Jürgen Moltmann német református teológusprofesszor, a Károli Gáspár Református Egyetem díszdoktora június 3-án, 98 éves korában hazatért Teremtőjéhez – írta meg a felsőoktatási intézmény oldala.
„A teológusok jönnek, mennek. A teológia azonban marad mindaddig, amíg az igazságot színről színre meg nem látjuk” – mondta nem olyan régen egy interjúban, melyet Békefy Lajos készített a rendszeres teológia tübingeni professzorával (Confessio, 2023/3). Kevesen mondhatják el magukról, hogy életművük hatását ennyi évtizeden keresztül, a teológusok egymást követő nemzedékeiben figyelemmel kísérhették. Jürgen Moltmann munkásságának egyik legfontosabb jellemzője a relevancia: a keresztyén hitet közvetlenül az ember létkérdéseire és a társadalmi ügyekre reflektálva igyekezett bemutatni, gondolkodásának végkicsengése mégsem az emberi teljesítmény, hanem Isten dicsérete maradt. Hosszú, a XX. századi történelem viharaiban megpróbált életút formálta azt a teológiát, amelyben végül mégsem a lemondás és a kétségbeesés, hanem a reménység hangja kerekedik felül. Mindezzel a Károli Gáspár Reformátis Egyetem másik díszdoktorának, Karl Barthnak azt az örökségét folytatta és hagyta az utókorra, amely szerint a keresztyén hit és teológia akkor marad meg Krisztusban, ha azt mindenestül az eszkatológia, azaz az Úr eljövetelének várása határozza meg.
Moltmann munkássága teológusok és lelkészek nemzedékeit határozta meg itthon is: többször tartott előadást a budapesti, a debreceni és a sárospataki teológián. A Károli Gáspár Református Egyetem jogelődje, a Budapesti Református Theologiai Akadémia 1979-ben díszdoktorrá avatta. Az 1980-ban a Szentháromság és Isten országa címmel megjelent könyvét a budapesti Ráday Kollégium Református Teológiai Akadémiájának és a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának ajánlotta. Elsősorban Szathmáry Sándor tolmácsolásának köszönhetően gazdag életművét magyarul is olvashatja a teológusközösség.
Nem lenne hiteles az emlékezésünk, ha csak a búcsúzásról szólna. Jürgen Moltmann meg volt győződve róla, hogy a keresztyén reménység örömteli és vég nélküli ünneplést jelent. Az élő Isten és az élet teljessége című művében Athanasius szavait idézi: „Krisztus feltámadott a halottak közül – ez az ember egész életét vég nélküli ünneppé teszi.” Reménységünk, hogy ez az ünneplés Jürgen Moltmann számára sem ért véget.