Az egyház egységének kérdését, a református identitás témáját, valamint a megbékélés és igazságosság kapcsolatát járta körül hétfői, debreceni előadásában Dr. Jerry Pillay, REV-elnök.
A dél-afrikai egyházvezető „A múlttal való szembenézés és a közösség építése – Megbékélési folyamatok Dél-Afrikában” címmel beszélt a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen és előadásában arra is kitért, hogy a krisztusi közösség építése szempontjából elengedhetetlen a bűnbánat, hogy megelőzhető legyen az, ami a megbékélési folyamatot szükségessé tette.
Az apartheid utolsó éveiben gyülekezeti lelkipásztorként szolgáló egyházvezető értekezésének középpontjában az egyházaknak a megbékélés folyamatában pótolhatatlan küldetése és feladata állt. Kiemelte, a múlttal való felelősségteljes szembenézés minden helyen és időben elengedhetetlen feltétele a krisztusi közösség építésének, ilyen értelemben pedig nélkülözhetetlen az egyházak szerepvállalása és együttműködése ebben a folyamatban.
Ez a szerepvállalás Dél-Afrikában például kettős irányba mozdult el. A Holland Református Egyház (NKH) részéről negatív irányba torzult akkor, amikor ez az egyháztest teológiai alapot biztosított az apartheid rendszernek. Pozitív irányba mozdult a szerepvállalás, főleg napjainkban, amikor az Egyesülő Dél-Afrikai Református Egyház (UPCSA) oroszlánrészt vállal az élet bármilyen területén megnyilvánuló faj és bőrszín alapján való megkülönböztetés elleni küzdelemben. A megbékélés problematikája tehát ebben a kontextusban a múlttal való szembenézés mellett a két egyház kapcsolatának, illetőleg az Isten országa építésében vállalt szolgálatuk okán is relevanciával bír.
A református világközösség elnöke szerint a megbékélési folyamatban három kiemelkedő területen kell egyetértésre jutni.
Az első ezek közül az egyház egységének a kérdése. A Református Egyházak Világközössége (REV - WCRC) létrejöttének folyamatában kiemelt szerepet kapott a közösség/communio fogalmának értelmezése. A 2007-ben Trinidadban elfogadott meghatározás így szól: „A communio nem más, mint Isten rendelése szerint a Krisztus testébe való betagozódás, a tökéletes és a Szentháromságban megnyilvánuló egység felé vezető úton. Ebben a közösségben a különbözőségek tisztelete, egymás kölcsönös elfogadása és segítése alapvető elvárás.” A communio ilyen értelemben az élet minden területére hatással van, így a megbékélés folyamatára is: a megbékélés nem csupán „együttlétet” akar szolgálni, hanem „krisztusi közösséget” kíván építeni. Példaértékű ilyen értelemben a Magyar Református Egyház 2009. május 22-i ünnepélyes megalakulása, amely a politikai erőviszonyoktól és eseményektől függetlenedni tudó és a felelősségteljes communiót szolgálta – állapította meg az elnök-lelkipásztor.
A második ilyen terület az identitás kérdése. A 21. századi keresztyénség történetében rendkívül fontos a már-már feledésbe merülő református identitás és kulturális örökség kérdése. Egymás élettörténetének és tapasztalatának a megismerése és elfogadása a megbékélési folyamat elengedhetetlen eleme, hiszen református identitásunk egyik fontos jellemzője, hogy az egységet a megbékélt különbözőségben keressük. Az egység semmiképpen sem jelent egyformaságot. Mivel egymáshoz tartozunk, dialógusban vagyunk egymással, odafigyelünk egymásra és tanulunk egymás felfogásából illetve kontextuális tapasztalatából. Ilyen szempontból, mondta Jerry Pillay, a Magyar Református Egyháznak kiemelt feladata a jövőben a református identitás megéléséről való bizonyságtétel a világközösségen belül.
A megbékélési folyamat harmadik fő eleme a megbékélés és igazságosság kapcsolata. A Belhar-i Hitvallás szerint a megbékélésnek elengedhetetlen része a közösségen belüli teljes békesség és igazságosság. Sőt, a Szentírás értelmében a communio és az igazságosság elválaszthatatlan egymástól: igazságosság nélkül nincs tökéletes közösség Krisztusban, ahogy tökéletes igazságosság sincs a Krisztusban való közösségen kívül. Ezt bizonyítja az is, hogy világunkban az igazi egységet a legtöbbször a politikai törésvonalak mentén kialakult megosztottság és igazságtalanság akadályozza. Az igazságosság iiránti elkötelezettség a megbékélés processzusának lényegi állomása. Isten Krisztusban megigazít, a megigazítottak közössége pedig háládatosan munkálkodik a világ megigazulásáért és az igazságosság teljességre jutásáért.
Az egyházvezető meglátása szerint a múlttal való szembenézés és a megbékélés folyamatának a dél-afrikai kontextusban való vizsgálata az egyházakat egyrészt a communio, az identitás és a „megbékéltető igazságosság” kérdéseinek komolyan vételére tanítja. Ugyanakkor a krisztusi közösség építése szempontjából elengedhetetlen feladat ebben a folyamatban a bűnbánat, vagyis mind a megbocsájtók, mind a megbocsájtottak részéről az Isten előtti bűnbánattartás annak érdekében, hogy megelőzhető legyen az, ami a megbékélési folyamatot szükségessé tette.
IE, fotó: Barcza János, Kalocsai Richárd