Ugyanakkor jogos kétségek is felmerülhetnek bennünk, ha figyelmünket arra a valóságos helyzetre irányítjuk, amelyben a legtöbb protestáns egyház ma Európában él. Az európai állampolgárok alig több mint egytizede protestáns. Több mint a felük Németországban él. A GEKE legtöbb tagegyháza kisebbségként él hazájában. Pontosan ebben rejlik a GEKE egyik sajátossága, sőt mi több ereje, hogy a kisebbségi létnek ezt a vetületét hangsúlyozza és annak nagy jelentőséget tulajdonít. A hegyi beszédben Jézus érzékletes képekkel írja le a tanítványok helyzetét: a föld sói, a világ világossága, a hegyre épített város, amelyet az ember már messziről lát. Ezekben a képekben Jézus az Ő egyházának tett ígérete rejlik. Ez az ígéret teljes mértékben független az adott egyház számszerűsíthető erejétől. Jézus ígérete érvényes a kisebbségekre is, talán éppen a számukra leginkább. Éppen ezért használjuk a diaszpóra bibliai fogalmát, hogy az egyház különleges küldetését megfogalmazzuk. Ahogyan a magok a szántóföldbe, úgy szórattak szét a keresztyének ebbe a világba, azért, hogy Isten segítségével gyümölcsöt teremjenek. A GEKE egy saját tanulmányi projektjével éppen azt célozza meg, hogy az egyház mint diaszpóra értelmezést újra felfedezze, és a diaszpórát mint vezérmotívumot értelmezze.
Miben áll a mi egyházunk megbízatása az európai országok nyitott és pluralista társadalmaiban? Ennek a kérdésnek a megválaszolásakor szeretnék néhány olyan kulcsszót megnevezni, amelyek a GEKE 1994-es egyháztani tanulmánya, a „Jézus Krisztus egyháza" című dokumentuma megfogalmazódtak. Ez a dokumentum alapvető jelentőségű az egyházközösségünkre nézve. Megfogalmazza az egyház alapját, formáját és küldetését. Leírja a protestáns egyházak egyházi közösségének jelentőségét a Leuenbergi Konkordia alapján általában az ökumenére, de kimondottan a vallásközi párbeszédre nézve is, amire napjainkban sürgetőbben szükségünk van, mint korábban bármikor. Végül pedig leírja az egyház társadalmi küldetését, azaz utalásokat fogalmaz ahhoz a kérdéshez is, hogyan határozza meg a protestantizmus Európát ma és holnap".
Ezzel kapcsolatban öt kulcsszót szeretnék kiemelni:
Először: Az egyháznak a nyílt és pluralista társadalomban hitvalló egyháznak kell lennie. Hitből fakadó élete, az életének bizonyságtétele alapján ismerhető fel az egyház.
Másodszor: Az egyház a nyílt és pluralista társadalomban lelkigondozói egyház. Az egyház az emberekkel konkrét élethelyzetükben találkozik és veszi komolyan. Hitelessége mutat utat az egyre növekvő orientációvesztettség korában.
Harmadszor: Az egyház a nyílt és pluralista társadalomban segítő egyház. Ismert ez a mondás: egy egyház, amely nem szolgál, semmire sem szolgál. A nyitott, hitvalló, lelkigondozói egyház feltételek nélkül másokért, a gyengékért, elnyomottakért, jogfosztottakért élő egyház.
Negyedszer: Az egyház a nyílt és pluralista társadalomban, ahol szükséges, prófétai kritikát gyakorol az uralkodó állapotok fölött. Ezt különösképpen ott teszi, ahol az emberi méltóságot, az emberi életet és a teremtés integritását támadás éri és azok sérülnek. Ezért nyilvánul meg az egyház a politikát, a gazdasági és társadalmi rendet érintő kérdésekben is. De ezt nem fölényesen teszi. Hiszen jól tudja, hogy maga is túl gyakran tevékeny részese azoknak a körülményeknek, amelyeket kritizál és nyilvánosan kifogásol. Ebből kifolyólag az egyház is folyamatosan megtérésre és bűnbánatra hívatott. Ecclesia semper reformanda!
Végül pedig ötödször: Az egyház a nyílt és plurális társadalomban missziói egyház. Minden egyház alapvető küldetése, hogy az evangéliumot, mint mindenkinek szóló meghívást, nyilvánosan hirdesse. A Barmeni Nyilatkozat hatodik tézise így fogalmazza meg ezt: „Az egyház megbízatása, amelyben szabadsága alapszik, abban áll, hogy Krisztus helyén, tehát az Ő tulajdon Igéjének és munkájának szolgálatában, a prédikáció és a sákramentumok által, az Isten szabad kegyelméről szóló üzenetet minden népnek átadja."
Amikor ma az egyházunk feladatáról gondolkodunk, ez az öt kulcsfogalom már megadja az irányt. Talán ezeknek a kulcsszavaknak a megfontolása ösztönzésként szolgálhat az Önök különböző szakterületeken kifejtett munkájához is. Valamennyi alaptétel esetében, ahogy hallották, folyamatosan a nyílt és plurális társadalomról volt szó. Egy ilyen társadalomért szállunk síkra, amelyben az együttélést az emberi jogok szabályozzák. A GEKE-ben ezt így fogalmazzuk meg: „Egység a megbékélt különbözőségben". Ez nemcsak az egyházakra vonatkozik, hanem általában az együttélésünkre Európában. Napjainkban éppen ezért különleges kihívások előtt állunk, ugyanis Európában a pluralitást, a sokszínűséget egyre inkább fenyegetettségként élik meg, és az fenyeget, hogy a nyitottság elvész az szélsőségek és a túlzott biztonsági eljárások következtében.
Azért, hogy az egyház, a mi egyházunk ezt tudja erősíteni, újra meg újra össze kell gyűlnie Isten igéje és a sákramentumok köré. Ezért jó, hogy ezt a találkozót is egy istentisztelet nyitotta meg, és vasárnap pedig úrvacsorai közösséggel zárul. Ebben áll az egyházi közösség lényege, amelyet az egyes egyházak egymással megélnek: közösség az istentiszteletben és közösség a világért végzett szolgálatban, amelyre Jézus Krisztus hív minket.
A GEKE egyházi közössége negyven esztendős. Egy szerény, kevesek figyelmétől övezett kezdetből született egy erős, hosszan tartó hatás. A protestáns egyházak összefogásukkal kölcsönösen erősítik egymást. Együtt dolgoznak a jövőért, a jövő Európájáért, amelyik válsághelyzetekből újra meg újra megerősödve lép tovább. Nem szabad, hogy az a válság, amellyel szembe kell néznünk, megrettentsen minket, mint ahogy egy nyulat lebénít a félelem a kígyó láttán. Arra, hogy protestáns egyházak sokkal kritikusabb helyzetekben is hűen töltik be küldetésüket és formálják ezzel meghatározó módon a társadalmat, amiben élnek, kiváló példával szolgálnak közel-keleti testvéregyházaink. Ezért különösen is nagy örömmel tölt el, hogy ma itt magunk között üdvözölhetjük a Közel-Keleti Protestáns Egyházak Közösségének (FMEEC) két képviselőjét is.
Végül szeretnék köszönetet mondani. A kezdeményezést, aminek köszönhetően egyáltalán sor kerülhetett az egész Európára kiterjedő protestáns zsinati tagok találkozójára, Dieter Heidtman-nak köszönhetjük. Az első találkozót ugyanis a württembergi tartományi egyház valósította meg. Ez alkalommal ezt a feladatot a GEKE magyarországi tagegyházai és a Rajnai Egyház vállalták magukra. Köszönet illeti mindannyiukat, különösen is Barbara Rudolphot. Előre is köszönetet mondhatunk a Svájci Református Egyházak Szövetségének azért, hogy már most meghívott bennünket a harmadik találkozóra, amelyre 2017-ben Svájcban kerül sor. A szervezési munkát a GEKE részéről Evelyn Martin vállalta, aki korábban maga is hosszú időn keresztül az ausztriai református zsinat elnökeként szolgált. A zsinat-presbiteri elv a protestáns egyházi rend központi építőköve ma is. Azonban a legszebb elv is hatástalan olyan emberek nélkül, akik azt megvalósítanák, és érte áldozatot vállalnának. Ezért végezetül köszönet mondok Önöknek, akik zsinati tagként tevékenyek egyházaikban, túlnyomó többségükben önkéntes szolgálatban, és eljöttek Budapestre is.
Külügyi Iroda
Fordította: Bedő Boróka
Fotó: Varga Gábor Vargosz