Életének 77. évében kedden elhunyt Szilágyi Aladár nagyváradi író, újságíró, helytörténész, számos történelmi, irodalmi témájú interjú- és riportkötet szerzője, egykori királyhágómelléki főgondnok.
1943-ban az Arad megyei Pankotán született, a câmpinai Energetikai Főiskolán 1963-ban erősáram-technikusi képesítést, majd a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen 1972-ben filozófusi diplomát szerzett. Újságírói, szerkesztői pályája csak 1990-ben indulhatott el, politikai okokból, koncepciós perben elítélt református lelkész édesapja miatt korábban egyetemi tanulmányai elé is akadályokat gördítettek.
Édesapját, Szilágyi Sándor erdélyi református lelkipásztort az 1956-os forradalom után a Bethania mozgalom nagyváradi csoportjának perében ítélték el 20 évre, 1964-ben a kegyelmi rendelet alapján szabadult, börtönélményeit Boldog rabságom címmel írta meg.
1990 és 1998 között a Kelet-Nyugat folyóirat főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt. 1991-től a Bihari Napló napilap munkatársa lett, 1992-től főszerkesztő-helyettese, 1994-96 között a lap kiadóvállalatának igazgatója, több mint 40 kiadványának szerkesztésében működött közre. 1991 és 1998 között a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka, 1996 és 2000 között a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöki tisztségét töltötte be.
2003-tól a Várad című folyóirat, 2004-től az Erdélyi Riport hetilap szerkesztője volt. Itt jelent meg riportsorozata, amelyben közel száz máramarosi, partiumi, bánsági, olténiai és dobrudzsai település apró nemzetiségi szórványainak életét, megmaradásuk titkait tárta fel. Riportjait, interjúit 2006-tól könyvekben is kiadta. Összesen tizenöt kötete jelent meg. „Szilágyi Aladár halálával a romániai magyar sajtó egyik legjelentősebb, sokoldalú alkotóját veszítette el" – írja róla Szűcs László.