A július 5. és 8. között tartott rendezvényen a szervezők szavai szerint, amellett, hogy „az első világháborút lezáró trianoni békediktátum centenáriumán a feldarabolt magyar hazában, illetve Nyugatra szakadt közösségeinkben élő és túlélő magyarság sorsába" igyekeztek betekintést nyújtani, egyben „törekednek a felekezeti és nemzeti öntudat megtartására is ösztönözni".
Szatmári Emília, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia adjunktusa első alkalommal mutatta be történelmi perspektívából a Magyar Református Egyház Egyetemes Konventje felekezet- és nemzetmegtartó szolgálatát. Gecse Géza előadásában az első világháború eseményeit elemezve a Kárpát-medencei magyarság szórványosodásának előzményeire tért ki, hangsúlyozva folyamatos nyugat-európai elvándorlásának máig tartó gondjait, valamint következményeit. Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke Ravasz László 1920 és 1945 közötti munkásságát ismertette, megjegyezve, hogy az első világháborút követő zavaros időszak nagy formátumú püspöke, akinek volt módja Erdélyben belekóstolni a kisebbségi létbe is, máig nem került az őt megillető helyre a magyar köztudatban.
A NyEMRLSz-t 1944-ben Ravasz László püspök hozta létre – egyetemes konventi elnökként az ő nevéhez fűződnek a szervezet későbbi létrejöttét megalapozó döntések –, akire az egybegyűltek hálával emlékeztek. A püspök életét bemutató vándorkiállítást annak felsőőri állomásán Huszár Pál főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke nyitotta meg. A kiállítás a reformáció 500. és Ravasz László (1882-1975) születésének 135. évfordulójának tiszteletére a leszármazottak szakmai vezetésével és aktív közreműködésével készült, akik közül a püspök unokája és dédunokája, Bibó Borbála és Tegzes Orsolya a tanácskozáson is jelen volt, ismertetve a tárlat koncepcióját és megosztva az egyházi vezetőhöz fűződő személyes emlékeiket is.
Karvansky Mónika lelkipásztor az ausztriai magyar reformátusok egyháztörténetét elevenítette föl. A szervezők az elszakított egyházkerületek múltjáról, jelenéről és jövőképéről kerekasztal-beszélgetést szerveztek, amelyben az erdélyi, csehországi, szlovákiai és délvidéki helyzet kiemelt hangsúlyt kapott. Szombaton a vezetőségi tanácskozás az Európa-szerte szórványban élő magyar gyülekezetek örömeivel és gondjaival foglalkozott, majd döntött a NyEMRLSz hollandiai székhelyének Budapestre való áthelyezéséről.
A tanácskozáson egyházunkat Czanik András, a Zsinati Hivatal Kárpát-medencei referense képviselte, aki a Magyarországi Református Egyház és a nyugat-európai magyar református szórvány konfliktusoktól sem mentes viszonyát elemezte. Előadásában kiemelte, hogy a jövőbeni együttműködéshez nélkülözhetetlen az egyes közösségek helyzetének mielőbbi felmérése. Ez több célt is szolgál: egyrészt átfogó kép szerzését a diaszpóra pillanatnyi állapotáról, ami támpontot adhat a prioritások megállapításához, másrészt segítséget jelenthet a kapcsolattartás újragondolásában, valamint az új kivándorlók vagy átmenetileg külföldön munkát vállalók tájékoztatásában is.
Az Európa kilenc országából érkezett küldöttség megköszönte a felsőőri református presbitériumnak és a közeljövőben nyugalomba vonuló Gúthy László lelkipásztornak, hogy tizenkét esztendeje helyet adott kétévenkénti összejövetelüknek.
A NyEMRLSz a tanácskozás zárónyilatkozatban alázatra és bűnbánatra hív, „hogy Európa migrációs gondjai közepette az egyház tagjai keresztyén életgyakorlatukkal igyekezzenek visszatalálni Krisztus tényleges követéséhez, keresztyén indulattal legyőzhessék az erőszak és ellentétek szítását", mert ha „...jól cselekszel, emelt fővel járhatsz..." (1Móz 4,7). A történelmi megosztottságból származó, máig akadozó lelki vérkeringés helyreállításában ez ugyanúgy vonatkozik a nyugat-európai magyar szórványreformátusságra, mint a Kárpát-medence tömbreformátusságára – olvasható a dokumentumban.
reformatus.hu, fotók: ref-kirche-oberwart.com