A határok által egymástól elválasztott magyar reformátusság összetartozás-tudata az elmúlt nehéz évszázadban is töretlenül fennmaradt, még a diktatúrák sötét évtizedeiben is tartottuk egymással a kapcsolatot, legális és kevésbé legális csatornák útján.
A Magyar Református Egyház egységének kimondása nagy jelentőségű, jelképes cselekedet volt 2009. május 22-én Debrecenben. Erőteljes életképek és motívumok maradtak meg sokunkban. Maréknyi föld, dús lombkoronájú, erős gyökerű, kapaszkodó fa, nyilatkozat egymásért, minden világtáj magyar reformátusait magába ölelő egységesítő menet, felszabadult éneklés, a főteret és a szívünket betöltő úrvacsorai közösség. Ó, mióta vártunk erre! Mióta munkálkodott Isten sok-sok stáción át bennünk és közöttünk, hogy szinte idegszálanként és inanként keltse életre bennünk a reményt: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31).
„Számos válságos és felemelő alkalommal megéltük a kölcsönös teherhordozás áldásait, az egység korábbi és mai bizonyságait, amelyek tisztogatják, táplálják önazonosságunk forrásait”.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelemről jegyezték fel, hogy „utolsó kézmozdulatával is győzhetetlen életerejének lelki hatalmát sugározta ki” – írja Makkai Sándor. Betegágyán, testamentumként írta le ugyanezt az Igében megfogalmazott kérdést, és hozzátette az egyetlen tökéletes választ, a maga személyes hitvallását a saját keze írásával: „Nincsen senki, bizonyára nincsen!” Mivel Isten velünk van, senki és semmi nem képes arra, hogy ellenünkre legyen, és fordítva is megáll a tétel: kinek a velünk-léte érhetne bármit is, ha Isten ellenünk van?
Bethlen Gábor hite szerint a feltételből tétel lett. Törlődött a tételmondatból a feltételes mód, a „ha” szó. Már nem arra került a hangsúly, hogy HA Isten velünk, hanem azt tudta állítani: az Isten velünk!
Hálásak vagyunk, hogy református egységünk életre keléséhez felhasznált a velünk lévő Isten egyéni barátságokat és testvérgyülekezeti kapcsolatokat, váratlanul légiesített határokat és kudarcos népszavazást, történelmet és hitvallásos összetartozást. Elvett és adott, szomorított és biztatott, csontszárazzá engedett lenni és vágyakozást lobbantott. Kegyetlenséget és lelketlenséget kellett megérnünk, hogy kegyelemre vágyjunk és Lélek-jelenlétért fohászkodjunk. Megkaptuk a Lélek áldását, mert megvallottuk: Krisztus a jövő, együtt követjük őt!
Az egység helyreállításánál közös nevező volt, hogy a magyar reformátusság Isten Igéje alapján, a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást elfogadva, folyamatosan megőrizte hitbeli és teológiai egységét. Őriztük istentiszteleti rendünk közös alapelveit, a sákramentumok kiszolgáltatásának egységét soha fel nem adtuk. A református keresztyén nevelés, a pásztori szolgálat, a misszió, a keresztyén szolgáló szeretet, a paritáson alapuló zsinat-presbiteri kormányzat és az egyházfegyelem gyakorlásának alapelvei az egységet és az összetartozást soha nem vonták kétségbe. Összeköt bennünket történelmi örökségünk és közös kultúránk is.
A mögöttünk lévő időszak meggyőzött bennünket arról, hogy mennyi mindenünk van és mennyi mindenről kellene még tudatnunk egymást. A bőség zavarának és a mértéktartás kényszerűségének feszültségét a folytatás reménysége oldja bennünk. Közösségünk elmélyült és ki is bővült, hiszen kialakultak az együttműködés keretei és formái, rendszeresen találkozunk egymással, bizottságainkban foglalkozunk közös ügyeinkkel, miközben szervezetileg teljessé vált Kárpát-medencei egységünk, és immár a diaszpórában élő testvéreink is jelen vannak körünkben. Testvérgyülekezetek sora talált egymásra, oktatási-nevelési-szociális intézmények kapaszkodnak össze lelki-szellemi-fizikai építkezésre. Számos válságos és felemelő alkalommal megéltük a kölcsönös teherhordozás áldásait, az egység korábbi és mai bizonyságait, amelyek tisztogatják, táplálják önazonosságunk forrásait.
Legyen Isten áldása a gyulafehérvári Magyar Református Egység Napján és a világ bármely részén élő magyar reformátusság szolgálatán!
*
A szerző a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!