„A presbitereknek példaadván kell eljárniok. Ez a legnagyobb tisztség, amit az egyház adhat, de annak feladatait lelkiismeretesen be is kell tartani. A presbiter templomba járása, élete, úrvacsorával élése: mind egy-egy prédikáció, mely buzdítólag hat az egész gyülekezetre. A presbiterek a lelkész vezérkara, mellette kell állaniok, s minél nehezebbek az idők, annál inkább kitartaniok” – olvashatók Ravasz László csaknem száz évvel ezelőtt írt szavai egy gyülekezetlátogatási jegyzőkönyvben.
Történt ugyanis, hogy 1927 májusában Ravasz László püspök generális vizitációinak sorában a Zsámbéki-medence református települései is sorra kerültek. Így jutott el a püspök Mányra, Pátyra, Tinnyére és Tökre is. Az idézett gondolatokat a töki gyülekezet presbiterei előtt fogalmazta meg a dunamelléki püspök, irányt mutatva nekik a presbiteri szolgálatukhoz. De nem csak az akkori, néhány nemzedéke élt presbitereknek szólhatnak Ravasz szavai, hiszen ma sem könnyű idők járnak, és az idei a presbitériumok megújulásának esztendeje: a magyarországi református gyülekezetek ismét meg- vagy éppen újraválasztják presbitereiket.
Érdemes visszatérni a Ravasz László által elmondottakra, amelyeknek természetesen megvannak a Szentírásban és a hitvallásokban is olvasható alapjai. A világi szolgálókról így ír a páli levél: „A diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, hanem olyanok, akikben megvan a hit tiszta lelkiismerettel. De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek. Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, hanem mértékletes, mindenben hűséges. A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak, akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik.” (1Tim 3,8–12) A diakónusokra vonatkozó elvárások a presbiterekre is vonatkoztathatók. Látható tehát, hogy bizony igen felelősségteljes szolgálatról van szó, amint a Ravasz László-idézetből is kiviláglik.
A presbiteri tisztség egyidős a gyülekezetekkel. Már a nem lelkészi szolgálók első bibliai említésénél is megtaláljuk a legfontosabb követelményeket. „Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be abba a munkába, mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” (ApCsel 6,2–4) És mindezek között nem az szerepel, hogy olyan embereket kell választani, akik a templomban szeretnének az első sorban ülni, akik önmegvalósításra törekednének, másokra nem vonatkozó jogokat gyűjtenének, vagy ugródeszkának használnák a tisztségüket valamilyen önös céljukhoz. Ezért is hangsúlyos az üzenete annak, hogy a presbiteri tisztségre nincs önjelölés, hanem a gyülekezet kiválasztása által lehet egyáltalán jelöltté válni.
A presbiter feladata nem valamilyen emberi elvárás kiszolgálása, hanem az Úristen egyházának szolgálata. Amint az Ige is figyelmeztet Isten irgalmáról: „Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16)
Huszár Pál főgondnok, korábbi zsinati presbiteri elnök arra is felhívja a figyelmet, hogy elő kell készülni a presbiterválasztásra – hozzátehetjük, hogy a lelkészeknek, a presbitereknek, a gyülekezetek minden tagjának, és természetesen a leendő, újonnan megválasztandó presbitereknek egyaránt. A megválasztott új presbiterek a gyülekezet előtt esküvel is elkötelezik magukat az egyház szolgálata mellett, kimondva, hogy a tisztséggel „járó kötelességeket és feladatokat Isten dicsőségére, egyházunk épülésére és népünk javára”, valamint „az egyház hasznát mindenkor a maga haszna elé helyezve” végzik. Fontos tehát, hogy idejében elkezdjék egyházunk gyülekezetei a presbiterválasztásra a felkészülést – nem csupán az egyház által előírt törvényeknek megfelelve, hanem az Úristen szavára is figyelve.
A szerző történész, lapszerkesztő, újságíró, a töki református gyülekezet presbitere
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!
Sáfárkodj okosan!
„A sáfárkodás más műfaj: ebben a versenyszámban Isten hűséges gyermekei mindannyian győzelmet aratnak” – véli Szabó László, aki írásában bevezet minket a Sáfárkodj okosan! „játék” szabályaiba.