Születésnap ez, de nem az ünnepi mámor napja, hanem komoly megállás az Isten színe előtt, a gyülekezet közösségében – mondta köszöntőjében Csűry István, a százéves Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. – Tele volt ez a 100 év azzal, hogy áldás helyett átkot kellett hordoznunk – jelentette ki az egyházvezető. – A református ember bárhol éljen a világban, élni akar, és hittel vallja, hogy ez Isten akarata. Szembe kell néznünk azzal, hogy Isten jogosan cselekedett, amikor megrendítette a népet, de ezt próbatételnek adta – fogalmazott. – A felolvasott Ige azt is mondja, Isten jeleket ad, és ezek a jó irányba való elfordulást jelentik, a Királyhágómelléki Egyházkerület pedig emlékjellel készült az alkalomra: új szószéket állított. Életünknek vannak fájdalmas dátumai, 1526, 1849, 1956 – mégis él magyar ezen a földön, mert Isten így döntött. Isten Igéje, Jézus Krisztus mentett meg minket, hogy legyen jelenünk, de most arra is kell figyelnünk, hogy jövőnk is legyen – figyelmeztetett a püspök. Az egyházkerületből háromszáz gyülekezet jött el az új zászlók átvételére – mondta arra utalva, hogy háromszáz királyhágómelléki gyülekezet zászlója készült el az ünnepi alkalomra. – Amikor összegyűlünk és zászlóinkkal felvonulunk, azt fejezzük ki, hogy közel vagyunk Istenhez, ugyanakkor egymáshoz is – jelentette ki Csűry István.

Steinbach József dunántúli püspök apostoli köszöntése után az egybegyűltek közösen tettek hitvallást Vass Zoltán, a Kanadai Magyar Református Egyházak Szövetségének elnöke vezetésével. Halász Béla délvidéki püspök Máté evangéliuma 6. fejezetéből olvasott fel, majd Kató Béla erdélyi püspök vezetésével Kálvin János bűnvalló imáját mondták el az egybegyűltek.

Az ünnepi istentiszteleten Fekete Károly tiszántúli püspök hirdetett Igét a 123. zsoltár, valamint Máté evangéliuma 6. ré­szének 33. verse alapján. Igehirdetésében az önérzetre ébredés zarándokútjának három lépcsőfokáról beszélt. Az el­sőt az Istenre tekintő, imádságos testtartás uralja, amely hit­vallás és elhatárolódás, hiszen kizár minden más segély­forrást: nem önmagára vagy pótmegoldásként földi tekintélyekre tekint, hanem sokkal magasabbra néz. – Aki Istenre emeli a tekintetét, az példát ad a szemüket lesütőknek, a magukba roskadtaknak. Isten a helyén van, és várja, hogy összekapcsolódjon a tekintete a mienkkel. A következő lépcsőfokon az imádságos testtartásból mindennapos magatartás lesz. A zsoltáros bizalommal rendeli alá a saját sorsát élete urának – fogalmazott a püspök, aki szerint „csak a nagyra nőtt ember lehet olyan öntelt, hogy nem bízza rá magát az Isten kezére, és kapkod helyette földi »nagy« emberek kezei után, vagy csak a saját kezében bízik, pedig már sokszor tapasztalta, milyen gyöngék tudnak lenni az emberi kezek”. A harmadik állomás, hogy az Istenre tekintő magatartás bátor megszólalásra késztet, és a mindennapos magatartás belső tartássá válik. – A zsoltáros lelke eltelt azzal, hogy bántják azt, ami számára szent, de nem ugrik senki torkának, nem átkozódik, hanem imádkozik. Nincs a hangjában bosszúvágy, csak ezredéveken átzengő segélykiáltás, amelyre a mi Atyánk megadta a választ, mert a szabadító Krisztus elküldésével hallgatta meg a könyörületes imádságot. Az imádságos testtartást és a szürke hétköznapok magatartásformáját el lehet játszani, de a harmadik, a belső tartás nem hamisítható – mondta Fekete Károly.

A Miatyánk imádságot Szenn Péter horvátországi püspök vezetésével mondták el az egybegyűltek, majd Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök mondott áldást, az úrvacsora szertartását pedig Géresi Róbert felvidéki püspök vezette.

Magyar református keresztyén nép, mit emelünk magasra? Mivel dicsekszünk? – tette fel a kérdést Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. – Nemcsak vagyunk, de gyarapodunk is, és együtt vagyunk, ami nem magától értetődő a világnak ezen a táján. A reformátusok egységét az Úristentől kaptuk ajándékba. Vagyunk, gyarapodunk és együtt vagyunk, de ahogy a zsoltár mondja, ezek csak „harci kocsik”. Azt emeld magasra, ami nem rólad szól! Azt emeld magasra, ami túlmutat rajtad! Vagy így is mondhatnánk: úgy szól rólad, hogy arról szól, aki téged emel.”

Hogy vagyunk, biztosan köszönhetjük a kultúránknak, elődeink jó stratégiáinak, de valójában azért vagyunk, mert az Úristen úgy döntött, hogy legyünk. Együtt vagyunk, mert ez Isten parancsa, és mi együtt szeretnénk lenni az összes magyar keresztyénnel és kereszténnyel. Nem irigykedve akarunk nézni azokra, akik más formában mutatják azt, hogy ereje van a magyar keresztyénségnek, hanem velük örülünk. – fejtette ki a püspök.

Balog Zoltán szerint a magyar keresztyének feladata, hogy egy hangon tudjanak megszólalni ebben az „eszeveszett világban”.

A püspök ezután a háromszáz királyhágómelléki gyülekezet felsorakoztatott zászlajaira mutatva azt mondta, olyan szimbólumok ezek, amelyeken mind van valami egyedi, és mégis mindegyiken van valami közös. – Különlegesek vagyunk, össze­cserélhetetlenek, pótolhatatlanok, együtt pedig részei vagyunk annak a nagy egésznek, amelyet nem lehet másképp nevezni, csak úgy: Isten szeretete – bátorított Balog Zoltán, aki Isten áldását kérte a jelenlévőkre és a gyülekezetek zászlóira.

Bara Lajos István királyhágómelléki főgondnok, a Zilahi Wesselényi Református Kollégium igazgatója arról szólt, hogy az ünnepség­gel egy időben zajlik a Kárpát-medencei református tanintézmények évnyitója. – Nagy öröm, hogy a határon túli iskolák is bekerültek a református iskolák családjába, és erősíthetjük egymást. Az évnyitón átadták a Bethlen-díjat, amelyet Kovács Klára, a Lorántffy Zsuzsanna Református Kollégium nyugdíjas matematikatanára vehetett át példamutató oktatói tevékenységéért.

A magyar kormány nevében Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár beszédében kiemelte: – Az utóbbi több mint egy évtized küzdelmes, mégis sikeres országépítő és nemzetegyesítő munkájának köszönhetően a határon túli magyar közösségek anyaországi támogatása nemcsak elvi és érzelmi síkon, hanem materiális értelemben is sokszorosára gyarapodott. Egyúttal megköszönte a határon túli reformátusoknak a magyar közösség megmaradásáért tett erőfeszítéseit.

Az ünnepség a Generális Konvent közgyűlésével ért véget.

Ulicza Tamás

– Milyen fontos állomásai voltak az elmúlt száz esztendőnek?

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kényszerű megalakulásának 100. évfordulóján hasznos megemlíteni néhány fontos állomást küzdelmes történetéből. Már a megalakulása körüli belső és külső feszültségek is meghatározóak voltak. Két tábor keletkezett aszerint, hogy támogatták avagy ellenezték-e az önállósodást. A táborok mögött pedig hol határozatlanul, hol önkényes hatalmaskodással a román hatóság intézkedett. Egyházkerületünk önazonosságának jót tett azok győzelme, akik következetesen harcoltak e Tiszántúl és Erdély között árván maradt terület egyházilag kialakított önállóságáért. A másik ilyen állomás volt az államosítás ideje. A kommunisták kirabolták az egyházakat, és percek alatt megfosztották a reformátusokat is ingatlanjaiktól, intézményeiktől. Általános megsemmisítő hadjáratot indítottak, amelynek célja az egyház felszámolása volt. Elődeink küzdelmeiről még mindig nincs teljes képünk. Tartozunk azzal, hogy ne csak kirívó meghátrálásokról, néhány merészebb ellenállásról ítéljék meg a gyülekezetek elöljáróinak kiállását, hanem mélyebb összefüggésekben és alaposabb ismeretekkel. Ugyanígy csak részleteit ismerjük az 1956 utáni megtorlásoknak, ezek nálunk is bekövetkeztek, szigorú titkosítások máig tartó tilalmával. Reményteljes állomás volt 1989 karácsonya. A diktátorok elpusztultak, de az akkori álmok azóta sem teljesedtek. A balkáni káosz bizantinikus formái között vergődünk.

– Ön az egyházkerület hetedik megválasztott püspöke. Milyen feladatokat hagytak önre az elődei?

Elődeim nem hagytak feladatokat. Ennek ellenére rengeteg kérdésre kell válaszolnunk naponta. Folyamatos feladat az egyházkerület és az állam kapcsolatának kezelése, amelynek keretében a visszaszolgáltatás tervszerű akadályozását tapasztaljuk. Románia nem teljesítette az Európai Unióba való belépésekor tett ígéretét. Állandóan fenyegetőznek győzelmi vágyakat kergető pártok, hogy a már szerzett jogoktól is megfosztanak bennünket. Megtörtént a modernkori demokrácia első visszaállamosítása a Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium esetében, a zilahi Wesselényi-gimnázium perében pedig egyszerre mindkét református püspököt ügyészi vizsgálat alá helyezték. Száz év alatt nem volt egyetlen nap sem, amikor egyházi vezető gondtalanul élhette volna életét. Akkor sem, ha a parlamentben kínálták bársonyszékkel, és megkülönböztetett rendszámú autó állt rendelkezésére.

– Milyen céljai vannak a kerületnek a következő évekre?

Egyházkerületünk az elkövetkezendőkben a gyülekezetek biztonságát szervezi. Csonkolt állapotunk következtében méltó székházunk sem volt, ahonnan felelős munkát végezhettünk volna. Kilépünk az albérletből! Egyházkerületünk székháza immár négy éve elkészült. A mai igények szerinti adminisztratív épület nemcsak iratokat kezel, hanem gondokat és örömöket is. Jövőre mind a kilenc egyházmegyénknek saját hivatala lesz hasonló feladatokkal. Bár nekem már csak ez az esztendő jut a püspöki szolgálatból, szeretném elkezdeni egyházkerületünk egészségvédelmi szolgálatát. Egy református kórház szükségességét éppen a járvány idején érezhetjük a legjobban.

– Hogyan emlékezik meg az egyházkerület a századik évfordulóról?

Megemlékezésünket 360 évre visszamenőleg kezdtük. Akkor menekítették ki a Váradi Bibliát a vár hős védői tűzből és vérből. Ilyen hősök állnak a történelmünkben, akik a halál árnyékában is Bibliát nyomtattak. A megemlékezést szeptember 17–18-án folytattuk Ünnepi Református Fesztivállal és a Generális Konvent közgyűlésével. Nem tudtunk tízezer embert fogadni, mint 2017-ben, de együtt lehettünk testvéri közösségben. A sebek begyógyulását és a jövőnket Isten Igéjétől várjuk. Székházunk udvarán emlékjelként szószéket állítottunk kifejezve: mi mindenkor és mindenben az ő szava nyomán haladunk. Erre az alkalomra csaknem háromszáz királyhágómelléki gyülekezet címeres zászlója készült el a református egység jegyében.

Hegedűs Bence

A centenáriumi ünnepség részeként tartották a Generális Konvent – a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testülete – közgyűlését, amelyen bemutatták az új magyarországi énekeskönyvet, és Bódiss Tamás egyházzenei irodavezető egy-egy tiszteletpéldányt adott át a grémium tagjainak.

A Generális Konvent közgyűlése nyilatkozatban állt ki Kató Béla és Csűry István mellett. A két erdélyi egyházvezetőt visszaéléssel gyanúsítja a román ügyészség a Zilahi Református Wesselényi Kollégium épületének visszaszolgáltatása ügyében.

A konvent úgy határozott: felhatalmazza a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának mindenkori lelkészi elnökét, hogy a Kárpát-medencei református egyházkerületeket egyházi, állami és társadalmi kapcsolatokban képviselje és a Generális Konvent ügyvezetését ellássa. Erről kérdeztük Balog Zoltán püspököt, az MRE Zsinatának lelkészi elnökét.

„A hatékonyabb működés érdekében szükség van olyan vezetésre, amely nemcsak az operatív feladatokat végzi, hanem stratégiailag és tartalmilag is irányít, valamint az ülések közötti időben is biztosítja a munka folytonosságát az elnökség iránymutatása szerint. Az elnöki poszt létrehozását a horvátországi reformátusok évek óta húzódó nehéz helyzete hívta életre, miután a horvát bíróság legitimnek mondott ki egy szakadár, anyagi alapon szerveződő református társaságot. A félreértés azért történhetett, mert nem volt elég erőteljes a valós református közösség érdekképviselete. A nagyváradi ülésen azt javasoltam, hogy »vetésforgóban«, kétéves váltásban határozzuk meg a Generális Konvent elnöki posztját az egyházkerületek között. A testület azonban Kató Béla erdélyi püspök előterjesztését fogadta el, amely szerint a Generális Konvent elnöke a Magyarországi Református Egyház Zsinatának mindenkori lelkészi elnöke legyen, hiszen a legtöbb erőforrás ebben a tisztségben összpontosul.”

Balog Zoltán püspök első feladatai között említette a horvátországi reformátusok helyzetének tisztázását a horvát hatóságok előtt. Ezzel összefüggésben már közleményt is megfogalmaztak. A másik fontos feladat a romániai egyházi kárpótlási törvény végrehajtásának elodázásához, illetve visszafordításához fűződik. „Az erdélyi testvéreink ügyében a nemzetközi egyházi közvélemény segítségét kérem, mert gyalázatos, hogy két tekintélyes, tisztességes püspökünket, Kató Bélát és Csűry Istvánt csalással, hazugsággal és korrupcióval vádolja a román ügyészség a zilahi református kollégium épületének visszaszolgáltatása ügyében. Másrészt Nagyváradon az egyházi vagyon egy részét ismét államosítani akarják, ezért határozottan lépnünk kell.”

A Generális Konvent elnökének további feladatai közé tartozik koordinálni az egységes Kárpát-medencei egyházi stratégia kidolgozását a részegyházak képviselőivel. Szükséges lesz azoknak a nemzetközi egyházi szervezeteknek és testvéregyházaknak a tájékoztatása is, amelyek segíthetnek a hatékony fellépésben és jogvédelemben. Az elnöklő püspök feladata lesz felvenni, illetve erősíteni velük a kapcsolatot.

Fekete Zsuzsa