Thomas Greif az ország északi régiójában tett látogatása alapján szomorú képet fest a magyar vidékről: elöregedő lakosság, az átlagéletkor hatvanöt év feletti, s többnyire szegény roma családok lakják az egyre kisebb lélekszámú falvakat. Ebből a reményvesztett állapotból emelkedik ki két község, a helyi református közösségek szervező és összefogó tevékenysége révén.
Tehetséggondozás Göncruszkán
Greif útja így elsőként Sohajda Leventéhez, Göncruszka református lelkészhez vezet, akinek parókiájától „egy friss és jól működő gazdaságot sugalló épület" látványa tárul elé. „Az épület valójában egy méhészet, ami a Göncruszka református egyházközösségéhez tartozik. Az itt előállított termékeket, különösen a specialitásnak számító akácmézet, több országba is exportálják. A befolyó jövedelemből támogatta a közösség a Talentum tehetséggondozó általános iskola megnyitását a református régióban, folytatva ezzel az egyház évszázados hagyományát. Egészen a második világháborúig a református egyház csaknem ezer iskolát tartott fenn Magyarországon, melyből a kommunizmus időszakában csak egy maradt fenn. Ma körülbelül száznegyven iskola tartozik az egyházhoz."
Göncruszkán a modern holland típusú oktatás szerint tanulnak a gyerekek, így a zene és az idegennyelv-oktatás kerül előtérbe. Greif megfigyelései szerint „minden évfolyamba tizenöt tanuló jár, közülük általában öt árva vagy gondozott gyerek, öt pedig roma családból származik." A nap során háromszor van közös étkezés, melynek közösségi jelentőségét hangsúlyozza a református lelkész a német újságírónak.
Reggelit és jövőképet Vizsolyba
Greif maga is megjegyzi, hogy a legnagyobb gondot a romák foglalkoztatása jelenti a régióban. Ezt erősíti meg Molnár Gergely, a szomszéd község, Vizsoly falugondnokának beszámolója is. „Az óvodában kilencvennyolc százalék a roma gyerekek aránya, míg az iskolában ez az arány már csak nyolcvanöt százalék. De a szegénységből átlagosan csak egy gyerek képes kitörni. Ez a mi nagy feladatunk, ezért küldött minket ide Isten" – vallja a gondnok. Molnár Gergely és családja ezért valamiféle jövőképet akar biztosítani számukra. A roma negyed közelében felállították méhészetüket, termékeiket pedig a Vizsolyba érkező turistáknak kezdték el árusítani.
A terv megvalósítása azonban igencsak nehézkesnek bizonyult, egy múzeum és egy keresztény könyvesbolt is kellett, hogy a cigánymisszió működéséhez szükséges bevétel meglegyen. A gondnok, aki szerint sok gyerek még a rendszeres reggelit sem ismeri, közös étkezések létrejöttéért fáradozik legalább a Biblia-fesztivál idejére.
Greif cikkében utal a vizsolyi reformátusok által kezdeményezett tavaly nyári megmozdulásra, amikor az ezer főt számláló faluban négyszáz fát akartak elültetni a reformátusok, akik a katolikusok és ateisták mellett kisebbségnek számítanak. Az akciót a televízió is közvetítette, és nyolcezer támogató, többek között a Jimmy Carter Alapítvány is segítséget nyújtott. „Nem csak a pénzről, és a szegénységről kell beszélnünk, valami szívből jövőt is kell adnunk az embereknek" – vallja a megrendíthetetlenül optimista gondnok a német újságírónak.
A két történet Greif szerint megmutatja, hogy a hit és az élet, mely a református teológiában különösen szorosan összetartozik, és amit Sohajda Levente lelkipásztor története is kétségtelenül bizonyít, megtörhetetlen.
A német cikket megtalálja az alábbi honlapon.
Kuzma Csilla