„Dícsérjétek az Urat!” – második alkalommal rendezték meg a református művészeti iskolák találkozóját

Számos, kiváló minőségű művészeti képzést nyújtó intézménynek a fenntartója a református egyház – a közelmúltig azonban nem létezett olyan fórum, amelyen az iskolák pedagógusai és diákjai között kapcsolat alakulhatott volna ki. Az elmúlt évben viszont egymásra találtak azok a lelkes kezdeményezők, akik útnak indították ezt a hiánypótló rendezvényt. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK), az Egressy Béni Református Művészeti Zenei Szakgimnázium és a Magyarországi Református Egyház (MRE) Egyházzenei Igazgatósága szeretné, ha hagyománnyá, rendszeres szakmai, művészeti fórummá, találkozási lehetőséggé válna az esemény.

A zene néha hatékonyabban gyógyítja a lelket, mint az írás vagy a szó – jegyezte meg Pásztor Dániel a nyitóáhítatában. A Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke immár második alkalommal érkezett egyenesen Miskolcról azért, hogy köszöntse az egybegyűlteket. A 150. zsoltár jól ismert sorait felolvasva kiemelte: a zsoltár a látszat ellenére nem a megszólaló hangszerek sokféleségét tartja fontosnak, hanem azt, hogy ezek mind az Urat dicsérik. – Hatalmas kincset őriztek, nem is tudjátok, milyen nagyot. Menjetek és osszátok szét! – biztatta a Zsinat alelnöke a fiatal művészeket és tanáraikat. Az egyházvezetői gondolatokat méltó zene követte: a Magyar Honvédség Központi Zenekarának fúvósegyüttesét Kovács Tibor főhadnagy, tubaművész, az Egressy Béni Református Művészeti Szakgimnázium zenekarát pedig Bakó Levente Liszt-díjas trombitaművész karmester vezényelte.

„És meglátogatjuk a Holtak Városát is!” – erre minden tinédzser résztvevő felkapta a fejét. Így lett a művészeti iskolai találkozó egyik legemlékezetesebb „attrakciója” a Kálvin téri templom kriptájának felkeresése, amelyet Kanyó Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem történésze mutatott meg a rendezvény résztvevőinek. De nemcsak az „alvilágba” szálltak le az ifjú művészek, Bódiss Tamás, egyházunk zenei igazgatójának lelkes vezetésével a mennyei szférákba is felemelkedtek: a jórészt zenésznövendékek rendkívüli érdeklődéssel szemlélték (és többen ki is próbálták) a templom gyönyörű orgonáját. A szervezők fontosnak tartották, hogy az esemény kísérőprogramjai a református identitás erősítését szolgálják, ezért a Kálvin téri templomban tartott idegenvezetés mellett a Bibliamúzeumba is ellátogattak a résztvevők – utóbbiban Tímár Gabriella Ulla tartott lelkes foglalkozásokat a csoportoknak.

Szombat délután következett a fiatal művészek által talán leginkább várt esemény: a Ráday Ház reprezentatív dísztermében adtak koncertet az iskolák küldöttségei. A kiváló akusztikai és technikai adottságokkal rendelkező teremben összegyűlt hallgatóság őszintén rácsodálkozott a református művészeti iskolák által kínált képzések sokféleségére. Ezt a sokféleséget emelték ki köszöntőjükben Kovács Zalán, az Egressy Béni Református Művészeti Szakgimnázium igazgatója, Zila Gábor, az RKK ügyvezetője és Bódiss Tamás, egyházunk zenei igazgatója, biztatva a résztvevőket, hogy mindig legyenek hálásak az Úristennek a művészet révén az életükben jelenlévő többletért.

És hogy mitől református egy művészeti találkozó? Attól, hogy az Úristent dicséri és az egyházat szolgálja: az iskolák csoportjai nemcsak a Ráday Házban léptek fel, hanem gyülekezetekben is szolgáltak – a Nagyvárad téri, külső-józsefvárosi, érdligeti, Csepel-királyerdői, rákosfalvai, budafoki és budakalászi gyülekezeteknek vitték ajándékba azt, amit református intézményeinkben tanultak.