Az önállóság felelősséggel jár

Melyek a Zsinati Oktatási Iroda főbb feladatai?

Az oktatási iroda négy, az oktatással összefüggő területen folytat döntéselőkészítő, illetve végrehajtó munkát. Ezek a területek a köznevelés, a felsőoktatás és a hittanoktatás, a szakképzés viszont idén önállósult. Mi kezeljük a Magyarországi Református Egyháznak járó köznevelési és hittanoktatási támogatásokat, emellett kapcsolatot tartunk különböző államigazgatási szervekkel, miközben mi koordináljuk a Kárpát-medencei református együttműködést is.

Van olyan terület, ahol több szerep jut az oktatási irodának?

Amikor 2013-ban az állami iskolákban bevezették a kötelező hit- és erkölcstanoktatást, a Zsinat úgy döntött, hogy központosítja a hittanoktatást, és központilag foglalkoztatja a hittanoktatókat. 2016-ban, azaz a most lezáruló zsinati ciklusban mi szervezhettük a fakultatív hittanoktatást is, így most országos szinten minden ilyen jellegű oktatással kapcsolatos adminisztrációs tevékenység az oktatási irodán keresztül történik. Az adminisztrációs munkák mellett az iroda 1700 hittanoktatót három különböző jogviszonyban foglalkoztat. Háromszázhatvan munkavállalónk, négyszázötven megbízottunk van, a többiek lelkipásztorok.

A lezáruló zsinati ciklus egyik legjelentősebb változása az, hogy a Zsinati Oktatási Iroda önálló jogi személlyé vált. Mit jelent ez a gyakorlatban?

2019-től kezdve mi fizetjük ki a társadalombiztosítási járulékot. Miután tavaly óta több zsinati osztály adminisztrációját végezzük, ez igen megterhelő feladat. A Szeretetszolgálati Iroda már a ’90-es évektől hasonló funkciót lát el. Bár önálló gazdasági egységnek mondhatjuk magunkat, szorosan illeszkedünk a Zsinat szervezetébe, ugyanúgy részt veszünk a zsinati irodavezetők munkájában, a koordinációs feladatokban, ahogy eddig.

Milyen mérleggel zárja a zsinati ciklust az iroda a református köznevelési intézmények tekintetében?

Ebben a zsinati ciklusban 22 új intézményfenntartó jelent meg a rendszerben, többségében egyházközség, de intézményfenntartó lett a Bethesda Gyermekkórház, akárcsak a Károli Gáspár Református Egyetem. Ez a 22 intézményfenntartó 36 új intézményt hozott létre, ezek közül némelyik több köznevelési alapfeladatot is ellát. Így 23 új óvodával, 21 általános iskolával, 2 gimnáziummal, 3 szakképző intézménnyel, 5 alapfokú művészeti iskolával, 2 kollégiummal és 1 pedagógiai szakszolgálattal bővült az intézményrendszer 2015 és 2020 között. A ciklus alatt megszűnt 7 intézmény, melyek közül 4 másik, már meglévő intézménybe olvadt be, hármat pedig az egyház visszaadott az államnak. A nettó gyarapodás így 29 intézményt jelent.

Tartható-e ez a növekedési ütem a következő zsinati ciklusban?

Ez a szám az előző ciklusokhoz viszonyítva átlagosnak mondható. A növekedési ütem tartható volt a kétezres évek közepén is, amikor még nem egyházi oktatást pártoló kormány működött Magyarországon. Szerintem évente átlagosan 5-6 intézménnyel képes gyarapodni az intézményrendszerünk, nem beszélve arról, hogy az egyház óvodafejlesztési programja is most bontakozik ki.

Hány diák vesz részt jelenleg református hittanoktatásban?

A 2019/2020-as tanévben 150 ezer gyermek vett részt valamilyen formában református hitoktatásban. A református fenntartású intézményekben közel 40 ezren, a nem református egyházi iskolákban 14 ezren, míg az állami iskolák református hit- és erkölcstanóráin 74 ezren vettek részt. Az egyházközségek által szervezett fakultatív hittanórákat 24 ezer tanuló látogatta.

Az önálló jogi személlyé válás mellett a 2018 végén elfogadott új református intézményrendszer-fejlesztési stratégia is jelentős eredménynek számít. Mit érdemes tudni erről?

Ez nem olyan stratégia, amely pontosan előírja, hogy húsz év múlva hová kell eljutni. Ez evolutív szemléletű stratégia, ami több ütemre és megvalósítási időszakra oszlik, azaz folyamatosan figyelnünk kell a környezetünk változását, és ezek alapján beavatkozni ott, ahol szükségesnek érezzük. A fejlesztési terv 10 pillérből és 114 építőkőből áll. A megvalósítást egy két-három havonta értekező munkacsoport segíti. Most éppen pedagógus-, illetve intézményvezetői továbbképzés elindításán dolgozunk. A végén természetesen szakvizsgát kell tenni. Elértük, hogy ennek a szakvizsgának a teljesítése nélkül senki nem lehet református intézmény vezetője. Továbbá be kell vinni a teológiára az intézményfenntartással összefüggő ismeretek oktatását, hogy a leendő lelkészek már ott megismerjék az egyház elvárásait az intézményfenntartókkal szemben. A stratégiában szerepel az is, hogy az egyes köznevelési intézmények beiskolázási körzethatárait összevessük Magyarország vallási térképével, és ott, ahol a reformátusok aránya magas, viszont a beiskolázás tekintetében fehér foltok vannak, javaslatot tegyünk egy-egy köznevelési intézmény alapítására. Először is megyei jogú városok óvodáira és általános iskoláira gondolunk. Fontos még az intézményi lelkészek szerepének meghatározása, ezt eddig sehol sem írták le konkrétan, illetve az, hogy közös egyházban gondolkodjanak a fenntartók. Ennek az elmélyítése a cél.

Hasonló gondolat hívhatta életre a Köznevelési Előfinanszírozási Alapot, amely segítségével a csatlakozott intézmények forráshoz juthatnak. Három cél megvalósítása érdekében juthatnak pénzekhez. Melyek ezek?

A Köznevelési Előfinanszírozási Alap a ciklus elején jött létre, 2015 decemberében alapította meg a Zsinati Tanács. A csatlakozó intézmények fenntartóinak azt javasoltuk, hogy az év végi egyenlegrendezés után 5 százalékot adjanak át az előfinanszírozási alapba. Jelenleg az intézményfenntartók mintegy 61 százaléka – 74 intézményfenntartó – tagja az alapnak, amelynek alaptőkéje 162 millió forint. Az alap nem hitelt, nem támogatást, hanem előleget biztosít az intézményeknek likviditásuk megőrzéséhez, fejlesztéseik önrészéhez és a Klebelsberg Képzési Ösztöndíjban részesülő pedagógusok kiváltásához. Az összeget minden évben az alaptőke szintjére hozzuk vissza.

Az oktatási iroda kezeli a Kárpát-medencei Református Oktatási Alapot is. Jellemzően mit támogatnak ebből a forrásból?

Először is a határon túli intézmények, illetve a határon túli egyháztestek oktatási tevékenységét támogatjuk. Bár idén az előző évi gyűjtés összegét, közel 21 millió forintot, egy damaszkuszi keresztyén iskola felújítására fordítottuk. Ebben a zsinati ciklusban több mint 87 millió forint került az alapba, ebből 67 millió forintot a hazai intézmények gyűjtöttek össze. Az oktatási iroda Kárpát-medencei programjait is ebből az alapból finanszírozzuk, mint például a Kárpát-medencei Református Általános Iskolák Találkozóját, vagy a Kárpát-medencei Református Középiskolák Találkozóját, nem beszélve a Kárpát-medencei református oktatási intézmények tanévnyitójáról.

A Zsinati Oktatási Irodán keresztül zajlott le az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyarországi Református Egyház közös Hangszerprogramja, amely segítségével új hangszerekhez juthattak a művészeti, az általános iskolák és a gimnáziumok. Miért volt szükséges az irodát bevonni ebbe a programba?

Nem az volt a fontos, hogy az irodát bevonják a programba, hanem elérni, hogy a református egyházi iskolák is ugyanolyan támogatásban részesüljenek, mint az állami iskolák. Igaz, egy év késéssel, de elértük, hogy az állam támogatást adjon erre a tevékenységre. Fontos volt az is, hogy közös beszerzéssel tudjunk hozzájutni a hangszerekhez. Ez érdeke volt a minisztériumnak, mert így nem kell évente mind a 80 intézményfenntartóval támogatási szerződést kötnie, illetve fontos volt nekünk is, hiszen így nagyobb mennyiségben, alacsonyabb áron tudtunk hangszereket beszerezni. A program végére 16 alapfokú művészeti iskola kapott egy-egy kiváló minőségű pianínót, 105 általános iskola és 35 gimnázium pedig egy-egy elektromos zongorát. A program része volt még a hangszercsere, illetve a hangszerfelújítás is. Ennek eredményeként a 16 alapfokú művészeti iskola 416 új hangszerhez jutott hozzá, és számos régi hangszert tudtak felújítani, sőt alkatrészek beszerzésére is lehetőség nyílt. A Hangszerprogramra szánt összeg több mint 125 millió forint volt.

Ön már 21 éve vezeti a Zsinati Oktatási Irodát, és egyben 20 éve igazgat egy köznevelési és szakképzési intézményt.

A két feladat valahol kiegészíti egymást. Találkozom sok szakértővel és felelős vezetővel az egyeztetéseken, aki bent ül az irodájában, és nem érzékeli, hogy milyen változások történnek, és milyen problémák jelentkeznek az intézményekben. Én az intézményi tapasztalataimat akkor tudom igazán kamatoztatni, amikor irodai munkát végzek, és ez fordítva is működik. Nem is olyan régen úgy fogalmaztam meg ezt a köznevelésért felelős államtitkárnak, hogy én vagyok a magyar köznevelés lakmuszpapírja, mert ha elvörösödik a fejem, akkor tényleg valami baj van. Nem csupán íróasztal mellett tevékenykedem, hanem magam is tanítok, intézményt vezetek, így pontosan érzékelem a különböző problémákat. Jó, hogy ezeket közvetlenül, tiszteletkörök nélkül tudom eljuttatni a döntéshozókhoz. Sokszor az államtitkárság vagy az Oktatási Hivatal is így értesül egy-egy problémáról.

Tud erre konkrét példát mondani?

A tanév kezdetén így értesült az államtitkárság arról, hogy az állami iskolák a járványügyi szabályokat félreértelmezték. Ők úgy gondolták, hogy a hittanoktató sem léphet be az iskolába, hiszen ő is külsős személy. Úgy gondolták, járjon mindenki etikára, és majd amikor elmúlik a járványveszély, beléphet a hittanoktató is. Ezt a problémát minisztériumi szinten elég hamar sikerült kezelni. A tanév első napjára mindenki megkapta a megfelelő tájékoztatást az állami intézményfenntartótól, így az iskolai hittanoktatás szervezése nem ütközött akadályba.

Milyen tervekkel vág neki a következő zsinati ciklusnak az Oktatási Iroda?

Az önállóság felelősséggel jár. Szeretnénk megbízható módon sáfárkodni, tehát az állami támogatásokat az utolsó fillérig a leghatékonyabb módon felhasználni. Ehhez kidolgoztunk egy monitoringrendszert, amit elfogadott a Zsinat, de még nem tudtuk elindítani. Ebben a rendszerben munkatársaink segítenek majd a református intézményeknek az állami források törvényes és hatékony felhasználásában. Amellett, hogy szeretnénk felzárkóztatni a hittanoktatók bérét, célunk az is, hogy a hittanoktatásért felelős területi ügyintézőink munkajogi és társadalombiztosítási ismereteik tekintetében szélesebb körű tudással rendelkezve végezzék a tevékenységüket. Most a legtöbb ügyintézőnk inkább hittant oktat valahol, és csak néhány órában végez adminisztratív munkát. Így nem is tud igazán elmélyülni egy-egy probléma kezelésében. Már az előző ciklus végén, a jelenlegi kezdetén szerettük volna, hogy átfogó informatikai támogató rendszer működjön az adatok összesítésére, a kapcsolattartásra. Ha az egyházi adminisztráció jelentős részét sikerülne informatikai támogatással megerősíteni, akkor mi is hatékonyabban végezhetnénk a munkánkat.