Ökumenikus Felhívás az Igazságos Béke melletti elkötelezettségre

„ …igazítsd lábunkat a békesség útjára” ( Lukács 1, 79)

Preambulum

Jelen felhívás egységes keresztyén álláspontként kívánja megszólítani a világ keresztyén közösségeit. A Názáreti Jézus példájával az igazságos béke melletti elkötelezettségre hívja fel a keresztyéneket. Tudva azt, hogy a békesség, mint Isten ajándéka minden vallásban központi szerepet játszik, a felhívás azokhoz szól, akik saját vallási hagyományaikon és elkötelezettségükön belül keresik a békesség útját. A dokumentumot az Egyházak Világtanácsának (EVT) Központi Bizottsága készítette és ajánlja további tanulmányozásra, véleményezésre, együttműködési kezdeményezések, és konkrét fellépések előmozdításához. A dokumentum tulajdonképpen válaszként szolgál az EVT 2006-ban, Brazíliában, Porto Alegre-i nagygyűlésén megszületett indítványára, illetve épít az „Erőszak Elleni Évtized - 2001-2010: Egyházak a megbékélés és a béke szolgálatában” elnevezésű program tapasztalataira.

Az igazságos béke iránti elkötelezettség alapvető újítást hoz az erkölcsi gyakorlatban, hiszen egy másféle vizsgálati keretet és cselekvési kritériumot hordoz. Az egyházak életében és tanúságtételében új irányt mutat. Az Igazságos Béke Kézikönyv, mint forrás dokumentum, új bibliai, teológiai és etikai szempontrendszert ismertet, és a további kutatásokat, gyakorlati példák felderítését ajánlja. Reménység szerint ezek az anyagok, valamint a 2011 májusában, Jamaikában, Kingstonban sorra kerülő, „Dicsőség az Istennek és békesség az embereknek” mottó alatti Nemzetközi Ökumenikus Békenagygyűlésen megfogalmazott indítványok segítenek majd a soron következő EVT nagygyűlésen elfogadtatni egy új ökumenikus egyezményt az igazság és a béke tekintetében.

1. A békét átölelő igazságosság: Vajon létezhet-e igazságosság béke nélkül? És létezhet-e béke igazságosság nélkül? Gyakran az igazságért való küzdelem a béke rovására megy és fordítva a békéért folytatott harc az igazság rovására. A béke és az igazságosság szétválasztása „az igazság és béke egységes kiteljesedésének” (Zsolt 85,11) gondolatát veszélyezteti. Ahol hiányzik az igazságosság és a béke, vagy egymással ellentétbe kerülnek, önvizsgálat szükségeltetik. Kezdjünk hozzá és munkálkodjunk együtt a békéért és az igazságosságért.

2. Szóljon az ember: Számtalan történet létezik, amelyben az erőszak, az emberi méltóság sérelme és a teremtett világ rombolása áll a középpontban. Ha mindnyájan meghallanánk ezeket a hangokat, senki sem maradna némán. Hányan szenvednek ma is háborútól, etnikai vagy vallási üldöztetéstől, a faji vagy osztály alapon való megkülönböztetéstől, amelyek egyenese tönkre teszik vagy maradandó sebeket hagynak a népek életében. Ezrek halnak meg, válnak kitelepítettekké, menekültekké, hajléktalanokká a saját hazájukon belül. Gyakran a nők és gyermekek hordozzák a konfliktusok terheit: sok nőt bántalmaznak, áruba bocsájtanak vagy megölnek; gyermekeket szakítanak el szüleiktől, tesznek árvává, besoroznak katonának, vagy éppen bántalmazzák őket. Vannak országok, amelyeknek állampolgárai naponta lesznek félkatonai erők, gerillák, igazságosztó kartellek vagy éppen kormányzati erők konfliktusainak áldozatává. Sokan nemzeti fegyveres erők által megszállott kormányok uralma alatt szenvednek, ahol lehetetlenség biztonságos életfeltételeket kialakítani. Míg gyermekek ezrei halnak meg naponta a rendszertelen táplálkozás következtében, a hatalmon lévők továbbra is csak keveseket érintő hasznos gazdasági és politikai döntéseket hoznak.

3. Szóljon a Szentírás: Az igazságosság és a béke a Biblia szerint egymástól elválaszthatatlan (Ézs 32,17; Jn 3,18). A társadalom fenntartható és működő kapcsolatainak mindkettő feltétele, biztosíték a teremtett világgal való integritásunkra. A béke Isten ajándéka a bűnös, de Isten által szeretett világ számára, amelyben ma is érvényesek Jézus Krisztusnak életében elmondott szavai: „Békességet hagyok néktek, az én békémet adom nektek”.(Jn 14,27). Jézus Krisztus életében és tanításában, halálában és feltámadásában a béke ígéretet és ajándékát ismerjük fel, amely reményt mutat a jövőre nézve, és ajándék napjainkban.

4. Jézus az ellenség szeretetére, az üldözőkért való imádságra és a halálos fegyverektől való tartózkodásra tanította az övéit. A Boldogmondásokban egyértelműen kimondta a békéről való gondolatait (Mt 53-11). Az üldöztetések ellenére, haláláig rendíthetetlenül tartozódott minden erőszaktól. Az igazságosságért való elkötelezettsége a kereszten ért véget, ahol kínzás és kivégzés áldozata lett. Jézus feltámadásával Isten megerősítette, hogy csak ez a rendíthetetlen, állhatatos szeretet, engedelmesség és bizalom vezet az életre. Ez ránk is vonatkozik.

5. Ahol megbocsájtás, az emberi méltóság tiszteletben tartása, nagylelkűség, és az elesettek feletti gondoskodás tapasztalható meg a hétköznapokban – bármennyire is homályosan – ott van igazi békesség. Következésképpen, ahol a béke az igazságtalanság, a szegénység és a nyomorúság áldozata lesz - valamint a fegyveres konfliktusok, az erőszak és a háború martaléka – az emberiség testén és lelkén, a társadalom és a föld egészén esik csorba.  

6. A Szentírás bizonyos helyei összekapcsolják az erőszakot és Isten akaratát. Ezek alapján a keresztyénség nagy családjának egy része legitim dolognak tartja a saját maguk vagy mások által elkövetett erőszakot. Ezeket a szövegrészeket többé nem olvashatjuk anélkül, hogy felhívnánk a figyelmet arra, hogy az ember képes félremagyarázni Istennek a békességre való felszólítását. Következésképpen szükséges, hogy újra megvizsgáljuk azokat a verseket, amelyek az erőszakról, a gyűlöletről, az előítéletről, vagy  Istennek az embert megsemmisítő haragjáról szólnak. Látnunk kell, hogy a Biblia népeihez hasonlóan, sokszor mi magunk is az Isten akaratával szemben is érvényesíteni kívánjuk önös céljainkat, terveinket, gyűlöletünket, indulatainkat és szokásainkat, vagy saját vágyainkat.

7. Szóljon az Egyház: Mint a Krisztus teste, az Egyház arra hivatott, hogy aktívan részt vegyen a megbékélés szolgálatában. Sokféle módon, de különösen az úrvacsora alkalmával, a liturgikus hagyományok jól szemléltetik, hogy Isten békéje mi módon buzdít minket, hogy megosszuk ezt a békét egymással és a világgal. Az egyházak azonban gyakran teljesítik elhívásukat ezen a téren. A keresztyén megosztottság, amely sok szempontból aláássa az egyházak hitelességét a megbékélés szolgálatában, újra és újra megtérésre hívja a szíveket és az értelmet. Csak az Isten békességéből táplálkozó hitközösségek lehetnek „a megbékélés és az igazságos béke hazai hírnökei, az egyházban és a társadalomban egyaránt, valamint a politikai, társadalmi és gazdasági struktúrákban globális szinten” (EVT Közgyűlés, 1998). Az egyház, amely nemcsak hirdeti, de éli a békességet, Jézus szavaival olyan, mint a hegyen épített város, amelyet mindenki láthat (Mt 5,14). A hívők pedig, akik gyakorolják az Isten által Jézus Krisztusban rájuk bízott békéltetés szolgálatát, az egyházon túlmutatnak arra, amit Isten tesz a világban (lásd 2 Kor 5,18).

Az Igazságos Béke útján

8. Az erőszakra sokféleképpen lehet válaszolni, ahogy a békét is különféle módon lehet gyakorolni. Egy olyan közösség tagjaiként, amely azt hirdeti, hogy Krisztus a békesség fejedelme, arra hívattunk, hogy a békét, mint isteni ajándékot hordozzuk erőszakkal és konfliktusokkal teli világunkban. Ezért az Igazságos Béke Útjára lépünk, amelyhez egyszerre szükséges a cél irányába való fordulás és a célirányosan haladás melleti elkötelezettség. Világnézettől és vallási hagyományoktól függetlenül mindenkit arra buzdítunk, hogy fontolják meg céljainkat és csatlakozzanak ehhez az úthoz. Az igazságos béke a bizonyságtétel lehetőségét kínálja. A békesség útján tartózkodni kell a személyes és strukturális erőszaktó, beleértve a különböző fajból, osztályból, nemből, szexuális beállítottságból, kultúrából vagy vallásból származó emberek felé elkövetett erőszaktól. Felelősek vagyunk azokért, akik előttünk jártak, azzal is, hogy tiszteletben tartjuk elődeink bölcsességét és Krisztus szentjeinek tanúságtételét. Felelősek vagyunk továbbá a jövő nemzedékéért: gyermekinkért, a „jövő emberéért”. Gyermekeink megérdemlik, hogy egy igazságosabb és békésebb világot örököljenek.

9. Az Igazságos Béke középpontjában az erőszakmentes ellenállás áll. A jól megszervezett és békés ellenállás hatékony, kitartó és eredményes – akár a kormányzati elnyomás és visszaélés, akár a profit orientált gazdasági tevékenység szempontjából nézzük, amelyek a kiszolgáltatott közösségeken és a teremtett világon élősködnek. Felismerve, hogy az igazi erő a polgártársak, a katonák és a fogyasztói közösségek összefogásában van, olyan erőszakmentes stratégiák jöhetnek létre, mint a civil ellenállás vagy bűnrészességtől való tartózkodás.

10. Az Igazságos Béke útján a fegyveres konfliktusok és háborúk igazolása elfogadhatatlan és megengedhetetlen. Az egyházak évtizedek óta küzdenek ezért; most az Igazságos Béke arra buzdít, hogy újabb előrelépést tegyünk. A háború elítélése azonban nem elegendő, mindent meg kell tenni azért, hogy a népek és nemzetek közötti igazságos és békés együttműködést elősegítsük. Az Igazságos Béke alapvetően más, mint az „igazságos háború” fogalma, sokkal több, mint pusztán az emberek védelme az erőszak tisztességtelen alkalmazásától; a fegyverek elnémításán túl magában foglalja a szociális igazságosságot, a jogállamiságot, az emberi jogok tiszteletét és a minden emberre kiterjedő biztonságot.

11. A nyelvi és értelmi akadályokon túl, javasoljuk, hogy az Igazságos Békét, mint kollektív, dinamikus és jól megalapozott folyamatot, melyben az emberek megszabadulnak a félelmektől és győzni akarnak minden ellenséges, diszkriminatív és önkényes indulaton, megteremtve ezáltal az igazságos kapcsolatok feltételeit, és megtapasztalják az elesettek érzéseit, tisztelni fogják a teremtett világ integritását.

Az Igazságos Béke Útján

12. Az Igazságos Béke az emberiséget és az egész teremtett világra vonatkozó Isten akaratával egyező utazás, abban a reménységben, hogy Isten „vezeti lépteinket a békesség útján” (Lk 1,79).

13. Az út nehézségei. Tudjuk, hogy ez az út az igazsággal való szembenézéshez vezet. Felismerjük, hogy milyen gyakran áltatjuk magunkat és részesek vagyunk az erőszaktételben. Megtanuljuk, hogy nem a tetteinket kell igazolni, hanem az igazságosságot kell gyakorolni. Ez azt jelenti, hogy elismerjük bűneinket, megbocsátunk és megbocsáttatunk, illetve megbékélünk egymással. 

14. Az erőszak és a háború bűnei közösségeket szakítanak el egymástól. Azok akik ellenségeiket démonizáláják és irántuk előítéletekkel vannak, sok segítségre és támogatásra szorulnak majd, hogy kigyógyuljanak ebből a betegségükből. Az ellenséggel való megbékélés és a megszakadt kapcsolatok helyreállítása hosszú, de rendkívül fontos folyamat. A megbékélés folyamatában nem lehet többé erős és gyenge, felsőbbrendű és alsóbbrendű, hatalmas és alárendelt. Az áldozat és az áldozó egyszerre formálódik át.

15. A béke megállapodások gyakran labilisak, ideiglenesek, és a nem megfelelőek. Ott ahol látszólagosan béke uralkodik, még lehet gyűlölet. A háború és az erőszak okozta sebek gyógyítása hosszabb ideig tarthat, mint maga a konfliktus, amely okozta. H azonban a békesség útján haladunk, miénk az ígéret, hogy ennél nagyobb dolgok is várnak ránk.  

16. Együtt vagyunk az úton. A békesség miatt megosztott és a konfliktusok által szétszakított egyház kevésbé hiteles, mint a béke követe és munkálója. Az egyházak ereje, hogy a béke követei és előmozdítói legyenek, függ attól, hogy az etnikai és nemzeti, a dogmatikai és egyházpolitikai különbözőségeik ellenére megtalálják-e a közös céljukat a béke szolgálatában.

17. Egy közös erkölcsöt és békességet gyakorló közösségként utazunk, ami azt jelenti, hogy megbocsátunk és szeretjük ellenségeinket, kerüljük az erőszakot, tiszteljük a másik embert, gyakoroljuk a szelídséget és az irgalmat. Törekszünk arra, hogy együttérzéssel legyünk a másik iránt és a közös jót munkáljuk. Békéért könyörgünk imádságainkban, kérve Istent, hogy tisztán lássunk és a Lélek gyümölcseivel járjunk az úton.

18. Az úton haladó szeretetteljes közösségben sok kéz áll segítségre készen. Az egyik a reménységről tehet bizonyságot a kétségbeesettnek, a másik nagylelkűen szeretheti az arra rászorulót. Azok, akik sokat szenvedtek, bátorságot nyernek, hogy minden tragédia és veszteség után is felül tudjanak kerekedni. Az evangélium ereje lehetővé teszi számukra, hogy maguk mögött hagyják a személyes és kollektív bűnök miatt hordozott terheket, vagy az erőszak és háború okozta haragot, keserűséget és gyűlöletet. A megbocsátás még nem feledteti a múltat, de jó látni visszatekintve, hogy a sebek gyógyultak, a terhek elmaradtak és a fájdalmakat sikerült megosztani egymással és Istennel. Képesek vagyunk tovább lépni.

19. Az út szépsége. Minél több időt és energiát szánunk az ügynek, annál több ember hallja meg a megbékélésre hívogató szót: az egyház, a különböző vallási közösségek és a társadalom legszélesebb rétegeiből. Mindnyájan azért dolgoznak, hogy leküzdjék a faji és vallási, nemzeti és társadalmi különbözőségek okozta megosztottságot, és segíteni a rászorulókon, vagy felvállaljuk a megbékéltetés nehéz szolgálatát. Sokan rádöbbennek, hogy a béke a teremtett világ és Isten csodálatos alkotásának őrzése nélkül nem tartható.

20. Felebarátainkkal együtt haladva az úton, megtanulunk a saját dolgainkon túl látni és segítőkész és nyitott életet élni. Mi magunk válunk békéltetőkké. A legkülönbözőbb életszakaszban járó emberekkel találkozunk. Erőt nyerünk a közös szolgálatból, meglátjuk saját sebezhetőségünket és megerősödünk emberségünkben. A másik ember már nem pusztán egy idegen, vagy egy ellenség, hanem egy embertárs, akivel együtt utazunk.

Az Igazságos Béke Útjának jelzőtáblái

21. Az igazságos béke és a konfliktuskezelés. A konfliktusok kezelése elengedhetetlen feltétele a béketeremtésnek. A folyamat azzal kezdődik, hogy megnevezzük az erőszakot és feltárjuk a leplezett konfliktusokat azért, hogy azok következményei láthatóak legyenek az áldozatok és minden közösség számára. A konfliktus-kezelés célja, hogy az ellenségeskedés megszűnjön és a közjó szolgálata vegye kezdetét. Lehet, hogy ezért a csak látszólagos békének véget kell vetni, meg kell szüntetni az erőszakot alapjaiban, és megtalálni a módját annak, hogy a kapcsolatok békésen helyreálljanak. Az egyházak és vallási közösségek feladata, hogy álljanak az erőszak áldozatai mellé és legyenek azok védelmezői. Szükség esetén fontos a civil vagy állami konfliktuskezelés megerősítése és a bűnösök felelősségre vonása – az egyházon belül is. A „jogállamiság” biztosítja ehhez a keretet.

22. Az Igazságos Béke és a fegyverek használata. Van, amikor az Igazságos Béke iránti elkötelezettség kemény próbának vettetik alá, mivel ez a béke egy erőszakkal teli világban és konfliktusok közepette kerestetik. Rendkívüli körülmények között, mint végső és kevésbé rossz megoldás, szükségessé válhat a fegyvere használata, annak érdekében, hogy az elesettek és halálos veszedelemnek kitettek védelem alá kerüljenek. Ám ilyen körülmények között is a fegyveres erők alkalmazása annak a jele lehet, hogy valahol akadály gördült az Igazságos béke Útján.

23. Elismerve az ENSZ-nek az Alkotmányában rögzített, békefenntartó, katonai erők bevetési jogkörét a nemzetközi jogi keretek között, keresztyénként ennél tovább kell lépnünk megkérdőjelezve az erőszak alkalmazásának teológiai vagy bármilyen más igazolását, illetőleg az „igazságos háború” fogalmát és alkalmazását.

24. Ezen állítások erkölcsi dilemmái egyértelműek. A dilemma részben feloldható azzal, hogy az „igazságos háború” gyakorlatának kritériumai a mai napig az erőszak jogszerű alkalmazásának etikai kereteként szolgálnak. Ez az etika többek között lehetővé tenné az „igazságos politika” fogalmának komolyan vételét, és egy új, védelem iránt elkötelezett nemzetközi jogi norma, illetve az ENSZ Alkotmányában rögzített békefenntartó mechanizmus kialakítását.  A sorkatonai szolgálat felelősségteljes megtagadása alapvető emberi jog kell, hogy legyen. Mindent, ami a békével és a nemzetközi jogrendszerrel ellentétben áll el kell utasítani, kezdve a tömegpusztító fegyverek használatával. Az élet közös gondolkodásra hív, tetteket és jogi szabályozást sürget. Keresztyénként egy olyan etika mellett köteleztük el magunkat, amely a közösségek erőszakmentes konfliktuskezelését és béke felé vezető út feltételeit biztosítja.   

25.  Az Igazságos Béke és az emberi méltóság. A Biblia arra tanít, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtett, és méltósággal, jogokkal van felruházva. Ennek a méltóságnak és jognak az elismerése elengedhetetlen az Igazságos Béke keretei között. Az alapvető emberi jogok az emberi méltóság védelmének nemzetközi jogi eszközei. Következésképpen az államok felelőssége a jogállamiság és a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok szavatolása.  Ettől függetlenül, azt tapasztaljuk, hogy az emberi jogok megsértése sok társadalomban máig érezhető, háborús és békés időben egyaránt, sőt azok, akik felelősséggel tartoznak ezért, büntetés nélkül távozhatnak. Világszerte él a felszólítás az emberi jogok védelmében és a büntetlenség ellen való fellépésre. Éppen ezért a testvériség és az együttműködés szellemében kell a civil társadalmi partnereink felé fordulni, beleértve más vallású embereket is, akikkel együtt az emberi jogok védelmére és a jogállamiság erősítésére törekedhetünk.   

26.  Az Igazságos Béke és a teremtés megőrzése. Isten mindent jónak teremtett, az embert pedig a teremtett világ iránti felelősséggel ruházta fel (1Móz 2,4-9). A természeti kincsek mértéktelen fogyasztása és a véges források helytelen kiaknázása csak némelyeknek használ. Az egész teremtett világ megváltásért sóhajtozik és vágyakozik, ennek oka pedig gyakran az emberiség magalázó viselkedése (Róm 8,22). Hívő emberekként alázattal megvalljuk a teremtett világ és minden teremtménnyel szemben elkövetett bűnünket, amelyet cselekedeteinkkel vagy éppen mulasztásainkkal okoztunk. Az Igazságos Béke valósága több mint a társadalmi viszonyok igazságos helyreállítása; arra is kötelez, hogy gondot viseljünk a teremett világról, az otthonunkról. Bízunk Isten ígéretében és törekszünk arra, hogy minden ember méltányosan és igazságosan részesüljön a Föld erőforrásaiból.  

27.  A béke kultúrája. A különböző vallási hagyományokkal, meggyőződésekkel és világnézettel rendelkező emberekkel való együttműködésre kötelezzük el magunkat a béke kultúrájának formálása érdekében. Ilyen értelemben követjük az Evangéliumnak a felebaráti szeretetre vonatkozó parancsolatát, elutasítjuk az erőszakot, és harcolunk a szegények, jogfosztottak és az elnyomottak igazságáért (Mt 5,1-12; Lk 4,18). Ennek az erőfeszítésnek a sikeressége férfiak és nők, fiatalok és idősek, vezetők és vezetettek karizmájára támaszkodik. Elismerjük és méltányoljuk a nők szerepét a békesség szolgálatában. Elismerjük az egyházvezetők különleges szerepét, a társadalomra való befolyásukat, valamint a vallásbölcselet felszabadító és az emberi békességre és méltóságra gyakorolt hatalmát. Egyúttal fájlaljuk azokat a helyzeteket, amelyek során vallási vezetők befolyásukat önös célokra használják, vagy amelyek során a kulturális és vallási tényezők az erőszak és elnyomás legitimitásához vezettek. Különösen aggódunk a vallási felhangokkal tele agresszív retorika és tanítás miatt, amely álcázva terjed és a média által megerősödik. Mély alázattal ismerjük el a keresztyénség szerepét a múlt és jelen előítéleteinek és gyűlöletet szító viselkedési mintáinak kialakulásában és a megbékélés, elfogadás és szeretet közösségének építése mellett kötelezzük el magunkat.

28. A békességre való nevelés. A békesség által inspirált nevelés több mint egyszerű tanítás a béke szolgálatában. A jellemformálás egyik legmélyebb formája, amely kiterjed a családra, az egyházra és a társadalomra is. Ez a fajta nevelés a békesség lényegének megértésére, az emberi jogok tiszteletben tartására és az erőszaktól való tartózkodás alternatíváinak meglátására vezet. Továbbá az erőszakelleni küzdelemre buzdít, amely a változás lehetőségét rejti magában a legkülönbözőbb hagyományokban és kultúrákban. Az emberi jellem és lelkiismeret formálása teszi lehetővé a békesség szolgálatát.

Az Igazságos Béke közös szolgálata

29. A keresztyénségnek a béke szolgálatában tett erőfeszítései lehetőséget kínálnak látható és életképes közösségek építésére. Az az egyház, amely imádkozik a békességért, szolgálja a közösséget, bölcsen sáfárkodik az anyagiakkal, törődik a környezetével és jó viszonyt ápol a felebarátaival a békességet szolgálja. Továbbá, amikor az egyházak közösen munkálkodik a békéért, a tanúságtételük őszintébb lesz (Jn 17,21).

Béke a közösségben – hogy mindenki félelem nélkül élhessen (Mik 4,4)

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre…” „Szeresd … felebarátodat, mint magadat.” „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Mik 6,8; Lk 10,27; Mt 5,44).

30. Globális kihívások. A legtöbb közösséget társadalmi osztály, etnikai, bőrszín, kaszt, és vallás szerinti megosztottság jellemzi. Családok és iskolák százai szenvednek az erőszak és kizsákmányolás következményeitől. Nőket és gyermekeket bántalmaznak testileg, lelkileg, illetve kulturális hagyományokra való hivatkozással. A drog- és alkoholfogyasztás, illetve az öngyilkosság az önmegsemmisítés széles körben elterjedt formái. A munkahelyi és vallási közösségek konfliktusokkal terheltek. Az előítéletek és a rasszizmus az emberi méltóságot tiporja sárba. A munkavállalókat kihasználják, az ipari létesítmények pedig szennyezik a környezetet. Az orvosi ellátás sokak számára elérhetetlen, csak kevesek által megfizethető. A gazdagok és szegények közötti szakadék egyre nő. A közösségeket összetartó hagyományok különböző kereskedelmi tényezők és idegen életstílusok által fellazultak. Az a média, videojáték és szórakoztatóipar, amely az erőszakot, a háborút és a pornográfiát propagálja, a közösség alapvető értékeit ássa alá és destruktív viselkedési módokat eredményez. Az erőszakos cselekmények gyakran fiatal férfiakhoz köthető, az áldozatok között pedig a legtöbb a nő és gyermek.

31. Főbb irányvonalak. Az egyházak csak akkor tudják a békét szolgálni, ha együttműködés és egymástól való tanulás mellett kötelezik el magukat. Egyháztagok, családok, kisebb és nagyobb közösségek bevonására van szükség ebben a folyamatban. A legfontosabb feladatok: a konfliktusok megelőzése és elhárítása; az elnyomottak védelme és bátorítása; a nők szolgálatának elismerése a béke munkálásában, és minden területen való aktivizálásuk; az igazságosság és az emberi jogok védelme érdekében tett erőfeszítések propagálása és segítése; békességre való nevelés az egyházi és iskolai közösségekben. A béke kultúrája az egyházakat, hitközösségeket és különböző csoportokat arra buzdítja, hogy minden erejükkel kerüljék az erőszakot: ez egyaránt vonatkozik az előre kitervelt és szervezetlen erőszakra, amely teljesen rányomta a bélyegét a médiára, a videojátékokra és a zenére. Igazi békességről akkor fogunk tudni beszélni, ha senki, sem nők, sem gyermekek nem lesznek már szexuális erőszak vagy fegyveres konfliktusok áldozatai, ha a tömegpusztító fegyvereket betiltják és megsemmisítik mindenhol, és ha a nemzeteken belüli erőszak is ellenőrzés és visszaszorítás alá kerül.

32. Amennyiben az egyházak a békét kívánják szolgálni, a keresztyéneknek maguknak kell a béke melletti együttes elkötelezettségre törekedni. Az egyházközségek összefogására van szükség, hogy megtörjék az egyházak általános hallgatását az erőszakkal kapcsolatban, illetve véget vessenek a közösségek eltérő véleményalkotásának a konfliktusokkal kapcsolatban.

Béke a Földön – hogy az élet fenntartható legyen.

Isten a világot egésznek teremtette, az emberiségnek pedig az élet kibontakozásának lehetőségét adta. A bűn azonban megfertőzte az egymással, és a teremtett világgal való viszonyunkat. Az egész teremtett világ sóvárogva várja Isten gyermekeinek az élet, az igazságosság és a szeretet irányába való elkötelezését (1Móz 2,1-3; Jn 10,10; Róm 8,20-22).

33. Globális kihívások. Az emberiség a teremtett világ tiszteletére és védelmére hivatott. A sokféle önzés, egoizmus és a végtelen meggazdagodásba vetett hit, azonban a föld, a teremtett világ kizsákmányolásához és elpusztításához vezetett. A szegények és elesettek sóhajtása hallik a földön. A természetes üzemanyagok és egyéb kincsek végtelen fogyasztása az emberek és a bolygó ellen elkövetett erőszakkal ér fel. Az emberiség magatartása okozta klímaváltozás az igazságos békét nagy mértékben fenyegeti. A globális felmelegedés, a tengerszint növekedése és a szárazság, illetve áradás gyakorisága és intenzitása a leggyakrabban az elesett nemzeteket fenyegetik. Az őslakosok példát mutatnak a fenntartható fejlődésre, együtt a korallzátonyok és az elszegényedett tengerparti közösségekkel, hiszen ők azok, akik a legkevésbé járulnak hozzá a globális felmelegedéshez. Mégis ők azok, akik a legtöbbet szenvednek most emiatt.

34. Főbb irányvonalak. Isten teremtett világának a megőrzése és küzdelem az ökológiai igazságosságért, ezek az igazságos béke alaptételei. A keresztyének számára ez egyben a megtérés lehetőségét is kínálja, azaz a lemondást a természetes ásványok pazarló felhasználásáról. Az egyházak, illetve egyháztagok felelőssége megóvni a föld kincseit, mindenekelőtt a vizet. Vigyáznunk kell a klímaváltozásnak kiszolgáltatott nemzetekre és biztosítani a jogaikat.

35. Az egyháztagok és gyülekezetek kötelessége kritikusan felmérni személyes hatásukat a környezetre. Személyesen és a közösség egészeként. A keresztyéneknek meg kell tanulniuk úgy élni, hogy az egész föld prosperálhasson. Még több „öko-gyülekezetre” és „zöld egyházra van szükség területenként”. Világszinten erőteljesebb ökumenikus összefogásra van szükség, hogy a kormányok és üzletágak közötti nemzetközi egyezmények és előírások megvalósulhassanak, következésképpen a föld élhetőbb legyen nemcsak nekünk, hanem minden teremtmény számára, és a jövő nemzedéke számára.

Béke a gazdasági szférában – hogy mindenki méltósággal élhessen.

A világ teremtésekkor Isten bőven elegendő természeti kincset adományozott az emberiségnek, amely generációk és teremtmények sokaságát élteti majd, ezzel is kifejezve azt, hogy az emberiséget az élet teljességgel való büszkén élésére teremtette, osztálytól, nemtől, vallástól, nemzeti hovatartozástól függetlenül (Zsolt 24,1; 145,15; Ézs 65,17-23).

36. Globális kihívások. Míg a világ egy parányi elit közössége hatalmas vagyonra tesz szert, több, mint 1,4 milliárd ember mérhetetlen szegénységben él. Valami nagyon nincs rendjén, akkor, amikor a világ három leggazdagabb emberének összvagyona nagyobb, mint a világ 48 legszegényebb országának össztermelése. Az eredménytelen szabályozások, innovatív, de erkölcstelen gazdasági eszközök, torz javadalmazási struktúrák, és egyéb kapzsiság által fertőzött tényezők több millió munkahelyet semmisítenek meg, és tízmilliókat szegényítnek el. Az egyre növekvő társadalmi-gazdasági szakadékok a nemzeteken belül és között, komoly kérdéseket vetnek fel a piac orientált szabadpiaci politikával kapcsolatban, hogy az mennyire fogja a szegénységet megszüntetni, de kétségbe vonja a mindenáron való növekedni akarását is a társadalmaknak. A mértéktelen fogyasztás, illetve nélkülözés az erőszak formája. Az eltúlzott globális katonai költekezések – a Hidegháború korszakától is nagyobb – nem segítik a nemzetközi béke és biztonsági megállapodásokat, sokkal inkább veszélyeztetik; nem annyira a fegyverek jelentik a legnagyobb veszélyt az emberiségre, hanem annak a nyersanyagnak a felhasználása, amelyet más célra is lehetne fordítani. Az egyenlőtlenségek a gazdasággal, szociális kohézióval és a közjóval kapcsolatban alapvető kihívást jelentenek azt emberiségének.

37. Főbb irányvonalak. A piacon belül a békességre az „élet gazdaságának” megteremtésével van lehetőség. Ennek alapvető jellemzői a társadalom-gazdasági kérdések komolyan vétele, a munkások jogainak tiszteletben tartása, a tisztességes elosztás, és a fenntartható fejlődés, egészséges és megengedhető élelmezés, kiterjedt döntéshozatali politika a gazdasági szférában.

38. Az egyházak és civil partnereik a gazdasági, szociális és kulturális jogok érdekében kell harcolniuk. Az egyházaknak alternatív gazdasági politikát kell folytatniuk a fenntartható termelés és fogyasztás érdekében, a javak elosztásában, az igazságos adózás és egyenlő piaci feltételek megteremtésében, valamint a tiszta víz, levegő és közös javak biztosításában. Szabályozó struktúrákra és rendeletekre van szükség a gazdaságot illetően, nem csak a termelésre vonatkozóan, hanem az emberi szükségleteket és az ökológiai fenntarthatóságot illetően is. A hadiipar finanszírozását csökkenteni kell annak érdekében, hogy az élelmezés, hajléktalan kérdés, oktatás, egészség és a klímaváltozással kapcsolatos problémákat meg lehessen oldani. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az emberi és ökológiai biztonságra a gazdaságon belül, mint a nemzetbiztonságra.

Béke az emberek között – hogy minden emberi élet védve legyen.

Az élet adójának a hasonlatosságára teremtettünk, nem olthatunk ki életeket, és még az ellenségeinket is szeretnünk kell. Az igazságos Isten egyformán ítél meg mindnyájunkat, a nemzeteket az igazság védelmezésére szólítja fel, és a fegyverekre költött pénzt a mezőgazdasági beruházásokra fordíttatja, hogy ne legyen többé háború (1Móz 20,17; Ézs. 2,1-4; Mt 5,44).

39. Globális kihívások. Az emberiség történelmében számtalan a békéért vívott bátor cselekedetre került sor, amikor a konfliktusok megoldódtak, a törvény jó célt szolgált, új szabályok, rendeletek biztosították az erőszaktól való tartózkodást, a hatalommal való visszaélést pedig szigorúan megbüntették, legyen szó államférfiakról is. A történelmet beárnyékolja azonban a számos erkölcsi és politikai ellentéte ezeknek – közösségek konfliktusa, erőszakos cselekmények, háborús bűnök, rabszolgaság, kivégzések. Annak ellenére, hogy az erőszak lelkisége és logikája mélyen beleivódott az emberiség történelmébe, ezeknek a bűnöknek a következménye napjainkra megsokasodott, főleg a tudomány és gazdaság kihasználása által.

40. A béke érdekében szükséges megújítani az ökumenikus összefogást, annál is inkább, mert egyre nyilvánvalóbbak a veszélyek. Az emberiség egyre nagyobb méretű pusztítást végez az élet és a teremtett világon belül. Soha nem volt ilyen mértékű a fenyegetettség és a mögötte meghúzódó emberi felelősség, ahogy a szükség sem a globális összefogásra. Két hatalmas veszély – a nukleáris pusztítás és a klímaváltozás – az életet és az igazságos béke lehetőségét fenyegeti. Mindkettő erőszakos felhasználása a teremtettségkor kapott erőnek. A felfegyverkezés szintén magában hordozza a katasztrófa lehetőségét, főleg a tömegpusztító fegyverek; de ugyanilyen mértékű pusztítást hordoz magában a felelőtlen életstílus. A nemzetközi közösség a két veszély ellen küzd, sajnos kevés sikerrel.

41. Főbb irányvonalak. Az élet szentsége és a békességszerzés érdekében az egyházaknak a nemzetközi emberi jogok területén is érvényre kell juttatniuk álláspontjukat, illetve erősíteniük kell az egymással kötött szerződéseket, hogy közösen lépjenek fel a béke érdekében. A halált hozó konfliktusokat, a fegyverek elterjedését meg kell akadályozni. A biztonságot kell építeniük az egyházaknak, és az egymással való közösségüket, hogy minél kevesebb értelmetlen háborúra kerüljön sor.

42. A várakozó ember. Az otthonunk nem az, ami lehetne. Az élet Isten kezében van, de mégsem a békesség uralkodik. Az erő és hatalom még mindig gyakran felülkeredik, de nem nyugodunk addig, ameddig a békesség nem győzedelmeskedik. A békesség keresése közben pedig szembeszállunk az igazságtalansággal, és harcolunk a megbékélésért. A békességet szerzők egyszerre fognak rombolni és építeni, sírni és ünnepelni, gyászolni és örülni. Addig ameddig a kegyelem tart munkálkodni fogunk a békességért.