Fény a Sötétségben? – Keresztyénség és a dark web

A legtöbben csak az internet felszínét ismerjük, azt böngésszük, az úgynevezett open vagy surface webet (nyitott vagy felszíni hálózat). Ez az, amit a különböző keresők, mint a Google ismernek, egyetlen kattintással elérhetjük őket. Állandóan visszatérő poén, hogy az internet kilencven százaléka macskás videókból áll. Persze ez már a felszíni hálózatra sem igaz, főleg, ha megnézzük, hogy mekkora részét is adják ezek a mindenki által elérhető weboldalak az internetnek.
Az internetet általában jéghegyként szokták leírni a szakértők, és igen, a felszíni internet a jéghegy csúcsa: becslések szerint a mindenki által látogatható honlapok az összes adat mintegy négy-tíz százalékát tartalmazzák. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többit a dark web útvesztői alkotnák. A nyitott felületek alatt találjuk az úgynevezett mély hálózatot (deep webet), amelynek legmélyebb, de kisebb része a dark web. És hogy a többi micsoda? Olyan adatok, amelyekhez nem férnek hozzá a keresők és jelszó nélkül az internetezők sem. Ide tartozik az előfizetéses újságtartalomtól az orvosi adatokon át egy cég saját készletadatbázisáig rengeteg minden, ami „fent van” az interneten, de mégsem lehet egy kattintással elérni.

Az összes, interneten található adat körülbelül öt százaléka lehet a dark web. A dark web olyan oldalak hálózataiból áll, amelyek csak azok számára láthatók, akik ismerik a pontos címet – véletlenül szinte lehetetlen ráakadni bármire. A legegyszerűbben a Tor nevű program segítségével érhetők el ilyen oldalak. Ez a böngésző több távoli számítógépen keresztül hoz létre többszörösen titkosított kapcsolatot a használó számítógépe és a honlapot tartalmazó szerver között, így a kapcsolat szinte követhetetlen. Nem véletlen, hogy a bűnözők hamar felfedezték ennek az előnyeit, és a dark web egy jelentős része ma illegális tevékenységeknek nyújt menedéket. Éppen ezért, ha valaki úgy is dönt, hogy megnézni magának a dark webet, nagyon óvatosnak kell lennie, mert rossz címet beírva olyasmit láthat, aminek már a megtekintése is bűncselekmény. Nem is beszélve az esetleg lelki hatásokról. Homályos a fogalmazás, de nem véletlenül: a drogkereskedelem, vagy az „egyszerű”, „normális” szexuális tartalom a könnyebben feldolgozható dolgok közé tartozik a dark web labirintusaiban.

És hogy kerülnek keresztyének ilyen, „nem túl illusztris” társaságba? Ami előny a bűnözőnek, az előny lehet egy üldözött keresztyénnek is: ha a hatóságok nem találhatnak meg a dark weben, akkor a gondolat és a vallás szabadsága ott biztosított. Számos olyan ország van a Földön, ahol a keresztyének rejtőzködni kényszerülnek, ha el akarják kerülni az üldöztetést vagy a hátrányos megkülönböztetést. Az internet titkos, rejtett csatornáin ugyanakkor hozzájuthatnak szövegekhez, és kapcsolatot tudnak tartani egymással. Persze ehhez megfelelő szakértelem is szükséges, ami azonban sok helyen hiányzik.

– Még célirányos kereséssel sem nagyon lehet kifejezetten keresztyénüldözéssel foglalkozó oldalakat találni a dark weben – mondta Gulyás Attila nyugállományú alezredes, az Óbudai Egyetem Biztonságtudományi Doktori Iskola doktorandusza, aki évek óta kutatja a dark web és a terrorizmus kapcsolatát. A szakértő emlékeztetett, hogy ennek az is az oka lehet, hogy nincsenek ilyen oldalak, vagy az, hogy el akarják ezeket rejteni. A dark webes keresők úgy működnek, hogy elsősorban azokat az oldalakat látják, amelyeket bejelentettek náluk. Ha léteznek is ilyen oldalak, azok elérhetősége valószínűleg szájról szájra terjed az üldözött keresztyén közösségekben. Gulyás Attila azonban nem is abban látja a dark web igazi előnyét az üldözött keresztyének számára, hogy létrehozhatnak saját oldalakat, hanem abban, hogy számos nyílt weben elérhető oldalnak van dark webes változata. Ez számunkra itt, Európában nem túl érdekes, hiszen a gyorsabb, könnyebben navigálható nyílt weben is elérhetjük ezeket az oldalakat; de akinek az országában esetleg le vannak tiltva, az a dark weben meg tudja találni ezeket. Persze ez ellen sok ország próbál védekezni, és letiltani a Tor böngésző hozzáférését a dark webhez.

A dark web ezen felül biztosítja az anonimitást és a cenzúramentességet, a felhasználó egy megfelelően beállított Tor böngészővel biztonságban érezheti magát a dark weben. A Tort ugyanis még nem sikerült feltörni. Azt, hogy ennek ellenére hogyan lehet mégis „lebukni”, Gulyás Attila ismert bűnözői csoportok példáin tudta bemutatni.

A dark webes bűnözők felelősségre vonására sor kerülhet valamilyen technikai sebezhetőség kihasználásával, illetve a nyomozás során alkalmazott más műveleti eszközök útján vagy ezek kombinációjával. Ilyen lehet például, amikor a hatóságok megtalálják magát a webszervert vagy annak üzemeletetőjét, és átveszik az üzemeltetését – ekkor van lehetőségük elkapni néhány használót. Ezen kívül a bűnelkövetők részéről olyan hibák szoktak előfordulni, hogy valaki képet tölt fel, amiben olyan fájlinformációk vannak, ami alapján le lehet követni, vagy egyszerűen olyasmi van a képen, ami alapján jól azonosítható a hely, ahol készült, esetleg a kommunikáció során akaratlanul azonosítására alkalmas információkat árul el magáról.

A fizikai világban azonban még így is sokkal könnyebb elkapni a hibázókat: volt olyan bűnbanda, amelyik annyira nagy lábon élt, hogy ez a rendőröknek feltűnt. Vagy hogy csomagautomatákat használtak az illegális áruk terjesztésére, de arra nem gondoltak, hogy azokat biztonsági kamera figyeli. Vagy egyszerűen csak valaki elmondja egy ismerősnek, hogy ilyen dark webes oldalt üzemeltet.

A dark web használata bizonyos szintű tudást, képzettséget feltételez, és még a Tor böngésző alkalmazása a legegyszerűbb. Gulyás Attila szerint az üldözött keresztyének között azért sem nagyon lehet dark web-használókat találni, mert többségüknek nincs meg hozzá a képzettsége, vagy egyszerűen nincs meg hozzá az infrastrukturális hátterük. A 220 millió lakosú Nigériában például mintegy kétszázezer embernek van csak vezetékesinternet-előfizetése, a mobillefedettség pedig nem mindenhol megfelelő.

Nem nagyon vannak olyan programok sem, amelyek az üldözött keresztyéneket tanítanák meg a titkosított üzenetküldésre vagy a dark web használatára. Ebben az iszlamisták jóval előrébb járnak, a Hezbollah médiaharcosokat képez ki, az Iszlám Állam pedig rendszeresen ad ki olyan anyagokat, amelyek segítik a harcosait abban, hogy elkerüljék az ellenséges hatóságok kíváncsi tekintetét az interneten. Van informatikai biztonságra specializálódott alapítványuk is, amelyik rendszeresen ad ki magazint. Vannak dark webes oldalaik is. Nyilván a nyílt weben is vannak oldalaik, de azokat a hatóságok rendre törlik, ezen a téren egy állandó, napi harc zajlik köztük és a rájuk vadászó szervezetek között.

Titkosított csatornákon bármikor fel lehet venni a kapcsolatot az Iszlám Állammal. Nyilván nem úgy működik, hogy az ember belép egy fórumba és beszélget velük, hanem szép fokozatosan tud bekerülni közéjük, aztán pedig feladatokat kell végrehajtania. Ilyen színvonalú tevékenységet az üldözött keresztyéneknél egyáltalán nem láthatunk.
Talán egy kivétel van ez alól. Nem hasonlítható össze a Közel-Keleten, Nigériában vagy Indiában tapasztalt keresztyénüldözéshez az, ami az Egyesült Államokban zajlik, de ott a politikai korrektség ürügyén elnémított hangok keresnek menedéket éppen a dark weben. Ezek tárháza a mérsékelt, de szókimondó konzervatívoktól a szélsőjobboldaliakig terjed. És köztük sokan vallási témákkal is foglalkoznak, komoly amerikai keresztyén fórumok és oldalak jöttek létre a dark weben, ahol nincs semmilyen cenzúra, ennek minden előnyével és hátrányával. Van az úgynevezett intellektuális dark web is, ahol viták is zajlanak a vallásról, a keresztyénségről.

Gulyás Attila szerint azonban a keresztyén közösségekre általában nem jellemző a dark web használata, egyrészt azért, mert vannak más kommunikációs lehetőségeik és rendszereik, másrészt pedig ahol ezek nem tudnak hatékonyan működni, ott hiányzik a képzettség és az infrastruktúra ahhoz, hogy ezt megtehessék.

A szakértő értékelése természetesen a jelenre vonatkozik, a jövő pedig kérdéses. Persze lehetséges, hogy már most működnek az üldözött keresztyének számára oldalak a dark weben is, csak jól rejtőzködnek, és a dark web sajátosságaiból adódón nehéz rájuk bukkanni. Egyelőre a dark web megmaradt elsősorban a bűnözők játszóterének, de előbb-utóbb valószínűleg felfedezik maguknak az elnyomott, üldözött keresztyén közösségek is, vagy azok, akik velük szeretnének kommunikálni. Másrészt az is látható, hogy a politikai korrektséget szélsőségesen értelmező, sokszor túlkapásokra hajlamos nyílt webes közeg elől néhányan itt találtak menedéket. Ezért talán kijelenthető, hogy mint a legtöbb dolog, a dark web sem rossz vagy jó önmagában, hanem az ember teszi valamelyikké attól függően, mire használja azt.