„Semmi értelme azt mondanunk, »Béke legyen veled!«, ha nem teszünk valamit ennek a békének az építéséért” – ebben az évben május 19. és 25. között tartotta zsinati ülését a Skót Egyház. Az eseményről Homoki Gyula, a Magyarországi Református Egyház delegáltjának beszámolóját olvashatják.
Május végén igazán pezsgő hangulat köszöntötte azokat, akik az edinburgh-i New College egyébként csendes udvarára tévedtek: lobogó zászlók, népes tömeg, beszélgetésektől hangos kavalkád. Akik számára megszokott látványt nyújt a nívós intézmény külleme és nyugodt légköre, azok veszik csak igazán észre a Skót Egyház évente e falak között megrendezésre kerülő Zsinatának jelenlétét. Hétszáz delegált, mintegy ötven fős nemzetközi küldöttség, színes programok, hosszúra nyúlt viták, komolyság és humor – tőszavakban ez jellemezte a hetet.
Egyház és állam tánca
A Zsinat előtti napon a nemzetközi küldöttség meghívást kapott a Holyrood-i királyi rezidenciában artott ceremóniára, melyen II. Erzsébet királynő külön a Zsinat felügyelésére kinevezett hivatalos küldöttje – idén Buccleuch és Queensberry hercege – vette át a városvezetéstől Edinburgh kulcsait. Jóllehet a brit uralkodó jogilag nem avatkozhat a Skót Egyház ügyeibe, azonban minden éven egy, a királyi családhoz tartozó küldöttjének személyében biztosítja jelenlétét és felügyeletét az ülések ideje alatt.
Amikor az egyház és állam közötti szövevényes viszony felőli értetlenségünk vendéglátóink számára is nyilvánvalóvá lett, azt a tanácsot kaptuk, hogy próbáljuk meg egyfajta táncként elképzelni a két fél közötti kapcsolatot, melyben mindketten ismeri a következő lépést. Egyszerre komoly és mégis üde tánc ez: a betanult évszázados mozdulatok mögött szinte percenként fel-felbukkan az a bizonyos brit humor. A herceg nemcsak a királynő személyes levelét tolmácsolta a jelenlévők számára, hanem mindennap jelen volt a tanácskozások ideje alatt.
Együtt az úton
Az egy évre megválasztott moderátori székben Derek Browningot, a Magyarországi Református Egyházat közelebbről is ismerő Susan Brown lelkipásztor váltja, aki a skót felföld Dornoch nevű gyülekezetében szolgál. Az előtte lévő év mottójául az „Együtt az úton” (Walking together) kifejezést választotta, ezzel is kifejezve reményét, hogy az elkövetkezendő hónapokban ő maga is minél több személyes találkozás, konstruktív párbeszéd és kölcsönös megértést szolgáló beszélgetés részese és kezdeményezője lehet.
Az újonnan beiktatott moderátor e törekvése különösképpen is egybevágott az idei zsinat vezérmottójával: Béke legyen veled! (Peace be with you!). Susan Brown moderátorrá választásának ideje egybeesik a női lelkipásztorok Skót Egyházban történő felszentelésének ötvenedik évfordulójával, amelyről a keddi nap folyamán a Zsinat személyes élmények, beszámolók és népes felvonulás alkalmával méltóképp megemlékezett.
Fókuszban a vallások közötti párbeszéd
A Skót Egyház Világmissziós Tanácsa (World Mission Council) idei beszámolójában a különböző vallások közötti párbeszéd fontosságát emelte ki. Olyan példákat, követésre sarkalló projekteket, szervezeteket vagy egyszerű élettörténeteket tártak a Zsinat elé, amelyek mind-mind a pozitív megértés, a közös együttmunkálkodás és az elfogadás üzeneteiről tesznek bizonyságot. Egy olyan világban, ahol a keresztyének többsége mind a mai napig közvetlenül tapasztalja más vallások jelenlétét vagy a menekültválság okán ez a tapasztalat napról napra mindinkább valósággá válik, a környező vallások megismerése és megértése elengedhetetlen kötelességgé válik az egyházak számára.
A Világmissziós Tanács ebben az évben egy különleges jelentést is előterjesztett, mely az afrikai keresztyénség rohamos növekedésének okairól és a Skót Egyház számára megfontolandó tanulságairól számol be. Ennek nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy a prioritások átrendezése az egyházon belül kiemelkedő jelentőséggel bír a növekedés szempontjából. A nyugati egyházak számára van mit tanulni az afrikai testvérek fontossági listájáról, ahol elsősorban a személyes elkötelezettség, bibliatanulmányozás, imádság, evangelizáció szerepel, s ezeknek túlcsordulásaként válnak a társadalmi felelősségvállalás és a megbékélés szolgálatának egyéb területei mindennapos tapasztalattá a gyülekezetek életében.
Béke után sóvárogva
A partneregyházak képviseletében idén is a világ minden tájáról érkeztek egyházi vezetők, delegáltak a Karibi világtól Tajvanig, hogy az egyetemes egyház hangját is hallassák a Zsinat résztvevői felé. A felszólalások, csoportos vagy személyes beszélgetések két fontos tényre irányították a figyelmet: Isten Országa fokozatos épülésére és e folyamat közbeni fájdalmas tapasztalatokra. A koreai Lee Jae Cheon a világpolitikai események tükrében sürgette az egyház képviselőit, hogy imádságaikkal és minden egyéb lehetséges módon támogassák a nukleáris fegyverek leszerelését. A Koreai-félszigeten a közelmúltban bekövetkezett változások és Észak-Korea nukleáris erejének mind a mai napig tapasztalható jelenléte egyértelműsíti számunkra, hogy „a béke nem választható”, hanem kötelező lépés – mondta. A Szentföldről érkezett képviselők emlékeztették a jelenlévőket az Izrael és a gázai övezetben élő palesztinok között kiújult konfliktusra, melyben az elmúlt hetekben gyermekekkel együtt több tucat ember vesztette életét.
Isten Országa épül: Afrikában, Ázsiában, a Közel-keleten és a világ minden részén. Az örömteli magvetés és aratás azonban könnyekkel vegyül. „Semmi értelme azt mondanunk, »Béke legyen veled!«, ha nem teszünk valamit ennek a békének az építéséért!” – fogalmazott a Világmissziós Tanács leköszönő elnöke. A Zsinat több határozatában is elítélte a világban tapasztalható erőszakot, lelki és anyagi támogatásáról biztosította nehéz körülmények között lévő partneregyházait és közbenjárásukat ajánlották fel az Egyesült Királyság és Skócia kormányainál különféle politikai és diplomáciai támogatás kezdeményezésére.
Nehéz döntések, higgadt légkör
A Zsinat jelentős többségű támogatottsággal határozott az azonos nemű párok esketését lehetővé tévő jogi lépések megtételéről, melynek következtében az immár évtizedes vita nyugvópontja felé közelít. A Zsinati Tanács két éves munkájának gyümölcseként kidolgozott, a Skót Egyház elkövetkezendő tíz évét felölelő stratégiai tervet a jelenlévő képviselők egyöntetűen visszautasították. Többen is lassúnak és általánosnak bélyegezték a Tanács javaslatait, radikális változásokat követelve a bizottságtól. A döntés értelmében a Skót Egyház elkövetkezendő időre szóló, radikálisabb szellemű stratégiai tervét a következő évi zsinaton mutatják be. Az Egyház és Társadalom Bizottság jelentésének kapcsán a jelenlévők hosszas eszmecsere után határoztak afelől, miszerint az egyházi érdekeltségek és befektetések nem veszik ki részesedésüket a fosszilis tüzelőanyagokkal üzletelő cégektől, de a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény betartására szólítják fel őket.
A hét további részében a fiatalok is szót kaptak, akik saját ifjúsági zsinatuk tanulságait ismertették a képviselőkkel: a generációk közötti közös együttműködés ösztönzése, a tanítványság elméleti és gyakorlati hogyanjaira adott fiatalos iránymutatás és a vallásközi párbeszéd fontossága egyaránt foglalkoztatta az egyház ifjúságát.
A hét folyamán a Zsinat a több mint négyszáz oldalnyi úgynevezett Kék Könyvben (Blue Book) található, a különféle zsinati bizottságok és testületek által előkészített jelentések, indítványok felől döntött. Több ponton is heves vita bontakozott ki a képviselők között, azonban üdítő volt látni, érezni és tapasztalni, hogy bár markáns véleménykülönbségek felütötték fejüket a felszólalók között, mindig a szeretet és a megértés hangneme dominált az ülésen.
Homoki Gyula, fotó: churchofscotland.org