Szíriai lelkipásztor: Az egyház feladata maradni és bizonyságot tenni

Aaron Stevens, a Skót Misszió lelkipásztora Ézsaiás könyvéből vett igei sorokkal köszöntötte a megjelenteket.

– Nemcsak aláírt papírok, hanem valódi testvéri együttműködések azok a partnerségi megállapodások, amelyeket a Magyarországi Református Egyház a közel-keleti keresztyén egyházakkal kötött az elmúlt években – mondta el Berecz Júlia, a Zsinati Hivatal Külügyi Osztályának vezetője. Reményét fejezte ki, hogy az imák meghallgatásra találnak, és az Úr életben tartja az egyházat Szíriában.

– Nem ez az első alkalom, hogy a szíriai keresztyének helyzetéről beszélek, de a mai nap különleges, most adventben vagyunk, és az advent nemcsak várakozást jelent, hanem hittel teli várakozást – hívta fel a figyelmet Harout Selimian lelkész, a Szíriai Örmény Protestáns Közösség vezetője.

Átadta az aleppói keresztyének üdvözletét, de hangsúlyozta: – Amikor azt mondom, hogy Aleppóból hozok üdvözletet, akkor nem a képeslapok régen ismert Aleppójára kell gondolni, mert ma ez a hamu és romok Aleppója. A világ egyik legősibb városa, nagy vallások és kultúrák bölcsője, de ma várakozik: a szociális igazságra és a biztonságra – jellemezte a várost. Elmondta, hogy tető nélküli templomban, romok között keresik azt, hogy hogyan lehet az adventet megélni, és kiemelte, hogy a magyar református testvérek az elsők között voltak, akik ellátogattak hozzájuk, amikor ebben a helyzetben találták magukat.

Ezt követően a Szíriai Örmény Protestáns Közösség vezetője feltette a kérdést, hogy vajon a romok, a hamu és a por között is fenntartjuk-e, hogy Isten vezeti az életünket. Elárulta, hogy ő maga is sokszor kereste már a szavakat arra, hogyan írhatná le a rezilienciát, a lelki ellenállóképességet, és arra jutott, hogy az az állapot, amikor az ember reményeit keresztre feszítik, de ő mégsem adja fel. Nemrég egy idős asszony felkereste őt, és elmondta neki, hogy egy rakétatámadásban elvesztett mindent: a házát, a férjét és a gyerekeit, de megmaradt az Ura, megőrizte a hitét, és készül a karácsonyra. – Ez az advent sok dolgot taníthat nekünk, például azt, hogy a remény nem a fájdalom hiánya, hanem Krisztus jelenléte a fájdalom közepette is – hangsúlyozta Harout Selimian.

A lelkész arról is beszélt, hogy a háború előtt ismert mindenkit, aki a templom körüli házakban lakott, de a nagy demográfiai mozgások ezt a helyzetet megváltoztatták. – A Közel-Keleten az a jellemző, hogy mindenkit ismersz az utcában, mindenkinek köszönsz, ha sétálni mész – mesélte Harout Selimian. Ma, ha kinyitja az ajtót, lehet, hogy olyasvalakit lát meg, akit nemcsak hogy nem ismer, de lehet, hogy az illető szívesen meg is szabadulna a keresztyénektől. A protestáns közösség vezetője mégis úgy gondolja, hogy ki kell nyitni előttük az ajtót, és meg kell velük osztani Isten áldásait. Régebben úgy prédikált az irgalmas samaritánusról, hogy nem igazán értette, mit is jelent pontosan ez a példázat, de az utóbbi évek segítettek neki ebben. A lelkipásztor megosztotta, hogy a szíriai keresztyének stratégiája is az, hogy jelen próbálnak lenni az őket körülvevő közösségben, hogy hidakat építsenek, csökkentsék a haragot és hogy egy békés társadalmon dolgozzanak. – Az egyház nyit, jelenlétével, közösségben való szolgálataival kinyújtja a kezét az ismeretlenek felé, és így élő hitvallássá válik – mondta a lelkipásztor.

A háború ugyan véget ért, de nagy politikai váltás történt, és egy komoly vihart éltek át a szíriai keresztyének. Aki addig üldözte őket, ma a védelmezőjük lett. A protestáns vezető úgy véli, arra van elhívásunk, hogy a reményt megtartsuk. – A remény nem olcsó optimizmus, hanem hitünk építése arra a biztos alapra, hogy Isten uralkodik a jelen felett, és irányítja a jövőnket – hangsúlyozta Harout Selimian, aki minden reggel megköszöni Istennek, hogy még egyszer láthatta a napot. – Jelenlétünk Szíriában nem emberi rezilienciánk eredménye, hanem Isten munkálkodása – jelentette ki a lelkipásztor, és arra a gyakran elhangzó kérdésre, hogy „Van-e még remény a keresztyéneknek Szíriában?”, azt a választ adta: ha volt kétezer évig, akkor most is van, a világ végezetéig. Felhívta a figyelmet: a küldetésünk az, hogy fény és só legyünk ott, ahová az Úr helyezett minket.

– Az egyház feladata nem az, hogy fusson egyik helyről a másikra jobb legelőket keresve, hanem az, hogy maradjon, beszéljen és tanúbizonyságot tegyen az igazságról, a szeretetről és Jézus Krisztusról – mondta Harout Selimian a beszélgetés végén a Skót Misszió épületében.