Hogyan működik a csoda? A mennyei gyógyulásnak mi a módszere? Ha az ember kilátástalanul szenved a betegségtől, sokféle hajmeresztő kérdést fogalmaz meg magában. Sápi Zoltán orvos szerint egyénenként változó, hogy a gyógyulás folyamatában milyen arányban kapcsolódnak össze a pszichés és a szomatikus tényezők. Az újpalotai gyülekezet leköszönő főgondnoka úgy véli, Isten számtalan eszközzel tudja felhívni a figyelmünket arra, hogy ő létezik és szeret bennünket. Bármilyen furcsa, a betegség is egy ilyen lehetősége.
Mennyire képes a gyógyulásba vetett hit egészségessé tenni?
Elősegítheti azt. Amint lényeges, hogy a beteg bízzon az orvosában, a beavatkozás sikerességében vagy a kezelés gyógyító hatásában, úgy meghatározó az imádságban is hinnünk – Istennek van hatalma meggyógyítani bennünket. A pszichés és a szomatikus tényezők összekapcsolódnak, viszont egyénenként változó arányban. Némelyek esetében ez a kapcsolat csupán tízszázalékos, mások életében akár hetven, ez utóbbi már jelentős mértékben határozza meg a gyógyulás menetét vagy a betegség esetleges kialakulását. Magunk is sejthetjük, melyik csoportba tartozunk, milyen eseményeknek, stresszhelyzeteknek lehetett korábban megbetegítő hatása az életünkben.
Némelyek a betegséget Isten büntetésének fogják fel.
Jézus egyértelművé tette, hogy a betegség nem mindig függ össze a bűnnel, bár amikor a négy barát megbontja a tetőt Márk evangéliumában, hogy leengedje a bénát, Jézus első mondata: „Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” Semmit sem tudunk róla. A barátai sem a vétkei miatt hozták el, hanem hogy meggyógyuljon, Jézus mégis ezzel kezdi. Sokszor bűn is lehet a háttérben, ám Isten, ha könyörül, azzal is az ő dicsőségét mutatja meg rajtunk. Most nem egy influenzáról beszélgetünk – ha nem imádkozom, akkor három nap alatt gyógyulok meg, ha imádkozom, akkor csak kettő és fél. Bár ezt se becsülném le, mert az is nyereség! De mennyivel nagyobb csoda, ha a bénaságából vagy a vakságából gyógyul fel az ember.
„Az átlagostól eltérő tudatállapotot eredményezhet, ha az ember rádöbben, hogy nem húsz, hanem két-három éve maradt hátra”
Úgy érezzük, a testi szenvedés inkább megkeseríti az életünket, minthogy valami jót adna hozzá. Mégis hogyan lehet hasznos?
A daganatos betegeknek tartott szolgálatomban hangsúlyozom: bármennyire borzasztó is az állapotuk, általa közelebb vagy távolabb kerülhetnek Istenhez, Istentől. Némelyek teljesen elutasítják az Urat, sőt gonosz személynek látják, mivel megengedte az életükben a rosszindulatú folyamatot. A legtöbben azonban – ha már betegek – inkább keresik őt, és sok kérdésükre választ is kapnak. Az átlagostól eltérő tudatállapotot eredményezhet, ha az ember rádöbben, hogy nem húsz, hanem két-három éve maradt hátra.
Mire számíthatok? címmel alkalmakat tart, ahol daganatos megbetegedéssel küzdőknek válaszolja meg a kérdéseit. Mennyire érdemes őszintének lenni az életkilátásokkal, a hátralévő évekkel kapcsolatban?
Egy ilyen beszélgetésben érezhető az illető hozzáállása, például az, hogy kerüli-e a kérdést. Ha nem akarja hallani, véletlenül se forszírozom. A másik véglet, amikor pontosan szeretné tudni a beteg a halál bekövetkezésének idejét, pedig azt legtöbbször lehetetlen előre megjósolni. Ilyenkor a rendelkezésünkre álló statisztikai adatokkal lehet szemléltetni, mire számíthat.
Sápi Zoltán patológus, az Budapest-Újpalotai Református Egyházközség presbitere. Főgondnoki évei alatt épült fel a gyülekezet temploma. A Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének professzora. Oktatással, rákkutatással és főleg daganatdiagnosztikával foglalkozik. Mire számíthatok? címmel alkalmakat tart, amelyeken daganatos betegek jövővel kapcsolatos kérdéseire ad szakmai válaszokat és nyújt lelki támogatást. Feleségével négy felnőtt gyermeke és nyolc unokája van. Versenyszerűen asztaliteniszezik, korábban junior öttusa-válogatott volt középiskolai, majd felnőtt párbajtőr-válogatott egyetemi évei alatt. Basszusgitáron játszik a gyülekezet zenekarában. Fő kutatási területe a lágyrésztumorok diagnosztikája.
Amíg Jézus a földön járt, sokakat meggyógyított, és ígérete szerint most is velünk van, a világ végezetéig. Miért kell mégis átélnünk a kellemetlen, megalázó kivizsgálásokat és beavatkozásokat, amikor e nélkül is meggyógyíthatna, akár a szavával?
Ideális lenne, csak nem így működik. A történelemben mindig is voltak, akik imádság által épültek fel orvosilag gyógyíthatatlan betegségből, de ezek egyedi esetek. Az is ritka, hogy Isten gyógyító ajándékot ad egy kiválasztott gyermekének. Nem általános, hogy az Úr olyan dolgot tesz, amely térben és időben természetfeletti, és ez számunkra is egyértelműen Isten munkája. Jézusról azt olvassuk, hogy a hozzá vitt betegeket meggyógyította, viszont a Betesda tavi esetnél János evangéliumában Jézus csak egy emberhez lép oda és kérdezi meg: „Akarsz-e meggyógyulni?” Egyedül őt gyógyította ott meg. Isten nem csupán a csoda miatt cselekszik, hanem előkészít történelmi helyzeteket, eseményeket, amelyekben a hatalmát megmutatja. Paradoxon, de ha mindenki csodálatos módon gyógyulna meg, nem lenne szükség a hitre. Evidens volna Isten léte, működése, mint a mennyben lesz majd. Ha a beteg nem akarna, akkor is hinne „muszájból”, hogy meggyógyuljon. A hit lényege a döntés – szabad akaratunkból fogadjuk el az Urat teremtőnek, szabad akaratunkból fogadjuk el, hogy van hatalma meggyógyítani bennünket, még akkor is, ha nem teszi. Ez nem zárja ki, hogy néha történnek orvosilag megmagyarázhatatlan felépülések. Életemben csupán egy-két ilyen esettel találkoztam.
A szenvedések, fájdalmak között mennyire elég és kézzelfogható a Biblia teológiája?
Ha elfogadjuk, hogy Krisztus a kereszten a legnagyobb testi szenvedést élte át, akkor tisztában vagyunk azzal is, hogy ő minden típusú szenvedésünkben átérzi, min megyünk keresztül, és ezért tud bennünket hordozni. Forduljunk hozzá! Nem könnyű ilyenkor megragadni Istent. Többször voltam beteg magam is, de nem tapasztaltam, hogy távolabb vitt volna tőle. Nemrég övsömörtől szenvedtem, napokig égtek a kiütéseim, igen nagy fájdalmaim voltak a gyógyszer szedése mellett is, ezért kitartóan imádkoztam. Az Úrtól vártam megoldást, enyhülést, hiszen ez vírusos fertőzés, amelynek érdemi kezelése gyakorlatilag nincs.
„...szabad akaratunkból fogadjuk el, hogy van hatalma meggyógyítani bennünket, még akkor is, ha nem teszi”
Mi lehet az oka annak, hogy Jézus többféleképpen gyógyít? A bétsaidai vak esetében két részletben, a szintén vak Bartimeusnál csak annyit mond: „Menj el, a te hited megtartott téged…”
Jézus sohasem gyógyított egyformán. Nincs metódus, nem másolható ki a Bibliából a gyógyítás módszere. Mindig egyéni a környezet, a történés, egyedi a beteg, és van egy aktuálisan elhívott szolga, aki imádkozik a gyógyulásért. Ahány ember, annyi betegség, ahány imádkozó keresztyén, annyiféle. A Lélek által ismerjük fel az adott élethelyzetet! Amikor Isten feltárja a lélek mélységeit, könnyebbé válik a diagnózis hordozása, ami a gyógyulásra is kihat. Jakab apostol úgy fogalmaz a levelében: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte…” Ez általános parancs. Ha hívnak, menjünk! Isten cselekszik, az már más kérdés, milyen mértékben.
A szenvedő sokszor Isten hallgatását is megéli.
Hallgathat is, hiszen nem kötelessége válaszolni, többnyire azonban az a gond, hogy nem elég kitartóan kérdezünk, és nem elég türelmesen várunk. Isten előbb vagy utóbb valamit mond, csak sokan az Úr válaszát is előre megfogalmazzák, azután csodálkoznak, hogy nem hallják azt visszhangozni… A zsidóság majdnem négyszáz évig nem kapott kijelentést az ószövetségi kisprófétákat követően. Isten gondolatait nem lehet mindig megérteni és megmagyarázni. „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál” – olvassuk Ézsaiás próféta könyvében. Sokszor valóban úgy tűnik, mintha hallgatna, pedig csak nem akarjuk meghallani a válaszát.
Önnek mi jelenti a gyógyulást?
Olyan testi-lelki helyreállást, amely már az egészség fogalmába tartozik, az emberi integritás újraszerveződése. Manapság kevés olyan ember van, aki ha elmenne pszichológushoz vagy pszichiáterhez, ne találnának nála valami kórosat. Ez érvényes a szomatikus megbetegedésekre is. Egy test CT- vagy MR-vizsgálata folyamán is majdnem biztosan fellelhető elváltozás. A jóllét azon is múlik, hogy egészségesnek érezzük-e magunkat, persze ettől függetlenül is lehetünk betegek.
„Az életünket hatvan-nyolcvan évnyi távlatból vizsgáljuk, ám az öröklétet ezzel nem hasonlíthatjuk össze”
Mitől gyógyulunk meg?
Fizikailag egyértelmű, viszont lelkileg nehezebb folyamat, ha az ember a jó leletek ellenére is az átélt szenvedés okát keresi, és azon töpreng. Ám ha feldolgozza a fájdalmakat, a keserűséget, tényleges fizikai felépülés nélkül is – a lelki kilábalás miatt – érezheti magát mintegy gyógyultnak. A betegségnek két nagy típusa van, a krónikus és az akut. Ha az egyén nem gyógyul meg, az utóbbi krónikussá válhat. És van az a megváltozhatatlan helyzet, amikor például az egyénnek amputálták a lábát. Ha elfogadja a tényt, akkor lelkileg meggyógyult, ha nem, beteg maradt.
Jézus mindig meggyógyítja a lelkünket?
A testi betegségből adódó, a hozzá társuló pszichés megbetegedésünket Jézus mindig meg akarja és tudja gyógyítani.
Ott vannak még a hosszan elhúzódó állapotok is, amelyekben nemcsak a beteg, hanem a családtagok is kimerülnek. Nehéz elfogadni, hogy Isten ilyen „embertelennek” látszik.
Nem szabad lebecsülni ezeket a helyzeteket. A gyülekezetünkkel járunk fogyatékosokat ápoló és gondozó intézménybe. Azt tapasztalom, aki vállalja, hogy a fogyatékossággal élő szerettét maga ápolja, az érdekes, hogy könnyebben dolgozza fel a helyzetet, mint ahogy azt kívülről elképzeljük. Hogyha ezt a terhet elfogadja Istentől, akkor azt is megéli, hogy a szeretetkapcsolata az ápolttal, az egymás között megtapasztalt apró örömök és élmények háttérbe szorítják a valóság szenvedését. Az életünket hatvan-nyolcvan évnyi távlatból vizsgáljuk, ám az öröklétet ezzel nem hasonlíthatjuk össze. Az emberi élet utolsó állomása a földön a halál, amelyet, ha Isten gyermekei vagyunk, az örök élet, ha nem, az örök kárhozat követ. Egy beteg kislánnyal készült riportot láttam nemrég, elmondta: hisz az Istentől jövő gyógyulásában, bár még nem javul az állapota, rájött, hogy az élet ajándék. Keresztyénként vehetjük ajándéknak, ebben lehetőségünk van megragadni egy újabbat, az örök életet. Isten a betegségeinkben megadja az esélyt, hogy közelebb kerüljünk hozzá.
Ő jön hozzánk közelebb, vagy azt várja, hogy mi menjünk hozzá?
Ezek fizikai fogalmak. Mivel bennünk él, keresztyénekben, mindig itt van. Nem jön közelebb, és nem megy messzebb. Ezt a relatív távolságot mi érezzük. De megengedi azt, hogy a kapcsolatunk még élettel telibb és közelebbi legyen. Számtalan eszközzel tudja felhívni a figyelmünket, hogy ő létezik és szeret bennünket. Bármilyen furcsa, a betegség is egy ilyen lehetősége.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!