Gyermekeim kiskorának nyaraiból arra emlékszem, hogy nem szerettük a felhőket, mert többnyire esőt, borús időt, lehűlést jelentettek. A Bibliában kétszeres jelképként is jelen van a nap. Egyrészt kifejezi Isten dicsőségét, az Úr tónusát, Jézus Krisztus szentségét, dicsőségét. Amikor János apostol lélekben elragadtatik, Jézus Krisztust látja, akinek „tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik” (Jel 1,16b). Igaz, a tikkasztó hőség viszont sokszor az ítélet jele a Bibliában, például ebben a versben A zsoltárok könyvéből: „Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm már ellankadt, mint a nyári hőségben.”
Fürdés közben egy tóban talán sokkal jobban felfigyel az ember a felhők mozgására. Egyik nap a lubickoláskor azt vettük észre, hogy teljesen eltakarják a felhők a napot, a sugarai mégis erőteljesen áttörnek közöttük. Nyolc-tíz fényes nyaláb is látszott, miközben a forrás egyáltalán nem. Nem hiába ismerjük a közmondást: „A felhők mögött is ott ragyog a nap.”
Egy másik alkalommal csak felhőket láttunk, amikor felnéztünk az égre. Egyetlen pici fénysugárból sem lehetett arra következtetni, merre áll a nap. Mégsem volt sötét, ugyanakkor szélcsend és teljesen felhős ég. A tó vize kivételesen tükörsima lévén ellenállhatatlanul hívogatott az úszásra. Ritkán olyan a Balaton, mint a feszített tükrű medence. El is úsztam a sóstói strandtól Balatonszabadiig.
Visszafordulva észrevettem, hogy ha eddig nem volt egy fénysugár sem az égen, hát most még sötétebbek lettek a felhők. Mert ha csak felhők vannak, akkor azok egyre sötétednek… Aggasztó jeleket fedeztem fel. Tőlem messze, Badacsony környékén villámlott, biztosra vettem, hogy ott már kitört a vihar. Lassan körülöttem is hullámozni kezdett a víz, és egy kis idő múlva csepergésnek indult az eső. – Az nem lesz jó, ha felerősödnek a hullámok! – gondoltam magamban. – Habár nincs messze a part, teljesen egyedül vagyok! Könnyen besodor a víz, ha felerősödik a szél, és ott aztán senkinek sem tudok jelezni!
A felhők mintha engem is beborítottak volna. Messze voltam mindkét strandtól, de volt kihez fordulnom: az Úr ott volt velem akkor is. Úszás közben vele beszéltem imádságban: Uram, óvj meg engem! Hiszem, hogy megsegítesz. Hiszem, hogy kivezetsz innen. Annyiszor erőt adtál, hiszem, hogy most is te vigyázol rám.
Ekkor megfogalmazódott bennem, hogy a part közelében kell maradnom, azaz tartsak jobban kifelé! Igaz, hogy a strandra szeretnék eljutni, de ha vészhelyzet lenne, egy magánház kertjébe is feljuthatok. Lágy hullámok, gyenge esőcseppek és folyamatos imádkozás közben végül így jutottam vissza a strandra. Különösen érdekes volt úgy ott lenni, hogy senkit sem láttam a vízben: miközben én a két település között úsztam, már mindenkit kihívtak a Balatonból. Igyekeztem feltűnés nélkül kimenni, a strandon találkozhattam a családtagjaimmal. Ők is hitből élnek mindannyian, és ezt most újra megtapasztalhattam. Először is senki sem szidott le. Másodszor mindannyian bíztak abban, hogy Isten visszahoz engem, habár kutattak utánam a tóban, de hiába, mert nem látták, merre lehetek. Végül azon a partszakaszon nem kerekedett vihar. Ugyan még jó darabig nem engedték vissza az embereket a vízbe, de aztán ismét lehetett fürödni.
Másnap megint új látvány fogadott, amikor felnéztünk az égre. Az előző napi események után örömteli élmény volt: egyetlen felhő sem látszott az égen! De tényleg sehol! A verőfényes napsugár ragyogott, az győzött. Legyőzte és elküldte a felhőket, amelyek tegnap az egész eget birtokba vették. Ezért nem szabad az alapján döntést hozni, ha az égen csak felhőket lát az ember. Mekkora változást hozhat a másnap! Ez a napsütés nem ítéletes volt, hanem melegítő, biztató, örömteli. Nem hivalkodóan, de egyértelműen hirdette, hogy a harc már eldőlt. A sötétség és a világosság nem egyenlően küzd egymással, hanem biztosan a világosság győzött. Még akkor is, ha látszólag csupa felhő borítja az eget, bármikor biztosan, határozottan eloszlatja azokat. És akkor ragyog a napsugár, amely a létezők legnagyobbikának hatalmát, dicsőségét, szentségét, győzelmét hirdeti!
A szerző a Budapest-Fasori Református Egyházközség intézményi lelkésze
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!