a kárpátaljai nőszövetségeknek. Az ottani lányok, asszonyok nemcsak átvették a férfiak feladatait, vetnek, aratnak, vízpumpát vagy autót szerelnek, megélik az elszakítottságot, hanem bizakodásukat cselekvéssel is kifejezik. Csendesnapokat szerveznek, időseket és betegeket látogatnak. Nem az okokat keresik, hanem a hogyan tovább kérdésére keresik a választ a Szentlélek erejével. Az egyházmegyei zászló közepére helyezett tulipánban három egymást átölelő nőalak jelzi az anyai és női gondoskodást, körülötte a református jelképek – a kenyér, a kehely és a csillag – pedig a bibliai hagyományt.
A kárpátaljai nőszövetség életteli, lendületes éneke és a gyülekezeti ének után Balog Zoltán dunamelléki püspök előadásában a lelkipásztori hivatás és a gyülekezeti közösség fontos kérdéseit taglalta. Hangsúlyozta a téma időszerűségét, hiszen 2023 a lelkipásztori hivatás éve a református egyházban. Lelkipásztori szolgálat nélkül nincs egyház, ám a több száz éves hagyomány, amelyben a lelkész feladata a bibliai tanítás, mára már nem érvényes. Ehelyett a lelkész közösségben végzett szolgálatára vonatkozó új feladatok kerültek előtérbe. Így megnőtt a lelkipásztor körül szolgálók jelentősége. Közülük elsősorban a házastárs kap kiemelt szerepet, majd a család, a presbitérium, valamint az ima és a szolgálatokat végző körök. Azonban az egységhez szükség van vezetőre, aki a végső döntést hozza és a felelősséget vállalja. A lelkipásztor médiumként közvetít, elhívott és egyben hivatalos szolga, aki a Szentlélek belső késztetése mellett a megbízatás külső elhívásának is megfelel. Gondot okoz a hazai református papi szolgálattal kapcsolatban az aránytalanná váló életkori megoszlás, hiszen egyre kevesebben vállalják ezt az elhívást, és ezért az aktív lelkipásztorok testi-lelki egészségére különösen fontos odafigyelni.
A magyar reformátusság köztes helyzetben van világszinten is, hiszen míg délen és keleten gyarapodik a keresztyénség és a protestáns hívek száma, addig a nyugati világban egyre kevesebb az egyháztag. Az egyháztól nálunk még elvárják a szolgálatot, például a hittanoktatásban. A figyelem is igen nagy, amit jól példáz a Kálvin téri templomból közvetített köztársasági elnöki beiktatás, amelyet sokan néztek a televízióban. Eközben viszont fogy a magyar reformátusok száma. Míg az elmúlt tíz évben megkétszereződött intézményeink száma, a választói névjegyzékben 23 százalékkal kevesebben szerepelnek. Gyülekezettudatos egyházra és lelkészképzésre van szükség. Egyházunk a folyamatos megújulás elvét képviseli, hogy egyre inkább hasonlítsunk ahhoz, amit Jézus tanított. Ezt pedig a rend és a szabadság egyensúlyával érhetjük el. A szabadság a rendben tud kiteljesedni, miközben a személyiség teszi a gyülekezetet igazi közösséggé. – A nőszövetségek feladata pedig a páli levelekben többször használt hasonlatban rejlik: úgy kell támogatni, gondozni, vigasztalni, „mint anya a gyermekét”, hiszen az ösztönös, szelíd női szolgálatra van szüksége a gyülekezeteknek – foglalta össze előadását Balog Zoltán.
Nagy Zsoltné az év hátralévő hónapjaira tervezett imaháttér témáit mutatta be. Júliusban az elhívásért, augusztusban a lelkipásztori családokért, szeptemberben a testi-lelki egészségért, októberben a lelkipásztorok hitéért, novemberben az intézményekben szolgáló lelkipásztorokért, decemberben pedig a gyülekezetekért hívja közös imára a résztvevőket az idei imaláncban. A konferencia nagytemplomi szakaszát Csorba Dávid zárta, a Tiszántúli Református Egyházkerület Gyűjteményeinek múzeumigazgatója, aki könnyed hangulatú kedvcsinálóként a kollégiumi múzeum évfordulós kiállításait mutatta be. A kollégium díszudvarán közösen elköltött ebéd után a vendégek P. Szalay Emőke néprajzkutató, muzeológus vezetésével megtekinthették a múzeumot, és beszámolót hallgattak meg az úrihímzéses asztali terítők megőrzéséről.
A nőszövetség konferenciájának adminisztratív feladatai délutánra maradtak, Kurgyis András tanár úr énektanítása és Kovács Lotti mátészalkai ifjú zongorista előadása után. A nagy forróságban nemcsak az ódon falak nyújtottak enyhülést, hanem az együttlét is vigasztalást és feltöltődést a Tiszántúli Református Egyházkerületből és Kárpátaljáról érkezett nőszövetségi tagok számára.