Fejes Erzsébet, a pedagógia professzora évtizedek óta a Kispest-Központi gyülekezet tagja, kezdetektől fogva támogatja és segíti az óvoda működését. Szerencsésnek mondja magát, hiszen ő már az óvodába járó gyerekek táborát erősítette – mint mondja, az őket nevelő óvópedagógus hölgy hívő ember volt, ami abban az időben ritkaságnak számított. „Nem éreztük azt, hogy bármilyen politikai fuvallatot továbbított volna a gyerekeknek. Az volt az elve, hogy az óvodát örömmel kell megtölteni" – emlékszik vissza. Így amikor szóba került Kispesten, hogy jó lenne a gyülekezetet növelni létszámában és tartalmában, akkor a saját gyerekkora és óvodás évei is eszébe jutottak: „A mai világban hajlamosan vagyunk elmenni egymás mellett – és ez nem jó. A gyerek arra vágyik, hogy örömteli élete legyen és ehhez az óvodának meg kell teremtenie a feltételeket. Bátran mondhatom, hogy a mi intézményünk egy örömteli óvoda. Ahányszor benézek, mindig ragyogó és boldogságtól sugárzó arcokat látok. Ez pedig kétségtelenül Isten ajándéka, és hogy ehhez egy kicsit mi is hozzá tudtunk segíteni, ahhoz az áldást Ő adta nekünk."
Kellett is a fentről érkező támogatás, hiszen kezdetekkor sem személyzetük, sem helyük nem volt. A gyülekezet nagy áldozatot hozott, mivel a hitéleti tevékenységek színterét, a gyülekezeti termet adták át az óvodának. Bár a terem kezdetben nem volt alkalmas a pedagógiai tevékenységre, a gyülekezet tagjai rövid időn belül azzá varázsolták: akadt, aki burkolt, volt, aki meszelt, a vecsési református gyülekezettől pedig játékadományok érkeztek Kispestre. Ezzel párhuzamosan Fejes Erzsébetet kérték meg a pedagógiai program kidolgozására, aki profizmusával és szakértelmével rövid időn belül el is készült vele. „Egy hét alatt hoztuk létre a szükséges dolgokat és Istennek legyen hála, nem találtak benne hibát. A tökéletesség még messze áll tőlünk, de nagyon igyekszünk, hiszen ez is a gyerekek érdekét szolgálja" – hangsúlyozza az intézményvezető.
Nincs nagykönyv
A Eötvös Loránd Tudományegyetem professzorasszonya szerint muszáj kis korban elkezdeni a gyerekek hitbeli nevelését, mert ebben az időben a legjobb megismerkedniük a hit fogalmával. „Óvodáskorban a legfejleszthetőbbek a gyerekek és ha igazi, szeretetteljes közegben nevelkednek, egyfajta erkölcsi szilárdságot is kapnak – foglalja össze Fejes Erzsébet. – Hálásak vagyunk, hogy mindehhez olyan lelkipásztort kaptunk, mint Harkai Ferenc tiszteletes úr. Azon kívül, hogy kiváló lelkész, fantasztikus tanár is: át tudja adni a kicsiknek mindazt, amit el kell, hogy higgyenek. Mozgósítja őket; tudja, mi az a differenciált oktatás, mikor kell énekelni vagy éppen a fejüket trenírozni. Harkai lelkész úr mindezt úgy csinálja, ahogy – szokták mondani – a »nagykönyvben meg van írva«. Azonban ilyen nagykönyv nincs, ehhez ember kell."
Legfontosabbnak azt tartja, hogy ezek a gyerekek majd az egyházközség tagjai lesznek, így ezért sem mindegy, milyenek, miként alakulnak, formálódnak az óvodában. A Szőlőskert Óvoda vezető óvónője pedig szakmailag, lelkileg és módszertanilag is rendkívül felkészült. „Amikor Rajkiné Sörös Andreát választotta az Oktatási Bizottság vezető pedagógusnak, azt is rábízta, hogy milyen munkatársakat gyűjt maga köré – idézi fel Fejes Erzsébet. – Aki benéz az intézménybe, láthatja, hogy vannak idősebb és fiatalabb nevelők is, sőt, óvodapedagógus hallgatóink is akadnak, hiszen pár éve gyakorló óvoda lettünk. Természetesen ez megtiszteltetés, ugyanakkor egyben nagy felelősség is: fontos, hogy példaként szolgáljunk; hogy tanulható és tanítható legyen az általunk kifejlesztett módszer."
Sok áldozat, még több áldás
Arra a kérdésre, miért volt fontos az óvoda létrejötte, összefoglaló választ ad a tanárnő: „A gyerekeket korán kezdjük el nevelni egy tisztességes, erkölcsi alapokon nyugvó életre. Talán túl nagy szavaknak tűnnek, de mégis megállják a helyüket." Mint mondja, a világ akaratlanul is megváltozott körülöttünk, és bár ő maga sose gondolta, hogy a szülők nem szeretik eléggé a gyereküket, de a tapasztalat azt mutatja, amikor munka után hazamennek és várják őket a mosolygós gyermekek, mégis elfogy a türelem – már nem tudják a közös időt olyanná tenni, amilyenné kellene. „Sokszor azt hiszik, hogy ezt a hiányosságot az intézményeink pótolják. Ez így nem igaz! Segítik ugyan, de helyettesíteni nem tudják. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetünk a szülőkkel való kapcsolattartásra, mert időnként nagyon ügyesen és diplomatikusan terelgetni kell őket" – teszi hozzá az intézményvezető. Ezt a terelgetést pedig kiváló munkatársak végzik a Szőlőskert Óvodában. Harkai Ferenc lelkipásztor mindig jelen van a szülői értékezleteken, hiszen minden történésről szeretne értesülni, élő, személyes kapcsolatot ápol a szülőkkel. Nem titkolt vágyuk, hogy az óvodában nevelkedett kisgyermekeket átvezessék majd az Ady Endre Református Általános Iskolába. Az intézmény fele-fele arányban nevel református és nem református családból érkező gyerekeket, de mindenki együtt élvezi a hittan foglalkozásokat.
„Valóban követel áldozatot is ez az óvoda a gyülekezettől, mert számos fejlesztést nem tudunk megoldani, hiszen a pénz nagy része az óvodára kell menjen" – meséli Harkai Ferenc. A lelkipásztor felidézi, hogy az indítóok teljes egészében missziói volt, amely mellé gyakorlati tényezők is sorakoztak. 2015-ben megváltozott a jogszabály, miszerint hároméves kortól kötelező az óvoda, Kispesten pedig az a hír járta, hogy kevesebb a hely, mint ahány gyereknek el kell kezdenie az óvodát. „Szerettük volna, ha minél több család tudna református intézményt választani erre a három évre. Gondnok úr rendkívül segítőkészen és profin állt a kialakításhoz, a kitartása és a precízsége elengedhetetlen segítsége volt az indulásunknak – folytatja. – Én magam azért szerettem volna az öt éves évfordulót egy családos istentiszteleti alkalommal is megünnepelni, mert induláskor az egész gyülekezet egyfajta euforikus állapotban lobogott, viszont akik azóta csatlakoztak hozzánk, nem tudták pontosan, hogy milyen nagyszerű ügyért fogott össze annak idején ez a közösség." A lelkipásztor számára a mai napig fontos a tehetséggondozás és az, hogy bárki mehessen hozzájuk, aki szeretne. „Véleményem szerint régen ezért voltak jók a református intézményeink: ki tudott bennük bontakozni mindenki – anyagi körülményektől függetlenül" – hangsúlyozza Harkai Ferenc. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a legmodernebb pedagógiai modelleket alkalmazzák, a pedagógusok különféle továbbképzéseken vesznek részt, a vezető óvónő pedig a nevelés nélküli napokon vendégelőadókat hív a közös épüléshez.
Egy nagy család
A hittan foglalkozáson is bent vannak, a gyerekekkel együtt hallgatják az igét, énekelnek és imádkoznak. A foglalkozás alkalmával a felolvasott ige után színezőt kapnak a gyerekek, amit az óvónőkkel együtt színeznek ki. Ezen egy bibliai ábra látható, alatta pedig az igeszakasz, hogy ha hazamennek, a szülőkkel is át tudják beszélni az aznapi tanítást. A vasárnapi családos istentiszteleten együtt vannak kicsik és nagyok is, a gyerekek pedig közösen énekelnek a gyülekezetnek.
„Ezek a kisgyerekek a világ legtermészetesebb módján jönnek be a templomba, állnak meg az úr asztalánál és élik meg a hitüket. Erre a biztonságra nagy szükségük lesz majd a konfirmációjuk idején is – foglalja össze Fejes Erzsébet. – Úgy gondolunk az óvodára, hogy olyan, mint egy ház alapja: nem igazán látszik kívülről, de ha nincs jól megépítve, az egész ház összeomlik." A Szőlőskert Óvoda legfőbb missziója pedig egy ilyen szilárd erkölcsi alapokon nyugvó biztos alapot készíteni a gyerekek számára, amire bátran tudnak a későbbiekben Isten által építkezni.
Öt éves a kispesti Szőlőskert
A kispest-központi református gyülekezetben október 6-án ünnepelték a Szőlőskert Óvodája fennállásának ötödik évfordulóját.
Zoltán Tímea, fotó: Kalocsai Richárd