Mint kiderült az interjúból, már abban nem volt egyetértés a csoporton belül, hogyan vonják be az egyházakat az átalakító megbeszélésekbe. Az egyik megközelítés szerint már az elején meg kellett volna kérdezni tőlük, mit szeretnének, míg a másik, a győztes javaslat azt tartalmazta, hogy először készüljön egy előzetes vázlat a várható szövegről, és csak azt küldjék el az egyházaknak a reflektálásra. Számos egyház módosító javaslattal élt a konzultációs folyamat alatt.
A zsinati tanácsos arra is kitért a vele készült beszélgetésben, hogy az ellentét az Északi országok, a Balti országok és Nyugat Európai és Közép-Európai országok egyházai között, már a CEC Lyoni Nagygyűlésén is megmutatkozott. Az északi egyházak álláspontja az volt, hogy az Európai Egyházak Konferenciájának léte adott, amit nem szabad megkérdőjelezni, de a működésével lehetnek problémák, ugyanakkor a modernizáláshoz nem kell nagy nekifutás, elegendő egy menedzsment szakértő segítsége hozzá. Más egyházak eközben azt gondolták, hogy fundamentális átalakítás kell, mert a CEC elvesztette már azt a konszenzust, azokat az alapokat bizonyos szempontból, amelyek létrehozásakor voltak. Így az is egy kialkudott kompromisszum volt, ahogy létrejött a javaslat, ami elindította ezt a megújító munkát, derült ki az interjúból. „Újra kell fogalmaznunk a célokat és a szándékokat. Ez az, ami most végeredményben történt és történik"—nyilatkozta Tarr Zoltán, aki kiemelte azt is, hogy a megújító munka során a konkrét témák között nem tudtak egyetérteni például abban, hogyan lehet bevonni a Nagygyűlés munkájába a nőket, a fogyatékkal élőket, a fiatalokat és további más kisebbségben levőket. Végül az a javaslat, szándék született meg, hogy a tagok megválasztásakor erre figyelemmel kell lenni.
Azokat a tartalmi kérdéseket, melyek azt határozzák meg a jelentésben mik lesznek azok a témák, amivel az Európai Egyházak Konferenciájának a következő 5-6 évben foglakoznia kellene, igen csak meg kellett szűrni. „A célunk az volt, hogy egy elvégezhető feladatsort javasoljunk, ne egy teljes étlapot, amiben minden van, (...) hanem valami olyat akartunk, amely racionálisan, normálisan elvégezhető"—jelentette ki Tarr Zoltán.
A CEC és az MRE
Az interjú utolsó részében arról faggatták Tarr Zoltánt, hogy a Magyarországi Református Egyház szempontjából minként látja a CEC jövőjét. „Azt hiszem a mi számunkra és a többi magyarországi egyház számára is az a közösség és együttműködés, ami a CEC-en belül van, az fontos dolog. Egészen más prioritásuk, és más mozgatórugók mentén, fontos lenne fenntartani. Valószínű a jövőben sokkal több ügy, sokkal több kérdés, bilaterális vagy több egyház, több ország egyházának együttműködésében lesz kezelhető, de erre a fajta együttműködésre is van szükség"—felelte.
A tanácsos meglátása szerint akkor van igazán értelme a szervezetnek, ha a benne levő tagoknak minimális kíváncsisága, bizalma van egymás iránt, de most éppen ez az, mi leginkább hiányzik a CEC-ből. „A mi reménységünk és a mi elvárásunk, hogy őszintébb, nyíltabb, átláthatóbb beszélgetős működés lesz a szervezetben. Én, személy szerint elkötelezett ökumenikusként is azt remélem, hogy sikerül a CEC megújítása és a megújult CEC hozzá fog tudni járulni ahhoz, hogy nem csak az Európai Unió, hanem Európa egésze egy élhetőbb, békésebb és a nehézségekre, problémákra és azok megoldására fogékonyabb közösség legyen"—fejezte be a beszélgetést.
Forrás: evangelikus.hu, Kép: Sereg Krisztián
További, a CEC XIV. Nagygyűlésével foglalkozó cikkeink