1949-ben egymillió protestáns volt Kínában; 2018-ban a protestánsok létszáma a hivatalos 38 millió és a 90 milliós becslés között volt – olvashatjuk Chan Kim-Kwong A keresztény vallás Kínában című könyvének hátlapján. A Gondolat Kiadó gondozásában megjelent, bő kétszáz oldalas művet a nemrég elhunyt volt köztársasági elnök, Sólyom László fordította magyar nyelvre.
Sokakban él a gondolat, hogy a keresztyénség nyugati vallás, ami egyébként már ott megbicsaklik, hogy a Közel-Keleten kezdődött a története, de az utóbbi pár évtizedben már egyértelműen más kontinenseken találjuk a keresztyének többségét. Miközben Európában és Észak-Amerikában fogy azoknak a száma, akik keresztyénnek vallják magukat, Afrikában, Dél-Amerikában vagy éppen Ázsiában egyre többen követik Jézus Krisztust akkor is, ha emiatt akár üldözik is őket.
Ázsián belül is egy érdekes eset Kína, ahol a negyvenes években millió körüli keresztyén élt, de a kommunista vezetés társadalompolitikájának eredményeként a hivatalos állami kommunikáció szerint 1970-re a „vallás múzeumába kerültek”. A mű a kínai keresztyénség történetével kezdődik, ezt követően a Kínai Kommunista Párt társadalompolitikájába enged betekintést, ezután pedig rátér az egyes felekezetekre, földrajzi sajátosságaikra, tagjaik tartományonkénti megoszlására. A szerző négy keresztyén életét is elmeséli az olvasónak, megteremtve ezzel a személyes kapcsolódás lehetőségét.
A könyvben beletekinthetünk a kínai keresztyénség történetébe, annak feltételezhető és bizonyítható első megjelenésétől kezdve egészen napjainkig. A többi között megtudhatjuk azt is, miért lett az országban uralkodó a „házi keresztyénség”, amely nem igényel templomokat és lelkészeket. Az egyetemes papság elvét követő felekezetek ugyanis ellenállóbbak a diktatúra elnyomó hatalmával szemben, hiszen a protestáns közösség lelkészképzés nélkül is működőképes.
Azt is kiderül a könyvből, hogy ma Kínában nyomtatják a legtöbb Bibliát, és 2030-ra a legnépesebb keresztyén ország lehet a Földön. Ezt segíti az is, hogy a kínai vezetés már nem feltétlenül eltüntetni akarja a keresztyénséget, hanem lassítani, akadályozni annak terjedését, központi irányítás alá vonni és minél inkább kínaivá tenni, így elszakítva azt nyugati gyökereitől. Betekintést nyerhetünk, hogy számos helyen szembesülnek a keresztyének bürokratikus akadályokkal, például Kasgarban kinyilatkozták, hogy a keresztyénség nem létezik, így a helyi csoportok nem regisztrálhatták magukat, de közben rendszeres jelentkezésre kötelezték őket a hatóságoknál. A mű bemutatja a nagyobb felekezeteket is, és számos, nyugati szemmel igazán egyedi felfogású keresztyén csoporttal ismerkedhet meg az olvasó.
Magyarul viszonylag keveset olvashatunk a kínai keresztyénekről, főleg ilyen mélységben megismerve az életüket. Több ez, mint egyszerű statisztikahalmozás vagy történelmi-földrajzi áttekintés: a szerző évtizedek alatt gyűjtött tudása, ismeretei betekintést engednek a Kínában élő keresztyének múltjába, jelenébe és jövőjébe. Chan Kim-Kwong 1979-ben került kapcsolatba a kulturális forradalmat túlélő keresztyén közösségekkel, és bejárta egész Kínát. Tizenegy könyve jelent meg a témáról, és számos egyetemen tartott előadásokat. Emellett élete során több segélyszervezettel is dolgozott együtt, és rengeteg éhezőn segített az ázsiai országban. Ő az egyik leghitelesebb forrás, ha a kínai keresztyének sorsa iránt érdeklődünk.
Ugyanakkor a szerző stílusa miatt néhol nehézkesen olvasható a szöveg, és ezen a fordítás sem mindig segít. Odafigyelést igényel az olvasótól az is, hogy a kínai elnevezések angol formában szerepelnek, és fordításkor mellőzték a kínai nevek magyar átírását.
A „házi keresztyénség” nagyon elterjedt Kínában
A fordítóról is szót ejtve, az idén októberben elhunyt Sólyom László 2019-től kezdett fordítani, választása pedig keresztyén tematikájú könyvekre esett. Saját elmondása szerint ezzel szeretett volna hozzájárulni az ország szellemi és lelki fejlődéséhez. „Örülnék, ha munkám nyomán a politikailag is sulykolt »keresztény értékek védőbástyája«-mentalitáson ablak nyílna a világ immár más úton járó kereszténysége távlataira és próbatételeire” – írja a fordító a könyv zárszavában.
A külsőségeket és a praktikusságot vizsgálva el lehet mondani, hogy a könyv pont megfelelő méretű ahhoz, hogy táskába csúsztatva magunkkal vigyük olvasni rövidebb-hosszabb utazásokra. A betűk mérete kényelmes a szemnek, de a szöveget csak közcímek szakítják meg néha, illusztrációkban nem bővelkedik, csupán egy Kína-térképet kapunk a tájékozódáshoz.
Összességében Chan Kim-Kwong A keresztény vallás Kínában című könyve odafigyelést igénylő olvasmány, de apró hibáival együtt is ajánlott, mondhatni kötelező munka a kínai keresztyének sorsa iránt érdeklődők számára.
Kelet Jeruzsáleme helyett munkatáborok és mártírhalál
Észak-Korea alkotmánya szerint az országban szabadon lehet a vallást gyakorolni, de ez nagyon messze áll az valóságtól. Tucatszámra végzik ki és tízezrével viszik munkatáborokba a keresztyéneket, mert hitüket veszélyesnek tartják az államszervezetre és a Kim család uralmára.