Mit csinál hétköznap egy vidéki lelkész?

Milyen településen képzelte el magát, amikor készült a lelkipásztori szolgálatra?
Bár szeretek elmenni a nagyvárosokba látogatóba, de nem vonz az, hogy ott éljek, jobban szeretem a vidéki lelkészséget. Jelenleg Újvidéken, Szerbia második legnagyobb városában is lelkész vagyok, de Maradékról járok át. A lelkészi szolgálatra készülve pedig leginkább az volt előttem, hogy amikor majd befejezem a teológiát, Délvidékre jövök vissza lelkipásztornak. A Magyarországról származó feleségemtől is megkérdeztem, még amikor ismerkedtünk, hogy neki ez nem okozna-e gondot, és azt felelte, hogy nem. Akkor még nem tudtam, hogy hol, de azt igen, hogy az itteni közösségért akarok tenni valamit, mert azt láttam, hogy egyre fogyunk, egyre kevesebben vagyunk, sokan elvándorolnak, és szerettem volna tartani a lelket a helyi közösségekben. A másik pedig, hogy ha mi, akik határon túliak vagyunk, nem jövünk ide vissza lelkésznek, hogyan várjuk el másoktól, hogy ők idejöjjenek?

Miben más egy délvidéki lelkész szolgálata egy magyarországitól?
Nagyon sokat kell utazni, mert itt, Délvidéken és egész Szerbiában hamarosan csak nyolc magyar református lelkipásztor fog maradni, ugyanis sokan elvándorolnak, nyugdíjba mennek, így elég nagy területet kell lefednünk. Rengeteg tisztség van, de nincs itt annyi lelkész, hogy mindet elvállalja valaki, pedig egyenként több feladatot is ellátunk. Én például egyszerre vagyok Szeretethíd-koordinátor, a hármas bírói tanács elnöke, az ökumenikus szeretetszolgálat igazgatósági tagja, miközben médiareferens is vagyok, így a feleségemmel ketten szerkesztjük a havonta megjelenő újságot, valamint a honlapot. Túl sok mindent kell csinálni, ami sajnos a minőség rovására megy, de sokszor egyszerűen azért látunk el ennyi feladatot, mert nincs más, aki elvállalná.

A városból nézve gondolhatja valaki, hogy a falusi lelkész alig dolgozik, de ennyi feladat mellett láthatjuk, hogy ez nem így van. Milyen valójában a vidéki lelkészélet?
Ha egy lelkipásztor nem akar dolgozni, akkor megúszhatja nagyon kevés munkával. De ha tenni akar, tud annyit dolgozni, hogy beleszakad. Függetlenül attól, hogy valaki városi vagy vidéki lelkész, kis vagy nagy gyülekezetet pásztorol, mindig tud feladatot és szolgálatot találni magának, még akkor is, ha esetleg a gyülekezet részéről nincs minden újításra túl nagy érdeklődés. Emellett a falusi lelkész sokszor olyanokat pásztorol, akiknek földtulajdonuk van, a mezőgazdaságban dolgoznak, így a vidéken szolgáló lelkésznek előnyére válik az, ha ért valamennyit a mezőgazdasághoz. Ez nekem megadatott, mert mezőgazdasági középiskolát végeztem, és dolgozhattam is a mezőgazdaságban, mielőtt a teológiára mentem volna. Bár édesapám is lelkipásztor, de volt egy kis gazdaságunk, lelkésznek járó egyházi földek, amiket megműveltünk, valamint állatokat is tartottunk. A gyülekezeti tagok is büszkék a lelkészükre, felnéznek rá, ha látják, hogy ért valamennyit az ő szakterületükhöz, szakmájukhoz. Így például míg engem ma is láthattak a faluban traktort vezetni, addig a pravoszláv és a katolikus pap nálunk nem csinál ilyeneket.

Milyen munkákat végez egy hét alatt?
Vannak munkák, amelyek tipikusan egy lelkész feladatai, mint például a lelki alkalmak, bibliaórák, konfirmandusórák, hittanórák. Van egy segédlelkészem is, aki sok mindenbe besegít, de mivel Délvidéken csak nekem van segédlelkészem, így sokfelé jár helyettesíteni, temetni. Ha pedig úgy alakul, hogy ő nem tud menni, akkor én megyek helyette. Szórványban vagyunk, kétszeresen is, ugyanis reformátusként is szórványban vagyunk, mert a magyarok kilencven százaléka katolikus, de Szerémségnek alapból csak egy százaléka magyar. Azzal szembesülünk, hogy sokan beolvadnak, és például jelenleg összesen négyen készülnek konfirmációra, de mégis két konfirmanduscsoportot kell vezetnem, mert kettőjüknek magyarul tartom az órákat, kettőjüknek pedig szerbül. Szerbül magyarázni az egyházi nyelvezeten írt Heidelbergi Kátét sokszor még nekem is kihívást jelent. De vannak munkák, amelyekkel például Magyarországon nem kell foglalkoznia egy lelkésznek. Például, mivel szórványban élünk, a magyar oktatást is a szívünkön kell hordozni, mert ha azt akarjuk, hogy húsz-harminc év múlva is szóljon magyarul az Ige ezen a vidéken, akkor vállalnunk kell ilyen feladatokat is. Van egy óvodánk, amelyben igazgató vagyok, és nyolcan vagyunk itt főállású alkalmazottak. Emellett a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával iskolabuszrendszert is működtetünk, amelynek a koordinációs feladatait látom el, és időnként sofőrködöm is. Oda szoktam figyelni arra, hogy bátorítsam a református gyerekek szüleit, hogy ha lehetséges, magyar oktatási intézménybe írassák a gyerekeket, mert így könnyebb lesz magyar nyelven konfirmációs órát, ifit tartani nekik.

Említette az óvodát; gondolom, azzal is akad teendő.
Volt óvodaépítés, templom- és parókiafelújítás, és a teljes udvart átrendeztük. Az egyházjog szerint a gondnoknak kell intézkedni ezekben, de nálunk a gondnok szövetkezetben dolgozik, és amikor munkaidény van, akkor neki késő estig ott kell lennie, ilyenkor én intézem ezeket az ügyeket. Így sokszor vállalkozókkal tárgyaltam, irányítottam a munkát – ami sok telefonnal és szaladgálással járt –, és természetesen minden lépést egyeztettem a presbitériummal. Így a presbiterek minden vasárnap itt maradtak az istentisztelet után megbeszélni ezeket az ügyeket, és a döntéseket jegyzőkönyvben is rögzítettük.

Mik egy vidéki gyülekezet előnyei és kihívásai?
Egy faluban az emberek jobban ismerik egymást, mert nem csak a vasárnapi istentiszteleten találkoznak. Én is napi kapcsolatban vagyok a hívekkel. Ma például, amikor az egyházközség tanyáját mentünk rendezni, akkor volt, akitől traktort kértem. Így amíg egy faluban összefutunk bárhol a gyülekezet tagjaival, addig egy városban van, hogy több kilométert kell mennie a lelkipásztornak ahhoz, hogy meglátogassa a híveket. Ugyanakkor a faluban az emberek azzal, hogy jobban ismerik egymást, széthúzóbbak is lehetnek. Például akkor, ha egy házaspár válik, vagy rokonok vesznek össze valamin. A haragban lévő felek járnak a templomba, és mindenki tudja róluk, hogy nem beszélnek egymással, így ez a gyülekezeten belül is eredményezhet széthúzást. Az ilyen helyzeteket próbálom több-kevesebb sikerrel kezelni, a feleket békíteni.

Mit tanácsolna annak, aki ma lelkésznek készül, hogy hol vállaljon szolgálatot?
A lelkipásztorok mind más beállítottságúak, másképp viselkednek bizonyos helyzetekben, és más a szakterületük a lelkészségen belül is. Aki gyülekezettel akar foglalkozni, annak azt kell elvállalnia, ami van. Mi, amikor Maradékra jöttünk, akkor Magyarországon is meg itt is mondták, hogy miért megyünk mi abba a kis gyülekezetbe, arra az Isten háta mögötti helyre, és azzal riogattak, hogy majd nem lesz miből megélnünk. De ha Isten elhív valahova egy szolgálatra, akkor azt el kell vállalni, mert Isten jobban látja, hogy mi fog történni. Maradékon is nehéz volt az elején, kevés alkalmazottal, kis fizetéssel, egyéb gondokkal, de aztán jött a vagyon visszaszármaztatás, meg elkezdtünk pályázni, és Isten megáldotta a munkánkat, így egyáltalán nincs okom panaszra. A teológusokat azzal bátorítanám, hogy vállalják el azt, amit felkínálnak nekik, és nem kell attól megijedni, ha kis gyülekezetbe kerül valaki, mert ha úgy megy ki vidékre lelkipásztornak, hogy negatív érzésekkel, gondolatokkal van tele, akkor nem lesz jó neki. De ha pozitívan megy ki, hogy ő egy kis faluban is az Urat akarja szolgálni, akkor ezt ott is megteheti, nem csak egy nagyvárosban vagy intézményi lelkészként. Ezt mindenkinek a saját önismeretében, hitében kell megharcolnia.