A gyermekek éhhaláláról vagy a hajléktalan emberek fagyhaláláról érkező hírek minden jóérzésű emberben szomorúságot, egyben tehetetlenségi érzést váltanak ki. Hazánkban is sok az olyan hátrányos helyzetű család, ahol nem jut az asztalra mindennap meleg vagy akár hideg étel. Fűtés, meleg víz nincs, mert nem jut pénz tűzifára. A szegénység elleni küzdelem világnapja alkalmából beszélgetünk Győri-Simon Annamáriával, a Magyar Református Szeretetszolgálat adománykoordinációs ágazatvezetőjével.
Győri-Simon Annamária, a Magyar Református Szeretetszolgálat adománykoordinációs ágazatvezetője
A mai napon, amikor magam is befűtöttem, eszembe jutott a tűzifaprogram. Milyen segélyakciók vannak a közeljövőben?
Minden évszakban figyelünk arra, hogy az aktuális igényeknek megfelelően támogassuk a rászorulókat. A tűzifaprogramban elsősorban azokra az egyedülálló idősekre, nagycsaládosokra vagy gyermeküket egyedül nevelő szülőkre figyelünk, akiknek nehézséget okoz a mindennapi betevő falat biztosítása mellett a tűzifa megvásárlása, támogatásunkkal jó pár napra biztosítani tudjuk az otthon melegét.
Mi a tapasztalat, hogyan fogadják ezeket az adományokat a szegény családok?
Sokan szemlesütve fogadják el a segélyeket, szégyellik, hogy ebbe a helyzetbe kerültek. Nekik el szoktuk mondani azt, hogy ilyen helyzetbe bárki kerülhet az élete során. A krisztusi üzenet arra szólít fel bennünket, hogy mindenkit egyenlőként kezeljünk, és ahol csak tudunk, segítsünk egymáson. Az adventi kívánságlista-programunkban például a támogatóink által összegyűjtött ajándékokat a szülőknek adjuk, hogy legyen mit átnyújtaniuk gyerekeiknek az ünnep estéjén. Erre az anyukáktól mindig megérkeznek a hálaüzenetek. Ezenkívül a tanszerdobozoknál szokott még sok visszajelzés érkezni, főleg a többgyermekes családoktól.
Magyarországon hat, Kárpátalján és Erdélyben egy-egy irodát működtetnek. Melyeket látja a legrászorultabb régióknak?
Az ország keleti és északi részén vannak a legtöbben hátrányban, ugyanakkor egy éve nyitottunk irodát Alsóörsön, rajtuk keresztül is rengeteg kérés érkezik be az ország déli feléről. Talán nem is gondolnánk, hogy a nyugati országrészben is számtalan olyan kis elmaradott falucska vagy tanyavilág van, amely segítségre szorul: voltak olyan családok határon innen és túl, akik a mindennapi betevőt elő tudták teremteni, de az online oktatás idején egy laptop beszerzése már túl nagy teher volt számukra.
Mik a szegénység legfőbb okai: a foglalkoztatás hiánya, a szenvedélybetegségek? A gyerekeket sokszor az éhezés miatt emelik ki a családból, és így kerülnek állami intézményekbe.
Amit a leginkább látunk, az a foglalkoztatás hiánya, sok az olyan település, ahol kevés a munkalehetőség, vagy egyáltalán nincs. Az itt élőknek még nehezebb kitörni abból a szegénységből, amelybe beleszülettek, amelyben már generációk óta benne vannak. Több az olyan iskolás, aki otthon nem kapja meg azt a pluszt, amit egy átlagos család gyermeke a házi feladatok elvégzése során vagy a különórákon megszerez. Fontos, hogy a gyerek ne induljon hátránnyal, őket a szociális felzárkózó programjainkon keresztül fejlesztjük. A gazdaságélénkítő programok bevezetésével önfenntartásra próbáljuk rászoktatni a családokat.
Az oktatási törvény előírja az érettségizőknek az 50 óra önkéntes munkát. Van arra példa, hogy gimnáziumból, középiskolából jelentkeznek önökhöz önkénteskedni?
Egyre több ilyen diákunk van, főként a debreceni irodánk környékén és Budapesten. Az adventi programokban különösen nagy szükségünk van az önkéntesekre.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapja október 17-i számában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!