Mostanában egyre többet olvasok és vásárolok elsősorban társadalomelméleti és természettudományos írásokat. Persze olcsóbb lenne, ha könyvtárba járnék, hiszen az olvasóik érdekeit és igényeit szem előtt tartó, elkötelezett nagyobb bibliotékákban a legújabb és a korábbi irodalom egyaránt hozzáférhető. Ez utóbbin akkor töprengtem el, amikor egy egykori könyvgyűjtő tudós évfordulójára lettem figyelmes: 200 éve, 1822. augusztus 7-én hunyt el az 1739-ben, az erdélyi Gernyeszegen született Teleki Sámuel.
Az erdélyi gróf a szó szoros értelmében maradandót alkotott: gondoljunk csak a marosvásárhelyi könyvgyűjtemény, a Teleki-téka megalapítására. De számos munkája mellett elkészítette Janus Pannonius műveinek kritikai kiadását, elmélyült a természettudományokban, és keresztyén emberként célul tűzte ki az erdélyi protestáns közoktatás megújítását. A kancellári tisztséget is betöltő Teleki Sámuel – bár már kisgyermekkorában is tudott olvasni – igazi bibliofillé négy évig tartó külföldi (Bázel, Utrecht, Leiden, Párizs) tanulmányútján vált, amely alatt már tudatosan gyűjtötte a köteteket.
A könyvtár állományát használta Bolyai Farkas. Gárdonyi Géza csak az egriek szeretete miatt nem költözött oda. Elismerően szóltak a gyűjteményről európai, sőt más kontinensekről érkező érdeklődő olvasók is.
Telekinek világhírű tudósok lettek a levelezőpartnerei. Legkedvesebb professzora Daniel Bernoulli természettudós volt. Teleki – aki nagyon kedvelte a matematikát – 1764-ben, hazatérése után leírta a bázeli tanárának, hogy továbbra is szeretne a tudománnyal foglalkozni, és amint ideje engedi, ismét időt szán majd a matematikára. Ennek azért is érezte szükségét, mert mint a levélben írta, „szellemem majdnem berozsdásodott tíz hónapos tétlenségtől senyvedve”. Bernoulli baráti válaszában megnyugtatta és biztatta Telekit: „Saját magában fog új erőforrásokra találni, ugyanis választékos könyvtárral bír, nem beszélvén a természet mindenki előtt nyitott, nagy könyvéről; főleg ezt a hatalmas művet kell tanulmányoznia, mely jobb tanítómester, mint az összes tudományos-művészeti akadémia."
A tudós kancellár munkásságáról nemcsak a későbbi utókor, hanem már a kortársak is hálásan nyilatkoztak. Halála után egy héttel így emlékezett rá a Magyar Kurir: „A’ minden virtusokkal tündöklő férjfiú, ki a’ Haza’ polgári igazgatásában bébizonyitott bölcseségére nézve mind azon Nagyok közt, kik valaha vele egy pályát futottak, az elsők közzül való: az Anyaszentegyházhoz ’s az iskolákhoz mutatott számtalan jótéteményeire nézve hasonlíthatatlan; a ’Nemzeti Cultura’ előmozdítására, a ’Tudományok’ virágoztatására s a ’Tudósok’ becsülésére ’s jutalmazására csupán a ’dicső Marczibányi, Festetics, ’s Széchenyi, – mind, mind elhúnyt csillagainkkal páros.” Az egykori népszerű lap nekrológja a könyvtáralapító munkát is magasztos szavakkal méltatta: „Maga az a gazdag Könyvtár, melly különösen a Régiségekre, a’ Természet-Históriáira és a’ Szép-mesterségekre tartozó ritka Gyűjteményekkel gazdagítva, Marosvásárhelyen a’ Nemzet örökségének felszenteltetett, halhatatlan tanúja leszen mindenkor az ő nemes lelkének ’s az emberiség közhasznára bölcsen használt életének.
Teleki Sámuel olyan korban élt, amikor hazánkban is egyre népszerűbbé vált a tudomány művelése és továbbadása. Természetesen ehhez szükség volt olyan támogatókra, mint a tudós gróf, aki mindig kiállt hite és hazája mellett, valamint hivatásának tekintette a világ könyvek általi megismertetését. Tanulhatunk, ahogyan felénk mondják, a régi öregektől: olvassunk könyveket – akár a könyvtárakból, amelyeket ránk hagytak eleink, akár a saját polcunkról, amelyeket mi adhatunk tovább az utánunk következő nemzedéknek.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!