Az egyházunk sokkal több, mint egy vallási szervezet

A püspök feladata az egyház törvényes szabályainak, rendjének megtartása, de ez csak az egyház látható része – mesélte a Körkép felvidéki portálnak Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, és hozzátette, nem szeretné leértékelni az egyház munkájának ezt a részét se, de úgy gondolja, ennél sokkal többre van szükség: hitet kell ébreszteni, reményt kell adni, utat kell mutatni az embereknek; föl kell hívni olyan társadalmi, negatív változásokra a figyelmet, amelyek ott vannak a mai világban, a keresztyén és bibliai értékeket kell megtartani és tovább kell vinni. Az egyházunk sokkal több, mint egy vallási szervezet, és ha csak egy vallási szervezetnek a szintjén maradnánk, akkor mondjam így, elvesztettük a csatát – osztotta meg véleményét a püspök.

Arról is beszélt, hogy tulajdonképpen csodának is tekinthető, hogy a szlovák és magyar reformátusság jelenleg is még egy egyházban van, Nyugat-Európában sokkal kisebb kérdések mentén szakadtak szét közösségek.

Hiába nyúltak hozzá végre harminc évvel a még a kommunizmusban bevezetett finanszírozási rendszerhez, a lelkészek fizetése még nem tekinthető rendezettnek. Ebben a témakörben látja Géresi Róbert az egyház egyik nagy kihívását. Azt is kiemelte, hogy Szlovákiában az egyházakat a politika nem valós társadalmi súlyuknak megfelelően kezeli. Elmondta, hogy a beiktatására elküldték a meghívókat a szlovák és a magyar kormányzatnak is, de szlovák részről semmilyen köszöntés nem érkezett.

Arra a kérdésre, hogy a felvidéki magyar politikai erők kérték-e a református egyház segítségét, azt mondta, nem történt ilyen megkeresés, és távol is szeretnének maradni a napi politikától. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy az egyház szempontjai a társadalomban – akár a politikumon keresztül is – megjelenjenek, és úgy gondolja, hogy egységes magyar érdekképviseletre lenne szükség, de ennek „lelke” kell, hogy legyen. Ha nincs értékközösség, a közös érdekképviselet előbb-utóbb úgyis szétesik.

Azt is kiemelte, hogy akik a Bibliára hivatkozva nevezik a Covid-19 elleni oltást a „Sátán bélyegének”, azok tévednek, ennek az állításnak szerinte nincs bibliai alapja. Úgy gondolja, hogy a keresztyén hit megélése és a keresztyén értékrend, amely a mi református hitünket egészében jellemzi, távol áll attól, hogy szélsőséges állítások mentén fogalmazza meg saját látásmódját. Szerinte bizalommal kell lennünk az emberek irányába, például azokéba, akik egészségünkért fáradoznak, miközben tudjuk, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, és soha semmi sem tökéletes ebben az életben. Elmesélte, hogy felkínálták az összes lelkésznek az oltás lehetőségét, nem vezetnek adatbázist arról, ki olttatta be magát, mert lelkészeik „felnőtt emberekként tudnak döntéseket hozni saját családjuk, szeretteik és közösségeik életére nézve”.

Hatalmas nyomás van a keresztyén gondolkodásmódon, sok erő a hagyományos értékrendet akarja háttérbe szorítani, akár az identitáspolitika, akár a nemzeti politika kapcsán. És ezek a törésvonalak már a Felvidéken is érezhetőek.

A nyugati protestánsoknál erősödő liberalizmusról, a meleg lelkészek, püspökök szolgálatáról, a Bibliában az Istent jelölő személyes névmás semleges nembe tételéről, a melegházasság megengedéséről a püspök azt mondta:

Ugyanakkor azokat az emberi élethelyzeteket, amelyek a társadalomban jelen vannak, mindig komolyan kell vennünk. „Mi nem elítélni vagy nem bírálni akarjuk önmagában az egyes emberi élethelyzeteket, hanem segítséget kívánunk adni, és el kívánjuk fogadni ezeket az embereket” – mondta, de hangsúlyozta, hogy a Szentírás alapján megfogalmazható, hogy az egyedi nem tehető általánossá.

Arra a felvetésre, hogy a nyugati protestáns egyházakban másik Bibliát olvasnak-e, Géresi Róbert azt felelte: a bibliaolvasás módjában és értékelésében vannak különbségek, de ez nem az utóbbi 5-10 évben kezdődött. Százötven évvel ezelőtt feltűnt egy olyan bibliaértelmezési mód, amelyet liberálisnak nevezhetünk, de mi itt Közép-Európában a hagyományos értelmezés mellett vagyunk.

Elmondta, hogy abban reménykedik, hogy a püspöki ciklusa alatt Isten szeretete és kegyelme „megtart bennünket, és tovább tudunk lépni az egyház építésének szolgálatában”.