Szemléletformálás hagyományosan és digitálisan

A Református Tananyagfejlesztő Csoport 2017 áprilisában alakult. Volt ennek valami előzménye, vagy teljesen a nulláról indult a munka?

A Magyarországi Református Egyházon belül a közismereti tárgyakhoz kapcsolódó tananyagfejlesztés az 1940-es évektől kezdve megszűnt, mint ahogy olyan iskolák sem voltak már 1948 után, ahol ezeket az eszközöket használhatták volna. Az iskolák újraindítási folyamatát követően a Református Pedagógiai Intézetben indult el tananyagfejlesztés, jobbára hittankönyvek készülnek, hogy segítsék az iskolai református hitoktatást. Illetve volt egy kezdeményezés, Czeglédi Sándor történelemkönyv-sorozata középiskolásoknak, ám azt végül mindössze két intézményben használták.

Hogyan jött létre, és miből gazdálkodik a Tananyagfejlesztő Csoport?

2016 végén az Emberi Erőforrások Minisztériuma úgy döntött, hogy támogatást nyújt a történelmi egyházak tananyagfejlesztési munkájához. A református egyház egymilliárd forintot kapott erre a célra, amit 2021 év végéig kell felhasználnunk. Először a Zsinat Abonyi utcai épületének első emeleti tárgyalója volt az irodánk, majd másfél évig használtuk az Oktatási Iroda régi irodáit, miután ők új helyükre, az Abonyi utca 27-es szám alá költöztek. Végül 2020 januárjában mi is kaptunk egy szép irodát ugyanabban az épületben az első emeleten.

Milyen közegben kellett elindulnia a Tananyagfejlesztő Csoportnak?

A református iskolák nagyon nagy autonómiával rendelkeznek a tananyag kiválasztásában (is). A református közoktatási törvény a tananyag tekintetében csupán ajánlásokat fogalmaz meg, de az oktatási anyagokat, azok tartalmát, a tanmenetet és a taneszközöket nem írja elő. Az intézményeknek nagy szabadságuk van, és a legtöbb helyen élnek is ezzel. Ha a fenntartónak van rálátása az oktatásra, a nevelőtestülettel együtt formálhatja a pedagógiai programot, és meghatározhatja az ehhez kapcsolódó taneszközöket, de általában nem ez a jellemző. Minden iskolának saját karaktere van, emiatt igen különbözően oktatnak a református tanárok. Ebben a környezetben kellett elfogadtatnunk magunkat, és felvázolni az elképzeléseinket.

Mi volt az első kiadvány, amely napvilágot látott?

Az Alapvetés – Háttértanulmányok a református iskolarendszer fejlesztéséhez című kiadvány. Ebbe belekerült annak a háttérkutatásnak az eredménye is, amely megfogalmazza, hogy tantervi szinten a rendszerrel, illetve a tananyagokkal kapcsolatban milyen elvárásai vannak a pedagógusoknak, intézményeknek.

És mit várnak el?

Semmiféleképpen sem kész tankönyvcsaládokban gondolkodnak, és abban sem, hogyan lehetne az állami tankönyvek helyett másokat hozni. Inkább olyan kiegészítő anyagokat, segédkönyveket szeretnének, amelyekkel az iskola református jellegét meg tudják erősíteni. Sokszor munkafüzetben gondolkodnak, tőlünk pedig praktikus tanácsokat és módszertani ötleteket várnak. Végül is ebbe az irányba indultunk el a tananyagfejlesztés tekintetében.

Ebben a zsinati ciklusban a Tananyagfejlesztő Csoportnak 17 kiadványa jelent meg. A kiadványok szerkesztésénél mi az irányelv?

Mindenféleképpen olyan hiánypótló tananyagokat szeretnénk megjelentetni, amelyek segítik a keresztyén nevelést az iskolákban. Fontosnak tartjuk a teremtett világ egészének megismertetését, tananyagaink is ezt tükrözik. Csomagokban gondolkodunk: a diákoknak szánt papíralapú tananyagok mellé kiegészítő digitális tartalmat fejlesztünk, a pedagógusoknak pedig a feldolgozást segítő, szemléletformáló módszertani ötlettárakat adunk. Mindezt magas minőségű kiadványokban.

Melyik kiadványokat tartják fontosabbnak, amelyek a diákok vagy amelyek a tanárok számára készültek?

A tankönyv önmagában nem sokat ér. Ez csak eszköz, amely akkor működik, ha a pedagógus rendelkezik olyan módszertani ismeretekkel, amelyek hatékony interpretációt eredményeznek. Ezért helyezünk nagyobb hangsúlyt a pedagógusok szemléletformálásához kapcsolódó kiadványokra. Sokszor hallottuk az elmúlt időszakban, hogy a digitális oktatás azért nehéz, mert nincs meg a személyes kontaktus. A pedagógusoknak szóló segédanyagainkban elsősorban a tanár-diák közös tanulásra helyezzük a hangsúlyt. Hisszük, hogy a kreativitás, a kooperáció, a kommunikáció és a kritikai gondolkodás fejlesztése játékos formában hatékonyabb. A digitális tartalomfejlesztésnél is elsődleges a játékosság.

Melyik kiadványt emelné ki?

A Kezd őszülni a nyár című, harmadik-negyedik évfolyamosoknak szánt szöveggyűjteményt, amely az egyik legmélyebb és leginkább átgondolt fejlesztésünk. Ez egy négykötetes szöveggyűjtemény-sorozat első kötete, amelyhez négykötetnyi tanítói ötlettár társul. Mindegyik kötet háromszáz oldalas, így igazából 1200 oldalon át böngészhetnek a pedagógusok azok közül az ötletek közül, amelyek segítenek a harmadik-negyedik osztályos gyermekekkel megszerettetni az irodalmat. Vagyis arról beszél, hogyan lehet játszani velük a verseken és a szövegeken keresztül. A kiadvány egyúttal olyan olvasókönyv, amelyet a gyerekek szívesen vesznek a kezükbe, olvasgathatnak órán kívül, akár otthon is – szüleikkel, testvéreikkel együtt. Alsó tagozatban sokszor ugyanaz a pedagógus tanítja a környezetismeretet, a magyart, a matekot és az éneket is. Az ötlettár komplex, így nem csupán magyarórán, hanem más tanórákon is hasznos. Nem lehet a világot tantárgyakra szétdarabolni. Minden órán az életről, a teremtett világ teljességéről érdemes beszélni, és arról, hogy a világot sokféle módon meg lehet ismerni.

Tesztelik is a kiadványokat?

Igen, a szöveggyűjteményt és az ötleteket egy éven keresztül 40 pedagógus mintegy 800 gyerekkel közösen tesztelte heti rendszerességgel. A köteteket évszakok szerint osztották fel. Mindegyik kötet átadása előtt felkészítés volt, ahol a könyv szerkesztői elmondták a pedagógusoknak a koncepciót: mire kell figyelni, mit mire lehet használni. Eljátszották velük a játékokat is, ezután lehetett kipróbálni az iskolákban. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk: például hogy módszertanilag gazdagította a pedagógus egyéni munkáját, vagy hogy hazavitték a gyerekek a könyvet, amelyből aztán a szülők meséltek nekik.

Mennyire jellemző, hogy bevonják a tanárokat a fejlesztési munkafolyamatba?

Kezdettől fogva az volt az alapelv, hogy a református tananyagfejlesztést református intézmények pedagógusaival valósítjuk meg, így ők is érintettek lesznek. Nem szerettük volna azt az érzést kelteni, hogy Budapesten ülnek az okosok, megírják a könyveket, és onnantól kezdve tessék ezeket használni. Ehelyett fejlesztőtársakat kerestünk, akik tapasztalataikkal, ötleteikkel az egész református köznevelési rendszer hasznára lehetnek. Akár próbáról, akár fejlesztésről, akár együttműködésről legyen szó, a református iskolákat keressük, őket szolgáljuk. 2017-től évente rendezünk módszertani konferenciát Miskolcon, ahová nagyjából 100 pedagógus jön el tanulni és megosztani a többiekkel jól kipróbált saját gyakorlatait. Úgy látjuk, élő kapcsolatunk van az intézményekkel.

Miért fontos, hogy digitális tartalmak is készüljenek?

Tizenöt-húsz évvel ezelőtt a digitális tananyag újdonságnak számított, ma már elképzelhetetlen a tananyagfejlesztés digitális kiegészítők nélkül. Az eszközök rendelkezésre állnak, mindenkinek van a kezében okostelefon, az iskolákban tabletek, projektorok, okostáblák segítik a munkát. A tankönyvekhez hasonlóan a digitális tartalmakra is eszközökként tekintünk: a Református Tananyagtárban (reftantar.hu) megtalálható, ingyenesen elérhető több száz videó, sok-sok 3D-s animáció és hanganyag. Ezekhez a fejlesztés során ötleteket adunk, foglalkozáspéldákat, témacsomagokat ajánlunk, megmutatjuk a pedagógusoknak a digitális tartalmak széles palettáját, ők pedig eldöntik, mit és hogyan használnak fel belőlük.

A digitális tartalmak a nyomtatott kiadványok kiegészítői?

Alapvetően igen. A Jóság néni csokija című kötet 8 történetéhez először 8 animációs film készült, majd a kisfilmek képeiből válogattunk a nyomtatott könyv illusztrációihoz. A Történetek a Bibliából című angol-magyar kétnyelvű kiadványhoz angol, német, holland és magyar nyelven készültek filmek. Ott a nyelvtanításra szerettük volna a hangsúlyt helyezni. Persze néha komplex rendszerrel próbálkozunk, mint például a Peregrin – Az elveszett adatok nyomában című játékunk esetében.

Ez az a játék, amelyik bekerült a Best European Learning Materials Awards (BELMA) idei versenyének döntősei közé?

Igen, ez az. A játék története is izgalmas. A reformáció 500. évfordulójára összeraktak egy Protestáns iskolatörténeti mozaik című kiállítást, amely gazdag szöveg- és képanyaggal mutatta be protestáns iskolák történeteit. Ugyanakkor ez statikus kiállítás volt. Gyakorlatilag plakátokat vittek körbe az ország iskoláiba, a kiállításhoz készült weboldal is statikus volt, végig lehetett nézegetni a képeket, el lehetett olvasni a szövegeket. Amikor elkezdtük a fejlesztést, arra gondoltunk, hogy jó lenne, ha ezek az értékes nyersanyagok egy érdekes történetben, interaktív módon jelennének meg. Így aztán beletettük őket egy játékba, amellyel aztán közel 800 diák játszott hónapokon keresztül. Külön öröm, hogy határon túli intézmények is bekapcsolódtak a játékba. A Peregrin olyan egyedülálló, látványos online kalandjáték lett, amelyben a diákok komplex módon, több tantárgyat integrálva ismerhetik meg a református iskolák világát a 16. századtól napjainkig.

Mi a legnehezebb a Tananyagfejlesztő Csoport munkájában?

A munkánkban talán az a legnehezebb, hogy egyszerre 5-6 kiadvánnyal kell foglalkozni, ami mellé bejön még egy-két jó ötlet. Ezeket aztán el kell kezdeni kidolgozni, ami sok egyeztetéssel és tárgyalással jár. A szöveggyűjtemények elkészítésében a legnehezebb feladat a szerzői jogok tisztázása volt, hiszen 150 kortárs szerzővel és azok örököseivel kellett egyezkedni. Megjegyzem, hogy ez nem csupán a legnehezebb, de a legköltségesebb része is a kiadványszerkesztésnek.

Mi a legjobb?

Az a legjobb, hogy az általunk képviselt tanulásszemlélethez mindig találunk partnereket. Áldásként éljük meg, hogy olyan emberekkel működhetünk együtt, akik hozzánk hasonlóan lelkesednek ezért az ügyért. Kiváló szakemberekkel dolgozunk – és nem csak református körökből. Számos olyan fejlesztőpartnerünk van, akinek a református egyházzal korábban nem volt kapcsolata. Ők a mi aspektusunkon át kapnak képet erről az egész rendszerről. Kicsit minket is megismernek. Így a munkánk részben missziós tevékenység is.

Mi lesz, ha elfogy az egymilliárd forint?

Reméljük, jól sáfárkodtunk a pénzzel, örülnénk, ha a létrehozott kiadványok a gyakorlati oktatásban is szerepet kapnának. A református egyháznak, és persze az intézményeknek kell eldönteniük, hogy szükségük van-e a hittankönyveken kívül saját tananyagtartalmakra. Persze mondhatják: eddig sem volt erre igazán szükség, ezután sincs. De reméljük, mindebben meglátják az értéket, és úgy gondolják, érdemes a fejlesztéseket folytatni.