Nagyon sok állatot említ a Szentírás, némelyeket jó, másokat rossz példaként. A legtöbbet életmódja, a teremtés rendjéhez való igazodása, szorgalma, szelídsége vagy ereje okán példázatként vagy intő jelként állítja az ember elé, hogy visszaigazodjon eredeti rendeltetéséhez.
Bálám szamarát és az állatok beszélő képességét a gyermekeknek szóló mesék birodalmába szoktuk utalni. A 4Móz 22,22–34 rész első olvasatra valóban a rendkívüliről – éjszakai látomásról, úton megjelenő angyalról, a „vaksi” embert hordozó szamár látásáról – szól, és mindezek túlmutatnak az ember objektív világán, tárgyi és anyagi környezetén. Isten jelenlétére és akaratára hívják fel a próféta figyelmét. Bálám híres ember, jós, „igéző”, aki a pogány vallásból lassan felébred, és felfigyel Isten hangjára, de magatartása ellentmondásos. Bizonytalankodik. Kísérti a moábi király felkérése, hogy jó pénzért átkozza meg ellenségét, Izraelt, hogy győzelmet vegyen rajta. Nemet mond, aztán mégis elindul, de Isten angyala útját állja. A szamár érzi, látja a jelet, a magát látónak tartó ember nem. Indulatában üti az állatot, de az csak „áll, mint Bálám szamara” – ahogy a közmondás tartja. Sőt, beszél. Milyen nyelven? Ahogyan az édenkerti kígyó? Az üzenet nem azon fordul meg, ha ezen töprengünk vagy gúnyolódunk.
Ki itt a szamár? Inkább a gazdája, aki a busás jutalom vonzásában eladná a lelkét is. Az állatok néha megmentenek a haláltól, máskor figyelmeztetnek a küldetésünkre. Bele is halhatunk, ha nem Isten akaratát keressük. Veszélyes az út, ha embereknek akarunk tetszeni, nem a Teremtőnek. De nehéz a prófétaság is: Isten hangját legtöbbször a harsogó tömeggel, a zajos divattal, az ígérgető igézőkkel és jóslatokkal szemben kell meghallani, megérteni és továbbadni, hirdetni.
Az emberben, ha magába száll, megszólal a lelkiismeret, a lélek tudattalan rétegeiből valami vagy maga a Lélek szólal meg. Amikor a bensőnkből kérdezünk, útmutatást kérünk, olyankor bármi és bárki közvetítheti Isten hangját. Olyankor csodák történnek.
Ne átkozzuk Isten teremtményeit, inkább figyeljünk üzenetükre! Isten áldást mond a teremtett világra. Áldást és nem átkot. Az emberre is. Mert az áldás éltet.
Bocsásd meg, Urunk, hogy mi a teremtés koronáiként gőgösen uralkodunk a nekünk kiszolgáltatott állatokon. Csak az józanít ki és tesz alázatossá, ha félünk a nálunk erősebbtől. A betegségek figyelmeztetnek, hogy a legkisebb, szemmel nem látható lények is könnyen legyőzhetik, felforgathatják az életünket. Mennyi jelet rejtettél el teremtett világodban! Kérünk, tégy látóvá minket! Köszönjük, hogy mindig újra megszólítasz. Prédikál nekünk a hangya a példájával, rámutat gyönyörű rendedre az állatok élete. Imádkozunk küldetésünk teljesítéséért. Szeretnénk áldás lenni gondviselő kezedben. Ámen.
A teremtés hetét az Ökomenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport és az Ökogyülekezeti Mozgalom idén is egy kiadvánnyal indította útjára, amelyből közlünk néhány írást a hét során. A teremtés hetét 2022-ben szeptember 25. és október 2. között ünnepeljük, témája: Szent ez a hely, ahol állsz. Halld meg a teremtmények hangját!
A kiadványt ide kattintva érhetik el.
A 2022-es teremtés hete imája
Mindenek Teremtője!
Szeretetközösségedből áradt ki Igéd, hogy megteremtse az élet szimfóniáját, amely a te dicséretedet zengi.
Szent bölcsességed által teremtetted a Földet, hogy az a teremtmények sokféleségét hozza létre, akik létezésükben téged dicsérnek. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
Te hívtad meg az embereket, hogy műveljék és őrizzék kertedet. Te helyeztél minket a megfelelő kapcsolatba minden egyes teremtménnyel, hogy meghallgathassuk hangjukat, és megtanulhassuk, hogyan őrizzük meg az élet feltételeit. De mi önmagunkba fordulunk.
Befogjuk a fülünket teremtménytársaink tanácsai előtt. Nem hallgatjuk meg a szegények kiáltását és a legkiszolgáltatottabbak szükségleteit. Elnyomjuk azoknak a hangját, akik a Földről való gondoskodásra tanító hagyományokat őrzik. Becsukjuk a fülünket a te teremtő, békéltető és fenntartó Igéd előtt, amely a Szentíráson keresztül szólít minket.
Megrendülve siratjuk azoknak a társainknak, a fajoknak és élőhelyeiknek elvesztését, melyek soha többé nem fognak megszólalni. Gyászoljuk az emberi kultúrák elvesztését a kiszorított, tönkretett, elpusztított életekkel és életfeltételekkel együtt. A teremtés kiált, amikor az erdők fái ropognak, és az állatok menekülnek az igazságtalanság tüzétől, amelyet mi gyújtottunk meg azzal, hogy nem vagyunk hajlandóak meghallani a szólítást.
A teremtés ünnepének ebben az időszakában azért imádkozunk, hogy hívj minket Lelked megtartó tüzével, amint azt az égő csipkebokorból tetted. Lehelj ránk! Nyisd meg a fülünket, és mozdítsd meg a szívünket! Hozz ki bennünket magunkba fordulásunkból! Taníts minket arra, hogy szemléljük teremtésedet, és figyeljünk minden teremtmény hangjára, amely a te dicsőségedet hirdeti! Mert „a hit hallásból fakad”.
Adj nekünk új szívet, hogy meghalljuk a Föld színének megújítására ígéreted jó hírét! Világosíts meg minket kegyelmeddel, hogy Krisztus útját kövessük, amikor tanulunk könnyű léptekkel járni ezen a szent földön! Tölts el minket reménnyel, hogy az igazságtalanság tüzét kioltsa a te gyógyító szereteted fénye, amely fenntartja közös otthonunkat!
Jézus Krisztusnak nevében, aki azért jött, hogy evangéliumot hirdessen minden teremtménynek.
Ámen.