„Nem úgy van az, hogy valaki fölakasztja a keresztyén hitét a fogasra”

Miben más egy keresztyén vezető, mint egy nem hívő?
Elsősorban abban különbözik, hogy a vezetői munkáját is a keresztyén elvek irányítják. Azt szoktam mondani, hogy nem úgy van az, hogy valaki fölakasztja a keresztyén hitét a fogasra, hogyha belép egy munkahelyre és vezető lesz, hanem meg kell próbálni ugyanazon elvek szerint élni, mint amilyen elvek és értékek szerint él mint családapa, mint magánember. Néhányan úgy gondolják, hogy egy munkahely egészen más, ott keménynek kell lenni, félre kell tenni a szeretetet meg minden puhaságnak gondolt dolgot, de az én álláspontom az, hogy pont ellenkezőleg: a keresztyén vezetőnek az a hivatása, hogy ezeket a keresztyén értékeket bevigye a munkahelyére is. Nem biztos, hogy direkt módon, hanem a viselkedésével és a példájával.

Előfordult a pályája során olyan nehéz döntéshelyzet, amikor nagyon át kellett gondolni a dolgokat, és a hit tudta végül megmutatni a helyes irányt?
Több ilyen helyzet is volt. Amikor például embereknek az elküldéséről kell dönteni, akkor mindig meg kell fontolni előbb minden más megoldást. Ilyen még a tisztességességnek a kérdése, bár ott azért általában világos volt, hogy melyik a tisztességes és melyik a tisztességtelen döntés. De eleve kérdés, hogy milyen vezetői munkákat, milyen vezetői beosztásokat fogadhat el egy keresztyén ember, hiszen ha tudja, hogy a hitével ellentétesen kell cselekedni, akkor már jobb, ha eleve azt mondja, hogy köszönöm szépen, de én ezt a munkát nem szeretném elvállalni.

Üzleti életre gondol, vagy politikára?
A saját példámat mondom: 2003-ban kértek fel arra, hogy a Miniszterelnökségnek legyek a közigazgatási államtitkára. Akkor pont egy baloldali liberális kormány volt, és mondtam a miniszternek, hogy szívesen vállalom ezt a megtisztelő felkérést, de tudja, hogy én egy keresztyén ember vagyok, és ezek szerint az értékek szerint dolgozom majd ott is. A válasz az volt, hogy nagyon jó, legalább lesz egy keresztyén is közöttünk. Meg is érte ezt mondani, mert attól kezdve egyértelmű volt mindenki számára, hogy tőlem olyan dolgot ne kérjenek, ami ellentétes a meggyőződésemmel.

Mennyire nehéz a politikában tartani magát az embernek a keresztyén értékekhez?
Én mindig csak a politika szélén voltam, mert közigazgatási vezető voltam 16 éven keresztül. A közigazgatásban van lehetőség arra, hogy valaki maximálisan tartsa magát a keresztyén értékekhez, hiszen végeredményben az, hogy valaki a hazájához hű és az ország érdekeit szolgálja, teljesen összeegyeztethető a keresztyén felfogással. Ugyanakkor oda kell figyelni, mert nagyon sok csapdát is rejteget ez. Nekem is volt ilyen példám, hogy valaki bejött, adott egy doboz csokoládét, mondta, hogy a gyerekek biztos örülnek majd neki. Én jó szándékkal elfogadtam, a legközelebb pedig már ajánlatot tett arra, hogy osztozzunk valamilyen üzleti hasznon is. Nyilván nemet mondtam neki, és elküldtem távolabbi égtájakra, de maga a kísértés megjelenése is nagyon érdekes egy munkában. Bizony, ha valaki erőforrások fölött rendelkezik, pénzek fölött dönt, akkor mindig megpróbálják behálózni. És ilyen apró trükkökkel is tesztelhetik, hogy vajon egy doboz csokoládét elfogad-e az illető, vagy sem.

Hogyan lehet kezelni egy olyan helyzetet, amiben van lehetőség valami jót cselekedni, de közben az embernek a saját értékeit félre kellene tennie?
Azt gondolom, hogy nincsen rövid táv, meg nincsen hosszú táv. Hosszú távon ezek a simliskedések biztosan megbosszulják magukat, és akkor jobb, ha rövid távon is azt vesszük figyelembe, hogy hosszú távon mi lesz majd a megoldás. Nagy kísértés az, hogy gyorsan megoldjak egy ügyet, és mindenkinek milyen jó lesz, hátha ki se derül, hogy itt egy simlisség van mögötte, de jobb eleve azt gondolni, hogy ez ki fog derülni. A napfénypróbának kell alávetni a cselekedeteket, vagyis hogy miként fogadnák ezt a döntésedet akkor, ha napfényre kerülne, akkor is mernéd-e ezt vállalni. Vagy van az édesanyapróba, ami azt mondja, hogy ha édesanyámnak elmondanám, akkor vajon ő mit szólna ehhez. Ezek a próbák általában jól működnek.

Vezető végül is a családfő is. A családban hogy kell a keresztyén értékekre odafigyelni?
Sokakkal ellentétben azt gondolom, hogy a szülői erények és a szülői képességek sok szempontból megegyeznek a vezetői kompetenciákkal. A legfontosabbnak azt tartom, hogy képes legyen egy vezető olyan légkört teremteni, amiben az emberek jól érzik magukat. Szerintem ez egy munkahely és egy család esetében is kulcskérdés. Nem mindegy, hogy valaki összeszorult gyomorral megy be a munkahelyére, vagy pedig úgy, hogy érdekes nyolc óra áll előttem, amikor valami hasznos tevékenységet folytatok egy alapvetően toleráns légkörben. Mind a két közegben fontos, hogy egy embereket fejlesztő, szabadabb légkört alakítson ki a vezető vagy a szülő.

Melyik a nehezebb?
Mindkettő nehéz, de talán a szülői munka felelősségteljesebb, hiszen ott nagyon kell mérlegelni a döntéseket aszerint is, hogy a gyerek hány éves. Kell, hogy megüsse magát ahhoz, hogy megtanuljon járni, de azért az ember ott van mögötte, és elkapja, ha nagyot esne. Aztán egy tinédzser gyereknél már komoly mérlegelést igényel az, hogy mi az, amit megengedek neki, mi az, amikor már a saját lelkiismeretére tudok építeni, és mi az, amikor még a szülői tiltásnak vagy óvásnak van meg a helye. A munkahelyen is nagy a kockázat, de ott mégsem arról van szó, hogy valaki rossz útra lép vagy elzüllik, de mind a két helyen szükség van gondos mérlegelésre, hogy mekkora szabadságot érdemes hagyni.

Mennyire tapasztalhatók akár az üzleti életben, akár a családok vezetésében a keresztyén értékek?
A keresztyének körében, a családban, gondolom, megvannak. A munkahelyen már érzem néha a problémát. Ahogy a beszélgetés elején is mondtam, valahogy nem győzték még meg magukat a keresztyén vezetők arról, hogy tényleg eredményes és hatékony vezetők lehetnek akkor is, ha mindenben a keresztyén értékrendjüket követik. Egy családban ezt talán könnyebb elfogadni, ott a napi rutinnak a nehézsége az, hogy valaki elveszíti a türelmét, és hangosabban szól a gyerekére, mint ahogy szeretné, és aztán utólag megbánja. De úgy általában érdekes, hogy megjelentek a vezetéstudományban is olyan kérdések, mint az érzelmi intelligencia, az emberi jogok tiszteletben tartása vagy az etikus vezetés kérdésköre, amelyek végeredményben rokonok a keresztyén értékekkel. De ha nem járja őket át egy személyes meggyőződés, akkor gyakran csak egy mázt képeznek a vezető vagy egy szervezet munkáján, miközben ezek pont akkor értékesek, ha szívből jönnek, és a vezető hiteles példa a beosztottjai számára.