Nyelvőrzés játékosan

Kicsi falu a szerb–román–magyar hármas határ közelében, neve és a régi épületek tanúsága szerint egykor gazdag település volt Módos. Ma tizenhat nemzet szülötte él benne együtt, köztük négy-ötszáz magyar. Itt vett házat néhány éve a határon túli magyarság segítése iránt elkötelezett Ágoston Sándor Alapítvány, melynek teológus önkéntesei gyakran járnak építkezésekre vagy szerveznek gyermektáborokat Erdélyben, Kárpátalján, a Felvidéken és a Délvidéken. Így kerültek Módosra is, a 2005-ös árvíz idején. Az „özönvíz" jó néhány házat igen, a kialakult kapcsolatot azonban nem moshatta el. Az alapítvány vett a faluban egy házat, amelyben a helybeli gyerekek számára magyarórák indulhattak, de az imaházként funkcionáló épületben időnként református bibliaórát is tartanak a katolikus többségű településen, és színvonalas könyvtár is helyet kapott benne.

A Délvidéken nem alakultak ki évszázados hagyományokkal rendelkező magyar kollégiumok, mint például Erdélyben. Így sem magyar iskolába nem járhatnak az itt felnövő magyar gyerekek, sem saját kultúrájukkal nem ismerkedhetnek meg. Elfelejtik anyanyelvüket, miközben beolvadnak egy idegen közegbe. Ezt jelzi, hogy sok gyermek már alig ért magyarul, holott nagyszüleik még magyarul beszélő magyarok voltak. Az ő nevüket azonban már szerbesített változatban anyakönyvezték, és alig szólalnak meg magyarul. Ezért rendkívüli jelentőségűek a magyarórák és a magyar nyelvű színjátszókör, melyeket egy helyi tanítónő szervez a gyerekeknek. Ezen kívül az Ágoston Sándor Alapítvány és a módosi szórvány lelkipásztora, Kiss Nándor nagybecskereki lelkész együttműködésével idén is egyhetes anyanyelvőrző táborba hívták a helyi és környékbeli gyerekeket, akik a megállíthatatlan folyamat dacára sokat fejlődtek az elmúlt években.

Az idei táborról a Parókia Portálon olvashatnak beszámolót.

Forrás: parokia.hu