„Isten látja, hogy nem lehetek néma eb, trombita, kiáltó szó vagyok, nem magamtól, de Istenéből szólok”. 450 éve halt meg Méliusz Juhász Péter református lelkész, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, egyháztudós, író, botanikus, a magyarországi reformáció egyik legnagyobb hatású alakja. Vagy ahogy Makkai László szerint sokan nevezték: Magyarország Kálvinja.
Méliusz Juhász Péter szobra a Debreceni Egyetem főépülete előtt (Füredi Richárd alkotása)
Magyar köznemesi családból származott, és 490 éve született egy Horhi nevű településen. Ez az elnevezés valószínűleg egy mára már elpusztult Tolna megyei falut takar Felsőnyék mellett, és a Méliusz által nevében időnként használt „Somogyi” megjelölés a vidékre utal, nem megyére. Születésének idejét sem lehet biztosan tudni, ezért több évszámot is olvashatunk a különböző szerzőknél.
Családi neve eredetileg Ihász vagy Juhász volt, melyet Wittenbergbe menetele előtt humanista szokás szerint Mélius-ra görögösített. (Mélosz – görög szó, jelentése juh; latinos végződéssel juhász.) A wittenbergi egyetem anyakönyvébe Petrus Melius Ungarnus néven jegyezték be.
Méliusz feltehetően a közeli tolnai iskolában tanult, mely a dunántúli török hódoltság magyarságának egyik szellemi fellegvára volt. Itt tanított Szegedi Kis István, aki előbb tanára, majd barátja volt Méliusznak. Később Sárváron járt iskolába.
Ezután a wittenbergi egyetemre járt. Az 1540-es évektől ez az egyetem a magyar hallgatók egyik központja lett, s az is maradt csaknem a század végéig. A leendő magyar reformátor az egyetem magyar társulatának 1556-ban lett a tagja. Rövid időn belül, 1557 tavaszán már ő a magyar bursa (kollégium, egyetemi ház) vezetője. Legjelentősebb professzora Melanchton volt.
1558-ban tért haza, és elvállalta Debrecenben a lelkészi hivatalt, amelyet Szegedi Kis István ajánlásával szerzett meg. „Méliusz avégre hívatott vissza Wittenbergből, hogy a Szentháromság-tagadók ellen küzdő hazának segítsége legyen” – írta 1585-ben Laskói Csókás Péter.
Kustár Gábor falfestménye a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájában
Ekkortól kezdődött debreceni korszaka, ami alatt Debrecent a magyar reformáció egyházkormányzati és szellemi irányító központjává emelte. Méliusz a kálvinizmust magyar vallássá kívánta tenni és Kálvint tartotta követendő mintaképnek.
Debrecen az ő korában puritán elveket alkalmazott: a képek és egyéb díszítések mellett az orgonát és a latin nyelvű éneklést sem tartotta a templomba valónak. Az 1567-es debreceni zsinaton ezt olvashatjuk: „Az Antikrisztus táncoltató miséjéhez alkalmazott hangszereket pedig, a képekkel együtt kihányjuk, mivel azoknak semmi hasznok nincsen az egyházban, sőt jelei és alkalmai a bálványozásnak”.
Az első magyar református zsinatot Marosvásárhelyen tartották 1559-ben, Méliusz vezetésével. Az itt elfogadott hitvallás jelzi a lutheránus úttól való elválást és a kálvini irányzat győzelmét. Két éven belül a debreceni egyházvidék választotta püspökévé a Debrecenben tartott zsinaton, melyen a lelkészek aláírták az egyházvidéknek készült hitvallást (Confessio Debreciensis). 1562-ben aztán a Nagyvárad környéki lelkészek is elfogadták a Debreceni Hitvallást, és Méliuszt püspöknek. További területek csatlakozásával az 1567 februári debreceni zsinatig kialakult a Tiszántúli Református Egyházkerület.
Az 1567-es zsinat elfogadta a II. Helvét Hitvallást, amely a magyarországi református egyház hitvallási alapja lett. A gyűlésen elfogadott törvénykönyv pedig évszázadokra meghatározta a magyar református egyház életét.
Méliusz a református egyház megtartásáért egyszerre küzdött a katolikus és lutheránus tanokkal, valamint az antitrinitárius irányzattal. Ehhez nyomdára volt szüksége. Debrecenben Huszár Gál vetette meg a könyvnyomtatás alapjait 1561-ben. A nyomda első terméke Méliusz egyik műve, Pál apostol levelének magyarázata volt.
Méliusz a könyvkiadás mellett nagy gondot fordított az iskolákra is. Buzdította a főurakat, városokat iskolák felállítására. „Azért hát urak, királyok, papok, rontsátok el a sok bálványt, clastromokat, csináljatok oskolákat azokból.”
Neki is köszönhetik egyébként a korabeli nők, hogy nem vitatták el tőlük a lelküket, ugyanis Méliusz bibliai alapokon cáfolta Köröspeterdi Arany Tamás unitárius lelkész akkoriban viszonylag népszerűnek tekinthető állítását, miszerint az asszonyoknak tulajdonképpen nincs lelkük.
Komoly irodalmi tevékenységet is végzett: számos hitvitázó munkát, prédikációs kötetet adott ki, több hittételt fejtegető-magyarázó éneket írt, részleteket fordított a Bibliából. Az első magyar nyelvű botanikai, gazdasági és orvostudományi munka szerzője. A református egyház megszilárdítását szolgálta vitairataival, prédikációival, imakönyvével, kátéjával, agendájával.
A keresztyének vigasztalása és könyörgések – A hitről és a keresztyénségről az első magyar református imakönyv, melynek Méliusz a szerzője, és ő a szerkesztője vagy Szegedi Gergellyel a társszerkesztője az első magyar református énekeskönyvnek is.
A nagy hatású magyar reformátor 490 éve, alig negyvenévesen hagyta el a földi világot. Hamvait Debrecenben, egy ma már eltűnt ősi sírkertben temették el, sírja fölé egy óriás kőkoporsót helyeztek. A város, tekintettel a reformátor érdemeire, özvegyét, Kis Erzsébetet, míg férje nevét viseli, a lányait, Annát és Dorottyát, míg férjhez nem mennek, mindenféle adó alól fölmentette. Házát a város vette meg lelkészlaknak.
Rövid élete ellenére rengeteg könyvet írt, hitvitát folytatott és részt vett a magyar református egyház alapjainak lerakásában.
Egy magyar reformátor élete egy presbiter tollából – könyvajánló
Szegedi Kis István életének nemcsak küldetése volt, hanem üzenete is. Október elején jelent meg Mucsi András tanár, békési presbiter Az úr követe egy széteső országban – Szegedi Kis István kalandos élete és kora című könyve.