Egy hullámhosszon Istennel

Talán nincs is még egy olyan kereskedelmi rádió a világon, amely keresztyén igei tartalmakat közvetít és egy református gyülekezet működteti. A beregszászi Pulzus Rádió ilyen. Bár a szerkesztőség nem tud változtatni azon, hogy hány rakéta csapódik be Ukrajnában, azonban folyamatosan biztatja a hallgatókat a háborús helyzetben. A kárpátaljai rádió megcsappant létszámmal, de működik. Arról azonban fogalmuk sincs, lesz-e fizetésük a jövő hónapban.

Hogyan működnek hadiállapotban? – kérdeztük elsőként Birta Zoltán főszerkesztőt.

Műsorrácsunk megváltozott, nem szólnak szórakoztató műsorok, híreket pedig nemcsak kerek órában, hanem félóránként sugárzunk a háború kitörése, február 24-e óta. Nagy örömünk, hogy egy percre sem álltunk le.

Békeidőben ez a szerkesztőség tele van élettel és jó hanggal. Most olyan nagy a csend!

Az első nap volt a legnehezebb mindenkinek. Az első héten a félelem és az ismeretlen körülményektől való aggodalom miatt, mint szerte Ukrajnában, rengeteg munkatársunk hagyta el az országot. Több hírszerkesztő 24-én délelőtt még Beregszászból szerkesztett friss híreket, de a kétórai hírblokkot már a határ túloldaláról készítette, online. A Covid-időszak alatt megtanultuk, hogyan kell online rádiózni, ezt kamatoztatjuk most a hadiállapotban.

Napfényes, békés tavaszunk van, de ha két ember hírekről kezd el beszélgetni, a félelem haraphatóvá válik a levegőben.

Vegyesek az érzések a kárpátaljai magyarokban, legyenek a határ bármelyik oldalán. Úgy tapasztalom, nagyon sok mindentől félnek az itt élő emberek, de azok is szenvednek, akik elhagyták az országot. Fontos látnunk, hogy itt, Kárpátalján mi jó helyzetben vagyunk. Igaz, megszólalnak a légiriadók, de a légtér biztonságos. Békesség és rend uralkodik, hozzánk menekülnek az emberek. Azonban a bizonytalan, változó környezet terheli az ember lelkét, mindentől félünk: a holnaptól, a katonai behívóktól, az árak égbeszökésétől, de napról napra Isten gondviselését, óvó karjait is tapasztaljuk magunk felett. És ez a rádió működésére is igaz, isteni ajándék, hogy sugárzunk. Munkatársaink számtalan lehetőség közül választva, jobb fizetésért betagozódhatnának a magyar médiapiacba, mégsem teszik. Mindegy, hol, de a rádióért fáradoznak.

Birta Zoltán, Pulzus Rádió főszerkesztő - 2021. augusztus. Fotó: Somorjai Balázs

Birta Zoltán: „Az ad erőt a terhek elhordozásához, hogy csodákkal találkozunk nap mint nap.”

Isten gondviselését miben tapasztalja?

Ha Isten beleengedett ebbe a helyzetbe, akkor meg fog tartani a határ ezen és a másik oldalán is. Érezzük és tapasztaljuk Isten békességét és erejét itthon. Talán az ad erőt a terhek elhordozásához, hogy csodákkal találkozunk nap mint nap, békeidőben ezeket nem feltétlenül vennénk észre. Jób történetére gondolok, amikor Isten mellett tudjuk magunkat, beleengedjük az életünket olyan helyzetekbe, amelyek nem megszokottak, furcsák. Talán mondhatnák úgy is: mindent elveszítettünk, de ennél nagyobb csodahalmazt nem kaptunk még ilyen rövid idő leforgása alatt. Abban a tudatban élek, hogy bármi történik velem, az mind Isten kezében van, és hiszem, hogy a háború végeztével nemcsak visszatér minden a régihez, de jobbá is válhat.

Hogyan változott meg a hallgatottságuk?

A hadiállapot bevezetése előtt online hallgatóink 70 százaléka Kárpátaljáról, 30 százaléka az anyaországból és külföldről követett minket. Február 24. estéjére megváltozott az arány, 70 százalékban keresték honlapunkat és az internetes oldalunkon elérhető streamünket a határ másik oldaláról, 30 százalékban Kárpátaljáról. A nagy népmozgásnak következménye volt feltehetően, hogy átalakult a hallgatói körképünk. Európa különböző országaiban, de más kontinensen is vannak hallgatóink.

Mit sugároznak a szórakoztató műsorok helyett?

A legfájdalmasabb, hogy nem tudunk a korábbiakhoz hasonlóan napi nyolc órában élő műsort sugározni, mert a kollégák egy része nincs itthon, a légkör sem engedi meg. Ezt napi egyórás élő adásfolyam létrehozásával próbáltuk meg ellensúlyozni. Márciusban reggelente a Kárpát-medence református, továbbá a világ protestáns közösségeinek vezetőit telefonon kapcsoltuk adásba, az Ige bátorító, biztató szava szólalt meg Ausztriából, a Székelyföldről, Magyarország megyéiből, Kanadából és Amerikából. Erre építve hoztuk létre egyórás élő műsorunkat, amelyben humanitárius munkát végző szervezeteket, közösségeket mutatunk be. Hétfőtől szombatig élő műsorral jelentkezünk 10 és 11 között.

Milyen visszajelzéseket kapnak?

Sok erőt merítenek a hallgatók az áhítatokból, így áprilisban kárpátaljai lelkészeinket kapcsoljuk telefonon egy-egy biztató igei üzenetért. Nem tudunk változtatni azon, hány rakéta csapódik be az ország területére, viszont azon igen, hogy mire tesszük a hangsúlyt. Azt próbáljuk bemutatni, hogyan fogadják a menekülteket nemzetiségtől függetlenül, azok miként válnak segítőkké, az anyaország és a világ különböző részein élő magyar közösségek hogyan gondolnak ránk. Szeretettel, kétkezi munkával, gyűjtésekkel, imádsággal hordoznak bennünket. Egyik élő kapcsolásunknál tették fel nekem a kérdést: tudtuk-e, hogy Kecskeméten minden reggel 500 diák imádkozik a kárpátaljai magyarság megmaradásáért? – Nem tudtam, de most már nemcsak engem, hanem hallgatóinkat is erősíti a tudat.

2013 májusában kezdte meg földfelszíni sugárzását a Pulzus FM 92.1. Ma Kárpátalja egyetlen kétnyelvű, 24 órában sugárzó rádiója, amely keresztyén magyar értékeket közvetít.

A Pulzus Rádió fenntartója a Beregszászi Református Egyházközség, amelynek vezető lelkésze Taraczközi Ferenc, őt szólítottuk meg másodikként. Közszolgálati vagy kereskedelmi rádió a Pulzus FM?

Valahol a kettő között. Kárpátalján a Pulzus közszolgálati rádióként nem részesülne állami támogatásban, mint Magyarországon. Ahhoz, hogy működni tudjon, reklámbevételekre van szükségünk. Igen magas a hallgatottságunk, a háború előtt sokan reklámoztak nálunk, stabil anyagi lábakon álltunk, jelenleg más a helyzet.

Ha a háború kitörése óta nincs reklámbevételük, hogyan tartják fenn magukat?

Áprilisban még sikerült kiadnunk a béreket, a fenntartással járó költségeket is kifizettük, de súlyos problémákkal nézünk szembe. Fizetésemelésre volna szükség, a határ ezen oldalán lévő kollégáknak a megemelkedett árak, az infláció miatt, a határ másik oldalán azért, mert ott a mindennapi élet sokkal költségesebb. Szeretnénk megtartani a munkatársakat, de semmilyen bevételünk nem volt márciusban. Őszintén nem tudom, miből fogjuk fenntartani a rádiót. Kaptunk ígéreteket, hogy segítenek, de hogy ezek mikor válnak valóra, nem tudjuk. Ha nem érkezik külső segítség, fel kell mondanunk a kollégáknak. Nem tudom, hogyan tovább…

Ez így kilátástalannak hangzik. Mégis, mi ad reménységet?

Az Úrtól kapunk. Múltunk számos pillanata teszi egyértelművé számunkra, hogy az élet több az emberi lehetőségeknél. A Pulzus Rádió elindulása, sokéves működése arról ad bizonyságot, hogy Isten nyitogatja előttünk az ajtókat, olyanokat is, amilyeneket el sem tudunk képzelni. Korábban is volt reménytelen időszakunk, de Isten akkor is előteremtette a feltételeket. Biztos vagyok benne, hogy már van megoldása az Úrnak, csak emberként nem látom még, mi az.

Harmadik megszólalónk a Pulzus Rádió hírszerkesztője. Végső Esztertől azt kérdeztük elsőként, miben változott meg munkája ebben az időszakban.

Hírszerkesztőként mindig nagy felelősség van rajtam, ez most hatványozódik. A hiteles forrás kulcsfontosságú. Kollégáimmal Ukrajna szemszögéből figyeljük a háború eseményeit. Ebben az időszakban a kétnyelvű hírek még inkább felértékelődtek. A hírszerkesztőkkel folyamatosan követjük a történéseket, bár fizikailag távol vagyunk egymástól, éjjel-nappal kommunikálunk, szinte egyszerre mozdulunk egy-egy új eseményre.

Mi lehet ilyen helyzetben a hírszerkesztő célja?

Maradni és kollégáimmal együtt újra felépíteni a kárpátaljai magyarok szülőföldbe vetett hitét. Mindannyiunknak fontos a rádió és a közös munka. Fő missziónk, hogy hitelesen informáljuk az itthon maradottakat, hogy érezzék, mi velük vagyunk, nem hagyjuk abba a munkát, akármilyen nehéz is a helyzet. A minap Zán Fábián Sándor püspök úr gondolatait vágtam a Határtalan című műsorunkba, megnyugtattak szavai: „Nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy Isten vigyáz ránk.” A Heidelbergi Káté első tételét is idézte: „És úgy megőriz, hogy egyetlen hajszál sem eshetik le fejemről mennyei Atyám akarata nélkül.” A püspök úr békéjéből én is merítettem.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!