Kiszabadítani Luthert a Wartburgból – Mire jó az egyházi iskola?

Mitől lesz egyházi egy iskola? – ezzel a megkerülhetetlen kérdéssel kezdődött el a beszélgetés, amelyre a résztvevők hasonló válaszokat adtak. Monostori László szerint nem az a lényeg, ki intézi a pénzügyeket meg a papírmunkát, hanem az, hogy milyen a tanárok értékrendje, világnézete. Egyházi iskola az, ahol Jézus Krisztus jelen van, a jelenlétére folyamatosan számítanak, és el is kérik, hogy ott legyen közöttük – tette hozzá Csűrös András, amit Pethő-Szűcs Mária azzal egészített ki, hogy az álom, a cél az lenne, hogy egy ilyen iskolába lépve akkor is érezni lehessen, hogy milyen alapokon áll, ha épp az összes táblát leszerelnék. Amikor szóba került az egyházi iskolák száma, Rubovszky Rita hangsúlyozta, hogy nem az a lényeg, darabszámra hány gyerek hány iskolába jár, hanem hogy hiszünk-e abban, hogy őrtoronyként tudnak működni, akkor is, ha épp csak nyolc egyházi iskola van – mint bizonyos szerencsétlenebb politikai időszakban –, és akkor is, ha az iskolák negyede egyházi fenntartású.

– Mindig nagy kérdés, hogy a gyülekezettel hogyan kötjük össze az intézményt, és nem mindegy, hogy olyan településen próbáljuk ezt megtenni, ahol alapvetően is sokan járnak templomba, vagy olyan helyen, ahol nem – mondta Pethő-Szűcs Mária, majd pozitív példaként említette, hogy náluk, Kiskőrösön a családi istentiszteletet nem tették kötelezővé az iskolában, mégis negyven-ötven gyerek jár el oda a szüleivel. Monostori László arra emlékeztetett, hogy az iskolák missziós helyek, mert nemcsak a templomba járók adják a gyermekeiket egyházi iskolába, hanem olyanok is, akik ugyan nem az egyházközség tagjai, de nem is elutasítóak az egyházzal szemben. – Mindenkit egy lépéssel közelebb vinni Krisztushoz, erre alkalmasak lehetnek az iskolák – hangsúlyozta a katolikus pap, és hozzátette: Jézus egyetlen báránynak is utánamegy, és az egyházi iskolákban mindig vannak ilyen bárányok.

Csűrös András szerint van az egészben egy kis közép-európai „csalafintaság”, mert amíg a szülők azért hozzák a gyereket az iskolába, hogy erkölcsi nevelést kapjon és nagy gond ne érje ott, addig az egyházi iskola azért veszi fel őt, hogy segítse a hitre jutását, így aztán nem ugyanaz a céljuk. Pethő-Szűcs Mária úgy vélte, hogy nem mindig mondják ki pontosan a felvételinél, mit értenek egyházi iskola alatt, és mit várnak el, mit tartanak fontosnak. Rubovszky Rita szerint a keresztyén iskola nem mindig köt elég világos szerződést a szülőkkel és a gyerekkel.

A résztvevők arról is beszéltek, hogy az iskolások és családtagjaik fogadására a gyülekezetnek is nyitottnak kell lennie. Van például olyan református iskolafenntartó gyülekezet, amelynek nincs ifjúsági csoportja – jegyezte meg Csűrös András, és elmesélte, hogy náluk, Gyömrőn amint kiderült, hogy lesz óvodájuk, a presbitériummal készültek arra, és felkészítették a gyülekezetet, hogy mihez kezdjen, ha hirtelen megjelenik egy csomó gyerek és szülő.

Az iskolai rámenős, erőszakos térítés ellen is felszólaltak a beszélgetés résztvevői, és egyetértettek abban, hogy az pont ellentétes eredményt ér el, eltávolítja a gyerekeket a hittől. – Protestáns szabadgondolkodásra szeretném nevelni a gyerekeket, ami számomra azt jelenti, hogy megmutatom nekik azokat a válaszokat, amiket a Szentírás alapján igaznak látok, de rájuk hagyom a döntést, merre indulnak el – mondta el Csűrös András református lelkipásztor. Monostori László az őszinteség és a hitelesség fontosságát emelte ki, és kifejezte, hogy nem érzi abszolút célnak, hogy a katolikus iskolában mindenkit hívővé neveljenek, de azt igen, hogy amiben ő hisz, azt megossza a gyerekekkel. Jó esetben ez aztán dolgozik bennük, kérdeznek, és ha vannak kérdéseik, akkor azokra kapnak válaszokat – tette hozzá. Rubovszky Rita szerint nagyon tartózkodik a tanári kar az iskolákban attól, hogy személyes hitvallást tegyen a gyerekek előtt, pedig erre is nagy szükség lenne.

A frontális prédikáció kora lejárt a gyerekeknél – jelentette ki Rubovszky Rita, aki szerint inkább a workshop jellegű gyakorlatok működnek, amelyek használatára egyébként számos jó példa van az egyházban. Elmondta, hogy elvégeztek egy kísérletet, amelyben 72 tizenegyedik osztályos fiatalt kérdeztek meg katolikus iskolákban, hogy hiszik-e, hogy a szentáldozással Krisztust veszik magukhoz. Hárman válaszoltak igennel. Ugyanakkor fontos olyan teret létesítenie a hittantanárnak, az osztályfőnöknek, ahol erre őszintén lehet válaszolni, mert akkor el lehet kezdeni beszélgetni, és a végén eljuthat a gyerek a keresztségig – hívta fel a figyelmet Rubovszky Rita, aki úgy véli, ha nem így állnak hozzá egy iskolában, akkor a gyerekek megtanulják, hogy kell reggel nyolc és délután négy között beszélni – a református iskolában „reformátusul”, a katolikusban pedig „katolikusul” –, aztán ha vége a napnak, felszállnak a buszra, és ledobják azt magukról.

Monostori László azt emelte ki, hogy a fiataloknak kellenek az új impulzusok, kétszer ugyanazt nem lehet megcsinálni például lelki napokon. Csűrös András pedig megosztotta, hogy 2012-ben lelkész volt egy olyan intézményben, ahol szeptember elején kirakták a református szót az iskola nevébe, és október 31-re, a reformáció emléknapjára ki kellett találniuk valamilyen programot. Még a Miatyánkot se tudta minden gyerek, így valami műsor vagy előadás szóba sem jöhetett, ezért akadályversenyt tartottak, ahol különböző feladatokat kellett megcsinálni. Pár évvel később egy régi Wartburg személygépkocsit is szereztek, és abból kellett kiszabadítani Luther Mártont, aki annak idején a hasonló nevű várban raboskodott.

Arról is szó esett, hogy több hívő tanárra lenne szükség, de Rubovszky Rita hangsúlyozta, hogy az iskolaigazgatók a jó tanárt fogják választani, akkor is, ha nem hívő, ezért az lenne a cél, hogy az egyházi iskolák annyira jók legyenek, hogy a hívő jó szakemberek mind ezeket válasszák, és kialakuljon egy hitvalló mag a tanári karban. Csűrös András szerint fontos egy lelkész jelenléte, mert ha az iskolának nincs teológusa, akkor mindenki az lesz, és az káoszt szül. Monostori László arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanárokkal is foglalkozni kell, jó lenne nekik is lelki napot tartani, meghallgatni és szeretni őket. – Fontos éreztetni a tanárokkal, hogy mi azért akarjuk átadni a hitet, mert azt gondoljuk, hogy ez viszi a gyerekeket jó irányba, és akkor azt sokkal inkább magukénak tudják még a nem hívők is – mondta Pethő-Szűcs Mária.

A beszélgetés során felmerült még a tehetséggondozás és a versenyképesség témája is, amelyekben a résztvevők szerint talán az egyházi iskolák egy picit előrébb járnak, mint az államiak, de van még mit pótolniuk, ahogy az egész magyar oktatásnak is. Az egyházi iskolákban több figyelem jut a gyerekre, és ez Csűrös András szerint nemcsak a tehetséggondozást, de a gyermekvédelmet is segíti. Persze ez azzal jár, hogy a statisztika szempontjából rosszul állhatnak egyes egyházi intézmények, de ez nem azért van, mert ott sokkal több lenne a probléma, hanem mert jobban odafigyelnek azokra. Rubovszky Rita arra emlékeztetett, hogy a tehetséggondozásnál mindig az elit iskolákra gondolunk, de meg kell hajtanunk a fejünket azon pedagógusok előtt is, akik a nem top százas iskolákból juttatják be a gyerekeket az egyetemekre.

A pedagógusképzéssel kapcsolatban elhangzott, hogy mind a Károli Gáspár Református Egyetem, mind a Pázmány Péter Katolikus Egyetem igyekszik becsatornázni a náluk végző pedagógusokat az egyházi iskolákhoz, például ösztöndíjakkal.

Arra a nézői felvetésre, hogy a kötelező hittan esetleg távol tartja a gyerekeket a gyülekezeti hittantól, Monostori László azt felelte, hogy kihívást és lehetőséget is lát az iskolai hittanoktatásban: kihívás, hogy olyan gyülekezeti alkalmakat kell tartani, hogy eljöjjenek a fiatalok, és lehetőség, hogy olyan családokhoz lehet eljutni, amelyek nem járnak templomba. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az iskolai hittan megléte egy adottság, ők nem tudják megváltoztatni, így ebből a helyzetből kell kihozni a legtöbbet Isten dicsőségére.

Pethő-Szűcs Mária szerint azt is érezni kell, hogy talán nagy elvárás heti két hittanóra mellett egy harmadik, gyülekezeti alkalmat is elvárni a gyerekektől, hiszen a felnőtt hívők többsége sem jár heti háromszor templomba. Ugyanakkor arra nagyon alkalmasnak tartja a kötelező hittant, hogy a gyerekekkel sok olyasmiről lehessen beszélgetni, amiről amúgy a szüleik nehezen beszélnének, és az is fontos, hogy itt a gyerek hallhatja a kortársai véleményét is az adott témákról. Egy tizenhat éves fiatal átlagos képernyőideje nyolc-kilenc óra, ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy hány egyházi iskola van, meg hogy van-e kötelező hittan, hanem az, hogy ezt a generációt milyen közösségi gyakorlatokkal hívjuk el a képernyő elől, és hívjuk be magunkhoz – vallja Rubovszky Rita.

Csűrös András hangsúlyozta, hogy az iskolai hittan kijelöli a misszió határait, hiszen első körben azokat kell elérni, akik nyitottak az egyház felé. Ha már a szülő hittanra íratja a gyereket, az jelzés felénk – jegyezte meg a gyömrői református lelkész, majd hozzátette, hogy náluk a gyülekezetben a gyerekprogramokat és a diakóniai tevékenységet is gazdagította az iskolai hittan és az óvoda.

A beszélgetés mérlege talán az, hogy a jelenlegi adottságokat nemcsak elemezgetni kell, hanem az új ötleteket keresve élni azokkal. Fontos, hogy elérjük a fiatal generációt az egyházi iskolákban, de ez csak akkor működhet, ha nem a megtérítésükre helyezzük a hangsúlyt, hanem a megértő nyitottságra és a személyes hitvallásra.