Szombaton Laskón beiktatták hivatalába a horvátországi reformátusok új püspökét, Csáti Szabó Lajost, valamint új főgondnokát, Kel Józsefet. A háború, majd belső ellentétek tépázta kicsiny kálvinista közösség iránti támogatását kifejezendő az ünnepi alkalmon részt vettek a Kárpát-medence református egyházvezetői, Isten Igéjét Szabó István dunamelléki püspök hirdette.
Fájdalmas múlt és reménység a jövőre nézve – ennek a kettősségnek a jegyében telt el az a két nap, amelyet a Kárpát-medence református püspökei és főgondnokai töltöttek el Horvátországban, a dél-baranyai Laskón abból az alkalomból, hogy beiktatták a hivatalába püspöktársukat és főgondnoktársukat. A maroknyi horvátországi református vezetői mostantól Csáti Szabó Lajos püspök és Kel József főgondnok.
A laskói református templomba érkeznek az ünnepi istentisztelet résztvevői
Háború és megosztottság, ez a két szomorú szó is számtalanszor előfordult a beszélgetések, megszólalások és igehirdetések során. Az 1993-ban megalakult itteni református egyház ugyanis előbb a délszláv testvérháború megpróbáltatásait volt kénytelen kiállni: talán sokan emlékeznek a Dél-Baranyából érkező hírekre, Kórogy, Szentlászló és Haraszti szerbek általi megszállására, az itteni szenvedésekre. A fegyverek nyugtával sem lett azonban béke, az apró közösségben 1999-ben egyházszakadás történt. Így jött létre a most már Csáti Szabó Lajos vezette Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház (HRKKE) mellett a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE), majd a horvát nyelvű Horvátországi Protestáns Református Keresztyén Egyház (HPRKE).
A megosztottság azt eredményezte, hogy a horvátországi (dél-baranyai és szlavóniai) reformátusok nem tudtak csatlakozni 2009-ben a Kárpát-medencei református egyháztesteket tömörítő Magyar Református Egyházhoz. Az egyházrészek vezetőit tömörítő testület, a Generális Konvent állásfoglalása szerint a horvátországi reformátusok csak egységük újbóli létrejötte után csatlakozhatnak a Kárpát-medencei közösséghez.
Tapogatózások történtek ennek érdekében az elmúlt években, de a leglátványosabb lépés idén áprilisban történt, amikor összeült a HRKKE zsinata. Hat év után tanácskozott a testület. Az ülést Laskón tartották, ahol a reformátor Sztárai Mihály élt és alapított a környéken 120 protestáns gyülekezetet. A zsinat egyhangúlag választotta püspökké Csáti Szabó Lajost és főgondnokká Kel Józsefet.
Kel József főgondnok
A HRKKE bár még nem része a Magyar Református Egyháznak, a Kárpát-medencei püspökök, jelenlétükkel egyértelműen a horvátországi reformátusok új vezetői mellé álltak. Jelezték ezt azzal is, hogy a püspökbeiktatás előtti napon Laskón tartották a Generális Konvent Elnökségének ülését. A püspökbeiktatásra pedig két kivétellel valamennyi Kárpát-medencei püspöktárs eljött, csupán a családi okokból távolmaradó Csomós József (Tiszáninnen), valamint Csete Szemesi István (Vajdaság) nem tudott jelen lenni.
A szombati ünnepi istentiszteletre aztán nemcsak közel megteltek a laskói templom padsorai, az ünneplők között Szászfalvi Lászlóval, a magyar kormány egyházi kapcsolatokért felelős államtitkárral, református lelkipásztorral, valamint Hoppál Péterrel, a Pécsi Református Kollégium korábbi főigazgatójával, a Fidesz országgyűlési képviselőjével, hanem a Duna Televízió közvetítésének köszönhetően számos országban láthatták Csáti Szabó Lajos beiktatását.
A szolgálattevők között pedig ott voltak a Kárpát-medence református egyházvezetői: Bölcskei Gusztáv tiszántúli, Csűry István királyhágómelléki, Fazekas László szlovákiai, Pap Géza erdélyi, Steinbach József dunántúli, valamint Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök, míg Isten igéjét Szabó István dunamelléki püspök hirdette.
A Kárpát-medence református püspökei az istentiszteleten: az előtérben Zán Fábián Sándor kárpátaljai, az első padsorban balról jobbra haladva Pap Géza erdélyi, Csűry István királyhágómelléki, Steinbach József dunántúli, valamint Fazekas László szlovákiai püspök, mellettük pedig Csányi Erzsébet szerbiai főjegyző
Az 1Thesszalonika 5 alapján elmondott prédikációja elején az igehirdető egy idős lelkipásztor szavaitidézte, aki egy ünnepi alkalmon szomorúan azt mondta, elfelejtettük az időket és az alkalmakat. „Az idős lelkésztestvér azt mondta, tudható: hogy templomszenteléskor örömünnep van, jubileumkor hálaadás, lelkészbeiktatás alkalmán pedig böjt – esdeklő könyörgés Isten áldásért. Akkor mi a teendő püspök beiktatása alkalmán? – futott át rajtam a gondolat.”
Szabó István úgy folytatta, ha igaza is lenne a lelkipásztornak, Horvátországban, a Baranya-Háromszögben megvolt már a böjt. Trianon böjtje, a magyar református egyházból való kikényszerülés böjtje, a háborúk, különösen az utóbbi háború böjtje, az egyházszervezés rettenetes feladatának böjtje, volt pártoskodás és patvarkodás böjtje, szakadások, szégyen, tehetetlenség böltje, volt a magyar református testvérek olykor értetlen keménységének böjtje. Legyünk hát most örömben együtt!
„Mégis, engedd még meg, s engedje a gyülekezet is, hogy az isteni Ige alapján böjtöljünk is, de örömmel és reménységgel böjtöljünk – folytatta a dunamelléki püspök és a felolvasott igeszakasz tízedik verse alapján szólt a püspöki megbízatás legfőbb feladatairól. – Továbbá engedd azt is (ahogy az apostol írja: ’vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat’), hogy most vigasztaló és építő feladatra buzdítsalak. Vigasztalás és építés. Az ige ebben a kettőben mutatja püspöki szolgálatod lényegét. Mindkettő örömöt ígér, mert mindkettő az üdvösségre tekint.”
Isten Igéjét Szabó István dunamelléki püspök hirdette
Szabó István azt mondta, azzal, hogy a horvátországi reformátusok rábízták a „közösség kicsiny hajójának kormányzását”, az új püspök egyúttal a vigasztalás mandátumát is megkapta. „Vigasztalnod kell, mikor az önáltatások összeomlanak, vigasztalnod kell, mikor elnehezülnek az idők, mikor szüntelen éberségben kell helytállni, mikor (a próféta szavával szólva) a legkülönbek is meglankadnak és meginognak, mikor nemcsak érzed, hanem tudod is, hogy éppen te vagy, aki a leginkább vigaszra szorul” – mondta az igehirdető.
Az egyházkormányzás nehéz feladatával együtt azonban, az építés mandátumát is rábízta a püspökre a közösség. „Építened kell tehát ott, ahol a háborúk romokat hagytak, építened kell ott is, ahol az öncsalások döntöttek romba tisztességet, becsületet, józanságot. Építened kell, akár jön segítség, akár csak üres ígérgetés marad a buzdítás. ’Építsétek egymást’ – mondja az apostol. Téged elöljáróvá tett az Úr ebben a szent közösségben – ezért neked kell kezdened a másik építését. Az építés, épület - görögül: oikodomé, az otthont jelenti leginkább. Építened kell, de nem annyira a falat, mint inkább az egybetartozást, nem annyira a mérnöki kalkulust, mint inkább a lakók közös és szent életét.”
Igehirdetése végén a dunamelléki püspök elmondta, a megjelentek hálás és reménykedő szívvel, örömmel és az örömben is böjtölve csatlakoznak a horvátországi reformátusok döntéséhez és kívánják az új püspökre Isten gazdag áldását. „Légy vigasztaló és építő püspök. Kívánjuk, hogy akár vigasztalsz, akár építesz, tudd, hogy reményünk megalapozott. Kérünk, erről az alapról el ne térj soha” – folytatta az egyházvezető, és hozzátette, reményünk azért megalapozott, mert a döntő dolog miatt vagyunk itt – a Krisztus által már eldöntött ügy miatt vagyunk itt –, és ez a mi üdvösségünk.
Az igehirdetés foglalata elhangzott horvátul és csehül is, mert a HRKKE-nek a horvát gyülekezetek mellett egy cseh anyanyelvű közössége is van.
Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök végezte el a beiktatási ceremóniát
Az új püspököt aztán Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szentelte fel, míg Kel József beiktatását Csűry István végezte el. Ezt követően Lábady Károly történész professzor tartott előadást a laskói reformátusok történetéről, Sztárai Mihály, Szegedi Kis István, valamint utódjaik munkásságáról.
Az ünnep zárásaként pedig a beiktatott új egyházvezető mondta el első püspöki igehirdetését. Csáti Szabó Lajos Ézsaiás próféta könyvének 54. része, 7-8. verse alapján hirdette Isten Igéjét. Örömét fejezte ki, hogy ennyien megtisztelték a laskói gyülekezetet az ünnepi alkalmon és fontosnak tartotta elmondani, hogy új tisztét nem akarta, nem kívánta megszerezni magának.
Csáti Szabó Lajos útban első püspöki igehirdetése felé
Úgy vélekedett, a horvátországi reformátusság sorsa hasonlatos Izrael népééhez: a szétszórattatás jutott neki osztályrészül. A felolvasott Igét idézve feltette a kérdést: ha Isten egy szempillantásra elhagyta kiválasztott népét, az vajon milyen hosszú időt jelent az ember számára. Végül pedig a Krisztusban lévő egység eléréséhez szükséges munkához kérte Isten segítségét.
Csepregi Botond, fotók: Kalocsai Richárd