„Merjünk látni és szólni”

A szakmai nap fókuszában az Emberi Méltóság Stratégia áll. Kialakításának hátteréről Dobszay Benedek felidézte, hogy a szerzetesrendeknél az utóbbi négy-öt évben komoly munka kezdődött el, amely nemcsak a gyermekek, hanem az emberi méltóság védelmével is foglalkozik. Központi kérdései, hogy amikor gyerekekkel, szociális intézményeinkben élőkkel foglalkoznak, hogyan lehet olyan működésmódot elősegíteni, amely tiszteletben tartja a másik ember méltóságát és határait.

Járay Márton kiemelte, hogy a gyermekbántalmazás sajnos az egyházi és az állami intézményekben egyaránt jelen van. Kereste annak a módját, hogyan lehetne jól működő módszereket alkalmazni a református intézményekben is. Felvetette az egyházi szakembereknek a párbeszéd lehetőségét azokkal a projektvezetőkkel, akik a katolikus egyházban, illetve a szerzetesi iskolákban évekkel ezelőtt kidolgozták ennek a módszereit. Bizakodó, hogy elkezdődött az együttmunkálkodás. Kiemelte: az átfogó stratégia kialakítása és hazai megvalósítása azon az elgondoláson alapul, hogy a szakintézményekben ne sérüljenek a gyerekek. Ám ehhez nem csupán eseti kezelések szükségesek, hanem ugyanilyen hangsúlyos a megelőzés, a párbeszéd a szülőkkel, pedagógusokkal, szakemberekkel és intézményvezetőkkel. Hosszú távon csak így lehet hatékonyan és őszintén válaszolni sérüléssel, traumával járó helyzetekre.

Dobszay Benedek elmondta, hogy bár az Emberi Méltóság Stratégia a katolikus szerzetesi közösségekben és intézményekben indult el, de együttműködnek más felekezetű, alapítványi és állami intézményekkel is. A református egyházzal is megkezdődött a párbeszéd az Emberi Méltóság Stratégiáról, ezen belül a gyermekvédelem témájában, amelynek egyik közös alkalma a november 7-i szakmai nap.

Dobszay Benedek kiemelte, a gyermekbántalmazás esetében gyakori az a gondolat, hogy papok követnek el szexuális abúzust mások ellen, ugyanakkor – bár ez is jelen van – nem ezzel találkoznak legtöbbször. Az egyházi intézményekben dolgozó pedagógusok, szociális munkatársak folyamatosan fedeznek fel az általuk segített gyerekek körében olyan bántalmazást, amely a családban vagy saját korosztályos csoportjukban történnek, akár valós, akár online térben. Az ilyen esetek kezeléséhez kulcsfontosságú, hogy ha valamit észrevesz a pedagógus, akkor azt ne tartsa magában és ne egyedül küzdjön vele, hanem merjen látni és szólni. Jelezze az iskolaigazgatónak, a gyermekvédelmi szakembernek, az iskolalelkésznek vagy a pszichológusnak.

– A rendszerszintű módszer azért hangsúlyos, hogy ne csak az esetkezelés és a részterületek prevenciós programjai valósuljanak meg, hanem az egész kérdésről átfogóan gondolkodjunk és cselekedjünk. Biztonságos közeget szeretnénk létrehozni az egyházakban, legyen az iskola, szociális intézmény, lelkipásztori intézmény, érintsen gyereket, felnőttet vagy kollegiális viszonyokat, vagy akár szülőkkel való kapcsolattartást – hangsúlyozta a szerzetes. Fontos lépésnek mondta, hogy a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola képzést indított az emberi méltóság védelmében gyermekvédelem fókusszal. A féléves kurzuson elsősorban azok vesznek részt, akik munkájuk, szolgálatuk során találkoznak bántalmazással.

Járay Márton kiemelte, hogy az egyházi iskolákban történt botrányokat követően szakértők bevonásával komoly lépéseket tettek a katolikus egyházban. Elkezdődött a gyermekvédelmi rendszer kidolgozása a szerzetesi iskolákban, amelynek keretében a gyermekek védelme mellett az emberi méltóság került a fókuszba. A probléma rendkívül sokrétű: gondolhatunk tanár-szülő, tanár-tanár, tanár-diák, diák-szülő konfliktusokra egyaránt. A református teológus szerint a stratégia azért is hatékony, mert a keresztyén gondolkodás vezeti.

A szakember pozitívnak és előre mutatónak tartja azt a megközelítést, hogy mindenki megtanulja azt a készséget vagy hozzáállást, ami a másik méltóságát tiszteletben tartja. Hozzáfűzte: azon is dolgoznak, hogy ki se alakuljanak a másikat sértő, bántó, megalázó helyzetek. – Fontos áttekinteni, hogy mik azok a védőfaktorok egy intézményben vagy közösségben, amelyek megelőzhetik a bajt, vagy ha az mégis megtörténik, milyen lépések szükségesek a megszüntetéséhez. Azzal, hogy egy átgondolt rendszert építenek, hosszú távon új szervezeti és belső kultúrát sajátíthatnak el – fejtette ki.

Dobszay Benedek kitért arra is, hogy korábban tartományfőnökként kellett kezelnie rendtársak és világi kollégák ügyeit is, találkozott áldozatokkal és bántalmazókkal is. Hangsúlyosnak mondta, hogy az áldozatok számára a gyógyulásban és a kiengesztelődésben is segítséget tudnak nyújtani. Az egyik munkatársa maga is egyházi személy áldozata volt, ő a traumáját a gyógyulása után az építkezésre és a továbblépésre használja, hogy segíthessen más áldozatokat. Benedek testvér a bizalomvesztésről és annak helyreállításáról elmondta: az egyházak is megítélés alá esnek, mert adnak rá okot, amit szintén rendbe kell tenni. Kiemelte: fontos tapasztalat más országokból, hogy ahol tanultak a súlyos károkból és őszinték voltak, ezt követően pedig átfogó programot valósítottak meg a helyzet kezelésére, ott a bizalmat helyre lehetett állítani. – Ehhez ki kell tudnunk mondani azt, hogy hibáztunk, és elkezdtünk rendet tenni. Sok még a tanulnivaló, de törekszünk a helyreállításra – hívta fel a figyelmet a ferences szerzetes.