Megy a bölcső vándorútra

Számos módon küzdenek a beolvadás ellen, nemzeti kultúrájuk és nyelvük megőrzéséért a határon túli magyarok szerte a Kárpát-medencében. A megmaradást az összetartó – akár vallási – közösség segíti leginkább, de mindennek az alapja a család, amelynek tagjai egymással magyarul beszélnek, ápolják a hagyományokat, a kultúrát. A határon túl ilyen nemzetmegtartó szerep jut a vándorbölcsőknek is, amelyből a Felvidék néhány régiójában több is jár babától babáig. Ezek közül az egyik jutott most el Mudi Róbert berzétei lelkipásztorhoz, akinek hetedik gyermekét, Csongort ringatja a gömöri motívumokkal díszített bababútor.

Bölcsők sokáig álltak minden olyan házban, ahová újszülött érkezett. Legtöbbször az apák, a nagyapák faragták, a ringató ágyacskákat megbecsülték, a legtöbb családban babáról babára vándorolt oda, ahol épp szükség volt rá, majd a padláson pihenve várta a következő generáció érkezését. Aztán valahogy kikoptak a babaszobákból, bár manapság mintha a bölcsőket is újra felfedeznék a szülők, sok más régebben hasznosnak bizonyult dologhoz hasonlóan. Modernizálták is őket, ma már lehet okosbölcsőt is kapni, amely magától ringat, zenél, rezeg, miközben monitorozza a baba életfunkcióit. (Nem meglepő ez abban a korban, amelyben akár már a babakocsi is magától gurul.)

A vándorbölcső intézménye a fentiek fényében valójában nem új, hanem évszázados találmány, csak feltámasztotta és a közbeszédbe emelte azt az Ágymester Manufaktúra, amely a vándorbölcső-mozgalom megalapítása után több bútort adományozott különböző közösségeket képviselő szervezeteknek valamikor a 2010-es évek elején. Ők a közösségteremtés eszközét látták benne és annak a jelképét, hogy a gyermekvállalás közös ügy. A kezdeményezés hamar sikeressé vált, ma már megszámolni is nehéz azokat a kis gyermekfekhelyeket (és a mögöttük álló szervezeteket), amelyek néhány hónapot töltenek egy-egy babánál, hogy aztán egy másikat ringathassanak.

Ezek a vándorbölcsők – bár inkább a kezdeményezés – aztán elhagyták az országot, a határt átlépve pluszfunkciót kaptak: összetartani a magyarságot akár Erdélyben, Kárpátalján, a Délvidéken vagy éppen Dániában, Angliában, Portugáliában. Így jutott el 2018-ban a Felvidékre is a mozgalom, 2021-ben a rimaszombati régió saját bölcsőt indított vándorútra, részben a berzétei református lelkipásztornak köszönhetően.

– Emlékszem, átfagyva érkeztem haza egy alkalomról, és miközben feküdtem a kádban, ringtam a forró vízben, akkor ugrott be, hogy lehetne a vidékünknek saját vándorbölcsője, amely nem pusztán bölcső, hanem ennél sokkal több: lelki karba vétele, felkarolása a hívő magyar családoknak és a gyermekvállalás Istentől jövő feladatának – emlékszik vissza Mudi Róbert a három évvel ezelőtti pillanatra, miközben néhány fahasábot dob a berzétei parókia nagyszobájában álló cserépkályhába.

Mudi Róbert huszonkét éve szolgál a felvidéki faluban és a környező településeken. Kedveli az alulról induló kezdeményezéseket, ezért is keltette fel figyelmét a vándorbölcső-mozgalom, amelyet Halász Béla, a Gútáért Polgári Társulás egykori elnöke, a csallóközi település jelenlegi polgármestere hozott el a Felvidékre. – Felhívtam, hogy a Berzétei Református Egyházközség is indítana egy bölcsőt; megörült az ötletnek – részletezi Mudi Róbert.

Ők már azzal az elgondolással álltak a bölcsőprojekthez, hogy azzal azokat a magyar családokat támogassák, akik mernek gyermeket vállalni a Felvidéken. A hétgyermekes édesapa meglátása szerint ez már önmagában is nagy bátorság. A gömöri vándorbölcsőt ezenfelül azok a keresztyén házasságban élő szülők kaphatják meg, akik magyar nevet adnak gyermeküknek, hitben és a magyar hagyományok szerint nevelik, magyar óvodába és iskolába íratják majd.

– A gömöri bölcsővel több célunk is van. Egyrészt a hagyományok iránti tisztelet felélesztése, életben tartása, aminek része maga a használata is, illetve a közösségépítés. Isten is így tart minket a kezében, ringatja az embert, néha, amikor kell, megráz. Belém égett a tudat, hogy amiként a baba a bölcsőben, úgy lehetek én a gyermekeimmel, családommal, nemzetemmel Isten őrző, szerető karjaiban. Ez maga a védelem.

Azóta már négy is járja a gömöri vidéket, amelyek közül az első Halász Béla, a második a mozgalmat elindító Ágymester Manufaktúra ajándéka, de van közöttük olyan is, amelyet egy padlásról megmentve újítottak fel.

– Ez itt a második gömöri vándorbölcső – mutat a kanapé mellett álló darabra a lelkipásztor. Mindegyik egyedi, a Mudi családban vendégeskedőt számos gömöri motívum és egy bibliai Ige is díszíti. Megtudom, hogy a minták az Erdélyből származó népi bútorfestő, Kopecsni Mikolt alkotásai. „Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába” – olvasható rajta a tizenhetedik zsoltárból vett idézet. – Ezt az Igét helyezte az Úr a szívemre – mondja Róbert, akinek legkisebb gyermeke, Csongor január 21-én kapta meg a bölcsőt.

Csongort épp édesanyja, Katica babusgatja, ezért áll üresen a bababútor, de elmondásuk szerint napközben sokat használják, a testvérek is szívesen ringatják benne a legfiatalabb Mudit. Katica hivatását tekintve dúla, így pontosan tisztában van a bölcső babákra gyakorolt jótékony hatásaival.

– A ringatózó mozgás fejleszti a baba idegrendszerét, mint ahogy nagyobb korban a hintázás a beszédfejlődést. Ebben a mozgó ágyban az újszülöttben felidéződik, hogy milyen volt az édesanyja pocakjában – állítja Katica, aki úgy tapasztalja, hogy kezdenek visszatérni ezek a gyermekfekhelyek a babaszobákba. – Egy darabig teljesen eltűntek, de most újra divatba jöttek.

A ringatás fontossága kapcsán Katica megemlíti azokat a foglalkozásokat, amelyeken kismamák vezető segítségével, népdalokat énekelve babusgatják gyermekeiket. – Kelet-Szlovákiában az első ringató foglalkozás nálunk, a kőrösi gyülekezetben volt – mondja.

– Gondnok asszonyunk indította, a tizedéből támogatta, a gyülekezet pedig mellé állt. Kihozzuk az Igét a templom falai közül, bibliaolvasással kezdjük ezeket a foglalkozásokat, amelyekhez hasonlót több felvidéki lelkésznő is tart már – fűzi hozzá Róbert. – Ez már gyülekezeti alkalom, amelyen épül a közösség, miközben az anyák a gyermekeikkel foglalkoznak, akik a magyar jövő várományosai és zálogai. Minden körülményt meg kell teremteni, hogy legyenek, hogy egyre többen legyenek, és hogy jól érezzék magukat, megtalálják a helyüket a gyülekezeti szeretetközösségekben – jelenti ki Katica.

Ahhoz, hogy egy család vándorbölcsőt kapjon, a szülőknek jelentkezniük kell, és vállalniuk a fentebb felsorolt feltételeket. A projekt sikeresnek mondható, a gyermeket tervező szülők gyakran már a baba érkezése előtt jelentkeznek rá, és nehéz a visszautasítás, amikor a kritériumoknak nem felel meg az igénylő család. Róbert elmesél egy ilyen esetet is.: – Megkeresett bennünket egy pár Rimaszombat környékéről. A férfi szlovák, az asszony magyar volt, Iván nevű újszülöttüknek kérték a bölcsőt. Nem voltak összeházasodva, a férfi nem volt megkeresztelve. Most mi legyen, hogyan adjuk így oda? Az Úr elé vittük imádságban a kérdést: „Uram, ha úgy gondolod, hogy ebből missziós eszköz is lehet, akkor lazítunk a feltételeken.” A következő héten jelentkezett az anyuka, hogy nagyon köszönik, de inkább mégsem kell nekik a bölcső. Nem kellett nemet mondanunk.

A lelkész úgy érzi, sok gyülekezeti projekt közül igazán a vándorbölcső-kezdeményezésre tette rá Isten a maga pecsétjét: – Áldásnak bizonyult, embereket, családokat ismerünk meg, akik aztán visszatérnek, eljönnek az istentiszteletre, elkezdenek közeledni az egyházhoz, beépülnek a gyülekezetbe, ami csodálatos dolog!

A gömöri vándorbölcsőket magukénak érzik Mudi Róbert gyülekezetei is, tagjaik közül többen erejükhöz mérten igyekeznek hozzájárulni egy-egy kisbaba és a kismama boldogságához, szükségletéhez az első hónapokban. – Fontos, hogy az ajándék nem a pénzről szól, ebben bárki részt tud venni, és akik így tesznek, örülnek, hogy így is hozzá tudnak tenni valamit a közösséghez – szögezi le a lelkipásztor, aki inkább a közösségi munka erejében hisz, nem a főnök-alkalmazott viszonyban vagy a pénzes projektekben.

– Sok ember lelkében az a vágy, hogy valamit ő is hozzátenne. Egy öreg néni három befőttet tesz bele, van, aki az imádságát: vállalja, hogy fél éven keresztül imádkozik a babáért. Akad, aki játékbabát horgol, a feleségem szoptatási tanácsadást ajánl fel – említ néhány példát a legszemélyesebb ajándékok közül Róbert, amelyek mellett cégek, civil szervezetek, magánszemélyek adományai is ott vannak a bölcsőben, mint ahogy a berzétei gyülekezeté, ami minden esetben egy-egy névre szóló Biblia, illetve Ige, üzenet és áldás a család számára a bölcsőátadáskor, ehhez ragaszkodik a lelkipásztor.

A vándorbölcső is csak egy azon közösségépítő és azt egyben tartó, a magyarságtudatot erősítő kezdeményezések közül, amelyekkel a Felvidéken igyekeznek megőrizni nemzeti identitásukat a magyarok. Mudi Róbert úgy látja, minden emberi próbálkozás csak ideig-óráig elég, ha figyelembe vesszük a statisztikai adatokat és az asszimiláció valós fenyegetését.

– Ha emberileg nézzük, akkor talán még húsz évünk van, de hiszem, hogy Istennek terve van a Felvidékkel. Ehhez kellenek az elhívott emberek, akiket csak úgy szoktam nevezni: Isten bolondjai. Pál mondja azt, hogy „Mi bolondok vagyunk Krisztusért”, a mai világi szemlélettel nézve az, amit mi csinálunk, őrültség, támogatás nélkül, sokszor a családunktól elvéve adni és adni, elkopni, elégni a szolgálat oltárán – fakad ki az őszinteség a lelkészből, aki szerint a megmaradás záloga maga Krisztus lehet.

– Önmagadban nem tudsz megmaradni, mert egy idő után rájössz arra, hogy a te erőd ehhez kevés. Lehet jó az irány, vihet a lendület, de egyszer elfogy, ahogy az erő is. Előbb-utóbb oda kell fordulni ahhoz, akitől mindent kaptunk. A Felvidéken magyarnak megmaradni Krisztus nélkül nem lehet, nem fog menni – figyelmeztet.

Ehhez lehet akár az első lépcsőfok a vándorbölcső Gömör vidékén, amelynek Mudi Csongor Benjámin a tizenkettedik lakója. Édesapja úgy véli, a dolog bár kicsiben, de jól működik. – Én nem is akarom most megváltani a világot. A világunk meg van váltva. Nekünk kicsiben, a mi életterünkben kell tenni a dolgunkat, és helyt kell állni. A vándorbölcső éppen ilyen – mondja eltökélten.