Az elmúlt évtizedek rohamos technológiai fejlődése sokakból vált ki aggodalmat. A mesterséges intelligencia elterjedésével megjelent az emberekben a leválthatóság félelme, a robotok által irányított társadalom fiktív képzete. – Annál jobbat nem tudunk létrehozni, mint amilyenek mi magunk vagyunk – vallja Németh Balázs lelkész, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) kutatója és oktatója. Keresztyénként mennyire bízhatunk a legújabb technológiák világmegváltó ígéreteiben? A szakembert kérdeztük tapasztalatairól.
Mikor és hogyan találkozott először a mesterséges intelligenciával?
Nagyjából hat-hét évvel ezelőtt elkezdett erősödni az a vonal az önvezető járművek irányítástervezésében, hogy mesterséges intelligenciára épülő algoritmusokat alkalmazzunk a különböző önvezető funkciók megvalósítására. Ekkortájt nagyon divatossá vált ennek a kutatása az autóiparban. Azóta a köznapi beszéd részét is képezi ez a téma, mert sokakban tudatosult, hogy például a telefonban levő beszédfelismerő, vagy az interneten levő keresőmotorok, illetve az úgynevezett sütik is mind ilyen gépi tanulás alapján működnek. Így találkoztam először azzal is, hogy keresztyénként az emberek egyfajta félelemmel tekintenek erre a tendenciára, és ez a fenntartás ma is ott van az emberekben.
Németh Balázs szerint sokan várják a mesterséges intelligenciától, hogy majd jobb lesz az életük tőle
Megalapozott ez a félelem?
Egyrészt az, amit AI-nak nevezünk (az angol artificial intelligence kifejezésből rövidítve AI), minden bonyolultsága mellett, alapvetően egy matematikai elvekre épülő algoritmus. Tehát e mögött nem egy csodát kell látni, ez nem varázslat, hanem emberi alkotás. A másik pedig az, hogy ez a rendszer csak korlátok között tud működni. Jelenleg a fő veszélyforrás nem abban rejlik, hogy az algoritmus nemet mond az emberiségre és ellene fordul. Keresztyénként a jövőnkre nézve Krisztusban ennél nagyobb reménységünk van.
Mik lehetnek ma a főbb veszélyek?
Talán leginkább az, amikor a fizikai valósággal szemben megjelenik a párhuzamos valóság – mint például a Metaverzum-ígéret –, amely be tudja szippantani az embert, elvágva ezáltal őt a való világtól, a kézzelfogható emberi kapcsolódásoktól. Ez jelenleg minden korosztályt érint.
Hogyan szippanthatja be ez az embert?
Társas kapcsolatainkat sokféle módon az online térben éljük meg. Attól tartok, hogy ha az élményszerűségében, valóságosságában, elérhetőségében még tovább fejlődik, akkor ez negatív hatással lehet a következő generációkra. Elszakadhatunk a valós élettől, kiszolgáltatottabbá válhatunk a virtuális valóság szeszélyeinek és irányítóinak. A trendre nekünk egyénként sajnos szinte nincs ráhatásunk, amire van, az az, hogy mit engedünk be ebből a magunk, a családunk, a gyülekezeteink életébe. A mi felelősségünk lehet, hogy a technológiai kérdésekbe nem naivak és tudatlanok maradunk, hanem igyekszünk megérteni, mi hogyan működik, mi áll mögötte. Nem kell rossznak minősíteni mindent, hanem ami jó, azt meg kell tartani, de átgondolt korlátok között.
„Annál jobbat nem tudunk létrehozni, mint amilyenek mi magunk vagyunk"
Tehát nem lehet általánosítani, hogy a modern technika csak jó, vagy csak rossz.
Azt gondolom, hogy a technológia fejlődése, a létrejövő eszközök alapvetően semlegesnek tekinthetők, tehát önmagukban nem rosszak és nem jók. Kálvin amellett érvel az eszközök vonatkozásában, hogy azokkal – felülről való mérce szerint – szabadon élhetünk. Sőt, Isten gondviselését is láthatjuk abban, hogy az elmúlt időkhöz képest bizonyos szempontból az életminőségünk javulhat. Gondoljunk a Covid elleni vakcinára vagy a betegségek meggyógyítására. Isten adott az embernek képességet, hogy ezekkel fel tudja venni a harcot. Azt gondolom, hogy ha így, eszközként tekintünk az AI-ra, akkor jó, hasznos segítséggé válhat. Azonban az is igaz, hogy annál jobbat nem tudunk létrehozni, mint amilyenek mi magunk vagyunk. Sőt, az ember alapvető problémájára, az Istentől való elszakadásra, a bűnre pedig nem képes választ adni. Mi megváltásra szoruló emberek vagyunk, valójában Krisztusra van szükségünk. Számomra az AI korlátai is erre mutatnak. A világban sokan várják a mesterséges intelligenciától, hogy majd jobb lesz az életük tőle, ami reális elvárás bizonyos szinten, hiszen azért fejlesztik, hogy könnyebb legyen folyamatokat, feladatokat kezelni. De az már irreális elvárás, hogy az alapvető egzisztenciális kérdéseinket ezek az eszközök megoldhatják, és elérhetünk ezáltal egyfajta tökéletes állapotba. Azt szoktam mondani, hogy addig kezeljük helyén az AI-t, amíg figyelünk rá, hogy ne váljon szekuláris megváltássá. Ne várjunk és reméljünk tőle olyat, amit csak az értünk meghalt és feltámadt Krisztusban találhatunk meg.
Németh Balázs a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) kutatója és oktatója. Emellett református egyetemi lelkész, a BME-n működő Mérnökmisszió vezetője és a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának doktoranduszhallgatója. Fő kutatási területe az önvezető járművek irányítása, leginkább ennek kapcsán foglalkozott a mesterséges intelligenciával, annak szakmai, illetve erkölcsi-etikai kérdéseivel.