A jelenlegi ciklus második Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) tanácsülésén a tanács tagjai és póttagjai november 20–22. között Pozsonyban gyűltek össze. Amikor a Miatyánkot különböző nyelveken imádkozzák, és ismerős énekek, bibliai szövegek, valamint igehirdetések különböző európai nyelveken hangzanak el, megtapasztalhatjuk, mit képvisel a GEKE szellemisége. A pozsonyi tanácskozáson, amelyen 13 különböző országból 30 képviselő vett részt, kézzelfoghatóvá vált a tanács egyik fő célkitűzése, nevezetesen a felekezeti, kulturális és nyelvi határokon átívelő istentisztelet megélése.
A Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (mindkettő GEKE-tagegyház) – mint kisebbségi egyházak egy túlnyomórészt katolikus országban – házigazdaként segítették a tanácsülés előkészítését, megszervezték az istentiszteletet, helyszínt, valamint városnézést és vacsorát biztosítottak egy népdalénekes csoport részvételével.
Belső egyházi témák, demokrácia és társadalmi felelősségvállalás
A tanácsülés elején az Oroszországgal és Ukrajnával határos országokból érkező tanácstagok beszámoltak a menekültek megsegítésére irányuló programokról, melegétel-osztásról, közös tevékenységekről és oktatási lehetőségekről, valamint arról, hogyan készülnek fel egy esetleges védelmi állapotra.
A továbbiakban szó volt a GEKE hosszú távú pénzügyi helyzetéről. Döntöttek arról, hogy a tagsági díjakat a jövőben az egyháztagok számához és az adott ország vásárlóerő-indexéhez igazítják. A legalább 300 eurós hozzájárulás megmarad a legfeljebb 20 000 tagot számláló egyházak számára.
A „Változás teológiája” munkacsoport az európai egyházak előtt álló próbatételekkel foglalkozik, és a felmerülő társadalmi, pénzügyi és személyi változásokra keres megoldásokat. A tanács áttekintette ezt a munkafolyamatot, valamint a közelgő „Egyházi tisztség, felszentelés, és egyházvezetés” című konzultációt. A GEKE ugyanerről a témáról szóló teológiai párbeszéde már évekkel ezelőtt megjelent könyv formájában. Az újraolvasás középpontjában a lelkészhiány, a lelkipásztori szolgálatba való belépés új lehetőségei, valamint a nők szerepe – különösen az egyházvezetésben – szerepel majd.
A tanács beszámolókat kapott továbbá a tanbeli különbözőségekről szóló dogmatikai párbeszéd alakulásáról, valamint a római katolikus egyházzal és az Európai Baptista Szövetséggel folytatott ökumenikus dialógusok fejleményeiről is, és megvitatta ezek előrehaladását.
Az „Egyházi közösség és migráció” munkaterület a felekezeti határokon túlra is kiterjed: az európai egyházi tér egyre sokszínűbbé válik, mivel a világ különböző részeiről érkező hívők magukkal hozzák egyházaikat Európába. Egyes országokban (például Franciaországban) a keresztyén interkulturalitás kiemelt munkaterület. A GEKE tanácsa elhatározta, hogy beazonosítja azokat a migrációból eredő egyházakat, amelyekkel a jövőben tájékozódó beszélgetéseket folytatnak.
A demokrácia kérdése – a pluralizmus és a populizmus közötti feszültségben – továbbra is kihívást jelent Európában. A tanács úgy döntött, újabb EU-pályázatot nyújt be a „Demokrácia Iránytű” (a tagegyházak számára készült munkaanyag) fejlesztésére és terjesztésére.
Enno Haaks lelkész, a Gustav Adolf Werk (GAW – szervezet, amely a német protestáns egyházak támogatásával segíti a diaszpóraközösségeket ) főtitkára bemutatta a tanácsnak azokat az egyházi segélyprojekteket, amelyeket a szervezet az elmúlt hat évben elérhetővé tett a GEKE számára. A finanszírozás az olaszországi Valdens Egyház kulturális adójából, az Otto per Mille alapból származik. Csaknem egymillió eurót fordítottak oktatási és szociális projektekre a GEKE tagegyházaiban és a Közel-Keleti Evangéliumi Egyházak Szövetségében (Fellowship of Middle East Evangelical Churches, FMEEC). Kiemelt gondot fordítottak hét európai országban megvalósuló projektre, amely a szülők munkavállalási migrációja által érintett gyermekekkel (ún. „euroárvákkal”) foglalkozik.
A tanács nyilatkozatot fogadott el a Niceai Zsinat 1700. évfordulója alkalmából.
A 2031-es közgyűlés és személyi változások
Mivel 2030-ra már több ökumenikus nagygyűlést is terveznek, a GEKE tanácsa úgy döntött, hogy a következő nagygyűlést 2031-ben tartják meg, így kímélve a tagegyházak erőforrásait. A sokszínűség előmozdítása érdekében a nagygyűléseket mindig Európa más-más régiójában tartják meg, így a következő nagygyűlés lehetséges helyszínei Dél-Franciaország és a szomszédos Észak-Spanyolország, illetve a Balti-tenger térsége.
A novemberi volt az utolsó olyan tanácsülés, amelyen Mario Fischer a GEKE főtitkáraként részt vett. Rita Famos elnök köszönetet mondott neki elkötelezett szolgálatáért. A megválasztott új főtitkár, Susanne Schenk póttagként vett részt az ülésen, és az „All Morgen ist ganz frisch und neu” („Minden reggel friss és új”) című reggeli énekről tartott elmélkedésével nyűgözte le a hallgatóságot – a reformáció és a 20. századi európai ökumenizmus összefüggéseiben értelmezve azt.
Az eredeti szöveg magyar nyelvű fordítását Barlay-Szathmáry Boglárka, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának külügyi referense végezte.
Nyilatkozat a niceai zsinat (325) évfordulóján – kiadta az Európai Protestáns Egyházak Közösségének tanácsa
2025-ben a niceai zsinat ezerhétszázadik évfordulóját ünnepeljük tudományos konferenciák és egyházi megemlékezések keretében egyaránt. Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) is csatlakozni kíván ehhez az eseménysorozathoz, felismerve, mennyit köszönhetünk mind magának a Zsinatnak, mind az ott hozott döntéseknek.
A niceiai zsinaton az egyházatyák sikeresen fogalmazták meg azt a hitvallást, amely a bibliai tanúságtétel alapján az egy Istenbe – Atyába, Fiúba és Szentlélekbe – vetett hitünket fejezi ki.
A zsinat mai jelentősége három területen mutatkozik meg leghatározottabban: a hittételek megvallásában, a politikai hatalomnak az egyházi ügyekben játszott szerepében, valamint a húsvét egységes időpontjának meghatározásában. A következőkben e három pontot vizsgáljuk részletesebben a GEKE alapító dokumentumának, a Leuenbergi Konkordiának a fényében.
- A hittételek megvallása
Tudatában vagyunk annak, hogy a 325-ös hitvallás kezdetben nem hozta el a korszak éles dogmatikai vitáinak végét, ugyanakkor hálásak vagyunk azért, hogy a homoousios mint filozófiai fogalom segítségével közelebb kerülhetünk az isteni megtestesülés misztériumához, amelyről a Biblia is tanúságot tesz. Éppen ezért a 325-ös hitvallásban látjuk annak a fejlődésnek az alapját, amely a IV. század folyamán elvezetett a ma ökumenikusan széles körben elfogadott niceai-konstantinápolyi hitvallás megfogalmazásához.
A Leuenbergi Konkordia tudatosan helyezkedik bele ebbe a doktrinális hagyományba (Lk 4 és 12), ezzel követi a reformátori teológiát is, amely pedig kifejezetten kapcsolódott a korai egyházi hitvallásokhoz. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a kapcsolat nem elsősorban megfontolatlan tradicionalizmuson alapult, hanem inkább azon a teológiai meglátáson, hogy a megigazulásról szóló tanítás szükségszerűen magával vonja a Szentháromság Istenről szóló tanítást is (Lk 8).
A Szentháromság Istenbe vetett hit megfogalmazása, amely forradalmi áttörést jelentett az Istenről szóló gondolkodásban, napjainkban is rendkívül releváns. Különösen így van ez annak fényében, hogy széles körben elterjedt az a nézet, mely szerint a Szentháromság Istenbe vetett hit felesleges bonyodalmakat hordoz magában. A Szentháromságról alkotott keresztény felfogás folyamatosan megkérdőjeleződik, különösen más vallásokkal való találkozások során, valamint világi kontextusban, ahol nehezen kommunikálható. Ezért a zsinat évfordulóját alkalomnak tekintjük arra, hogy újra elkötelezzük magunkat a Jézus Krisztusba és a Szentháromság Istenbe vetett hit mellett ezek üdvösségünk szempontjából kulcsfontosságú jelentőségével együtt, amint azt az „érettünk, emberekért és üdvösségünkért” megfogalmazás is hangsúlyozza. Törekszünk arra, hogy új és friss kifejezési formákat találjunk annak érdekében, hogy közös, vallástévő utunkon megoszthassuk ennek a hitvallásnak az igazságát a körülöttünk élő világgal.
A niceai anatéma (átokformula) későbbi kihagyása pedig azzal a tanulsággal szolgálhat számunkra, hogy az igaz hit melletti kiállás ma sem történhet kizárással vagy ítélkezéssel, hanem csakis hitünk megvallásának megbékélt különbözőségében. Ennek megértését segíti a Leuenbergi Konkordia is.
2. A politikai hatalom szerepe
Tudatában vagyunk annak, hogy Konstantin császárnak a niceai zsinaton játszott szerepe koránt sem áll vitán felül. A kritikusabb hangok úgy vélik, túlzottan is befolyásolta a zsinati vitát. Ugyanakkor nincs konszenzus a tekintetben, hogy végső soron milyen hatással volt a császár a zsinati döntésekre.
A történelem során a protestáns egyházak is megtapasztalták, hogy haszonnal járhat, ha egyes politikai erők szerepet vállalnak az egyházi rend biztosításában. Mi magunk elhatárolódunk az olyan esetleges megközelítésektől, amelyek a császárt az egyházi és a politikai hatalom közti harmonikus egység példájaként állítják elénk; helytelennek tartjuk a politikai hatalom túlzó teológiai értelmezését és az egyházak politikai hatalom érdekében való kihasználását egyaránt. A mai világban az állam egyik fontos feladata a lelkiismereti és vallásszabadság biztosítása.
E tekintetben önkritikát is kell gyakorolnunk, hiszen saját reformációi hagyományunk sem mentes az olyan esetektől, amikor világi hatóságok segítségével került sor teológiai ellenfelek elhallgattatására. Ezen ellenfelek között szerepeltek többek közt azok is, akik nem fogadták el a niceai hitvallást, és ezért elüldözték vagy kivégezték őket. A GEKE a tanúságtétel és a szolgálat gyökeresen eltérő értelmezését támogatja, amelyet az “igazságosságra és a békére való törekvés” jellemez (Lk 36).
3. A húsvét egységes időpontjának meghatározása
Tudatában vagyunk annak, hogy történetileg nem egyértelmű, milyen mértékben járult hozzá a niceai zsinat a húsvét egységes időpontjának meghatározásához. Ugyanakkor a döntést magát mérföldkőnek tekintjük, amely továbbra is emlékeztet bennünket közös ökumenikus felelősségünkre. A világ kereszténysége ma különböző napokon ünnepli a húsvétot, attól függően, hogy a keleti vagy a nyugati egyházi naptárt követi-e. Még a protestáns egyházközösségen belül is találunk példát arra, hogy egyes ortodox környezetben élő egyházak a keleti dátumhoz alkalmazkodnak.
A Leuenbergi Konkordia kimondja, hogy „az egyház igazi egységéhez szükséges és elégséges az evangélium tiszta tanításában és a sákramentumok helyes kiszolgáltatásában való egyetértés” (Lk 2). Kijelenti azt is, hogy „Jézus Krisztusnak testében és vérében adott közösségét nem választhatjuk el magától az evéstől és ivástól” (Lk 19), valamint, hogy „az egyházak igehirdetése hitelesebb lesz a világban, ha az evangéliumról egyetértésben tesznek bizonyságot” (Lk 36). A Leuenbergi Konkordia tehát arra hív és buzdít bennünket: munkálkodjunk tovább annak érdekében, hogy a jövőben a kereszténység ismét mindenhol közös dátummal ünnepelhesse a húsvétot.
Fordította: Balicza Klára (Magyarországi Evangélikus Egyház, Ökumenikus és Külügyi Osztály)