„Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével" (Ef 4,3) – emlékeztette Setri Nyomi, a Református Egyházak Világközösségének leköszönő főtitkára a február 4 és 7. között Grand Rapids-ban tanácskozó reformátusokat a majd négy éve ugyanezen a helyen tartott egyesülő nagygyűlés vezérigéjére. 2010 nyara fontos mérföldkő volt a református egyházak életében, hiszen két korábbi világszervezetük egyesülésével létrejött egy új szervezet. Alkotmányának aláírásával a nyolcvanmillió keresztyént képviselő 229 tagegyház elkötelezte magát a teljes egyházi közösség (communio) mellett.
A közösség magába foglalja a szószéki és úrvacsorai közösséget, egymás egyházként való teljes elismerését, de a közös missziót és az igazságosság melletti elkötelezettséget is. „Nincs közösség igazságosság nélkül és nincs igazságosság közösség nélkül" – szól azóta is a felekezeti világszervezet mottója, ami a református identitást erősítő teológiai munka és a társadalmi, gazdasági és ökológiai, azaz strukturális igazságtalanság elleni közös fellépés elválaszthatatlanságát hivatott kifejezni.
Ahogy ugyanakkor az előadásokból, valamint a csoportos és plenáris megbeszélések során világossá vált, ez a sajátos közösség sok belső és külső kihívással kénytelen szembenézni, amik a szervezet jövőjét fenyegetik. A négy meghívott európai egyház, köztük az MRE képviselői között zajló egyeztetésen Ian Torrance, a Skót Egyház korábbi moderátora egyenesen McGrath kijelentésére emlékeztetett, aki a reformátusságot „jövő nélküli felekezetként" írja le. Az ökumenikus „mezőnyben" ez a zavarba ejtően sokszínű közösség bír ugyanis legkevésbé világos profillal és önazonossággal. A REV egyik feladata éppen ennek a sajátos felekezeti identitásnak az erősítése és képviselete lenne.
A találkozó résztvevői
A REV központja néhány hete költözött Genfből Hannoverbe, és ez a költözködés egyben a változás szükségességét is szimbolizálja. A résztvevők egyöntetűen hatékonyabb és átláthatóbb, a tagegyházakat és a regionális, így európai együttműködést bevonó, a helyi közösségek gazdagságára, erőforrásaira, tapasztalataira és kapcsolatrendszerére építő működést vár el a minimális erőforrásból gazdálkodó központi irodától, illetve a főtitkártól.
Utóbbi a szavak szintjén maga is arról beszélt, hogy a „közösség mi vagyunk" – azaz maguk a tagegyházak. A REV valóban dinamikus közösség, amelyik csak a tagszervezetei aktivitására és kapcsolatrendszerére építhet, hiszen nincs „önhordozó" hierarchiája és nincs a missziót megkötő tanítóhivatala. „Olyan nyitott közösség, amelynek tagjai őszintén és bátran néznek szembe különbségeikkel, hogy a közösségüket megélhessék és ünnepelhessék" – hangzott el a jövőkép egy munkacsoport megbeszélésen. Ehhez azonban a szervezet működésének magának kell tükröznie a kinyilvánított közösséget azzal, hogy tagegyházaival világosan kommunikál, területi, regionális testületeit erősíti és információval, egyházi és gyülekezeti kezdeményezések jó példáinak ismertetésével, közös liturgiai anyagokkal segíti a helyi közösségek elérését és bekapcsolódását.
A református egyházi közösség – más felekezettel szemben – nem építhet az egyházi hierarchiára, a tanítóhivatal tanbeli egységet biztosító felügyeletére, de még csak közös hitvallásra sem. Ezért is elengedhetetlen a tagok közötti folyamatos párbeszéd olyan érzékenyebb kérdésekben, mint a nők felszentelése, vagy akár az emberi szexualitásról való eszmecsere a bizalom légkörében, ahol senki nem kényszeríti a másikra a teológiai értelemben nem elsőrendű kérdésekben elfoglalt álláspontját. „Lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet" – utalt a Kálvin által is előszeretettel idézett elvre a kétmillió tagot számláló mexikói presbiteriánus egyház főtitkára.
A szervezet küldetésnyilatkozata
A református hitvallások hagyományára, mint az egész egyház megújulását munkáló ajándékra építve, a REV elkötelezett az (egyházi) közösség és igazságosság mellett, együttműködésben más ökumenikus testületekkel és szervezetekkel részesedünk Isten világért végzett missziójában azzal, hogy a Szentháromság Isten szabadító kegyelmét és szeretetét hirdetjük. Egyben együttműködünk a keresztyén egységért, az istentiszteleti, teológiai és spirituális megújulásért; az igazságosságért; a szegénység eltörléséért; a kiegyensúlyozott kapcsolatokért; a teremtett világ integritásáért; a vallások közötti párbeszédért; a megbékélésért; gyógyításért; békéért és az egyházak valamint a társadalom átformálásáért végzett munkában."
A tanácskozás zárónyilatkozata a fentieken túl a fiatal korosztály megszólítását és bevonását tartotta a REV sürgető feladatának, amely az elismert és támogatott, ugyanakkor csak kisszámú teológus hallgatót megmozgató Globális Teológiai Intézet kétévente tartott képzéssorozata mellett mellett kiemelte, hogy a modern infokommunikációs eszközök használatától sem visszariadó, az egyházak ifjúsági misszióját támogató kezdeményezésekre is szükség van.
A tanácskozás célja ugyan bizonytalan volt, és elvileg teológiai konzultációként indult, végül egy szerény teológiai felvezetés alapján inkább jövőlatolgató párbeszéddé vált. Ekként azonban nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az átmeneti időszak lezárulta és az új főtitkár munkába állása valóban új kezdetet hozzon annak a közösségnek az életében, amely mellett a tagegyházak még mindig elkötelezettek. Félúton a reformáció jubileumi évében tartandó következő nagygyűlés felé ugyanis olyan útmutatást fogalmaz meg a zárónyilatkozat, amely közelebb viheti az MRE számára is fontos szervezetet alkotmányában rögzített küldetéséhez. A küldetésnyilatkozat szerint a REV célja ugyanis „megélni a református egyházak közösségét, Isten missziójának részeseként, hogy mindenki megtapasztalhassa a bővölködő életet Jézus Krisztusban."
A zárónyilatkozat a helyzetértékelés és az ajánlások mellett a jelenlévők elkötelezettségét is megerősítette a református közösség mellett. „A Szentháromság Istenbe vetett hittel ismerjük el, hogy a közösségként való vándorlásunk soha nem ér véget. Folyamatosan tanulnunk kell, hogyan éljünk együtt, hogyan őrizzük meg a nyitottságot egymás iránt; nem felejthetjük, hogy a közösség a mi hozzájárulásunkat is megköveteli és arra indít minket, hogy alázattal, türelemmel viseltessünk egymás iránt és szeretetben hordozzuk egymást a Lélek erejében" – zárul a dokumentum.
A tanácskozás tapasztalatait a REV európai tagegyházai március végi varsói ülésükön vitatják meg, ahol emellett a „posztkommunizmus" egyházak közötti kapcsolatokat befolyásoló jelenségét, a hiányolt teológiai munka megerősítését és az idén tíz éves Accrai Nyilatkozatról szóló európai tanácskozást is megvitatják a kontinens református egyházainak vezetői.
A jelenlegi Református Egyházak Világközössége több mint százéves múltra tekint vissza. 1875-ban egy reformátusokból álló csoport találkozott Londonban és megalapította „A Presbiteri Egyházrendet követő Református Egyházak Szövetségét". A hosszadalmas név már akkor jelezte, hogy nehéz meghatározni a felekezet sajátosságát és megszólított egyházak közössége mind hitvallásaiban, mind egyházszervezetében lényegesen eltér egymástól. A mára református, presbiteriánus, kongregacionalista, elő-reformátori és egyesülő/egyesült egyházakat tagjai között tudó szervezet 1888-ban nevezte ki első főtitkárát és nyitotta meg első irodáját Londonban, majd egy edunburgh-i kitérő után 1948-ban, az EVT megalakulásának évében helyezte át székhelyét Genfbe, ezzel is kifejezve a református közösség bibliai alapú elkötelezettségét az ökumené mellett. 1970-ben egyesült a kongregacionalista világszövetséggel – a hazánkban is jól ismert név alatt – a Református Világszövetségként.
A szervezet történelme során teológiai és politikai viták sokaságát vívta meg, határozottan állást foglalt a nácizmussal szemben éppúgy, mint az 1980-as években az apartheiddal szemben. A 2010-ben megalakult utódszervezet, a REV fő tevékenységi területei a misszió és a közösség előmozdítása, a teológiai párbeszéd és a reformátusság képviselete a más felekezetekkel és ökumenikus szervezetekkel folytatott párbeszédben. A sorban 8. főtitkár vezetése alatt a szervezet Hannoverbe költözött és egyben keresi Setri Nyomi utódát, akit előreláthatólag májusban választ meg a végrehajtó bizottság.
Külügyi Iroda, fotó: Phil Tanis