Harmincéves a Károli Gáspár Református Egyetem

A Magyarországi Református Egyház (MRE) és a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) közös emlékünnepségén a meghívott előadók megidézték az egyetem nagy múltú alapítóit, tudósait, méltatták a közelmúlt és a jelen büszkeségeit, valamint betekintést adtak az egyházi egyetemi oktatás jelenébe, vázolták a jövő kihívásait, a jelenlegi vezetőség vállalt feladatait, céljait. Hit és tudomány címmel hangzottak el a köszöntők és emlékezések, továbbá köszönetet mondtak a szervezők és előadók az egyetem velünk élő kiválóságainak.

Az emlékünnepségen Molnár János főgondnok, az MRE Zsinatának presbiteri elnöke az 50. zsoltárt idézve köszöntötte a megemlékezésen megjelenteket: „Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a Fenségesnek fogadásidat!” A főgondnok szerint ez a jól ismert bibliai szakasz arra hívja fel a figyelmünket, hogy meg kell állnunk és meg kell köszönnünk Istennek, hogy eljuthattunk idáig. – S ha netán kétségünk lenne afelől, kinek köszönhető az, hogy harminc év után itt lehetünk, érdemes megszívlelni Sámuel próféta szavait, aki a filiszteusok felett aratott győzelem után a következőket mondta: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” – tette hozzá.

Beszédében a napra pontosan egy esztendeje kitört orosz–ukrán háború, valamint a szíriai és törökországi földrengés áldozatairól is megemlékezett, majd bejelentette, hogy március 31-én az egyetem a Magyar Református Szeretetszolgálattal közösen szervez jótékonysági koncertet a Zeneakadémián. Az esemény bevételével azokat a szíriai testvéreket kívánják támogatni, akik sok év háború után a természeti katasztrófában is komoly károkat szenvedtek.

Balla Péter hitéleti rektorhelyettes igeolvasással, imádsággal szolgált, majd Bán Teodóra, a KRE kommunikációs főigazgatója házigazdaként köszöntötte az emlékév nyitóeseményének vendégeit.

– A KRE harmincadik születésnapját ünnepeljük. Az egyetem évszázados hagyományokra tekinthet vissza. A hittudományi kar után az állam- és jogtudományi kar történeti múltja a legrégebbi – kezdte meg az ünnepi beszédek sorát Vékás Lajos akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi alelnöke.

A jogászprofesszor szerint a református egyház nemzeti-kulturális missziót teljesített azzal, hogy főiskoláin a teológiai és a bölcsészettudományok mellett már a XVII. században vállalta a jogtudományok oktatását is, majd a XVIII. század végétől külön akadémiai szakká fejlesztette azt. Mint elmondta, a XIX. században előbb öt, majd négy református egyházi jogakadémia működött Magyarországon.

Balog Zoltán püspök, az MRE Zsinatának lelkészi elnöke szerint nem lehet véletlen az az egybeesés, hogy egyházunk olvasási rendje szerint éppen most kezdjük Salamon király példabeszédeit, aki több ezer év távlatából üzen nekünk a mai igében: „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete.”

– Ha nem akarjuk eltéveszteni az irányt, akkor kezdjük a kezdettel. A kezdet nem mi vagyunk, hanem az Úr, a teremtő Isten. Az igaz ismeret a Szentírás tanúsága szerint félelemmel kezdődik – hangsúlyozta a püspök, aki szerint azért adunk most hálát, mert mindig voltak emberek, akik innen indultak, az Úr félelméből. Beszédében kiemelte Hegedűs Loránt alapító püspököt és a református Zsinat hitben fogant bátor döntését, hogy az ellenhangokra nem hallgatva, az ellenerőket meggyőzve és legyőzve döntöttek az egyetem mellett. Zárszavában Balog Zoltán a hit és tudás, a fides et ratio összetartozásának és különbözőségének ajándékát hangsúlyozta: – Az igaz hit intellektuális megértésre törekszik. Ezen a keskeny úton jár jól egyetemünk.

Trócsányi László rektor beszédében elmondta, hogy a magyar református oktatás több évszázados hagyományra vezethető vissza, a református kollégiumok és jogakadémiák meghatározó szereplői voltak a magyar felsőoktatásnak, nemzetünk építésének, híres tudósaink szerepvállalására pedig mindenkor tisztelettel kell tekintenünk. – Gyökér nélkül nincs gyümölcs – hívta fel a figyelmet –, ezért is fontos megemlékeznünk a református felsőoktatás gazdag történelméről is.

A rektor szerint az egyetem a harminc év alatt megerősödött és kettős arculata által egyrészt keresztyén értéket képvisel, közvetít, másrészt átadja azokat a tudományos ismereteket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy diplomásaink képesek legyenek helytállni a szakmai életútjuk során.

– Egy keresztyén egyetem az előtte álló kihívásnak és feladatoknak csak akkor tud eleget tenni, ha szilárd értékrendje és világnézete alapján utat tud mutatni a hallgatók számára, akik a mai globalizálódó, digitalizálódó, rohamosan változó világban keresik önmagukat és saját helyüket, szerepüket a társadalomban – hangsúlyozta az évforduló kapcsán Trócsányi László, aki szerint fontos a nemzeti identitás és egyetemes értékek közötti összhang megtalálása. „Figyelj arra a szolgálatodra, amely osztályrészedül lett az Úrban, hogy betöltsd!” – zárta gondolatait az Ige szavaival.

Vizi E. Szilveszter, a Magyar Szent István-renddel kitüntetett, kétszeres Széchenyi-díjas orvos, egyetemi tanár hit és tudomány kapcsolatáról szóló beszédének elején arra hívta fel a figyelmet, hogy a meghívott vendégek éppen egy templomban vannak, a tudomány templomában, ahol minden pillanatban az igazság megszerzése a cél. Ehhez két út lehetséges: az egyik a hiten és bizalmon keresztül vezet, a másik pedig a természettudományos gondolkodás lehetősége.

A tudós szerint a tízparancsolat tette lehetővé, hogy a társadalmi ember létrejöhetett, és az emberi agynak kiemelt szerepe van ennek terjedésében. E komplikált szerv a megismerés eszköze, és mégis még mindig nagyon keveset tudunk róla. A gondolkodás fejlődéstörténete során a kozmocentrikustól a teocentrikuson és egocentrikuson át a XX. századra sokan eljutnak az Isten nélküli világképhez. – Micsoda felelősség egy ilyen világkép dominanciája közepette tanítani! – emlékeztetett.

Ünnepi előadásában szintén a hit és tudomány összefüggéséről beszélt Ádám Veronika Széchenyi-díjas orvos, az MTA rendes tagja, aki szerint „a tudomány nem szolgáltat alapot a természetfeletti megkérdőjelezésére, és minden kihívás ellenére a tudomány és a hit nem állnak egymással szemben”.

– Vajon indokolt-e azt hirdetni, hogy a tudománnyal az ember minden kérdésére választ adni elégséges, Istenre többet nincsen szükség? – tette fel a kérdést, majd beszédében két tudományterületet érintett, amelyek körül a leginkább izzanak a viták, mert a világ és az ember teremtését érintik: az egyik az asztrofizika, az univerzum keletkezése, a másik pedig az evolúció. Álláspontja szerint nincs ellentmondás a teremtő Isten léte és az univerzum keletkezéséről eddig feltárt tudományos ismeretek között. A genetika pedig minden csodája ellenére nem ad kapaszkodót, hogy megismerjük az ember különlegességét az evolúcióban. Ha létezik Isten, ugyanakkor igazak a természetről feltárt ismeretek, akkor harmóniában állnak egymással. – Csak a hit és a tudomány közti harmónia ad esélyt számunkra, hogy mi magunk is harmóniában éljünk: harmóniában Istennel, a teremtett világgal és saját magunkkal – tette hozzá.

Hegedűs Loránt püspök lánya, Hegedűs Zsuzsanna református lelkész három énekkel szolgált az ünnepségen, majd Szabó András, a bölcsészet- és társadalomtudományi kar professor emeritusa idézte fel emlékeit a kezdeti időszakokról, nehézségekről, válságokról és a bölcsészkar megerősödéséről.

A professzor szerint vissza-visszatérő gondolat volt évszázadokon keresztül, hogy legyen egy református egyetem. – Egy jó egyetemet jóvá elsősorban a hiteles és tudományos szempontból is kiemelkedő tanáregyéniségek tesznek – hangsúlyozta, majd emlékeztetett: sokan és sokat dolgoztak azon, hogy idáig eljutottak, tisztelettel gondoljunk közülük azokra, akik már nem lehetnek itt.

Karasszon István, a hittudományi kar oktatója ünnepi beszédében a hitre integráló, átfogó referenciarendszerként hivatkozott, amely olyan stabil vonatkozási pont, amelyben mindent el tudunk rendezni, nem csupán a tudásunkat, ez a rendezőelv pedig az emberi léten magán is túlmutat.

Emlékeztetett, hogy 1993-ban az alapító atyákat egy bizalommal teli meghívás indította el az egyetem alapítására: „Gyere te is, légy ennek a történelemnek a része, és gazdagítsd a magad tapasztalataival mindazt, amit évszázadok óta mi is megtapasztaltunk! Fűzd a magad tudását ehhez!” Karasszon István szerint nekik a maguk emberségét kell továbbadniuk a hitükkel, tudásukkal és reménységükkel együtt.

– A tanár is, a lelkész is és mindenki valamiben reménykedik. Erre jó kép Máté evangéliuma sokat idézett 13. fejezete, ahol a magvető kimegy vetni, és ha a mag jó földbe esik, akkor jó termést terem: harmincannyit, hatvanannyit, százannyit. Harminc évig? Hatvan évig? Esetleg száz esztendeig? – utalt az egyetem jövőbeni éveinek számára is ezzel. – Nem tudjuk. A reménység viszont megvan, és annyit mondhatunk, amit megfogalmaztak a 136. zsoltárban: „mert örökkévaló az ő kegyelme!” – tette hozzá.

Pap Ferenc, az egyetem pedagógiai karának dékánja arra emlékeztetett, hogy a kar immár a harmincharmadik évében jár. Története az újjáéledés csodája. Száz év működés után 1948-ban államosították, 1957-ben pedig megfojtották, mert a szellemisége, küldetése, hagyománya nem fért bele az akkori ideologizált idillbe. A reményt, a lángot azonban nemzedékek őrizték és adták tovább. Újjáéledt, a gyökér megelevenedett, az ősi kőris újra ágakat hajtott és gyümölcstermővé vált. – Az Úr segített el minket egészen idáig – mondta. – Töretlen küldetésünk és feladatunk az egyetem alapító karaként, hogy sóként ízesítsünk, kovászként kelesszünk, a hit fényével világítsunk – tette hozzá.

Egy megható emléket felidézve elmondta: 2021-ben dékáni minőségben adhatott át vasdiplomát egy akkor hatvanöt éve végzett pedagógusnak, méghozzá egykori általános iskolai tanárának, akinek méltatta elhivatottságát. – Nekifeszülve futunk egyenesen a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért! A Károli Gáspár Református Egyetem éljen, növekedjen, virágozzék! Vivat, crescat, floreat! – zárta gondolataival a dékán az ünnepségen megszólalók sorát.