A bűn és a bűntudat, a szégyen és a szorongás mindig része marad a történetünknek. Ahhoz, hogy valóban szembenézzünk mindezzel, és bűnbánatot tudjunk gyakorolni, először szükségünk lenne önmagunk megismerésére. Nemcsak felszínesen, hanem mélységében. A bölcsességhez és a változáshoz vezető út olyan szoros kapu, amelyen – őszintén megvallva – nem akarunk átkelni, hiszen itt szembesülnünk kell saját sötétségünkkel. Siba Balázs írása a Reformátusok Lapjából.
„Úgy készülünk a karácsonyra, hogy egyre mélyebbre jutunk a sötétbe. Egyre rövidülnek a többnyire felhős-ködös-szürke nappalok, egyre hosszabbak az éjszakák” – Faggyas Sándor arról ír publicisztikájában, hogy ebbe a sötétségbe hozza el a fényt Jézus születése, és majd megígért második eljövetele is, amelyre várakozunk.