A természet az évek váltakozásával elölről kezdi pályáját, hogy ismét ugyanazt az utat fussa be. Az emberen kívüli világtól azt várjuk el, hogy ismételje önmagát. Újra és újra váltakozzanak az évszakok, növekedjenek a fák, és szaporodjanak az állatok. Éppen úgy, ahogy eddig tették.
Ezzel szemben a mindenkori ember elvárása önmagával szemben, hogy az élete ahelyett, hogy ismételné a korábbi történéseket, haladjon előre. A haladás része, hogy számontartjuk a múltat. Semmilyen más élőlény nem képes arra, hogy generációkon keresztül hordozza az elmúlt időket. A haladás vágyát jelzi továbbá az is, hogy minden évnek új „nevet” adunk. A váltás azt is jelenti, hogy egy számunkra is belátható új időszak, újabb év van előttünk, amellyel számolhatunk, amelyben terveket tűzhetünk ki, amelyben jobbá lehet az életünk. Ezért természetes vágya az embernek, hogy a fordulópontoknál fogadalmakat tegyen. A fogadalmakkal konkrét célokat tűzünk ki magunk elé, hogy az előttünk lévő idővel és lehetőségekkel előrébb jussunk. A megfelelő működés tehát a természet számára az ismétlés, az ember számára a haladás, ha úgy tetszik, változás.
Ruhabolttá alakított templom Belgiumban
Különösen is érezzük ennek fontosságát, hiszen 2021-ben is nehéz hónapokat éltünk meg. Abban mindenki egyetért, hogy változásra van szükség. A különbség abban van, ki hogyan gondolkodik a változásról. A „mit?”, „miért?” és „hogyan?” kérdések tartogatják a különbségeket és a meglepetéseket.
Az embernek változásra van szüksége
Aki nem tudja kimondani azt, hogy minden jó úgy, ahogy van az életben, az egyetért azzal, hogy a világnak változásra van szüksége. Amikor a világ változásáról beszélünk, akkor elsősorban nem arra gondolunk, hogy jó lenne, ha a természet végre máshogy működne. Nem a gravitáció erejére, a platánfa kérgének vastagságára vagy a kutyák viselkedésére célzunk, hanem az emberre. Magunkról beszélünk! Nem azzal van a baj, hogy az emberen kívüli természet olyan, amilyen. A gond azzal van, hogy az ember olyan, amilyen.
Minden nagy fordulat a történelemben az emberrel, pontosabban az emberben kezdődött. Akár a mezőgazdasági forradalomra, az ipari forradalomra, a felvilágosodásra vagy a reformációra gondolunk, mind-mind az emberben bekövetkező belső változással kezdődött. Az ember máshogy kezdett gondolkodni és viselkedni, ami új helyzetet eredményezett. A lényegi változás eleje tehát mindig az emberben zajló folyamat.
Az a tény, hogy az embernek változásra van szüksége, bizonyos szempontból azt is jelenti, hogy baj van az emberrel. Mindez furcsa kettősséget jelez.
Nem jó ezt hallani, mert rossz hatással van az önképünkre és az önbizalmunkra, mert ez azt jelenti, hogy végső soron nem mi irányítunk. Ugyanakkor azért jó ezzel szembesülni, mert nincs minden veszve. Mégis van lehetőség olyan új kezdetre, amely olyan módon különbözik a korábbitól, ahogy arra nekünk szükségünk van.
A Bibliában a lényegi változások mindig Istennel kezdődnek. Istennek pedig az a terve, hogy kiválasztott embereket megváltoztat, és őket használja a világ, vagyis az ember megváltoztatására. Őket hívjuk keresztyéneknek.
Az Isten szerint megváltozott emberek képesek változtatni
Az Isten által megváltoztatott emberekről Jézus azt mondja, hogy olyanok ebben a világban, mint a só és a fény.
„Ti vagytok a föld sója. [...] Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,13.14)
A só és fény lényege, hogy különbözik környezetétől, és ezért képes változást kifejteni. A só és a fény fizikai változtató tulajdonságait használja arra Jézus, hogy általuk érthetővé tegyen egy mélyebb, természetfeletti változást.
Isten változtatása az emberben megy végbe, de nem az ember által! Jézus arról beszél, amit a karácsonykor megszületett Isten-ember hozott el számunkra kereszthalálával és feltámadásával, illetve érthetővé tett a Szentlélek eljövetelével.
A nemrég hallott karácsonyi örömüzenet lényege, hogy Jézus ízes és fényes élete egy ízetlen és sötét világban jelent meg. Ez az ízes és fényes Élet áldozza fel magát a kereszten, ami természetfeletti változást hoz. Amikor Jézus vére megmossa és újjáteremti az ember szívét, akkor az „jézusi” ízt és világosságot kap. A változás nem kívülről történik szabályok vagy törvények által, hanem Isten tettei nyomán, melyek belsővé válnak.
Istentisztelet Kozármislenyben
A változást tehát nem kísérletezés vagy próbálkozás hozza el, hanem a keresztyén ember. Azok, akiknek az élete Isten miatt megváltozott. Akik ízetlenek voltak, de ízessé lettek, akik sötétség voltak, de világosság lettek. Azok, akikben és akik által maga Isten van jelen! Az tud változtatni, aki maga is megváltozott.
Ezzel Jézus két csoportra osztja az emberiséget. Azokra, akiknek változásra van szükségük, és azokra, akik már megváltoztak. Fontos már itt, az év elején személyesen tisztázni, hogy ki-ki hova tartozik.
Az év hátra levő idejében ne csapjuk be se önmagunkat, se a gyülekezeteinket, se másokat.
A keresztyén ember másságát az adja, hogy nem e világból való. A keresztyén másság megmutatkozása, hogy személyesen érdekeltté válik abban, hogy emberek élete változzon meg. Isten bennünket akar használni arra, hogy emberek Isten-tagadóból vagy közömbösből Isten-dicsőítővé váljanak.
A keresztyén különbözőség lényege maga Isten, a Jézus Krisztushoz való hasonlóság. Mert Isten az, aki ízt és fényt, igazságot és értelmet adott az életnek. Ezzel együtt pedig célt is. Keresztyénként bátor és nyílt, hitvalló és biblikus életet kell élnünk, amely Isten jó ízét és világosságát, azaz igazságát és szeretetét tükrözi.
A keresztyén ember élete vagy láthatóvá teszi a változást, vagy felesleges
Isten a mi református keresztyénségünket is arra kívánja használni, hogy emberek élete változzon meg. Jézus nagyon határozott ebben. A keresztyén ember élete vagy láthatóvá teszi a változást, vagy felesleges, azaz semmire nem jó. Ez Jézus értékelése.
„Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. [...] Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,13.15–16).
Mire való a só, ha már nem tud ízt adni az ételeknek? Mire való a fény, ha bezárjuk és láthatatlanná tesszük? Feleslegessé és haszontalanná válik mindkettő. De milyen a só, ha belekeverjük az ételbe? És a fény, ha a sötét szoba közepére tesszük? Megváltoztatja a környezetét.
A keresztyén ember életének olyanná kell lennie, ami ízt és fényt visz a környezetébe, azaz láthatóvá teszi a változás lehetőségét.
Kényelmes dolog azt gondolni, hogy itt Jézus a lelkészekhez szól. Nem csak hozzájuk. A keresztyénekhez szól. Ha a tanítvány nem tölti be a feladatát, kialszik a láng, ízetlenné válik a só, megszűnik tanítvánnyá lenni. Ez történik, amikor keresztyén életek mondanak le arról, hogy kiálljanak Isten igazsága mellett. Ez történik, amikor sokan ma úgy döntenek, hogy a mai korhoz, a mai divathoz igazítják Isten igéjét. Ez történik, amikor ma keresztyén templomokat adnak el és alakítanak át lakássá, ruhaboltokká, étteremmé vagy gördeszkapályává.
A folyamat lényege, hogy keresztyének tömegei mondanak le arról, hogy só és fény legyenek. Ezáltal a keresztyénség feleslegessé válik, teherré, amelytől meg kell szabadulni. Az élet pedig rendkívüli módon íztelen és sötét.
Keresztyénként nem mondhatunk le arról, hogy az életnek van értelme. És mivel van értelme, ezért van igazsága is, sőt célja is. Nem mondhatunk le arról, hogy kiállunk az Isten rendje mellett, mert a világnak és a földnek erre van szüksége Jézus Krisztus szerint.
„A keresztyén ember élete só és világosság, azaz arra való, hogy láthatóvá tegye az Isten szerinti változást, hogy ezáltal megváltoztassuk a környezetünket”
A keresztyén ember élete só és világosság, azaz arra való, hogy láthatóvá tegye az Isten szerinti változást, hogy ezáltal megváltoztassuk a környezetünket. Ezért amikor a keresztyén ember közömbös a környezete iránt, akkor haszontalan az élete. Mert az Istennel való kapcsolat lényege nem az, hogy megtartom magamnak, hanem hogy láthatóvá teszem, és pontosan ez által adom tovább. Mert a másik embernek is Istenre van szüksége. Mert a társadalomnak is erre van szüksége. Sőt, Jézus azt mondja, hogy a földnek és a világnak erre van szüksége.
„Ti vagytok a föld sója. [...] Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5, 13–14).
A keresztyén különbözőség lényege Isten. Az emberi élet szükséges mássága éppen az, hogy Istenhez igazodik. Ez nem jelenti azt, hogy ez az isteni másság adott esetben ne zavarná az embereket. De az, hogy zavarja, nem jelenti azt, hogy ne erre lenne szüksége.
A változás láthatóvá tétele azt is jelenti, hogy ezt a cikket ne csak önmagunk miatt olvassuk. Azokért is, akikkel nem találkoztunk a legutóbbi istentiszteleten. Akik még nem, vagy rosszul hallottak az evangéliumról. Küldetésünk van!
Ahhoz, hogy az ember a tettein is változtasson, érteni kell, amit Jézus mond. Ahhoz, hogy az emberek lássák a mi jó cselekedeteinket, fel kell fedeznünk, hogy Jézus milyen életről beszél, meg kell értenünk és be kell gyakorolnunk. Ha ez megvan, akkor egy-egy apró gesztusban, helyén mondott szóban Istent magát vehetik észre. Az életünk istentiszteletté válhat.
Nem lehet ugyanolyan az életünk, mint a körülöttünk élőknek. A keresztyén életünk része, hogy az Isten szerinti másság megmutatkozhasson.
Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az ember időt tölt Isten jelenlétében, Bibliát olvas, rendszeresen imádkozik, keresi Isten akaratát, és ez nyomot hagy az életében. Nem tűnik el nyomtalanul. Nem kidobott idő, hanem életváltoztató erő van ebben. A keresztyén ember ez által különbözik. Nem az életkora, a társadalmi helyzete, az anyagi helyzete miatt, mert azok különfélék. A különbözőség lényege, hogy Isten rendje, az Isten szerinti rossz és jó alapján más jelentőséget tulajdonít dolgoknak, ami láthatóvá is válik. A keresztyén ember magát Istent teszi láthatóvá.
„...az ember időt tölt Isten jelenlétében, Bibliát olvas, rendszeresen imádkozik, keresi Isten akaratát, és ez nyomot hagy az életében”
Sok minden van előttünk ebben az új évben. Teendők és történések az egyéni életünkben, a családunkban, a gyülekezetben és a társadalomban. Talán van, amiről már most tudjuk, hogy nehéz lesz, küzdelmes, talán még félelmetes is. Másról pedig sejtjük, hogy örömteli, és már várjuk, hogy megtörténjen. És ott vannak még az előre nem látható, az életünkbe hirtelen betörő események is. Akárhogy legyen, Isten jelen lesz azokban is. Meg kell tanulunk számolni Istennel. Újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat és egymást is, hogy Isten jelenlétében zajlik az életünk. Ez pedig magában hordozza az Isten szerinti íz és fény megmutatkozásának lehetőségét.
Határozzuk el és fogadjuk meg az új év elején, hogy keresztyén életet fogunk élni a szó jézusi értelmében, sóval és világossággal! Ebben számíthatunk a helyi gyülekezeteinkre, ahol igei tanítást, testvéri közösséget és bátorítást kaphatunk.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!